Borisz Vasziljevics Szpasszkij

Borisz Szpasszkij egy szimultánon 1989-ben.

Borisz Vasziljevics Szpasszkij (oroszul Борис Васильевич Спасский, nemzetközileg ismert nevén Boris Spassky, Leningrád, 1937. január 30. –) orosz származású francia sakkozó, nagymester, 1969 és 1972 között a sakk tizedik világbajnoka.

Szpasszkij kétszer nyerte meg a szovjet sakkbajnokságot (1961-ben és 1973-ban), kétszer pedig (1956-ban és 1963-ban) holtversenyben végzett az élen, de a rájátszásban alulmaradt. Hét alkalommal volt világbajnokjelölt (1956, 1965, 1968, 1974, 1977, 1980 és 1985).

1976-ban telepedett le Franciaországban harmadik feleségével, 1978 óta francia állampolgár.

Pályája kezdetén

Ötéves korában, egy vonaton tanult meg sakkozni, amely a német csapatok fenyegette Leningrád (a mai Szentpétervár) lakóit menekítette ki. (A helyszínről a források nem egyeznek, van amelyik szerint a leningrádi Úttörő Palotában tanult meg sakkozni, más forrás szerint az Uralban, ahol a háborút vészelte át.)

Hamarosan Szpasszkij vált a legígéretesebb szovjet sakkcsodagyerekké Mihail Botvinnik óta. Először tízévesen vonta magára a figyelmet, amikor egy szimultánon legyőzte a szovjet bajnok Botvinniket.

Kezdetben a tiszteletnek örvendő mester és oktató Vlagymir Zak volt a trénere. Tízesztendős korától rendszeresen napi öt órát is foglalkozott sakkal, mesterszintű edzőktől tanulva. Rekordokat állított fel: tízévesen lett első osztályú versenyző, 11 évesen mesterjelölt és 15 évesen mester. 1952-ben, 15 éves korában 50 százalékos teljesítményt nyújtott a nagyon erős szovjet bajnokság elődöntőjében és második lett az ugyancsak nagy neveket felvonultató leningrádi sakkbajnokságban.

Fiatal nagymester

Tizenhat évesen nagyon jól szerepelt egy erős bukaresti tornán (amelyet későbbi mestere, Alekszandr Tolus nyert meg): Borisz 19 pontból 12-t szerezve a 4-6. helyen végzett. A FIDÉ-től megkapta a nemzetközi mesteri címet. A szovjet sakkbajnokság döntőjében először 1955-ben próbálkozott és a lehetséges 19 pontból 11 és felet megszerezve a 3-6. helyet szerezte meg. (A tornát holtversenyben Vaszilij Szmiszlov és Jefim Geller nyerte.) Ezzel a kiváló eredménnyel kvalifikációt szerzett az ugyanabban az évben tartott göteborgi zónaközi versenyre.

Tizennyolcévesen, ellentmondást nem tűrő 14/16-os eredménnyel megnyerte az Antwerpenben tartott Ifjúsági Sakkvilágbajnokságot. Ezzel az eredménnyel nagymester lett, a valahavolt legfiatalabb sakkozó, aki megszerezte ezt a címet.

Szpasszkij a Lokomotív sportkörben versenyzett.

Göteborgban 11/20-as eredménnyel a 7-9. helyen zárta a zónaközi versenyt, ami azt jelentette, hogy bejutott az 1956-ban Amszterdamban tartott Jelöltek Tornájára, amely a világbajnok kihívójának személyéről döntött. A tíz csúcsszintű sakkozó közt a 3-7. helyen végzett, ami meghökkentő eredménynek számított egy 19 éves fiatalembertől. Pedig nagy nyomást jelentett a számára, hogy részvételét nagy várakozások övezték.

Az 1956-os szovjet bajnokság Leningrádban tartott döntőjében Szpasszkij 11½/19-es pontszámmal Mark Tajmanovval és Jurij Averbahhal már az élen végzett. A rájátszást azonban Tajmanov nyerte, és ő lett a bajnok. Később ugyanebben az évben Szpasszkij Tolussal holtversenyben nyert meg egy erős leningrádi tornát.

Nehézségek

Borisz Szpasszkij (1984)

A következő években Szpasszkij hullámvölgybe került. Nem jutott be a két következő zónaközi verseny egyikébe sem, 1958-ban, illetve 1961-ben.

Az 1957-es szovjet bajnoki döntőben 13/21-es eredménnyel csak 4-5. lett. A versenyt Mihails Tāls nyerte, aki Szpasszkijjal körülbelül egykorú volt, de korábban lassabban haladt. Ezekben az években azonban Tal megelőzte Szpasszkijt és 1960-ban a világbajnoki címet is megszerezte.

Az 1958-as szovjet bajnokság döntőjében egymással kerültek szembe és az idegfeszítő utolsó játszmában Szpasszkij elbukott, egyben elveszítve a zónaközi versenyen való részvétel jogát is: a játszma jórészében nála volt az előny, de a borítékolás után kihagyott egy nehéz nyerési lehetőséget, utána meg visszautasította a döntetlent. Ha nyer, bejut a zónaközi versenyre, ha döntetlent ér el, Jurij Averbahhal együtt a negyedik helyet szerzi meg és rájátszásban még akkor is helyet vívhatott volna ki a zónaközin.

Irodalom

• Spassky's Best Games by Bernard Cafferty, Batsford, 1969.
• World chess champions by Edward G. Winter, editor. 1981 ISBN 0-08-024117-4
• Twelve Great Chess Players and Their Best Games by Irving Chernev; Dover; August 1995. ISBN 0-486-28674-6
• No Regrets: Fischer-Spassky by Yasser Seirawan; International Chess Enterprises; March 1997. ISBN 1-879479-08-7
• Bobby Fischer Goes to War: How the Soviets Lost the Most Extraordinary Chess Match of All Time by David Edmonds and John Eidinow; Ecco, 2004.
• Garry Kasparov (2004). My Great Predecessors, part III. Everyman Chess. ISBN 1-85744-371-3

Külső hivatkozások

• Borisz Vasziljevics Szpasszkij FIDE adatlapja
• Szpasszkij-játszmák a chessgames.com-on
• OlimpBase

Előző Tigran Petroszjan

Sakkvilágbajnok 1969–1972

Következő Bobby Fischer

Ez a szócikk részben vagy egészben a Boris Spassky című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.