Tomas Tranströmer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tomas Tranströmer
Transtroemer.jpg
Tranströmer 2008-ban
Élete
Született 1931április 15. (83 éves)
Stockholm
Nemzetiség svéd
Pályafutása
Első műve 17 dikter (1954)
Irodalmi díjai Irodalmi Nobel-díj (2011)

Tomas Tranströmer (Stockholm, 1931. április 15.) Nobel-díjas (2011)[1] svéd író, költő, műfordító.

Élete és művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tomas Gösta Tranströmer 1931. április 15-én, Stockholmban született. Szülei, Gösta Tranströmer és Helmy Westerberg még gyerekkorában elváltak, édesanyja tanítónőként nevelte fel a fiát. Tranströmer a stockholmi Södra Latinläroverketben (Déli Gimnázium) tanult, majd 1956-ban pszichológia szakot végzett a Stockholmi Egyetemen. 13 éves korában kezdett írni, első verseskötete, a 17 dikter (17 vers) 1954-ben jelent meg. Teljes költészeti termése 1997-ben látott napvilágot angolul New Collected Poems címmel, Robert Fulton fordításában. A Den stora gåtan (A nagy rejtély) megjelenése után a Fulton-féle kötet ezzel kiegészítve újra megjelent The Great Enigma: New Collected Poems címmel 2006-ban. Tranströmer 1993-ban tette közzé rövid önéletrajzát Minnena ser mig (Az emlékek látnak) címmel.

Költőtársai – különösen az átpolitizált 1970-es években – azzal vádolták, hogy hátat fordít a mesterség forradalmi hagyományának, s verseiben és regényeiben nem foglalkozik politikai kérdésekkel. Életműve azonban használja és továbbfejleszti a 20. századi költészet modernista, expresszionista/szürrealista nyelvezetét. A hétköznapi életből és a természetből vett tiszta, látszólag egyszerű képei mély bepillantást engednek az emberi lélek egyetemes aspektusaiba.

Tranströmer és amerikai költő barátja, Robert Bly levelezése az Air Mail (Légiposta)című kötetben olvasható.

1990-ben agyvérzés érte, azóta nehezen beszél, de továbbra is alkot. Többször is említették az irodalmi Nobel-díj várományosai között, sokan a legnagyobb svéd költők egyikének tekintik. Elnyerte többek között a Bonnier költészeti díjat, a Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díjat, az Oevralids-díjat, a német Petrach-díjat, az Északi Tanács Irodalmi Díját, a Strugai Költészeti Estek Aranykoszorúját és az International Poetry Forum svéd díját. Verseit több mint 50 nyelvre fordították le, angol fordítói többek között Robert Bly, Robin Fulton és Samuel Charters. A legjelentősebb európai haikuköltők között tartják számon.

2007-ben megkapta a kanadai Griffin Trust for Excellence in Poetry életműdíját.

Agyvérzése előtt Tranströmer elismert pszichológus is volt, dolgozott javítóintézetekben, börtönökben, foglalkozott fogyatékosokkal, kábítószerfüggőkkel. Kiváló zongorista, fél kézzel agyvérzése óta is gyakorol.

Többek között Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Pilinszky János, Nagy László, Tandori Dezső verseit fordította svédre, Thinsz Gézával együttműködve. 2001-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál idején, 117 vers című válogatott kötete megjelenése alkalmával járt Budapesten.

2011-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat „tömör, letisztult költői képeiért, amelyek új fényben mutatják meg a valóságot”.[1]

Kötetei svéd nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 17 dikter (1954)
  • Hemligheter på vägen (1958)
  • Den halvfärdiga himlen (1962)
  • Klanger och spår (1966)
  • Mörkerseende (1970)
  • Stigar (1973)
  • Östersjöar (1974)
  • Sanningsbarriären (1978)
  • Det vilda torget (1983)
  • För levande och döda (1989)
  • Sorgegondolen (1996)
  • Den stora gåtan (2004)
  • Galleriet: Reflected in Vecka nr.II (2007)

Kötetei angol fordításban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 20 Poems tr. Robert Bly (Seventies Press, 1970)
  • Windows and Stones tr. May Swenson & Leif Sjoberg (University of Pittsburgh Press, 1972)
  • Baltics tr. Samuel Charters (Oyez, Berkeley, 1975)
  • Collected Poems tr. Robin Fulton (Bloodaxe Books, 1987)
  • Sorrow Gondola: Sorgegondolen tr. Robin Fulton (Dedalus Press, 1997)
  • New Collected Poems tr. Robin Fulton (Bloodaxe Books, 1997)
  • The Half-Finished Heaven tr. Robert Bly (Graywolf Press, 2001)
  • The Great Enigma: New Collected Poems tr. Robin Fulton (New Directions, 2006)
  • The Sorrow Gondola tr. Michael McGriff and Mikaela Grassl (Green Integer, 2010)
  • New Collected Poems tr. Robin Fulton (Bloodaxe Books, 2011)

Kötetei magyar fordításban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tomas Tranströmer versei, Új Pegazus, Európa, 1979, válogatta és fordította Thinsz Géza, utószó Csatlós János
  • 117 vers, Széphalom Könyvműhely, fordította Jávorszky Béla, Mervel Ferenc, Sulyok Vince, Thinsz Géza, válogatta és utószóval ellátta Mervel Ferenc, Széphalom Könyvműhely, 2001, ISBN 963-9028-98-3
  • Az emlékek látnak, Széphalom Könyvműhely, 2002, fordította Mervel Ferenc, ISBN 963-9373-25-7
  • Boltívek végtelenje Válogatott versek, Széphalom Könyvműhely, 2012, ISBN 9639903470
  • A nagy talány, Napkút Kiadó, 2012, ISBN 9632632476

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b The Nobel Prize in Literature 2011. Nobelprize.org. (Hozzáférés: 2011. október 6.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tomas Tranströmer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.