Fonon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Fononoknak a szilárd halmazállapotú testek rezgési átmeneteinek energiakvantumait nevezzük. Az elektromágneses fotonokhoz hasonlóan Bose-Einstein kvantumstatisztika segítségével írhatók le. Egy adott energiájú fonon a szilárd test olyan rezgési átmenetét jelenti, amely éppen az adott energiával gerjeszthető.

Kvázirészecske[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kvázirészecske nem valódi részecske, hanem egy adott anyaghoz kapcsolódó állapot illetve tulajdonság leírását segíti elő. Mint ilyen a térben elfoglalt helye, előfordulási területe sem tetszőleges. A fonon is egy ilyen kvázirészecske.

Bose–Einstein kvantumstatisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bose–Einstein kvantumstatisztika egy olyan rendszer statisztikai leírására alkalmas, amelyben a részecskék a kvantummechanika törvényeinek engedelmeskednek, nem a klasszikus mechanikai törvényeknek. A kvantumstatisztika szerint az energiaállapotok kvantáltak. A Bose–Einstein-féle statisztika hasznossága akkor derül ki, ha a rendszer, amely a vizsgálat tárgya, tetszőleges számú részecskét tartalmazhat ugyanabban a kvantumállapotban. Az ilyen részecskék a bozonok amelyeknek a perdületük; itt tetszőleges egész szám, az pedig a Planck-állandó. Az azonos bozonoknak mindig szimmetrikus a hullámfüggvényük.

Fermi–Dirac-statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha azonban egy-egy kvantumállapotot csak egy-egy részecske foglalhat el, akkor a Fermi–Dirac-féle statisztika lép érvénybe a Bose-Einstein statisztika helyett, és az ilyen részecskéket fermionnak nevezik. A fermionok teljes perdülete értékű; és az azonos fermionok hullámfüggvénye mindig antiszimmetrikus.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]