1962-es sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
15. sakkolimpia
(1962)
(15th Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Bulgária
Dátumszeptember 15.október 10.
Csapatok37 csapat 220 versenyző
HelyszínekCasino Restaurant (Várna rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Szovjetunió
Győztes Szovjetunió

 ← 1960: Lipcse1964: Tel Aviv → 

A 15. sakkolimpia 1962. szeptember 15. és október 10. között Bulgáriában, a Várna melletti Aranyparton került megrendezésre. Helyszíne a Casino Restaurant volt.

A résztvevők[szerkesztés]

Az eseményen 37 ország vett részt, 220 versenyzővel. A mezőny erősségét a megjelent 31 nemzetközi nagymester és 37 nemzetközi mester jelezte.

A szovjet csapatból ezúttal hiányzott az exvilágbajnok Vaszilij Szmiszlov, akit Efim Geller helyettesített (ő az első tartalék szerepébe került), de még így is kimagaslóan erős összeállításban, a világ élvonalát jelentő hat nemzetközi nagymesterrel állt ki. Az éltáblán a világbajnoki címét harmadszor is visszaszerző Mihail Botvinnik, a második táblán Tigran Petroszján, a későbbi világbajnok. A harmadik táblán az ekkor még fiatal, ugyancsak későbbi világbajnok Borisz Szpasszkij, a negyediken Paul Keres, míg a második tartalék az exvilágbajnok Mihail Tal volt. Nem véletlenül voltak ezúttal is ők a verseny favoritjai, és a várakozásnak megfelelve sorrendben hatodszor hódították el az olimpiai bajnoki címet.

Az amerikai csapat éltáblása Bobby Fischer volt, mögötte a második táblán Benkő Pál játszott. A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között tartották számon a 4–4 nagymesterrel felálló erős jugoszláv és magyar, valamint a meglepetésekre mindig képes argentin válogatottat.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A 37 csapatot 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.

A verseny az elődöntőben, valamint az „A” és a „B” döntőben körmérkőzéses formában zajlott, míg a „C” döntő 11 fordulós svájci rendszerben került megrendezésre, így minden csapat azonos számú mérkőzést játszott. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén először a csapatgyőzelmek számát vették figyelembe, majd a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ezután is holtverseny állt volna fenn, akkor a holtversenyben levő csapatok egymás elleni eredménye döntött volna a helyezésekről. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyt meggyőző fölénnyel, sorban hatodszor a címvédő szovjet csapat nyerte Jugoszlávia és Argentína előtt. A hat játékosuk közül öten szereztek egyéni érmet is, közülük négyen aranyérmet.

Magyarország az ötös élboly végén, az 5. helyen végzett. Játékosaink közül Bilek István ezüst-, Lengyel Levente bronzérmet szerzett egyéni eredménye alapján.[1]

A verseny eredményei[szerkesztés]

Elődöntők[szerkesztés]

Első csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 + = Pont
«A»  Szovjetunió 3 3 3 4 3 4 4 8 0 0 27½
«A»  NDK 1 2 4 6 1 1 21½
«A»  NSZK ½ 2 3 4 4 6 1 1 21
«B»  Svédország 1 2 3 3 4 3 1 17
«B»  Belgium 1 1 2 2 3 3 2 16
«B»  Spanyolország 0 1 4 4 3 5 0 16
«C»  Norvégia 1 ½ 1 2 3 2 5 1 13
«C»  Törökország 0 ½ 0 0 1 3 1 7 0
«C»  Görögország 0 0 0 ½ 0 1 0 8 0
Második csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 + = Pont
«A»  Amerikai Egyesült Államok 2 4 4 4 4 6 0 1 24
«A»  Bulgária 2 2 3 3 3 5 0 2 20
«A»  Románia 2 2 4 4 1 2 20
«B»  Izrael ½ ½ 2 3 3 3 3 1 13
«B»  Mongólia 0 ½ ½ 1 3 3 4 0 11
«B»  Svájc 0 1 0 1 3 3 4 0 10
«C»  Puerto Rico 0 1 ½ ½ 1 3 1 6 0
«C»  Tunézia 0 1 ½ 1 1 0 7 0
Harmadik csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 + = Pont
«A»  Jugoszlávia 2 3 3 4 4 4 8 0 1 27½
«A»  Hollandia 2 2 4 3 4 6 1 2 25
«A»  Csehszlovákia 2 4 4 6 2 1 25
«B»  Lengyelország 0 4 4 4 4 6 3 0 25
«B»  Izland 1 2 4 5 3 1 21
«B»  Finnország 0 2 4 4 4 4 1 19½
«C»  Franciaország 1 1 ½ ½ 4 3 6 0 17
«C»  Uruguay 0 ½ ½ 0 ½ ½ 4 3 6 0 12
«C»  Luxemburg 0 0 0 0 0 ½ 3 1 8 0
«C»  Ciprus 0 0 0 0 0 0 ½ 0 1 0 9 0
Negyedik csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 + = Pont
«A»  Argentína 2 3 4 3 4 4 8 0 1 29½
«A»  Magyarország 2 3 3 3 4 3 4 8 0 1 28
«A»  Ausztria ½ 1 2 3 3 3 6 2 1 21
«B»  Dánia 1 3 5 4 0 19½
«B»  Kuba 1 2 3 5 3 1 19
«B»  Anglia ½ 1 2 2 4 3 3 4 2 19
«C»  Albánia 0 0 1 2 3 3 3 5 1 14½
«C»  India 1 1 1 0 4 3 2 7 0 14½
«C»  Irán 0 ½ 1 ½ 2 1 1 0 1 7 1
«C»  Írország 0 0 ½ 1 1 ½ 1 1 0 9 0

