Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-1-1
A Szent Korona (mint tárgy) története, különösen a korona óriási politikai, hatalmi jelentősége miatt nagyon hányatott volt. Uralkodói fejékből a kereszténység szakrális tárgyává is vált. Az Árpád-házi királyok korában jött létre, és a mindenkori magyar királyi hatalom legitimációjának erősítése érdekében hamarosan Szent Istvánhoz kapcsolták. Birtoklása különösen fontossá vált a vegyesházi királyok idején; királyt érvényesen csak ezzel koronázhattak.
A középkorban alakult ki a Szent Korona-tan, ami a még nem létező államelmélet helyett hozta létre a király kilététől független magyar államiság fogalmát a Szent Korona „testének” elképzelésével. Bár a koronázás szerepe és jelentősége nemzetközileg fokozatosan csökkent, Magyarországon II. József hasonló, erre irányuló kísérlete látványos kudarcot vallott. Bár az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a Habsburg-ház trónfosztásával a koronát levette a magyar címerről, magát a nemzeti ereklyét nagy tiszteletben tartotta, és igyekezett azt a Habsburgoktól megmenteni. Az 1867-es kiegyezéssel a koronázás újra kiemelt jelentőséget kapott.
A második világháborúban újra komoly megpróbáltatásokat kellett kiállania a magyar koronázási jelvényeknek, és utána 33 évre külföldre vitték őket. A Szent Korona máig megmaradt szimbolikájának politikai jelentőségét mutatja a rendszerváltás utáni magyar közéletben is folytatódó vita a korona megjelenítéséről az állami címerben, elhelyezéséről, bemutatásának, őrzésének helyéről és jellegéről. A legújabb korban számos új, misztikus, ezoterikus elméletet is kiagyaltak róla, folyamatosan ébren tartva a közvélemény erre fogékony részének érdeklődését.