Max Euwe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Max Euwe
Max Euwe.jpg
Max Euwe (1956)
Személyes adatok
Teljes név Machgielis Euwe
Születési dátum 1901. május 20.
Születési hely Watergraafsmeer
Halálozási dátum 1981. november 26. (80 évesen)
Halálozási hely Amszterdam
Állampolgárság holland
Versenyzői adatok
Világbajnok 1935-1937
Legmagasabb Élő-pontszám
2769 (1936 január)[1]
Legmagasabb ranglista 1. (14 hónapon keresztül 1936 január és 1937 november között)[2]

Machgielis Euwe, vagy ismertebb nemzetközi nevén Max Euwe (ejtsd: őve [ˈøːwə], Watergraafsmeer, 1901. május 20. - Amszterdam, 1981. november 26.) holland matematikus és sakkozó volt, nagymester, a sakk ötödik világbajnoka (1935 - 1937), 1970 és 1978 közt a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnöke. Sakkszakíróként is nagyra becsülik.

Korai pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amszterdam közelében született. Anyja tanította meg sakkozni négyéves korában. , de nem foglalkozott hivatásszerűen a sakkal. 1921-ben mégis megnyerte a holland bajnokságot (majd ezután 1955-ig még 11-szer, ami Hollandiában rekord).

1923-ban matematikusként végzett az amszterdami egyetemen, három évvel később doktorált. Tanított - először Rotterdamban, majd egz amszterdami lánylíceumban - és így csak kisebb sakkversenyekre volt ideje, többnyire az iskolai vakációk idején. Intuicionista nézőpontú matematikai elemzést írt a sakkjátékról, amelyben a Thue-Morse sorozatot felhasználva kimutatta, hogy a sakk akkor érvényes szabályai nem zárják ki a végtelen játszmák kialakulását.[3]

Korai sakk karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Euwe kezdettől nem foglalkozott hivatásszerűen a sakk-kal. 1921-ben mégis megnyerte a holland bajnokságot (majd ezután 1955-ig még 11-szer, ami Hollandiában rekord). Ebben az időszakban rajta kívül szinte senki nem rúgott labdába: a bajnokságot csak Salo Landau tudta megnyerni (amikor Euwe, már világbajnokként, nem szállt ringbe), illetve 1954-ben Jan Hain Donner.

1928-ban Euwe megnyerte a második (egyben utolsó) amatőr sakkvilágbajnokságot Hágában.

Ebben az időszakban már családja is volt, és a család és a munka mellett kevés időt fordíthatott a versenyzésre. Az 1920-as évek elejétől mégis egyre jobb eredményeket ért el azokon a tornákon, amelyeken részt tudott venni. „Euwe fő nemzetközi sikereit hajszál híján kivívott győzelmekkel érte el”,[4]), ezeket a győzelmeket azonban a világ akkori legjobbjai ellen érte el, mint Alekszandr Aljehin vagy José Raúl Capablancával, Salo Flohr ellen pedig 1932-ben döntetlent vívott ki. Ebben az időben már Flohr mellett Aljehin legnagyobb vetélytársát látták benne.

Későbbi pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1930-as években számos kiemelkedő eredményt ért el nagy tornákon. Hastingsben 1931-1932-ben győzött, Bernben 1932-ben és Zürichben 1934-ben második lett. Zürichben csak a világbajnok, Aljehin utasította maga mögé. Ebben az időszakban emlékezetes játszmákat váltott José Raúl Capablancával, Salo Flohrral és Rudolf Spielmannnal.

Világbajnok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Euwe José Fijnaut-alkotta szobra Amszterdamban

1935-ben Alekszandr Aljehin világbajnok kihívójának választotta. A két sakkozó 80 napon keresztül küzdött egymással 30 holland városban. Aljehin az elején két győzelemmel elhúzott, a 13 játékra azonban Euwe már kétszer annyi partit nyert, mint Aljehin.

Végül Euwe 13 döntetlen mellett kilenc partit megnyert, miközben csak nyolcat vesztett el, és így 1935. december 15-én 15,5:14,5 pontos eredménnyel elhódította a világbajnoki címet. Győzelme óriási ösztönzést adott a sakkozásnak Hollandiában.

Ez volt az első világbajnokság, amelyen a játékosokat szekundánsok segítették a játszmák közötti elemzésben.[5] Euwe győzelme nagy meglepetés volt, és vannak olyan vélemények, hogy hozzájárult Aljehin alkoholizmusának elhatalmasodása. Salo Flohr szerint azonban Aljehin legnagyobb problémája a páros mérkőzésen nem az alkohol, hanem inkább az elbizakodottság volt. [6][7] Több későbbi világbajnok (Vaszilij Szmiszlov, Borisz Szpasszkij, Anatolij Karpov, Garri Kaszparov) játszmaelemzéseik alapján viszont arra a véleményre jutottak, hogy Euwe megérdemelten nyert és a játék színvonala méltó volt a világbajnoksághoz.[6] Ugyanígy vélekedett Vlagyimir Kramnyik is.[8]

Az 1936-os nottighami és az 1938-as AVRO tornán Euwe igazolta, hogy méltó a címre - nem volt nála jobb, bár nem játszott olyan domináns szerepet, mint világbajnok elődei.

A második világháború után legjobb eredménye egy második hely volt Groningenben 1946-ban. Az 1946-os világbajnoki tornán rosszul szerepelt. Ezután időnként még játszott, de korábbi sikereit nem tudta megközelíteni.

FIDE-elnök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

FIDE-elnökként saját költségére több mint száz országot látogatott végig, és elérte, hogy 30 újabb ország csatlakozzon a szervezethez.

Nevezetes sakkjátszmái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A chessmetrics szerinti legmagasabb pontszáma Chessmetric Player Profile: Max Euwe (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. július 6.)
  2. Chessmetric Player Profile: Max Euwe/Ratings only (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. július 6.)
  3. Euwe, M. (1929), "Mengentheoretische Betrachtungen über das Schachspiel", Proc. Konin. Akad. Wetenschappen (Amsterdam) 32 (5): 633–642.
  4. Fine, R. (1952). The World's Great Chess Games. Andre Deutsch (now as paperback from Dover)
  5. Winter, E.: Chess Notes (5202)
  6. ^ a b Remembering Max Euwe (PDF). Personal reminiscences of GM Genna Sosonko on the 100th anniversary of Euwe's birth.
  7. Machgielis Euwe — Euwe's biography
  8. Kramnyik, V.: Kramnyik interjú: Steinitz-től Kaszparovig. Vlagyimir Kramnyik, 2005

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol nyelven:

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Max Euwe témájú médiaállományokat.