Frederick Soddy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frederick Soddy
Frederick Soddy.jpg
Életrajzi adatok
Született 1877. szeptember 2.
Eastbourne,  Anglia
Elhunyt 1956. szeptember 22. (79 évesen)
Brighton,  Anglia
Nemzetiség angol
Házastárs Winifred Beilby
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény

Oxfordi Egyetem (1899-1900)
Pályafutása
Kutatási terület radioaktivitás
Munkahelyek
Szakmai kitüntetések
Kémiai Nobel-díj (1921)

Frederick Soddy (Eastbourne, Anglia 1877. szeptember 2.Brighton, Anglia 1956. szeptember 22. ) Nobel-díjas angol vegyész.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A radioaktivitás kutatásának egyik meghatározó alakja. Ernest Rutherforddal közösen korszakalkotó felfedezéseket tettek. Ő vezette be az izotópia fogalmát a radioaktivitással kapcsolatban.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Benjamin Soddy londoni kereskedő volt. 1895-ig az eastbourne-i egyetemen és a Walesi Egyetemen kémiát oktatott, majd 1895-1898 között az oxfordi Merton Főiskola ösztöndíjasa lett. 1899-1900 között az Oxfordi Egyetem hallgatója volt. 1900-ban a montréali McGill Egyetemen Sir Ernest Rutherford munkatársa lett, aki akkor a radioaktivitás vizsgálatával foglalkozott. Közösen tanulmányozták a rádium sugárzását, valamint a sugárzással kapcsolatban az atomot. Megfogalmazták a radioaktív bomlás elméletét: a radioaktív sugárzás spontán atomátalakulások során keletkezik. Vizsgálták a radioaktív bomlás folyamatát és elméletileg felfedezték, hogy a radioaktív bomlás terméke a hélium. 1902-ben a Londoni Egyetemen Sir William Ramsay-vel folytatta kutatásait. 1902-ben Rutherforddal igazolták, hogy a sugárzás atomátalakulással jár együtt. Megfogalmazták a radioaktív bomlás exponenciális törvényét, bevezették a felezési idő fogalmát. 1903-ban Soddy a spektrumanalízis segítségével igazolta, hogy a radon bomlásának végterméke hélium (de még nem hozta összefüggésbe az alfa-részecskével). Rutherforddal közösen kimondták, hogy a radioaktivitás nem más, mint az elem atomjainak önmaguktól való átalakulása (ami csak statisztikusan értelmezhető), de nagyszámú atomok megfigyelése esetén már egyértelmű törvényben rögzíthető. 1904-ben a Glasgow-i Egyetem professzora volt, 1908-ban megházasodott, felesége Winifred Beilby, 1910-ben a Királyi Társaság tagjává választotta.

1911-ben vezette be az „izotóp” kifejezést az azonos kémiai sajátossággal rendelkező, de különböző tömegszámú elemekre. 1912-ben fedezte fel, hogy a radioaktív elemek átalakulásai bomlási sorokba rendezhetőek. Megállapította, hogy az alfa-bomlás esetén mindig kettővel csökken a rendszám, néggyel a tömegszám. 1913-ban megalkotta a Fajans – Soddy féle izotóp-eltolódási szabályt. (Kasimir Fajans a béta-bomlást, Soddy főleg az alfa-bomlást vizsgálta) 1914-ben az Aberdeeni Egyetem kémia-professzora, 1919-ben az Oxfordi Egyetem professzora volt. 1921-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a radioaktív anyagok kémiájáról szerzett ismereteink bővítéséért, valamint az izotópok keletkezésének és természetének vizsgálataiért”. 1937-ben nyugalomba vonult, a feleségével élt, könyveket írt, a politika iránt érdeklődött.

Publikációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Radioactivity (1904)
  • The Interpretation of Radium (1909)
  • The Chemistry of the Radioactive Elements (1912-1914)
  • Matter and Energy (1912)
  • Science and Life (1920)
  • Wealth, virtual wealth and debt. The solution of the economic paradox (1926)
  • The Interpretation of the Atom (1932)
  • Money versus Man (1933)
  • The Story of Atomic Energy (1949)
  • Atomic Transmutation (1953)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]