NHL-rájátszás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az NHL-rájátszás (vagy Stanley-kupa-rájátszás) egy egyenes kieséses rendszerű mérkőzéssorozat, amely az észak-amerikai National Hockey League jégkorongbajnokság alapszakaszát követi. A nevét az NHL bajnoki címéért járó trófeáról kapta.

A rájátszásba a négy divízióból négy–négy csapat jut be, az alapszakaszbeli teljesítmények alapján. A rájátszást az NHL döntője, a Stanley-kupa-döntő zárja, amelyen a két főcsoport győztese vesz részt. A Stanley-kupa-döntő győztese lesz az NHL bajnoka.

Jelenlegi lebonyolítás[szerkesztés]

Az alapszakasz továbbjutói[szerkesztés]

A 2013–2014-es szezonra a liga felosztását átalakították. A két–két főcsoport megmaradt, de a korábbi három–három divízió helyett két–két divíziót hoztak létre. A Nyugati főcsoportban a Csendes-óceáni és Központi divízió, a Keleti főcsoportban az Atlanti és a Világvárosi divíziók találhatók. Mindegyik divízióból az alapszakaszban több szerzett pont alapján a legjobb négy csapat, összesen 16 jut be a rájátszásba. Azonos pontszám esetén a következők szerint állapítják meg a sorrendet:

  1. Több nyert mérkőzés a szétlövés utáni győzelmek száma nélkül.
  2. Több szerzett pont az azonosan álló csapatok mérkőzésein.
  • Ha két csapat áll holtversenyben és nem egyenlő az egymás ellen játszott, hazai mérkőzések száma, akkor az elsőként ott játszott mérkőzést veszik figyelembe, a maradék mérkőzést nem veszik figyelembe.
  • Ha kettőnél több csapat áll holtversenyben, a szerzett pontok és a lehetséges megszerezhető pontok aránya szerint állapítják meg a sorrendet.
  1. Nagyobb gólkülönbség az alapszakaszban játszott összes mérkőzésen.

A rájátszás menete[szerkesztés]

Mindegyik divízióban a négy–négy továbbjutó csapatot kiemelik az alapszakaszbeli eredményeik alapján. A rájátszás első fordulójában, a divízió-elődödntőben az 1.–4. és 2.–3. kiemeltek játszanak egymással. A két győztes a második fordulóba, a divízió-döntőbe jut. Az azonos főcsoportban lévő divíziódöntők győztesei játszanak a harmadik fordulóban, a főcsoportdöntőben. A főcsoportdöntők győztesei játsszák a Stanley-kupa-döntőt.[1]

Mindegyik forduló négy nyert mérkőzésig tart, azaz egy párosítás legalább négy, de legfeljebb hét mérkőzésből állhat. Pályaelőnye van a magasabb kiemeléssel rendelkező csapatnak. Mindegyik párosítást 2–2–1–1–1 formulában játsszák, amely azt jelenti, hogy a pályaelőnnyel rendelkező csapat hazai pályáján játsszák az 1., 2., 5. és 7. mérkőzést, a másik csapat hazai pályáján játsszák a 3., 4. és 6. mérkőzést. Az egyes mérkőzéseken nincs döntetlen, ha a rendes játékidőben döntetlen az állás, akkor hosszabbítások következnek mindaddig, ameddig nincs győztes.

A döntő[szerkesztés]

A döntőben is az egyik félnek négy mérkőzést kell megnyernie, azaz a döntő is legalább négy, de legfeljebb hét mérkőzésből állhat. Pályaelőnnyel rendelkezik az a csapat, amelynek az alapszakaszbeli teljesítménye (győzelem–vereség mutatója) jobb volt. A győztes elnyeri a Stanley-kupát.

Ágrajz[szerkesztés]

Az NHL-rájátszásának ágrajza:

Divízió-elődöntők
(4 nyert mérkőzésig)
Divíziódöntők
(4 nyert mérkőzésig)
Főcsoportdöntők
(4 nyert mérkőzésig)
Stanley-kupa-döntő
(4 nyert mérkőzésig)
            
A1  
A4  
 
 
A2  
A3  
 
Nyugati főcsoport
 
B1  
B4  
 
 
B2  
B3  
 
 
C1  
C4  
 
 
C2  
C3  
 
Keleti főcsoport
 
D1  
D4  
 
 
D2  
D3  

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dan Rosen: Realignment plan approved by Board of Governors. nhl.com, 2013. március 14. (Hozzáférés: 2013. június 29.)

Források[szerkesztés]

  • sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap