Bobby Fischer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bobby Fischer
Bobby Fischer 1972.jpg
Bobby Fischer (1972)
Személyes adatok
Teljes név Robert James Fischer
Születési dátum 1943. március 9.
Születési hely Chicago
Halálozási dátum 2008. január 17. (64 évesen)
Halálozási hely Reykjavík
Állampolgárság amerikai, izlandi
Versenyzői adatok
Cím nemzetközi nagymester (1958)
Világbajnok 1972-1975
Legmagasabb Élő-pontszám 2785[1]
2895[2]
Legmagasabb ranglista 1.[3]

Bobby Fischer (Chicago, 1943. március 9.Reykjavík, 2008. január 17.) amerikai sakknagymester, sakkvilágbajnok. Teljes, eredeti neve Robert James Fischer, de a sajtó Bobby Fischernek hívta, és saját maga is ezt használta.

Szülői háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hivatalos születési okmányai szerint apja Hans-Gerhardt Fischer (1908–1993), német biofizikus, édesanyja Regina Wender (1913–1997), lengyel ápolónő volt. Az életét feltáró kutatások, és az FBI nyilvánosságra került aktái azonban valószínűsítik, hogy Robert James Fischer édesapja dr. Neményi Pál (Paul Felix Nemenyi, Fiume, 1895. – Washington, 1952.) magyar fizikus volt, aki egészen haláláig támogatta is a családot.

Édesanyja az 1930-as évek elején, Hitler hatalomra kerülésekor Berlinben élt, s itt találkozott Hans-Gerhard Fischerrel, egy német biofizikussal. A kommunista meggyőződésű fiatalok együtt indultak Moszkvába, ahol 1933. november 4-én összeházasodtak és több évet töltöttek a sztálini Szovjetunióban. A fiatalasszony a moszkvai egyetem orvosi fakultásán végezte tanulmányait, az ifjú férj pedig hamarosan önkéntesnek állt, s a köztársaságiak oldalán harcolt a spanyol polgárháborúban. Fischer már Spanyolországban tartózkodott, amikor 1938-ban Moszkvában megszületett kislányuk, Joan.

1939-ben – külön-külön – Amerikába indultak. Ám a férfi Dél-Amerikába került – s Chilében telepedett le, mivel az amerikai hatóságok a Nemzetközi Brigádok tagjait nem engedték az USA területére. Regina Fischer az Egyesült Államokban – férjétől több ezer kilométerre – egyedül nevelte kislányát. Hans-Gerhard Fischer soha nem lépett az Egyesült Államok területére (1945-ben hivatalosan is elváltak), így nem is lehetett a Chicagóban született Bobby apja.[4][5][6]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bobby Fischer (a kép jobb oldalán)

Fischer 1943. március 9-én született Chicagóban, gyermekéveit New York Brooklyn negyedében töltötte. A középiskolában 180-nál magasabb IQ-val rendelkezett.

1949-ben nővérével, Joannal kezdte tanulni a sakk alapismereteit. Már fiatalon kitűnt tehetsége: első komoly játszmáját 1951 januárjában, nyolc évesen játszotta egy sakkmesterrel; ezt azonban még 15 perc alatt elvesztette.

  • 1956-ban Amerika legfiatalabb ifjúsági bajnoka lett.
  • 1957-ben Max Euwe exvilágbajnokkal játszott páros mérkőzést.
  • Nyolcszoros Amerika-bajnok (1957, 1958, 1959, 1960, 1962, 1963, 1965, 1966), első bajnoki címét 1957-ben, 14 éves korában szerzi meg.
  • 1958-ban, 15 évesen sikert sikerre halmoz: amerikai bajnok, majd Moszkvában az örmény születésű Tigran Petroszjannal, a későbbi világbajnokkal játszik.

Fischer Portorozsban a sakktörténelem addigi legfiatalabb nagymestere lesz. Ezt sokáig csak Polgár Judit és Lékó Péter tudták megdönteni. Minderre talán magyarázat Fischernek már a középiskolában mért 180 feletti IQ-ja.

