Saul Perlmutter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saul Perlmutter
Saul Perlmutter.jpg
Saul Perlmutter 2006-ban átveszi a csillagászati Shaw-díjat
Született 1959
Champaign-Urbana, Illinois, USA
Nemzetisége amerikai
Foglalkozása csillagász, fizikus
Iskolái Harvard Egyetem
Fontosabb munkái Sötét energia / Gyorsulva táguló univerzum
Díjak Ernesto Orlando Lawrence-díj (2002)
Shaw-díj (2006)
Gruber-díj (2007)
Fizikai Nobel-díj (2011)

Saul Perlmutter (Champaign-Urbana, Illinois, USA, 1959) amerikai csillagász, fizikus, a Lawrance Berkeley Nemzeti Laboratórium munkatársa, illetve a Kaliforniai Egyetem professzora. Adam Riess és Brian P. Schmidt amerikai csillagászokkal közösen kapta 2006-ban a Shaw-díjat és 2011-ben a fizikai Nobel-díjat, mindkét esetben azért, mert bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a világegyetem gyorsulva tágul.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1981-ben fizikából szerzett magna cum laude diplomát a Harvard Egyetemen, és 1986-ban szerezte meg doktori címét a Kaliforniai Egyetemen. Doktori disszertációjában (címe "An Astrometric Search for a Stellar Companion to the Sun"[1]) leírta egy automatizált távcső kifejlesztését és működését, amellyel a Nap feltételezett kísérőcsillagát próbálták megtalálni Richard A. Muller vezetésével. Később ugyanezt a módszert használta fel szupernóvák felfedezésére[2], amelyért később több tudományos díjat is kapott. Perlmutter szerint a kutatás alapötlete a fizikai Nobel-díj 1968-as kitüntetettjétől, Luis Alvarez-től származik.[2]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Perlmutter jelenleg a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumban dolgozik, ahol az általa vezetett csoport (Supernova Cosmology Project) 1988-ban kezdett foglalkozni a gyorsulva táguló univerzum és a sötét energia problémájával. A kutatások során az ún. 1a típusú szupernóvákat vizsgálták - fényességüket vetették össze a sugárzásuk vöröseltolódásával.

Az általuk megvizsgált 42 szupernóva adatainak elemzése után azt állapították meg, hogy távolabb vannak a vártnál[3] (azaz kevésbé fényesek, mint amilyennek kellene lenniük). A megismételt vizsgálatok után azt a következtetést vonták le, hogy azért vannak távolabb, mert az univerzum gyorsulva tágul, nem pedig lassulva, mint az a korábbi kozmológiai modellek feltételezték.

Perlmutter és csoportja 1998-ban tették közzé eredményüket, majdnem egyidőben a Riess és Schmidt által vezetett másik csoport jelentésével, akik ugyanerre a következtetésre jutottak. A két kutatócsoport eredményeit a tudományos közöség viszonylag gyorsan elfogadta[4], mivel a két csoport eredményei egymást erősítették és hamarosan más bizonyítékokat is találtak[4], illetve új vizsgálatokat indítottak be a sötét energia természetének feltárása és megértése érdekében.

Kutatásaiért 2006-ban a Shaw-díjjal, 2011-ben pedig a fizikai Nobel-díjjal tüntették ki.

Perlmutter másik kutatási területe a Supernova/Acceleration Probe, amelyben egy ilyan automatizált szupernóva megfigyelő műholdat próbálnak megépíteni, amely távoli szupernóvák megfigyelésével segítene pontosabban megállapítani, hogy mekkora a világegyetem tágulásának gyorsulása.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Perlmutter, Adam Riess és Brian P. Schmidt 2006-ban átveszik a Shaw-díjat. 2011-ben ők hárman kapták a fizikai Nobel-díjat is.
  • 2002: az amerikai energiaügyi minisztérium neki ítélte az Ernesto Orlando Lawrence díjat
  • 2003: az Év Tudósa Kalifornia államban
  • 2005: John Scott-díj
  • 2006: csillagászati Shaw díj Adam Riess és Brian P. Schmidt kutatókkal közösen[5], illetve az Antonio Feltrinelli Nemzetközi Díj
  • 2007: a kozmológiai Gruber-díjat Perlmutter és csapata közösen kapta Schmidt-el és csapatával
  • 2011: megosztott fizikai Nobel-díj[5]

Publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Saul Perlmutter: An Astrometric Search for a Stellar Companion to the Sun
  2. ^ a b David Appell. „"Discovering a Dark Universe: A Q&A with Saul Perlmutter"”, Scientific American, 2008. április 21. 
  3. S. Perlmutter et al. (The Supernova Cosmology Project) (1999.). „Measurements of Omega and Lambda from 42 high redshift supernovae”. Astrophysical J. 517 (2), 565–86. o. DOI:10.1086/307221.  
  4. ^ a b Palmer, Jason: Nobel physics prize honours accelerating Universe find. BBC, 2011. október 4. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
  5. ^ a b Nobel physics prize honours accelerating Universe find”, BBC News, 2011. október 4. 

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Saul Perlmutter című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]