Daniel Shechtman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Daniel Shechtman
דן שכטמן
Shechtman.jpg
Daniel Shechtman 2011-ben, kezében az általa felfedezett kvázikristályok egy modelljével
Született 1941. január 24.
Tel-Aviv, Palesztinai Brit Mandátum
Nemzetisége izraeli
Foglalkozása kémikus
Fontosabb munkái Anyagkutatások
Díjak Fizikai Wolf-díj (1999)
Izrael-díj (1999)
Kémiai Nobel-díj (2011)
Dan Shechtman (középen) egy 2011-es sajtótájékoztatón a Nobel-bizottság bejelentése után.
Shechtman felfedezését a kvázikristályok területén tette: olyan kristályos anyagok, amelyeknek nincsenek ismétlődő struktúrái, mint a képen is látható alumínium-palládium-mangán ötvözet.[1]

Daniel Dan Shechtman (Tel-Aviv, Palesztinai Brit Mandátum, 1941. január 24.[2]) izraeli tudós, az Israel Institute of Technology ("Technion") anyagtudományi professzora, az amerikai Ames Laboratory kutatója, az Iowa State University vendégprofesszora. 1982. április 8-án, miközben a washingtoni Nemzeti Szabványügyi Iroda (U.S. National Bureau of Standards) munkatársa volt, felfedezte az ikozaéder fázist, ami új területeket nyitott meg a kvázikristályok kutatása területén[3][4]. 2011-ben a kémiai Nobel-díjjal tüntették ki a kvázikristályok felfedezéséért.[5]

Tanulmányai és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1966-ban az Israel Institute of Technology-n ("Technion") szerezte főiskola, majd 1968-ban egyetemi diplomáját, majd 1972-ben doktori fokozatát anyagtudományi területen[2]. Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudomány Tanácsának támogatásával az Ohio állambeli Wright Patterson Légierőbázison található kutatólaboratóriumban dolgozott, ahol titániumötvözetek mikrostruktúráját és tulajdonságait vizsgálta. 1975-től a Technion tanára volt az anyagtudományi tanszéken. 1981-1983 között fizetetlen szabadságot vett ki és a Johns Hopkins Egyetemen folytatta kutatásait és a hirtelen megszilárduló alumíniumötvözetek tulajdonságait vizsgálta. Eközben fedezte fel az ikozaéder fázis, amí új területet nyitott a kvázikristályok kutatásában.

A felfedezés rendkívül ellentmondásos volt, az anyagkutatás egyik elismert szakértője, Linus Pauling jelentette ki, hogy "kvázikristályok nincsenek, csak kvázitudósok".[6] Shechtman kutatásvezetője pedig felkérte, hogy távozzon a csapatából, amelyre szégyent hozott.

Shechtman felfedezése után más kutatócsoportok is elkezdtek foglalkozni a területtel és hamarosan empirikus megfigyelésekkel támasztották alá elméletét. Kiderült, hogy a kvázikristályok alacsony hő- és áramvezető tulajdonságokkal rendelkeznek, de nagy a strukturális stabilitásuk. Találtak természetes kvázikristályokat, illetve számos alkalmazási területet, többek között a finomműszeriparban használt acél, az elektromos vezetékek szigetelése és a konyhai edények tapadásgátló bevonatai is tartalmaznak kvázikristályokat.[7][8]

2011-ben a kémiai Nobel-díjjal tüntették ki a kvázikristályok felfedezéséért.[7]

Későbbi munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1992-1994 között ismét fizetetlen kutatói szabadságot vett ki és az amerikai szabványügyi hivatal laboratóriumában a gyémánt felhasználását tanulmányozta a kémiai úton készített bevonatok készítése során (Chemical vapor deposition, CVD).

2004-ben lett az Iowa State University részidős professzora, általában egy évből 5 hónapot tölt az iowai Ames-ben.[9][10]

Publikációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Shechtman, Dan (1984.). „Metallic Phase with Long-Range Orientational Order and No Translational Symmetry”. Physical Review Letters 53 (20), 1951. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.53.1951.  
  • Shechtman, Dan (1985.). „Nuclear γ-ray resonance observations in an aluminum-based icosahedral quasicrystal”. Physical Review B 32 (2), 1383. o. DOI:10.1103/PhysRevB.32.1383.  
  • D. P. DiVincenzo and P. J. Steinhardt, eds. 1991. Quasicrystals: The State of the Art. Directions in Condensed Matter Physics, Vol 11. ISBN 981-02-0522-8.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ünal, B, V. Fournée, K.J. Schnitzenbaumer, C. Ghosh, C.J. Jenks, A.R. Ross, T.A. Lograsso, J.W. Evans, and P.A. Thiel (2007.). „Nucleation and growth of Ag islands on fivefold Al-Pd-Mn quasicrystal surfaces: Dependence of island density on temperature and flux”. Physical Review B 75, 064205. o. DOI:10.1103/PhysRevB.75.064205.  
  2. ^ a b Dan Shechtman – Israel Academy of Sciences and Humanities
  3. Israeli Wins Chemistry Nobel For Quasicrystals. npr.org. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
  4. Természet Világa. 2012. 143. évf. 2. sz. 50-53. o.
  5. Dan Shechtman – Biographical. Nobelprize.org. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
  6. Lannin, Patrick. „Ridiculed crystal work wins Nobel for Israeli”, 2011. október 5. (Hozzáférés ideje: 2011. október 22.) 
  7. ^ a b Van Noorden, Richard: Impossible crystals snag chemistry Nobel. nature, 2011. október 5. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
  8. Carpenter, Jennifer: Nobel win for crystal discovery. BBC, 2011. október 5. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
  9. Iowa State prof wins Nobel in chemistry (Chicago Tribune, October 5, 2011)
  10. Iowa State, Ames Laboratory, Technion Scientist Wins Nobel Prize in Chemistry

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dan Shechtman című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]