Max Euwe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Max Euwe (1956)

Machgielis Euwe, vagy ismertebb nemzetközi nevén Max Euwe (ejtsd: őve [ˈøːwə], Watergraafsmeer, 1901. május 20. - Amszterdam, 1981. november 26.) holland matematikus és sakkozó volt, nagymester, a sakk ötödik világbajnoka (1935 - 1937), 1970 és 1978 közt a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnöke. Sakkszakíróként is nagyra becsülik.

Korai pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amszterdam közelében született. Anyja tanította meg sakkozni négyéves korában. , de nem foglalkozott hivatásszerűen a sakkal. 1921-ben mégis megnyerte a holland bajnokságot (majd ezután 1955-ig még 11-szer, ami Hollandiában rekord).

1923-ban matematikusként végzett az amszterdami egyetemen, három évvel később doktorált. Tanított - először Rotterdamban, majd egz amszterdami lánylíceumban - és így csak kisebb sakkversenyekre volt ideje, többnyire az iskolai vakációk idején. Intuicionista nézőpontú matematikai elemzést írt a sakkjátékról, amelyben a Thue-Morse sorozatot felhasználva kimutatta, hogy a sakk akkor érvényes szabályai nem zárják ki a végtelen játszmák kialakulását.[1]

Korai sakk karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Euwe kezdettől nem foglalkozott hivatásszerűen a sakk-kal. 1921-ben mégis megnyerte a holland bajnokságot (majd ezután 1955-ig még 11-szer, ami Hollandiában rekord). Ebben az időszakban rajta kívül szinte senki nem rúgott labdába: a bajnokságot csak Salo Landau tudta megnyerni (amikor Euwe, már világbajnokként, nem szállt ringbe), illetve 1954-ben Jan Hain Donner.

1928-ban Euwe megnyerte a második (egyben utolsó) amatőr sakkvilágbajnokságot Hágában.

Ebben az időszakban már családja is volt, és a család és a munka mellett kevés időt fordíthatott a versenyzésre. Az 1920-as évek elejétől mégis egyre jobb eredményeket ért el azokon a tornákon, amelyeken részt tudott venni. „Euwe fő nemzetközi sikereit hajszál híján kivívott győzelmekkel érte el”,[2]), ezeket a győzelmeket azonban a világ akkori legjobbjai ellen érte el, mint Alekszandr Aljehin vagy José Raúl Capablancával, Salo Flohr ellen pedig 1932-ben döntetlent vívott ki. Ebben az időben már Flohr mellett Aljehin legnagyobb vetélytársát látták benne.

Későbbi pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1930-as években számos kiemelkedő eredményt ért el nagy tornákon. Hastingsben 1931-1932-ben győzött, Bernben 1932-ben és Zürichben 1934-ben második lett. Zürichben csak a világbajnok, Aljehin utasította maga mögé. Ebben az időszakban emlékezetes játszmákat váltott José Raúl Capablancával, Salo Flohrral és Rudolf Spielmannnal.

Világbajnok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Euwe José Fijnaut-alkotta szobra Amszterdamban

1935-ben Alekszandr Aljehin világbajnok kihívójának választotta. A két sakkozó 80 napon keresztül küzdött egymással 30 holland városban. Aljehin az elején két győzelemmel elhúzott, a 13 játékra azonban Euwe már kétszer annyi partit nyert, mint Aljehin.

Végül Euwe 13 döntetlen mellett kilenc partit megnyert, miközben csak nyolcat vesztett el, és így 1935. december 15-én 15,5:14,5 pontos eredménnyel elhódította a világbajnoki címet. Győzelme óriási ösztönzést adott a sakkozásnak Hollandiában.

Ez volt az első világbajnokság, amelyen a játékosokat szekundánsok segítették a játszmák közötti elemzésben.[3] Euwe győzelme nagy meglepetés volt, és vannak olyan vélemények, hogy hozzájárult Aljehin alkoholizmusának elhatalmasodása. Salo Flohr szerint azonban Aljehin legnagyobb problémája a páros mérkőzésen nem az alkohol, hanem inkább az elbizakodottság volt. [4][5] Több későbbi világbajnok (Vaszilij Szmiszlov, Borisz Szpasszkij, Anatolij Karpov, Garri Kaszparov) játszmaelemzéseik alapján viszont arra a véleményre jutottak, hogy Euwe megérdemelten nyert és a játék színvonala méltó volt a világbajnoksághoz.[4] Ugyanígy vélekedett Vlagyimir Kramnyik is.[6]

Az 1936-os nottighami és az 1938-as AVRO tornán Euwe igazolta, hogy méltó a címre - nem volt nála jobb, bár nem játszott olyan domináns szerepet, mint világbajnok elődei.

A második világháború után legjobb eredménye egy második hely volt Groningenben 1946-ban. Az 1946-os világbajnoki tornán rosszul szerepelt. Ezután időnként még játszott, de korábbi sikereit nem tudta megközelíteni.

FIDE-elnök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

FIDE-elnökként saját költségére több mint száz országot látogatott végig, és elérte, hogy 30 újabb ország csatlakozzon a szervezethez.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Euwe, M. (1929), "Mengentheoretische Betrachtungen über das Schachspiel", Proc. Konin. Akad. Wetenschappen (Amsterdam) 32 (5): 633–642.
  2. Fine, R. (1952). The World's Great Chess Games. Andre Deutsch (now as paperback from Dover)
  3. Winter, E.: Chess Notes (5202)
  4. ^ a b Remembering Max Euwe (PDF). Personal reminiscences of GM Genna Sosonko on the 100th anniversary of Euwe's birth.
  5. Machgielis Euwe — Euwe's biography
  6. Kramnyik, V.: Kramnyik interjú: Steinitz-től Kaszparovig. Vlagyimir Kramnyik, 2005

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol nyelven: