Francis William Aston

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francis William Aston
Francis William Aston.jpg
Életrajzi adatok
Született 1877. szeptember 1.
Harbone
Elhunyt 1945. november 20. (68 évesen)
Cambridge
Pályafutása
Szakmai kitüntetések
Kémiai Nobel-díj (1922)

Francis William Aston (Harbone, 1877. szeptember 1.Cambridge, 1945. november 20.) Nobel-díjas angol fizikus, a tömegspektrográf megalkotója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család hét gyereke közül harmadikként született. A Harborne-i Vicarage Iskolában és a Malvern főiskolában tanult, ahol érdeklődése a tudományok felé fordult. 1894-ben végzett a Mason Főiskolában (Később a birminghami egyetem lett), ahol kémiát tanult Frankland és William A. Tilden professzornál, fizikát pedig Poynting professzornál.

Ösztöndíjat kapott 1898-ban, hogy elvégezhesse kutatásait a borkősav savszármazékok optikai kellékekkel való vizsgálata tárgyában. Ebben az időben az akadémia laboratóriumában dolgozott.

1903-ban a Birminghami Egyetemen dolgozott és kutatott, érdeklődése a sugárzások felé fordult.

1909-ben elfogadta Sir J. J. Thomson meghívását, hogy Cambridge-ben, a Cavendish Laboratóriumban dolgozzon. Ez alatt az idő alatt azonosította a neon két izotópját professzorával.

Az első világháború alatt a Légierőnél szolgált, Farnboroughban, ahol megismerte a repülőgépek szerelését, de tanulmányozta az atmoszferikus hatásokat is.

1919-ben visszatérve a Cavendish Laboratóriumba professzorként és igazgatóként foglalkozott azzal a problémával, hogy szétválassza a neon izotópjait.

Gyakorlatias ember lévén megépítette és kifejlesztette a tömegspektrográfnak nevezett készüléket, mellyel aztán igazolta, hogy a különböző tömegű atomok és molekulatöredékek szétválaszthatóak, és tömegük megmérhető. A természetben előforduló 287, csak tömegükben különböző atommag közül 217-et ő fedezett fel. Felállította az egész-szám szabályt: minden izotóp atomsúlya egész szám, ha az oxigén tömegszáma állandó egész szám.

Kutatásait és eredményeit a Királyi Akadémián, a Filozófiai Magazinban tette közzé. Könyvet írt 1922-ben Izotópok címmel, 1923-ban „Anyagok szerkezete a világegyetemben” címmel. 1922-ben Kémiai Nobel-díjat kapott a "nagyszámú nem-radioaktív elem izotópjainak felfedezéséért és az egész-szám szabályért".

1927-ben felfedezte, hogy tömeghiány mutatkozik, ha egy olyan magnak határozza meg a tömegét, amelyik két másik mag egyesítésének tekinthető, mely felfedezése vezetett el a kötési energia értelmezéséhez is.

A Királyi Akadémia tagja (1921) volt.

Az Orosz Akadémia tiszteletbeli tagja, a Birminghami Egyetem doktora és a Dublini Egyetem doktora.

Aston agglegény volt, és lelkes sportember, síelt, úszott, teniszezett, zeneszerető volt, zongorázott, hegedült és csembalózott.

1942-ben mintegy összegzésként megjelentette a "Mass Spectra and Isotopes" című könyvét.

Cambridge-ben 1945. november 20-án halt meg.

A tömegspektrográfot széles körben alkalmazzák jelenleg is számos területen (anyagvizsgálat, geológia, kémia, biológia és magfizika).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]