Bobby Fischer (a kép bal oldalán) és Mihails Tāls az 1960-as lipcsei sakkolimpián

1960-ban, Mar del Platában első helyen végez Borisz Szpasszkijjal, holtversenyben.

1963-ban az Egyesült Államok bajnokságán történelminek nevezett győzelmet arat, döntetlen és vereség nélkül. Bár korábban ötször elnyerte ezt a címet, ekkora különbséggel győzni kivételes teljesítménynek számít ma is a sakk világában.

Azonban ekkor már egyre gyakoribbak különcségei: sakkban addig ismeretlen összegeket követelt fellépési díjként, a világbajnokjelölti körversenyek átalakítását követelte egyenes kiesésire (megkapta), egyéni világítást kért, nézőket hátrébb kellett ültetni, sakktábla mezők színét is megszabta. Személyeskedéstől se állt távol: erős ellenszenvvel nyilatkozott az akkoriban vezető szovjet játékosokról, csalással és összejátszással vádolva őket. Pedig kivételes tehetsége miatt nagyon gyakran kivételeztek vele a szervezők, és játékostársai is engedtek követeléseinek - melyek teljesítése után újabb követelések következtek. Egy amerikai játékostársa, Arthur Bisguier mondta róla: "Ha nem lett volna sakkozó, valószínűleg veszélyes pszichopata vált volna belőle". Ő lett a sakk fenegyereke - azonban az is az ő nevéhez köthető, hogy a sakk a figyelem középpontjába és a címlapokra került.

21 évesen vonul először „nyugalomba”: miután néhány kívánságát nem teljesítették a sakkszövetség és a zónaközi döntő szervezői, másfél évig nem játszik versenyen, majd egy rövid visszatérés után újabb két éves szünet következik - hivatalosan kizárva magát a világbajnoki indulás lehetőségéből.

1970-ben visszatér: a Palma de Mallorca-i zónaközi verseny döntőjében sorra verte a világ legjobbjait: 6:0-ra győzött az orosz Mark Tajmanov és ugyanilyen arányban a dán Bent Larsen ellen is. Nagy diadalt aratott: 21 nehéz játszmát nyert sorozatban egymás után.

A világbajnoki cím[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

28 éves korában készült élete – mint később kiderült – utolsó nagy hivatalos versenyére a világbajnoki cím elnyeréséért. Minderre azért is kerülhetett sor, mivel Benkő Pál akkor még amerikai színekben játszó magyar nagymester a zónaközi versenyeken átengedte neki az indulási jogot. Fischer ezek után – Petroszjan legyőzésével (Buenos Aires, 1971) – kihívhatta az akkori világbajnokot, Szpasszkijt.

A Reykjavíkből tudósító Arthur Koestler így jellemezte a feszült küzdelmet:

„Furcsa ennyi idő után újra háborús tudósítónak lenni.”

Koestler egyébként „mimefántnak” nevezte el Fischert, a mimóza és az elefánt tulajdonságai után, mellyel játékát és játékon kívüli viselkedését is jellemezte. A korabeli beszámolók szerint minden napra jutott egy váratlan kívánsága, pontosabban követelése (azzal fenyegetőzve, hogy ha nem teljesítik, akkor nem játszik tovább): pl. kamerák eltávolítása, világítás átalakítása, új sakktábla kérése (többször is), új helyszín kérése, nézők teljes vagy részleges (első pár nézősorból történő) eltávolítása, nagyobb részesedés a bevételekből, stb.

A mérkőzésekről rendszeresen elkésett, egyik játszmán meg se jelent - az oroszok a mai napig állítják, hogy botrányaival és zajos követeléseivel (melyek többségét az oroszok elfogadták) nagyban befolyásolta a játék nyugalmát, és így Szpasszkij koncentrációját.

Végül 1972-ben, Reykjavíkban 7 győzelemmel 12,5:8,5 arányban nyert, és világbajnok lett az akkori legnagyobb díjazású, 250 ezer dolláros tornán.

