Viasz
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A viasz az egyik legrégebben ismert ragasztónk. A szó eredetileg csak méhviaszt jelentett.
A „viasz” jelentése nem pontosan meghatározott, de általában olyan anyagot jelent, ami tulajdonságaiban a méhviaszra hasonlít, tehát:
- szobahőmérsékleten plasztikus (formálható)
- olvadáspontja 45 °C (113 °F) fölött van (ez megkülönbözteti a viaszokat az olajoktól és zsíroktól)
- megolvasztva alacsony a viszkozitása (a legtöbb műanyagtól eltérően)
- vízben nem oldható
- hidrofób
[szerkesztés] Összetétele
Magasabb szénatomszámú zsírsavakból és egyértékű paraffinalkoholokból álló zsírszerű vegyület.
[szerkesztés] Fajtái
Léteznek szintetikus viaszok is. A méhviasz a lép felépítésére szolgál.
[szerkesztés] Felhasználhatósága
Adalékanyagokkal paszta formájában is felhasználható és önmagában is szép bevonatrendszert alkothat. A kesicével (kicával) írt húsvéti tojásokhoz elengedhetetlen a méhviasz.
| Oxigéntartalmú szerves vegyületek | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