Az „A” döntő végeredménye[szerkesztés]

H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 + = Pont
1  Szovjetunió 2 4 10 0 1 31½
2  Jugoszlávia 2 3 2 3 3 8 1 2 28
3  Argentína 2 1 3 3 2 3 4 6 3 2 26
4  Amerikai Egyesült Államok 1 3 2 2 2 6 2 3 25
5  Magyarország 2 2 2 2 3 3 4 4 23
6  Bulgária 1 2 2 3 2 2 3 4 4 21½
7  NSZK ½ ½ ½ 2 2 3 4 5 2 21
8  NDK ½ 2 2 1 3 4 5 2 20½
9  Románia 2 2 1 2 1 ½ 3 3 5 3 20½
10  Csehszlovákia ½ 1 2 2 2 2 3 1 6 4 18½
11  Hollandia ½ 1 2 ½ 3 1 2 3 6 2 18
12  Ausztria 0 1 0 2 1 1 1 ½ 1 0 10 1 10½

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A magyarok közül Bilek István a harmadik táblások között ezüstérmet, Lengyel Levente az első tartalékok között egyéni bronzérmet szerzett.

H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
Friðrik Ólafsson  Izland B 14 18 77,8
Jonathan Penrose  Anglia B 12½ 17 73,5
Miguel Najdorf  Argentína A 12½ 17 73,5
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
Tigran Petroszján  Szovjetunió A 10 12 83,3
Benkő Pál  Amerikai Egyesült Államok A 8 12 66,7
Jesús Diez del Corral  Spanyolország B 10½ 16 65,6
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
Borisz Szpasszkij  Szovjetunió A 11 14 78,6
Bilek István  Magyarország A 10 14 71,4
Vlastimil Hort  Csehszlovákia A 12 17 70,6
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
4. tábla
Borislav Ivkov  Jugoszlávia A 13½ 16 84,4
Raúl Sanguineti  Argentína A 13½ 16 84,4
Paul Keres  Szovjetunió A 13 73,1
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
5. játékos (1. tartalék)
Efim Geller  Szovjetunió A 10½ 12 87,5
Donald Byrne  Amerikai Egyesült Államok A 12 79,2
Lengyel Levente  Magyarország A 12 70,8
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
6. játékos (2. tartalék)
Mihail Tal  Szovjetunió A 10 13 76,9
Bjørn Brinck-Claussen  Dánia B 9 12 75
Robert Graham Wade  Anglia B 6 12 50

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei[szerkesztés]

Szovjetunió

Jugoszlávia

  • Svetozar Gligorić (+8 −1 =8)
  • Petar Trifunović (+4 −1 =10)
  • Alekszandar Matanović (+5 −3 =7)
  • Borislav Ivkov (+11 −0 =5)
  • Bruno Parma (+3 −0 =5)
  • Dragoljub Minić (+5 −0 =4)

Argentína

  • Miguel Najdorf (+9 -1 =7)
  • Julio Bolbochán (+5 −2 =10)
  • Oscar Panno (+7 −2 =5)
  • Raúl Sanguineti (+12 −1 =3)
  • Héctor Decio Rossetto (+4 −4 =2)
  • Alberto Foguelman (+4 −0 =2)

A magyar versenyzők eredményei[szerkesztés]

F. Ellenfél
Portisch Lajos

Szabó László

Bilek István

Barcza Gedeon

Lengyel Levente

Honfi Károly
P.
Elődöntő (4. csoport)
1  Írország Reid 1 Murphy 1 De Loughrey 1 Cassidy 1 4
2  Irán Hemmasian 1 Farboud 1 Parniani 1 Safvat ½
3  Dánia Kølvig 1 Holm 1 From 1 Brinck-Claussen 0 3
4  Kuba Jiménez Zerquera 1 Cobo Arteaga ½ Garcia 1 Ortega 0
5  Anglia Penrose 0 Clarke 1 Littlewood 1 Wade 1 3
6  Ausztria Robatsch ½ Beni ½ Gragger 1 Lokvenc 1 3
7  Albánia Pustina 1 Duraku 1 Konçi 1 Siliqi 1 4
8  Argentína Bolbochán ½ Sanguienti ½ Rossetto ½ Foguelman ½ 2
9  India Aaron 0 Sakhalkar 1 Nawab 1 Shukla 1 3
„A” döntő
1  Jugoszlávia Svetozar Gligorić ½ Trifunović ½ Matanović 0 Parma ½
2  NDK Uhlmann ½ Pietzschtsov ½ Zinn ½ Liebert ½ 2
3  Argentína Miguel Najdorf 0 Bolbochán ½ Panno 0 Sanguineti 1
4  Csehszlovákia Filip 1 Pachman 0 Hort ½ Fichtl 1
5  Ausztria Robatsch 1 Beni 1 Gragger 0 Kinzel 1 3
6  Románia Ciocâltea ½ Gheorghiu ½ Soós 1 Radovici 0 2
7  Hollandia Donner ½ Bouwmeester 0 Langeweg 1 Prins 0
8  NSZK Unzicker ½ Schmid 1 Hecht 1 Mohrlok 1
9  Amerikai Egyesült Államok Bobby Fischer ½ Byrne R. ½ Byrne D. 0 Mednis 1 2
10  Bulgária Padevsky 1 Tringov ½ Minev ½ Milev 0 2
11  Szovjetunió Borisz Szpasszkij ½ Paul Keres ½ Efim Geller ½ Mihail Tal 0
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
9½ (16) 7½ (14) 10 (14) 8½ (13) 8½ (12) 7 (11)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 3.)

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap