David Jonathan Gross

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
David Gross
David Gross LANL.jpg
Életrajzi adatok
Született 1941február 19. (73 éves)
Washington
Nemzetiség amerikai
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Héber Egyetem
Kaliforniai Egyetem
Pályafutása
Szakterület fizika
Munkahelyek
Princeton Egyetem professzor (1997-ig)
Kaliforniai Egyetem Kavli Elméleti Fizikai Intézet igazgató
Szakmai kitüntetések
Nobel-díj (2004)

David Jonathan Gross (Washington, 1941. február 19. –) amerikai fizikus és húrelmélet kutató. Frank Wilczekkel és Hugh David Politzerrel megosztva megkapta 2004-ben a fizikai Nobel-díjat az erős kölcsönhatás elméletében fontos szerepet játszó aszimptotikus szabadság felfedezéséért.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1973-ban Frank Wilczekkel dolgozott a Princetoni Egyetemen, közösen fedezték fel az aszimptotikus szabadságot, mely szerint, mennél közelebb van egymáshoz két kvark, annál gyengébben hatnak kölcsön, ha nagyon közel vannak egymáshoz, akkor szabad részecskéknek tekinthetőek. Az elmélet – melyet tőlük függetlenül fedezte fel David Politzer – fontos volt a kvantum-színdinamika további fejlődése szempontjából.

1985-ben Jeff Harveyvel, Emil Martinec-kel és Ryan Rohm-mel felfedezte a heterotikus húrelméletet.

Gross B.Sc. és M.Sc. szinteket a jeruzsálemi Héber Egyetemen szerezte meg 1962-ben, a Ph.D.-t a University of California, Berkeley-n 1966-ban. 1997-ig a Princetoni Egyetem professzora volt. Jelenleg a University of California, Santa Barbara telephelyén található Kavli Elméleti Fizikai Intézet igazgatója.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]