Viasz
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A viasz az egyik legrégebben ismert ragasztónk. A szó eredetileg csak méhviaszt jelentett.
A viasz szó jelentése nem pontosan meghatározott, de általában olyan anyagot jelent, ami tulajdonságaiban a méhviaszra hasonlít, tehát:
- szobahőmérsékleten plasztikus (formálható)
- olvadáspontja 45 °C fölött van (ez megkülönbözteti a viaszokat az olajoktól és zsíroktól)
- megolvasztva alacsony a viszkozitása (a legtöbb műanyagtól eltérően)
- vízben nem oldható
- hidrofób azaz víztaszító, vízlepergető.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Összetétele
Magasabb szénatomszámú hosszú szénláncú zsírsavakból, paraffinalkoholokból, illetve ezek észtereiből álló elegy. Előfordulnak 30-40 szénatom hosszúságú láncok is benne. A zsíroknál szilárdabb, konzisztensebb, világos színű, vízlepergető tulajdonságú. Egyfajta karbonsavészter komplex.
[szerkesztés] Fajtái
A méhviasz a lép felépítésére szolgál. Egyes gyümölcsök héját szintén viasz borítja, ezek a gyümölcsviaszok. A szilva például egy vékony viaszrétegnek köszönheti a hamvasságát. Léteznek szintetikus viaszok is.
[szerkesztés] Felhasználhatósága
Adalékanyagokkal paszta formájában is felhasználható és önmagában is szép bevonatrendszert alkothat, gyertyák gyártására és faanyagok felületkezelésére használják. A lávalámpa "lávája" is viaszból készül.A kőolaj és a belőle kinyert paraffin elterjedése előtt a gyertyák kizárólagos alapanyaga volt. A kesicével (kicával) írt húsvéti tojásokhoz elengedhetetlen a méhviasz. Speciális változata a fogtechnika igen fontos segédanyaga.
[szerkesztés] Lásd még
|
||||||||||||||||||||||||||