A New York Times a döntő után így értékelte az amerikai játékát: Alapjában véve Fischer személyisége az uralkodási vágyon, a megalázni vágyáson és ellenfele agyának irányításán alapszik.

Mindenesetre Fischer ezzel a győzelmével megszakította az orosz (szovjet) sakkozók '45 utáni egyeduralmát, ami komoly presztízsveszteséget jelentett a szovjet vezetésnek, hiszen addig a szocializmus felsőbbrendűségét egyebek között a sakkban elért eredményeikkel igyekeztek bizonyítani.

A világbajnokságot követő évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1975-ben Fischer világbajnoki címvédésére nem került sor, miután a szovjetek legjobbjának tartott Anatolij Karpovval tervezett világbajnoki döntő előtt a FIDE nem volt hajlandó teljesíteni Fischer összes követelését (egyebek között, hogy 9-9-nél automatikusan Fischer marad a világbajnok). A döntés következtében Fischer lemondott világbajnoki címéről, és gyakorlatilag véglegesen visszavonult a hivatalos sakkélettől.

Ezt követően csak zavaros nézeteivel és nyilatkozataival került néha a lapok címoldalára. Fischer Amerikában tagja volt az ószövetségi hitre alapult Isten Egyházai Gyülekezetének, 1977-ben azonban sátánistáknak tartva őket, otthagyta azokat.

1981 májusában két napra lecsukták, amit aztán a rendőrség tévedésnek nyilvánított, bár a történtekről Fischer sem tudott pontosan számot adni.

Csak 1992-ben állt újra a nagyközönség elé, amikor ismét Szpasszkij ellen játszott. A történetbe magyar szálak is szövődtek: a találkozó létrejöttében szerepet kapott egy magyar rajongója, Rajcsányi Zita is. A nagy Fischert, akinek korábban államférfiak „udvaroltak”, most egy magyar lány iránt érzett szimpátia is meg tudta mozgatni – na meg az az 5 millió dolláros díjalap, amelyből győzelme után 3,6 milliót tehetett zsebre.

49 éves korában, 1992 júliusában Fischer - mint utólag kiderült - végleg elhagyta szülőhazáját, akkor még előre nem sejtett következményekkel. Belgrádban a világbajnoki döntő 20 éves évfordulóján ugyanis Szpasszkijjal újrajátszották a reykjavíki döntőt, ezúttal már ötmillió dolláros tornán. Fischer másodszor is nyert, 17,5:12,5 arányban. A történetnek azonban volt egy szépséghibája: a versenyre a bojkott alatt álló, Milosevics vezette Jugoszláviában került sor. Az amerikai pénzügyminisztérium figyelmeztetését Fischer a sajtó nyilvánossága előtt leköpte. Ezzel a barátságos mérkőzéssel megszegte az USA Jugoszlávia elleni embargóját, ami az amerikai törvények szerint bűncselekménynek számított, és még ugyanannak az évnek a decemberében Fischer ellen nemzetközi körözést adtak ki. A mérkőzés pirrhuszi módon zárult: a sakktáblán győzött, hazájában viszont körözést adtak ki ellene.

Ezután a bajnok Jugoszlávia és az NSZK után Budapestre költözött, ahol nyolc évig élt. Kerülte a nyilvánosságot, csupán néhány emberben bízott – köztük Benkő Pál nagymesterben, akivel még Amerikában került jó viszonyba. Benkő már a hetvenes években is segített Fischernek, aki csak úgy tudott elindulni a világbajnoksághoz vezető zónaközi versenyen, hogy magyar származású barátja a saját helyét adta át neki. A barátság itthon sem szakadt meg, sokszor szerveztek közös programot. „Fischer visszavonultan élt, azonban szerette a gyógyfürdőket, a kínai és japán éttermeket, a mozit – viszont utálta az újságírókat”.[7]

Egy budapesti rádióadásban - szülei zsidó származása ellenére - erős antiszemita kijelentéseket tett bizonyos nemzetközi összeesküvések kapcsán. Magyarországi tartózkodása idején történt egyéb kellemetlenségeiről levelezése tanúskodik.

