Borisz Vasziljevics Szpasszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borisz Szpasszkij egy szimultánon 1989-ben.

Borisz Vasziljevics Szpasszkij (oroszul Борис Васильевич Спасский, nemzetközileg ismert nevén Boris Spassky, Leningrád, 1937. január 30. –) orosz származású francia sakkozó, nagymester, 1969 és 1972 között a sakk tizedik világbajnoka.

Szpasszkij kétszer nyerte meg a szovjet sakkbajnokságot (1961-ben és 1973-ban), kétszer pedig (1956-ban és 1963-ban) holtversenyben végzett az élen, de a rájátszásban alulmaradt. Hét alkalommal volt világbajnokjelölt (1956, 1965, 1968, 1974, 1977, 1980 és 1985).

1976-ban telepedett le Franciaországban harmadik feleségével, 1978 óta francia állampolgár.

Pályája kezdetén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ötéves korában, egy vonaton tanult meg sakkozni, amely a német csapatok fenyegette Leningrád (a mai Szentpétervár) lakóit menekítette ki. (A helyszínről a források nem egyeznek, van, amelyik szerint a leningrádi Úttörő Palotában tanult meg sakkozni[1], más forrás szerint az Uralban, ahol a háborút vészelte át.[2])

Hamarosan Szpasszkij vált a legígéretesebb szovjet sakkcsodagyerekké Mihail Botvinnik óta. Először tízévesen vonta magára a figyelmet, amikor egy szimultánon legyőzte a szovjet bajnok Botvinniket.

Kezdetben a tiszteletnek örvendő mester és oktató Vlagymir Zak volt a trénere. Tízesztendős korától rendszeresen napi öt órát is foglalkozott sakkal, mesterszintű edzőktől tanulva. Rekordokat állított fel: tízévesen lett első osztályú versenyző, 11 évesen mesterjelölt és 15 évesen mester. 1952-ben, 15 éves korában 50 százalékos teljesítményt nyújtott a nagyon erős szovjet bajnokság elődöntőjében, és második lett az ugyancsak nagy neveket felvonultató leningrádi sakkbajnokságban.

Fiatal nagymester[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tizenhat évesen nagyon jól szerepelt egy erős bukaresti tornán (amelyet későbbi mestere, Alekszandr Tolus nyert meg): Borisz 19 pontból 12-t szerezve a 4-6. helyen végzett. A FIDÉ-től megkapta a nemzetközi mesteri címet. A szovjet sakkbajnokság döntőjében először 1955-ben próbálkozott és a lehetséges 19 pontból 11 és felet megszerezve a 3-6. helyet szerezte meg. (A tornát holtversenyben Vaszilij Szmiszlov és Jefim Geller nyerte.) Ezzel a kiváló eredménnyel kvalifikációt szerzett az ugyanabban az évben tartott göteborgi zónaközi versenyre.

Tizennyolcévesen, ellentmondást nem tűrő 14/16-os eredménnyel megnyerte az Antwerpenben tartott Ifjúsági Sakkvilágbajnokságot. Ezzel az eredménnyel nagymester lett, a valaha volt legfiatalabb sakkozó, aki megszerezte ezt a címet.

Szpasszkij a Lokomotív sportkörben versenyzett.

Göteborgban 11/20-as eredménnyel a 7-9. helyen zárta a zónaközi versenyt, ami azt jelentette, hogy bejutott az 1956-ban Amszterdamban tartott Jelöltek Tornájára, amely a világbajnok kihívójának személyéről döntött. A tíz csúcsszintű sakkozó közt a 3-7. helyen végzett, ami meghökkentő eredménynek számított egy 19 éves fiatalembertől. Pedig nagy nyomást jelentett a számára, hogy részvételét nagy várakozások övezték.

Az 1956-os szovjet bajnokság Leningrádban tartott döntőjében Szpasszkij 11½/19-es pontszámmal Mark Tajmanovval és Jurij Averbahhal már az élen végzett. A rájátszást azonban Tajmanov nyerte, és ő lett a bajnok. Később ugyanebben az évben Szpasszkij Tolussal holtversenyben nyert meg egy erős leningrádi tornát.

Nehézségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borisz Szpasszkij (1984)

A következő években Szpasszkij hullámvölgybe került. Nem jutott be a két következő zónaközi verseny egyikébe sem, 1958-ban, illetve 1961-ben.

Az 1957-es szovjet bajnoki döntőben 13/21-es eredménnyel csak 4-5. lett. A versenyt Mihails Tāls nyerte, aki Szpasszkijjal körülbelül egykorú volt, de korábban lassabban haladt. Ezekben az években azonban Tal megelőzte Szpasszkijt és 1960-ban a világbajnoki címet is megszerezte.

Az 1958-as szovjet bajnokság döntőjében egymással kerültek szembe és az idegfeszítő utolsó játszmában Szpasszkij elbukott, egyben elveszítve a zónaközi versenyen való részvétel jogát is: a játszma jórészében nála volt az előny, de a borítékolás után kihagyott egy nehéz nyerési lehetőséget, utána meg visszautasította a döntetlent. Ha nyer, bejut a zónaközi versenyre, ha döntetlent ér el, Jurij Averbahhal együtt a negyedik helyet szerzi meg és rájátszásban még akkor is helyet vívhatott volna ki a zónaközin.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Spassky's Best Games by Bernard Cafferty, Batsford, 1969.
  • World chess champions by Edward G. Winter, editor. 1981 ISBN 0-08-024117-4
  • Twelve Great Chess Players and Their Best Games by Irving Chernev; Dover; August 1995. ISBN 0-486-28674-6
  • No Regrets: Fischer-Spassky by Yasser Seirawan; International Chess Enterprises; March 1997. ISBN 1-879479-08-7
  • Bobby Fischer Goes to War: How the Soviets Lost the Most Extraordinary Chess Match of All Time by David Edmonds and John Eidinow; Ecco, 2004.
  • Garry Kasparov (2004). My Great Predecessors, part III. Everyman Chess. ISBN 1-85744-371-3

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző
Tigran Petroszjan
Sakkvilágbajnok
1969–1972
Következő
Bobby Fischer

Ez a szócikk részben vagy egészben a Boris Spassky című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.