Auróra (cirkáló)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 59° 57′ 19″, k. h. 30° 20′ 16″

Auróra
Pantserkruiser Aurora.jpg
Hajótípus Védett cirkáló
Üzemeltető Az Orosz Haditengerészet zászlaja Orosz Haditengerészet
Hajóosztály Pallada-osztály
Pályafutása
Építő Admiraltás Hajógyár (Szentpétervár)
Építés kezdete 1897. május 23.
Vízre bocsátás 1900. május 24.
Szolgálatba állítás 1903. július 29.
Szolgálat vége 1948. november 17.
Sorsa Jelenleg múzeumhajóként üzemel.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 6731 t
Hossz 126,8 m
Szélesség 16,8 m
Merülés 7,3 m
Sebesség 19 csomó
Fegyverzet

1903-ban:

  • 8 db 152 mm-es ágyú
  • 24 db 75 mm-es ágyú
  • 8 db 37 mm-es ágyú
  • 3 db torpedóvető cső

(1 a víz felett, 2 a víz alatt)

1917-ben:

  • 14 db 152 mm-es ágyú
  • 4 db 76 mm-es légvédelmi ágyú
  • 3 db 7,62 mm-es géppuska
  • 3 db 381 mm-es torpedóvető cső
(1 a víz felett, 2 a víz alatt)

Legénység 590 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Auróra témájú kategóriát.

Az Auróra (oroszul Аврора [Avrora], magyarul a. m. „hajnal”) hadihajó a cári orosz haditengerészet Pallada-osztályú páncélos cirkálója.[1] Részt vett az 1917-es októberi orosz forradalomban, amelynek egyik jelképévé vált. 1957-től múzeumhajóként Szentpétervárott, a Néván horgonyoz. Nevét a krími háború során Petropavlovszk védelmében jeleskedett Auróra fregattról kapta.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajó építését 1897-ben kezdték Szentpétervárott. 1900-ban bocsátották vízre a Pallada-osztály harmadik tagjaként. (Az osztály névadó hajóját, a Pallada cirkálót és a második egységét, a Dianát 1899-ben bocsátották vízre.) Befejezését követően 1903 júliusában állították szolgálatba az orosz Balti Flottánál. Az Andrej Virenius parancsnoksága alatt álló cirkáló-raj tagjaként 1903. november 8-án a Távol-Keletre vezényelték. Az időközben kitört orosz–japán háború miatt a hajórajt az orosz hadvezetés visszairányította a Baltikumba.

A csuzimai csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajót 1904-ben a Balti-tengerről a Csendes-óceánra, az orosz Csendes-óceáni Flotta Zinovij Rozsesztvenszkij altengernagy parancsnoksága alatt álló 2-es hajórajának állományába vezényelték át, ahol részt vett az 1904–1905 között zajló orosz–japán háborúban. Részese volt az 1905. május 27–28-i csuzimai csatának, ahol megrongálódott és súlyos veszteségeket szenvedett. A legénység 15 tagja meghalt, több mint 80 megsérült, meghalt többek között a hajó parancsnoka is. Két másik cirkálóval együtt sikerült semleges kikötőbe, Manilába menekülnie, ahol 1905. június 7-én a helyi hatóságok internálták a hajót és személyzetét. A semleges kikötőben kijavították a csuzimai csatában keletkezett sérüléseket.

Iskolahajóként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1906-ban tért vissza a Balti Flottához. Visszatérése után az akkorra már elavult hajót a cári haditengerészet iskolahajóként használta. 1909 őszétől 1910 tavaszáig az Auróra egy hosszabb tengeri gyakorló úton vett részt a Földközi-tengeren és az Atlanti-óceánon. 1910 ősze és 1911 tavasza között a második hosszabb tengeri kiképző útját hajtotta végre. Az 1911 őszétől 1912 nyaráig tartó harmadik útja során a hajó részt vett a thaiföldi király koronázási ünnepségén (1911. november 16. – december 2.). 1912 tavaszán és nyarán a Kréta fölött védnökséget vállalt államok haditengerészeti egységébe vezényelték.