2000-ben a Fülöp-szigeteki Justine Ong leánygyermeket szült neki, aki a Jinky Ong Fischer nevet kapta. 2010-ben az izlandi bíróság által elrendelt exhumálás utáni vizsgálat során kiderült, hogy nem Fischer a gyermek apja.

2004-ben a japán hatóságok lejárt érvényességű útlevele miatt őrizetbe vették, és az amerikai hatóságok a kiadatását kérték. Fischer az eljárás alatt összeházasodott a japán sakkszövetség elnökének lányával Watai Miyokóval, ez alapján japán állampolgárságot és politikai menedéket kért az országban. A japán törvények nem teszik lehetővé japán állampolgárok kiadatását más országok bíróságainak. A hatóságokat azonban nem győzte meg a házasság, melynek körülményeit és hitelességét is vizsgálták. Fischer ezért német nagyapjára hivatkozva német útlevelet is igényelt, és Izland kormányánál is menedékért lobbizott. Az izlandi kormány állampolgárságot és letelepedési engedélyt adott Fischernek az országban, amit ő el is fogadott és Reykjavíkba költözött.[8]

Fischer sírja Izlandon

Ott élt 2008. január 17-én veseelégtelenség miatt bekövetkezett haláláig. A sportág Mozartjának becézett sakkfenomént, aki máig az egyetlen amerikai sakkvilágbajnok, a dél-izlandi, harminc lakosú Laugadaelir falucska temetőjében, Selfoss Laugardalur templomának kertjében helyezték végső nyugalomra szűk baráti körben.[9]

Rajongók és tisztelők milliói szerint egyike volt minden idők legzseniálisabb sakkozójának.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elias Canetti - még jóval Bobby Fischer színre lépése előtt - megjelent Káprázat c. regényében szinte előre vizionálta a sakkozót egy Fischerli nevezetű különc zsidó sakkozó alakjában.

Bobby Fischer stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fischer egyik lejegyzett sakkjátszmája

Stílusát a viszonylag szűk megnyitási repertoár, mélyen átgondolt pozicionális stratégia, pontos technika és mindenek felett a kiváló hibakihasználó képesség jellemezte. Taktikai megoldásokhoz kizárólag annak lehetőségekor folyamodott. Játéka „hiperagresszív”, legerősebb szakasza a komplex közép- és végjáték. Időbeosztása példás, kitűnő rapidjátékos volt. Játszmáinak gerincét a kiváló tempó és a dinamikus előrenyomulás alkotta. Döntetlen játszmáinak legnagyobb része „kijátszott” döntetlen. Rendkívüli módon látta meg a mattképeket, és nagy biztonsággal fokozta győzelemig a szabadgyalogjaiban rejlő lehetőségeket.

Rengeteg megnyitási újítás fűződik a nevéhez világossal a spanyol megnyitásban, mindkét színnel a szicíliai védelemben, sötéttel a királyindiai és a Grünfeld-védelemben. Világossal szinte kizárólag csak 1. e4 lépéssel kezdett, sötéttel 1. e4-re c5-öt, 1. d4-re a királyindiai vagy a Grünfeld védelmet játszotta. Leggyakoribb megnyitásai: szicíliai védelem, spanyol megnyitás, királyindiai védelem. Nevét megnyitás is viseli, a Fischer-Szozin támadás. 956 játszmáját ismerjük, mely mennyiség töredéke a professzionista sakkozók átlag játszmaszámának.

Kiváló végjátéktechnikával rendelkezett, Lasker, Rubinstein, Capablanca és Szmiszlov mellett a valaha élt öt legkíválóbb végjátékszakértő egyikének tartják. Előszeretettel és eredményesen használt a végjátékban a gyalogok mellett futó-bástya párt huszár-bástya pár ellen, ezt gyakran Fischer-végjátéknak is nevezték.

