Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2023-45-1

Az Ivo Dzsima-i csata (1945. február 19. – március 26.) az Amerikai Egyesült Államok és a Japán Birodalom között zajlott a második világháborúban, a csendes-óceáni hadszíntéren. Az amerikaiak „Elkülönülés hadműveletnek” (Operation Detachment) nevezett támadásuk eredményeként, 36 napos csatában foglalták el Ivo Dzsima szigetét.

Ivo Dzsima (japánul helyesen Iódzsima vagy Iótó) szigetének stratégiai jelentősége volt. A japánok új taktikával készültek fel a védekezésre. Megvárták, amíg a parton összegyűlnek az amerikaiak, majd az álcázott bunkerekből, lőállásokból koncentrált tüzet nyitottak rájuk. Az ütközetben mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett, ez volt az egyetlen olyan csata, amelyben az amerikai veszteséglista hosszabb volt, mint a japán. Igaz, a japán halottak száma jóval meghaladta az amerikaiakét, mert nem voltak hajlandók megadni magukat, egy részük rituális öngyilkosságot követett el. A csatában 26 ezer amerikai sebesült meg, közülük 6800-an meghaltak. A húszezer japán védőből mindössze 1083-an élték túl az inváziót.

A sziget elfoglalása során készült a második világháború egyik leghíresebb, mára ikonikussá vált fényképe a Szuribacsi-hegy tetején zászlót állító tengerészgyalogosokról. A kép alapján szobrot emeltek az Arlingtoni Nemzeti Temetőben. Az amerikaiak közül 27-en kapták meg a Medal of Honort, többségük posztumusz. Egyetlen hasonló akcióban sem érdemelték ki ennyien ezt a kitüntetést.

Ivo Dzsima elfoglalásával megnyílt az út Okinava elfoglalása előtt, amelyet már a japán szárazföld inváziója követhetett. A sziget három légi támaszpontjáról indultak légi fedezetet adni az amerikai P–51-esek a japán főszigetek bombázására induló bombázókötelékeknek. A sziget repülőtere a háború végéig több mint 2400 meghibásodott B–29-est fogadott, ezzel nagyjából 25 ezer katona életét mentették meg, akiknek így nem kellett kényszerleszállást megkísérelniük az óceánon.