Robert James Fischer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

(Bobby Fischer szócikkből átirányítva)

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.
Részletek a cikk vitalapján.

Bobby Fischer fiatalkorában

Robert James Fischer (Chicago, 1943. március 9. – Reykjavík, 2008. január 17.) amerikai sakkozó nagymester, világbajnok

[szerkesztés] Szülői háttér

Apja Hans-Gerhardt Fischer (1908–1993), német biofizikus, édesanyja Regina Wender (1913–1997), lengyel ápolónő volt.

A házaspár Berlinben, majd 1933-tól Moszkvában élt, ott született lányuk, Joan (1937-1998). 1939-ben Regina Wender-Fischer lányával az Egyesült Államokba utazott.

FBI-jelentések is alátámasztják, hogy a valódi apa dr. Neményi Pál (Paul Felix Nemenyi, Fiume, 1895. – Washington, 1952.) magyar fizikus volt, aki később egyedüliként támogatta is a családot.

[szerkesztés] Élete

Bobby Fischer (a kép jobb oldalán)

Robert („Bobby”) 1943. március 9-én született Chicagoban. Bobby gyermekéveit a New Yorkban, Brooklynban töltötte.

1949-ben nővérével, Joannal kezdte tanulni a sakk alapismereteit. Már fiatalon kitűnt tehetsége: első komoly játszmáját 1951 januárjában, nyolc évesen játszotta egy sakkmesterrel; ezt még 15 perc alatt elvesztette. 1956-ban Amerika legfiatalabb junior bajnoka lett. 1957-ben Max Euwe exvilágbajnokkal játszott párosmérkőzést. 1958-ban, 15 évesen sikert sikerre halmoz: amerikai bajnok, majd Moszkvában az örmény születésű Tigran Petroszjannal, a későbbi világbajnokkal játszik. Fischer Portorozsban a sakktörténelem addigi legfiatalabb nagymestere lesz. Ezt máig csak Polgár Judit és Lékó Péter tudja majd megdönteni. Mindezekre talán magyarázat Fischernek, már a középiskolában mért 180 feletti IQ-ja.

1960-ban, Mar del Plataban első helyen végez Borisz Szpasszkijjal, holtversenyben.

1964-ben, 21 évesen vonul először "nyugalomba": másfél évig nem játszik versenyen.

1970-ben a Palma de Mallorca-i zónaközi verseny döntőjében sorra verte a világ legjobbjait: 6:0-ra győzött az orosz Tajmanov és ugyanilyen arányban a dán Larsen ellen is. Nagy diadalt aratott: 21 nehéz játszmát nyert sorozatban egymás után.

[szerkesztés] A világbajnoki cím...

28 éves korában készül élete - ma már tudható, utolsó - nagy hivatalos versenyére a világbajnoki cím elnyeréséért. Minderre azért is kerülhetett sor, mivel Benkő Pál amerikai nagymester még a zónaközi versenyeken átengedte neki az indulási jogot. Fischer ezek után Petroszjan legyőzése után (Buenos Aires, 1971), Fischer kihívhatta az akkori világbajnokot, Szpasszkijt. 1972-ben, Reykjavíkban 7 győzelemel 12,5:8,5 arányban nyert, és világbajnok lett az akkori legnagyobb díjazású, 250 ezer dolláros tornán.

A Reykjavíkból tudósító Arthur Koestler így jellemezte a küzdelmet:

„Furcsa ennyi idő után újra háborús tudósítónak lenni.”

Koestler egyébként „mimefántnak” nevezte el Fischert, a mimóza és az elefánt tulajdonságai után...

Fischer evvel a győzelmével megszakította az orosz (szovjet) sakkozók '45 utáni egyeduralmát.

[szerkesztés] ...és utána

1975-ben Fischer, miután a szovjetek legjobbjának tartott Anatolij Karpovval tervezett világbajnoki döntőt egy megkérdőjelezhető FIDE döntés következtében lemondta, világbajnoki címétől megfosztották, és gyakorlatilag véglegesen visszavonult.

Fischer Amerikában tagja volt az ószövetségi hitre alapult Isten Egyházai Gyülekezetének, 1977-ben azonban sátánistáknak tartva őket, otthagyta azokat.

1981 májusában két napra lecsukták, amit aztán a rendőrség tévedésnek nyilvánított.

49 éves korában, 1992 júliusában Fischer elhagyta szülőhazáját, akkor még előre nem sejtett következményekkel. Belgrádban a világbajnoki döntő 20 éves évfordulóján ugyanis Szpasszkijjal újrajátszották a reykjavíki döntőt, ezúttal már ötmillió dolláros tornán. Fischer másodszor is nyert, 17,5:12,5 arányban. Evvel a barátságos mérkőzéssel viszont megszegte az USA Jugoszlávia elleni embargóját. Ez az amerikai törvények szerint bűncselekménynek számított, és még ugyanannak az évnek a decemberében Fischer ellen nemzetközi körözést adtak ki.

Fischer - Jugoszlávia és az NSZK után - 1998-ban Budapestre költözött, ahol 2000 januárjáig élt. 1999 során egy budapesti rádióadásban - szülei zsidó származása ellenére - erős antiszemita kijelentéseket tett bizonyos nemzetközi összeesküvések kapcsán. Magyarországi tartózkodása idején történt egyéb kellemetlenségeiről levelezése tanúskodik.

2000-ben a Fülöp-szigeteki Justine Ong leánygyermeket szült neki, aki a Jinky Ong Fischer nevet kapta.

2004-ben, Fischer Japánban feleségül vette a japán Watai Miyokot (sz.1945) sakkmestert.

Az amerikai kiadatást megakadályozandó, az 1972-es világbajnoki döntő szinhelye, Izland állampolgárságot kínált Fischernek, amit ő el is fogadott, és Reykjavíkba költözött. Ott élt 2008. január 17-én veseelégtelenség miatt bekövetkezett haláláig.

Rajongók és tisztelők milliói szerint egyike volt minden idők legzseniálisabb sakkozójának.

[szerkesztés] Egyéb

Elias Canetti - még jóval Bobby Fischer színrelépése előtt - megjelent Káprázat c. regényében szinte előre vízionálta a sakkozót egy Fischerli nevezetű különc zsidó sakkozó alakjában.

[szerkesztés] Bobby Fischer stílusa

Stílusát a viszonylag szűk megnyitási repertoár, mélyen átgondolt pozícionális stratégia, pontos technika és mindenek felett a kiváló hibakihasználó képesség jellemezte. Taktikai megoldásokhoz kizárólag annak lehetőségekor folyamodott. Játéka „hiperagresszív”, legerősebb szakasza a komplex közép-, és végjáték. Időbeosztása példás, kitűnő rapidjátékos volt. Játszmáinak gerincét a kiváló tempó és a dinamikus előrehaladás alkotta. Döntetlen játszmáinak legnagyobb része „kijátszott” döntetlen (más eredmény nem születhet). Transzpozícióiban, előszeretettel és eredményesen használt futó és bástya párt, végjátékaiban gyakran menesztett gyaloggal kényszerít. Egyike volt a legjobb mattkeresőknek. Kevés vereségének legnagyobb részét egyszerű sakkvakság (blunder) miatt szenvedte el. Leggyakoribb megnyitásai: Sziciliai, Ruy Lopez (Spanyol), királyindiai védelem. Nevét megnyitás is viseli, a Fischer-Sozin Támadás. 956 játékát ismerjük, mely mennyiség töredéke a professzionista sakkozók átlag játszmaszámának.