II. Albert belga király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Albert belga király
Albert II.jpg

A belgák királya
Uralkodási ideje
1993. augusztus 9.2013. július 21.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje I. Baldvin belga király
Utódja Fülöp király
Életrajzi adatok
Uralkodóház Szász–Coburg–Gothai-ház
Teljes neve Albert Felix Humbert Theodoor Christiaan Eugène Marie
Született 1934. június 6. (79 éves)
Laeken, Brüsszel
Házastársa Paula belga királyné
Gyermekei Fülöp, Asztrid, Lőrinc
Édesapja III. Lipót belga király
Édesanyja Asztrid svéd hercegnő

II. Albert belga király (teljes neve franciául: Albert Félix Humbert Théodore Christian Eugène Marie, flamandul: Albert Felix Humbert Theodoor Christiaan Eugeene Marii, németül: Albert Felix Humbert Teodor Kristian Eugen Maria) (Laeken, 1934. június 6. –) Belgium hatodik királya. Albert a belga királyi család tagja, amely a német eredetű Szász–Coburg–Gothai-ház része. III. Lipót belga király (1901–1983) és Asztrid svéd hercegnő (1905–1935) fiatalabbik fia, aki bátyja, I. Baldvin belga király halála után került a trónra.

Megromlott egészségügyi állapota miatt 2013. július 3-án II. Albert bejelentette, hogy fia, Fülöp herceg javára július 21-én lemond a trónról.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szász–Coburg–Gothai dinasztia tagja. I. Baldvin belga király öccse, III. Lipót belga királynak és első feleségének, Asztridnak második fia. Nagyszülei Félix luxemburgi herceg és Erzsébet belga királyné voltak.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1934. június 6-án született a Stuyvenberg kastélyban. Születése után a Liège hercege címet kapta, amelyet az ő számára alapítottak, amikor neme kiderült. 1935. augusztus 29-én szülei Svájcban tettek látogatást, amikor Küssnacht közelében súlyos autóbalesetet szenvedtek és Albert édesanyja meghalt. Nevelését ezután mostohaanyja, Liliána és nővére, Josephine-Charlotte hercegnők irányították.

Fiatalkora meglehetősen viharos volt, hiszen hamarosan kitört a második világháború, amit a család Brüsszelben, illetve Franciaországban és Spanyolországban élt át. Albert herceg 10. születésnapja éppen a normandiai partraszállás napjára esett, ezt követően a királyi családot Németországba deportálták, ahol 1945. május 7-én szabadították ki amerikai katonák. A család ezt követően sem térhetett vissza Belgiumba, ahol kollaborálással vádolták II. Lipótot, hanem Svájcba kellett emigrálniuk. Albert herceg egy svájci magániskolában, a Le Rosey Intézetben tanult egyetemi éveit megelőzően. 1950. augusztus 11-én Albert bátyja, Balduin lett a király, aki 1951. július 17-én tette le alkotmányos esküjét, egy nappal az után, hogy apjuk, II. Lipót lemondott a trónról.

Albert 1953 és 1958 között a belga haditengerészetben szolgált, 1957-ben sorhajóhadnaggyá, 1959-ben fregattkapitánnyá, 1964-ben hajóskapitánnyá, majd 1971-ben tengernaggyá léptették elő. Jelenleg a belga fegyveres erők főparancsnoka.

Első hivatalos posztját 1954-ben kapta, amikor a belga takarékszövetkezet és nyugdíjalap (Caisse générale d'épargne et de retraite - CGER) igazgatótanácsának az elnöke lett - ezt a pozíciót a pénztár 1991-es megszűnéséig megtartotta. 1958-ban a belga Vöröskereszt elnöke, a belga törvényhozás felsőházának szenátora és a belga olimpiai szövetség (Comité olympique et interfédéral belge - COIB), 1962-ben a belga külkereskedelmi társaság tiszteletbeli elnöke lett és ebben a tisztségében több száz külföldi látogatást tett, hogy Belgium nemzetközi kereskedelmi kapcsolatait javítsa.

1984-ben a belga iparosok szövetsége (Fédération des Entreprises de Belgique) és a Roi Baduoin alapítvány létrehozták az Albert hercegről elnevezett ösztöndíjat, amire a külkereskedelmi tanulmányokat folytató belgák pályázhatnak.

