Borkősav
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Borkősav | |
|---|---|
 |
|
| IUPAC név | 2,3-dihidroxi-butándisav |
| Más nevek | 2,3-dihidroxi-borostyánkősav treosav racémsav szőlősav paraborkősav |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [] |
| SMILES | C(C(C(=O)O)O)(C(=O)O)O |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C4H6O6 |
| Moláris tömeg | 150,087 |
| Megjelenés | fehér por |
| Oldhatóság (vízben) | 133 g/100 ml (20 °C) |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A borkősav (INN: tartaric acid) (régebben szőlősavnak is hívták) szerves sav, szobahőmérsékleten és atmoszferikus nyomáson fehér kristályokat alkot. Savmaradékának neve tartarát (régebben uvát). Sokféle növényben előfordul, különösen a szőlőben és a tamarinduszban (Tamarindus indica), továbbá egyike a borokban megtalálható legfontosabb savaknak. Élelmiszer-adalékként is hasznáják mint savanyúságot szabályozó szert és antioxidánst.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Acidum tartaricum néven hivatalos.
[szerkesztés] Nevének erdete
A borkő (latinul tartar) a boroshordókon és -dugókon kiváló, főként kálium-hidrogén-tartarát kristályokból álló képződmény. Kr. u. 800 körül ebből izolálták a borkősavat. A szőlősav és az uvát (uva latinul szőlő) elnevezés a legjellegzetesebb tartaráttartalmú növényre utal; ezekből származik a piroszőlősav és a piruvát elnevezés is, utalva a kémiai kapcsolatra.
[szerkesztés] Lásd még
| Oxigéntartalmú szerves vegyületek | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
