Auróra (cirkáló)
| Auróra | |
 |
|
| Hajótípus | Védett cirkáló |
| Üzemeltető |  Orosz Haditengerészet |
| Hajóosztály | Pallada-osztály |
| Pályafutása | |
| Építő | Admiraltás Hajógyár (Szentpétervár) |
| Építés kezdete | 1897. május 23. |
| Vízre bocsátás | 1900. május 24. |
| Szolgálatba állítás | 1903. július 29. |
| Szolgálat vége | 1948. november 17. |
| Sorsa | Jelenleg múzeumhajóként üzemel. |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 6731 t |
| Hossz | 126,8 m |
| Szélesség | 16,8 m |
| Merülés | 7,3 m |
| Sebesség | 19 csomó |
| Fegyverzet |
1903-ban:
(1 a víz felett, 2 a víz alatt) 1917-ben:
|
|
|
|
| Legénység | 590 fő |
Az Auróra cirkáló (oroszul Аврора [avrora]=„hajnal”) a cári orosz haditengerészet Pallada-osztályú páncélos cirkálója.[1] Részt vett az 1917-es októberi orosz forradalomban, amelynek egyik jelképévé vált. 1957-től múzeumhajóként Szentpéterváron, a Néván horgonyoz. Nevét a krími háború során Petropavlovszk védelmében jeleskedett Aurora fregattról kapta.[2]
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A hajó építését 1897-ben kezdték Szentpétervárott. 1900-ban bocsátották vízre a Pallada-osztály harmadik tagjaként. (Az osztály névadó hajóját, a Pallada cirkálót és a második egységét, a Dianát 1899-ben bocsátották vízre.) Befejezését követően 1903 júliusában állították szolgálatba az orosz Balti Flottánál. Az Andrej Virenius parancsnoksága alatt álló cirkáló-raj tagjaként 1903. november 8-án a Távol-Keletre vezényelték. Az időközben kitört orosz–japán háború miatt a hajórajt az orosz hadvezetés visszairányította a Baltikumba.
A csuzimai csata [szerkesztés]
A hajót 1904-ben a Balti-tengerről a Csendes-óceánra, az orosz Csendes-óceáni Flotta Zinovij Rozsesztvenszkij altengernagy parancsnoksága alatt álló 2-es hajórajának állományába vezényelték át, ahol részt vett az 1904–1905 között zajló orosz–japán háborúban. Részese volt az 1905. május 27–28-i csuzimai csatának, ahol megrongálódott és súlyos veszteségeket szenvedett. A legénység 15 tagja meghalt, több mint 80 megsérült, meghalt többek között a hajó parancsnoka is. Két másik cirkálóval együtt sikerült semleges kikötőbe, Manilába menekülnie, ahol 1905. június 7-én a helyi hatóságok internálták a hajót és személyzetét. A semleges kikötőben kijavították a csuzimai csatában keletkezett sérüléseket.
Iskolahajóként [szerkesztés]
1906-ban tért vissza a Balti Flottához. Visszatérése után az akkorra már elavult hajót a cári haditengerészet iskolahajóként használta. 1909 őszétől 1910 tavaszáig az Auróra egy hosszabb tengeri gyakorló úton vett részt a Földközi-tengeren és az Atlanti-óceánon. 1910 ősze és 1911 tavasza között a második hosszabb tengeri kiképző útját hajtotta végre. Az 1911 őszétől 1912 nyaráig tartó harmadik útja során a hajó részt vett a thaiföldi király koronázási ünnepségén (1911. november 16 – december 2.). 1912 tavaszán és nyarán a Kréta fölött védnökséget vállalt államok haditengerészeti egységébe vezényelték.
Az első világháború és az oroszországi forradalmak [szerkesztés]
Az első világháború első hónapjaiban a Balti Flotta kötelékében, Grigorij Butakov tengernagy parancsnoksága alatt vett részt a harcokban. Feladata a járőrözés és a partvidék tüzérségi támadása volt. 1914–1915 telén dokkban volt javítás alatt, egyúttal több berendezését modernizálták. Fegyverzetét megerősítették. A 152 mm-es ágyúk számát 8-ról 14-re növelték. Az 1915-ös évet az orosz partokat védő aknazártól nyugatra, őrjáratozással, az aknamentesítő hajók védelmével és a finn parti vizek felderítésével töltötte. 1916 végén a hajót Pétervárra vezényelték nagyjavításra. 1916–1917 telén nagyjavításon estek át a hajó gőzgépei, és új kazánokat építettek be. Modernizálták a 152 mm-es lövegeit, valamint 6 db 76,2 mm-es Lender-rendszerű légvédelmi ágyút szereltek fel, és új rádióállomást telepítettek.
A nagyjavításon éppen átesett hajó az elsők között csatlakozott a februári pétervári felkeléshez és vörös zászlót húztak fel rá. 1917. március 10-én (február 28-án) a fellázadt matrózok megölték a hajó parancsnokát (M. I. Nyikolszkij) és elsőtisztjét (P. P. Ogranovics). A matrózok az Aurórán forradalmi bizottságot alakítottak. A matrózok többsége 1917 folyamán a bolsevikokhoz csatlakozott.
A pétervári Katonai Forradalmi Tanács utasítására 1917. november 7-én (október 25-én) az Auróra matrózai elfoglalták a városközpontot a Vasziljevszkij-szigettel összekötő Nyikolajevi hidat. Este 21.15-kor a matrózból lett bolsevik hajóparancsnok–komisszár, Alekszandr Belisev parancsára a hajóorrban lévő 152 mm-es lövegből leadott lövés adott jelt a Téli Palota ostromára.
A hajó 1917. december 11-én visszatért a Balti Flotta egységeihez, Sveaborg kikötőjébe. A cári haditengerészet feloszlatása után a hajó legénységét leszerelték. A hajón mindössze 40 fő maradt, akik az őrzési és karbantartási feladatokat látták el. 1918-ban az Aurórát Kronstadt kikötőjébe vezényelték és ott konzerválták.
A szovjet időszak [szerkesztés]
1922-től ismét iskolahajóként használták. A második világháborúban ágyúit leszerelték és Leningrád határában, a pulkovói magaslatokon állították fel, így részt vett a város védelmében. A hajó maga ez idő alatt Oranienbaum (ma: Lomonoszov) kikötőjében állt, több tüzérségi és bombatámadás érte. A sérülések következtében 1941. szeptember 30-án a kikötőben elsüllyedt.
A hajó napjainkban [szerkesztés]
A háború után a hajót kiemelték, és 1945–1947 között kijavították. 1957-től múzeumhajó. Ma is az orosz haditengerészet állományába tartozik, és aktív szerepe van Szentpétervár életében. A Nahimov Tengerészeti Iskola használja és üzemelteti a múzeumot. Fedélzetén állandó őrséget adnak a tengerész-kadétok, és a napi karbantartási feladatokat is ők végzik. Minden évben számos megemlékezésnek és ünnepségnek ad otthont.
Képek a cirkálóról [szerkesztés]
-
Az Auróra horgonyai
-
Az Auróra hídja
-
Az Auróra egyik 152 mm-es ágyúja
-
Az Auróra a Néván
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ A hajót I. osztályó cirkálónak, vagy nagycirkálónak is nevezi a szakirodalom.
- ↑ L. L. Polenov: Крейсер Аврора. Szudosztrojenyije, 1987., 35. oldal (online változat)
Források [szerkesztés]
- Dr. Bak József, Dr. Csonkaréti Károly, Lévay Gábor, Sárhidai Gyula: Hadihajók (Típuskönyv), Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984, p. 437. ISBN 963-326-326-3
