Borkősav
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Borkősav | |
|---|---|
 |
|
| IUPAC név | 2,3-dihidroxi-butándisav |
| Más nevek | 2,3-dihidroxi-borostyánkősav treosav racémsav szőlősav paraborkősav |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [] |
| PubChem | |
| SMILES | C(C(C(=O)O)O)(C(=O)O)O |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C4H6O6 |
| Moláris tömeg | 150,087 g/mol |
| Megjelenés | fehér por |
| Oldhatóság (vízben) | 133 g/100 ml (20 °C) |
| Savasság (pKa) | pKs1 = 3,03 pKs2 = 4,46[1] |
| Veszélyek | |
| EU oszályozás | Irritatív (Xi)[2] |
| R-mondatok | R36[2] |
| S-mondatok | S24/25[2] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A borkősav (INN: tartaric acid) (régebben szőlősavnak is hívták) szerves sav, szobahőmérsékleten és atmoszférikus nyomáson fehér kristályokat alkot. A dikarbonsavak közé tartozik, a molekulája emellett két hidroxilcsoportot is tartalmaz. A borostyánkősav dihidroxiszármazékának tekinthető. Savmaradékának neve tartarát (régebben uvát). Sokféle növényben előfordul, különösen a szőlőben és a tamarinduszban (Tamarindus indica), továbbá egyike a borokban megtalálható legfontosabb savaknak. Élelmiszer-adalékként is használják mint savanyúságot szabályozó szert és antioxidánst.
Királis vegyület, három sztereoizomer módosulata létezik. Fontos szerepet játszott a sztereokémia történetében, különösen Louis Pasteur vizsgálatai miatt.[3]
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Acidum tartaricum néven hivatalos.
[szerkesztés] Nevének eredete
A borkő (latinul tartar) a boroshordókon és borosdugókon kiváló, főként kálium-hidrogén-tartarát kristályokból álló képződmény. Kr. u. 800 körül ebből izolálták a borkősavat. A szőlősav és az uvát (uva latinul szőlő) elnevezés a legjellegzetesebb tartaráttartalmú növényre utal; ezekből származik a piroszőlősav és a piruvát elnevezés is, utalva a kémiai kapcsolatra.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||||||