Az első világháború és az oroszországi forradalmak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború első hónapjaiban a Balti Flotta kötelékében, Grigorij Butakov tengernagy parancsnoksága alatt vett részt a harcokban. Feladata a járőrözés és a partvidék tüzérségi támadása volt. 19141915 telén dokkban volt javítás alatt, egyúttal több berendezését modernizálták. Fegyverzetét megerősítették. A 152 mm-es ágyúk számát 8-ról 14-re növelték. Az 1915-ös évet az orosz partokat védő aknazártól nyugatra, őrjáratozással, az aknamentesítő hajók védelmével és a finn parti vizek felderítésével töltötte. 1916 végén a hajót Pétervárra vezényelték nagyjavításra. 1916–1917 telén nagyjavításon estek át a hajó gőzgépei, és új kazánokat építettek be. Modernizálták a 152 mm-es lövegeit, valamint 6 db 76,2 mm-es Lender-rendszerű légvédelmi ágyút szereltek fel, és új rádióállomást telepítettek.

A nagyjavításon éppen átesett hajó az elsők között csatlakozott a februári pétervári felkeléshez és vörös zászlót húztak fel rá. 1917. március 10-én (a Julián naptár szerint február 28-án) a fellázadt matrózok megölték a hajó parancsnokát (M. I. Nyikolszkij) és elsőtisztjét (P. P. Ogranovics). A matrózok az Aurórán forradalmi bizottságot alakítottak. A matrózok többsége 1917 folyamán a bolsevikokhoz csatlakozott.

A pétervári Katonai Forradalmi Tanács utasítására 1917. november 7-én (október 25-én) az Auróra matrózai elfoglalták a városközpontot a Vasziljevszkij-szigettel összekötő Nyikolajevi hidat. Este 21:15-kor a matrózból lett bolsevik hajóparancsnok–komisszár, Alekszandr Belisev parancsára a hajóorrban lévő 152 mm-es lövegből leadott lövés adott jelt a Téli Palota ostromára.

A hajó 1917. december 11-én visszatért a Balti Flotta egységeihez, Sveaborg kikötőjébe. A cári haditengerészet feloszlatása után a hajó legénységét leszerelték. A hajón mindössze 40 fő maradt, akik az őrzési és karbantartási feladatokat látták el. 1918-ban az Aurórát Kronstadt kikötőjébe vezényelték és ott konzerválták.

A szovjet időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1922-től ismét iskolahajóként használták. A második világháborúban ágyúit leszerelték és Leningrád határában, a pulkovói magaslatokon állították fel, így részt vett a város védelmében. A hajó maga ez idő alatt Oranienbaum (ma: Lomonoszov) kikötőjében állt, több tüzérségi és bombatámadás érte. A sérülések következtében 1941. szeptember 30-án a kikötőben elsüllyedt.

A hajó napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború után a hajót kiemelték, és 19451947 között kijavították. 1957-től múzeumhajó. Ma is az orosz haditengerészet állományába tartozik, és aktív szerepe van Szentpétervár életében. A Nahimov Tengerészeti Iskola használja és üzemelteti a múzeumot. Fedélzetén állandó őrséget adnak a tengerész-kadétok, és a napi karbantartási feladatokat is ők végzik. Minden évben számos megemlékezésnek és ünnepségnek ad otthont.

Képek a cirkálóról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A hajót I. osztályú cirkálónak vagy nagycirkálónak is nevezi a szakirodalom.
  2. L. L. Polenov: Крейсер Аврора. Szudosztrojenyije, 1987., 35. oldal. (online változat)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Bak József, Dr. Csonkaréti Károly, Lévay Gábor, Sárhidai Gyula: Hadihajók (Típuskönyv), Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984, p. 437. ISBN 963-326-326-3

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Auróra témájú médiaállományokat.