Elektrum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elektrum
Általános adatok
Kémiai név arany-ezüst ötvözet
Képlet (Au,Ag)
Kristályrendszer köbös
Ásványrendszertani besorolás
Osztály Terméselemek
Alosztály Fémek és fémötvözetek
Azonosítás
Megjelenés dendritek, tömbösödések, torzult kockák
Szín halványan aranysárga
Porszín világossárga
Fény fémes
Átlátszóság opak
Keménység 2,0-3,0
Hasadás nem hasad
Törés horgas
Oldhatóság a salétromsav oldja
Sűrűség 12,0-15,0 g/cm³
Különleges tulajdonság színe az ezüsttartalom növekedésével halványodik

Az elektrum a I. Terméselemek ásványosztály, a fémek alosztályon belüli aranycsoport szabályos kristályrendszerben megjelenő tagja. Természetes ötvözet, mely aranyból és ezüstból áll. A termésarany minden esetben tartalmaz ezüstöt, mert atomi tulajdonságaik nagy egyezést mutatnak. Amennyiben az ezüst tartalom eléri a 20%-ot, a terméselemet elektrumnak nevezik. Ez az érték a 20 karátot megközelítő 800‰-es finomságú aranyminőségnek felel meg. Az ezüsttartalom miatt a felülete gyakran elszíneződve futtatódik. Egyes ásványrendszer összeállítások nem különítik el.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kizárólag hidrotermásan keletkezik. Ezüst-szulfidos ásványtársulások (argentit, pirargirit, stefanit, miargirit) gyakori és jellemző tagja.

Előfordulásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előfordulásai a termésarany és termésezüst előfordulásokéval megegyezik.

Aranykinyerés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elektrumból az értékesebb fémet, az aranyat ércelőkészítési eljárással, leggyakrabban ciánlúgzással különítik el. Alkalmazzák a kohászati finomítási eljárásokat is.

Kémiai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A finomságtól függően:

  • Arany (Au) = 15,0 és 85,0% között
  • Ezüst (Ag) = 85,0 és 15,0% között.

Ókorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elektrumból vert lüdiai pénz a Kr. e. 6. századból

Az ókorban elsősorban Egyiptomban és Lüdiában bányászták. Utóbbiban 3-4 arany és 1 rész ezüst keverékét jelenti. Több helyütt is vertek e fémből pénzérméket, a Római Birodalomban nem.

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Bognár László: Ásványnévtár. ELTE kiadás. Budapest. 1995.
  • Koch - Sztrókay: Ásványtan I.-II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1966.