1951-től volt a trón várományosa, bátyját, I. Baldvint követte a trónon. Királyi esküjét 1993. augusztus 9-én, 59 éves korában tette le.

Trónra lépése után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Albert hivatalos zászlója

A hatodik belga király, elődeivel ellentétben, mélyen megosztott, föderális államot örökölt. Albert 1994. február 17-én írta alá az új belga alkotmányt, és aktívan közreműködik a három régió, három közösség és a szövetségi állam együttműködésének megteremtésében. 2006-ban támogatta a három belga hivatalos nyelv oktatását és elítélte a szeparatizmus nyílt vagy burkolt megjelenési formáit. Albert kiáll a multikulturális belga társadalom értékei mellett és beszédeiben rendre elítéli az idegengyűlölet és rasszizmus bármilyen formáját. Trónra lépése óta nem fogadta a belga szélsőjobboldal egyetlen képviselőjét se, akik a királyi rendezvényeken sem vehetnek részt.

A Marc Dutroux-botrány kirobbanása után 1996-ban a királyi pár az összes eltűnt, meggyilkolt gyermek szüleivel találkozott. Ezt követően a király meglehetősen élesen bírálta a rendőrség és a belga igazságszolgáltatás működését, valamint a második Dehaene-kormány által hozott intézkedéseket. Kezdeményezésére a királyi pár részvételével hozták létre a Child Focus alapítványt, amelynek védnöke Paula királyné. A királyi család az egyetlen belga intézmény, amely megerősödve került ki a Dutroux-botrányt kísérő belpolitikai válságból.

Bátyjához és elődjéhez hasonlóan Albert is az európai közösségek elkötelezett híve, aki támogatta az euro létrehozását, az európai közös haderő felállítását, valamint elsősorban az egykori gyarmatuk, Kongó területén a nagyobb európai szerepvállalást.

Kulturális téren elsősorban Paula királyné vállal aktív szerepet, felügyelete alatt megkezdődött a kortárs képzőművészeti alkotások kiállítása a királyi palotában: Jan Fabre, Marthe Wéry, Dirk Braeckman és Patrick Corillon műveit 2002-ben és 2004-ben lehetett megtekinteni. Albert elsősorban a királyi szépművészeti múzeum és hasonló kulturális egyesületek (Amis des Musées Royaux des Beaux Arts de Belgique, Fédération Nationale des Compagnies Dramatiques, Union des Entomologistes Belges, Cercle d'art théâtral de Bruxelles és az Association Royale Dynastie et Patrimoine Culturel) védnökeként támogatja a belga kultúrát.

A belga alkotmány értelében a király minden évben nemesi címeket adományozhat a legkiválóbb alattvalóinak, így például Dirk Frimout és Frank De Winne űrhajósoknak, Jacques Roggenak, az IOC elnökének, Maurice Lippens üzletembernek, François Schuiten divattervezőnek, Anne Teresa De Keersmaeker koreográfusnak, Roger Raveel festőnek, Andre Delvaux rendezőnek, Annie Cordy énekesnőnek, Toots Thielemans jazz-zenésznek, valamint a leghíresebb belga kerékpárversenyzőnek, Eddy Merckxnek.

Házassága és családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A belga királyi család
Middle coat of arms of Belgium.svg


1959. július 2-án Brüsszelben feleségül vette Donna Paola Margherita Maria Antonia Consiglia Ruffo di Calabria olasz hercegnőt. Az esküvői szertartásra a királyi palota nagytermében ("Empirezaal") került sor, utána az ifjú pár a Belvédère-palotába költözött. Házasságukból három gyermek született:

