Walter Heitler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Walter Heitler, 1937

Walter Heitler dr. (Karlsruhe, 1904. január 2.Svájc, Zollikon, 1981. november 15.) német fizikus.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú tanulmányait Berlinben és Münchenben végezte. Professzorai Arnold Sommerfeld és Karl Herzfeld voltak. Doktorátusa után több intézetben is ösztöndíjas, 1929-ben Göttingenben, Max Born mellett habilitált és itt is dolgozott 1933-ig. 1941-ig a bristoli egyetemen folytatott tudományos munkát. Zsidó vallása miatt néhány hónapra internálták, mint ellenséges ország polgárát. Elhagyva Németországot 1941-től 1949-ig a dublini Institute for Advanced Physics-ben dolgozott, 1946-tól, mint az intézet igazgatója. 1949-től 1974-ig a zürichi egyetem professzora és fizikai intézetének igazgatója volt.

Tudományos munka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első munkája mennyiségkémiában volt: a sugárzás mennyiségelve, mezonelmélet, és kozmikus sugarak. Legfontosabb eredményeit a hullámmechanika, a kémiai kötések elmélete, a kvantum-elektrodinamika területén érte el.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több, fontos alapvető kézikönyv szerzője volt. Könyvei több kiadásban, több nyelvterületen jelentek meg.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kémiai kötés elmélete, Oxford, 1927.
  • Quantity Theory sugárzás, Oxford, 1936.
  • Elemi hullámmechanika, Oxford, 1945.

Szakmai elismerés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét viseli a Bethe-Heitler elmélet. 1948-tól az angol királyi Akadémia tagja volt. Több díj kitüntetettje.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]