Viasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A viasz az egyik legrégebben ismert ragasztónk. A szó eredetileg csak méhviaszt jelentett.

A viasz szó jelentése nem pontosan meghatározott, de általában olyan anyagot jelent, ami tulajdonságaiban a méhviaszra hasonlít, tehát:

Összetétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magasabb szénatomszámú hosszú szénláncú zsírsavakból, paraffinalkoholokból, illetve ezek észtereiből álló elegy. Előfordulnak 30-40 szénatom hosszúságú láncok is benne. A zsíroknál szilárdabb, konzisztensebb, világos színű, vízlepergető tulajdonságú. Egyfajta karbonsavészter komplex.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A méhviasz a lép felépítésére szolgál. Egyes gyümölcsök héját szintén viasz borítja, ezek a gyümölcsviaszok. A szilva például egy vékony viaszrétegnek köszönheti a hamvasságát. Léteznek szintetikus viaszok is.

Felhasználhatósága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Adalékanyagokkal paszta formájában is felhasználható és önmagában is szép bevonatrendszert alkothat, gyertyák gyártására és faanyagok felületkezelésére használják. A lávalámpa "lávája" is viaszból készül.A kőolaj és a belőle kinyert paraffin elterjedése előtt a gyertyák kizárólagos alapanyaga volt. A kesicével (kicával) írt húsvéti tojásokhoz elengedhetetlen a méhviasz. Speciális változata a fogtechnika igen fontos segédanyaga.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paraffin