  • Fülöp brabanti herceg, Belgium koronahercege, 1960. április 15-én, aki 1999. december 4-én feleségül vette Mathilde d'Udekem d'Acoz-t (született: 1973. január 20-án), akit egy nappal a házasság előtt Mathilda belga hercegnővé neveztek ki. Patrick d'Udekem d'Acoz gróf és neje, Anna Maria Komorowska grófnő lánya. Eddig négy gyermekük született:
    • Erzsébet, 2001. október 25-én, aki az 1991-es utódlási törvény értelmében apja és a belga trón örököse
    • Gábor, 2003. augusztus 20-án
    • Emánuel, 2005. október 4-én
    • Eleonóra, 2008. április 16-án.
  • Asztrid hercegnő, osztrák főhercegné, magyar királyi hercegné, 1962. június 5-én, aki 1984-ben hozzáment Lőrinc osztrák főherceg, magyar királyi herceghez, Róbert osztrák főherceg, magyar királyi herceg fiához, IV. Károly magyar király-I. Károly osztrák császár unokájához. Gyermekeik:
    • Amadé herceg (1986)
    • Mária Laura főhercegnő (1988)
    • Joachim főherceg (1991)
    • Lujza Mária főhercegnő (1995)
    • Letícia Mária főhercegnő (2003)
  • Lőrinc belga királyi herceg, 1963. október 19-én. Claire Coombs, angol-belga származású egykori ingatlanügynöknőt 2003. április 12-én vett el feleségül. Eddig három gyermekük született:
    • Lujza Zsófia Mária (2004)
    • Miklós Kázmér Mária (2005)
    • Imre Ágoston Mária (2005)

A belga sajtó, nem hivatalos forrás alapján, úgy értesült, hogy Albert királynak született egy törvénytelen gyermeke is, Delphine Boël (1968). Anyja egy vallon nemes hölgy, Sibylle de Selys Longchamps.

Egészségi problémái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albert életvitele meglehetősen kicsapongó volt fiatalkorában, Balduin bátyja józan és visszahúzódó viselkedéséhez viszonyítva. Mindig is szerette a gyors motorkerékpárokat, számos balesetet, zúzódást és törést is szenvedett emiatt. Asztrid lánya esküvőjén kötésben jelent meg, és a belga űrhajóst, Frank de Winne-t tolókocsiban fogadta kihallgatáson.

Bátyjához hasonlóan Albertnek is problémái vannak a szívével. 2000-ben szívműtétet kellett rajta elvégezni, és lábadozása alatt a belga média széles körben spekulált lehetséges utódlásáról. Ezen felül akut sérvvel is műtötték, ami együttesen arra kényszerítette a királyt, hogy rövidebb fogadóórákat tartson és hosszabb pihenőket engedélyezzen. Ezután került nyilvánosságra, hogy hallása is meggyengült és hallókészüléket kapott, illetve szürkehályoggal megműtötték a szemét. 2007. június 26-án combnyaktörést szenvedett, ekkor csípőprotézist kapott.[1]

2013. július 3-án röppent fel a hír, hogy II. Albert még aznap bejelenti lemondását egészségügyi problémáira hivatkozva, miután a király rendkívüli tanácskozásra hívta a belga kormány tagjait.[1]

Lemondása és utódlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Albert 2013. július 3-án este 6 órakor a belga közszolgálati csatornákon franciául és hollandul, felvételről sugárzott beszédében bejelentette lemondását. A bejelentés szerint Albert a belga nemzeti ünnepen, július 21-én mond le a trónról fia, Fülöp brabanti herceg javára. Albert előrehaladott korára (ekkor már 80 éves volt) és megromlott egészségügyi állapotára hivatkozott.

Bizalommal és nyugalommal jelentem be Önöknek azt az elhatározásomat, hogy július 21-én lemondok fiam, Fülöp herceg javára.
C'est avec sérénité et confiance que je vous fait part de mon intention d'abdiquer ce 21 juillet en faveur de mon fils Philippe.
– Részlet II. Albert belga király 2013. július 3-i beszédéből[2]

II. Albert előtt csak egyetlen belga király, III. Lipót volt kénytelen lemondani, utóbbi a második világháborúban játszott szerepe miatt. Albert utóda, Fülöp herceg a belga törvényhozás alsó- és felsőháza előtt letett esküt követően foglalhatja el apja trónját.

II. Albert döntését az is befolyásolhatta, hogy a király természetes gyermekének tartott Delphine Boël június 17-én apasági keresetet nyújtott be a király ellen és DNS vizsgálat segítségével akarta tisztázni, hogy valóban Albert házasságon kívüli gyermeke.[3][4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Albert II de Belgique című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Albert belga király témájú médiaállományokat.