A Fischer-sakkóra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1988-ban nyújtotta be szabadalmát[10] egy olyan digitális sakkórára, amely programozhatóan bizonyos lépésszám után valamennyi többletidőt ad a játékosnak. Először 1992-ben a Fischer-Szpasszkij párosmérkőzésen használták. A Fischer-óra használata ma már szabványosnak számít a sakkversenyek többségénél.

A Fischer random sakk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fischer célja egy olyan sakkváltozat létrehozása volt, amelyben a kreativitás és a tehetség fontosabb, mint a megnyitások memorizálása és elemzése. Éppen ezért a Fischer random sakkban a játszma kezdésekor a bábuk elhelyezése többféleképpen történhet, bizonyos szabályok betartásával. Összesen 960-féle megengedett alapállás létezik, ezért használják erre a sakkváltozatra a Sakk960 (Chess960) megnevezést is.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bobby Fischer's Games of Chess (1959)
  • Bobby Fischer Teaches Chess (1966)
  • My 60 Memorable Games (1969) (német nyelven: Meine 60 denkwürdigen Partien, Hamburg)
  • The games of Robert J. Fischer (1972)
  • I Was Tortured in the Pasadena Jailhouse! (1981)

Játszmák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A FIDE szerinti legmagasabb pontszáma
  2. A chessmetrics szerinti legmagasabb pontszáma Chessmetric Player Profile: Bobby Fischer (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. július 2.)
  3. 1964 és 1974 között 109 hónapon keresztül vezette a világranglistát Chessmetric Player Profile: Bobby Fischer/Ratings only (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. július 2.)
  4. Rácz Árpád: 1943. március 9. - Megszületik Bobby Fischer, a sakkozás egyik legnagyobb alakja (magyar nyelven). RubiconLine. (Hozzáférés: 2014. július 2.)
  5. Nicholas, Peter, and Clea Benson. Files reveal how FBI hounded chess king. Philadelphia Inquirer. November 17, 2002
  6. Szász Judit: Halott hősünk a h6-ra lépett volna (magyar nyelven). Művész-világ.hu. (Hozzáférés: 2014. július 2.)
  7. Somorjai László: Magyar volt az amerikai? (magyar nyelven). hetek.hu Kft.. (Hozzáférés: 2014. július 2.)
  8. Izlandra menekülhet Bobby Fischer (magyar nyelven). index.hu, 2004. december 16. (Hozzáférés: 2014. július 2.)
  9. Bobby Fischer amerikai sakk-világbajnok, sokak szerint minden idők legjobb sakkozója 5 éve halt meg (magyar nyelven). MTVA Sajtó- és fotóarchívum, 2013. 1. (Hozzáférés: 2014. július 2.)
  10. Fischer digitális sakkórájának szabadalmi lapja

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Róla szóló könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Edmonds, David – Eidinow: John Bobby Fischer háborúba indul, Scolar kiadó, 2004 (ford.: Deák Krisztona) ISBN 978-963-953-419-3
  • Frank Brady vaskos életrajza: ,Endgame (Végjáték)
  • Farkasházy Tivadar: Bobby visszatér avagy a Fischer-rejtély (2008) ISBN 9789630650151A könyv honlapja
  • Aleksander Pasternjak: SCHACH - PHäNOMEN BOBBY FISCHER, Copress Verlag, München, 1972

Róla szóló cikkek, filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kubát János: Napjaim Fischerrel (magyar nyelven). Magyar Szó online. (Hozzáférés: 2014. július 2.)
  • Kemény István: A sakk Nietzschéje (magyar nyelven). Litera - az irodalmi portál. (Hozzáférés: 2014. július 2.)
  • Somorjai László: Magyar volt az amerikai? (magyar nyelven). hetek.hu Kft., 2008. február 1. (Hozzáférés: 2014. július 2.)
  • Searching for Bobby Fischer, mozifilm 1993. rendező: Steven Zaillian, főszereplő: Ben Kingsley, executive producer: Sydney Pollack)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bobby Fischer témájú médiaállományokat.