Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2010-28-1
A harckocsi (köznapi nevén tank vagy páncélos) fegyverekkel, körbeforgatható lövegtoronnyal ellátott páncélozott harcjármű. A tank elnevezés eredete a TANK kódszó, amely a harckocsi fedőneve volt az I. világháborúban, az angol watertank, azaz „víztartály” szó rövidítése. A nyugati (angol nyelvű) terminológiában használt Main Battle Tank (MBT) megnevezés az általános, harckocsi célra kifejlesztett páncélozott eszközöket jelenti.
A harckocsi komplex fegyverrendszer, a közvetlen harci érintkezés feltételeinek megfelelően kifejlesztett páncélozott harcjármű. A „tank” a tűzerő, a páncélvédettség és a mozgékonyság megfelelő kombinációja. A tűzerő a harckocsin elhelyezett fegyverzetet, legtöbbször a harckocsilöveget és a kiegészítő fegyverzetet jelenti. A páncélzat a személyzetet, a motort és a lőszereket védi, a páncélvédettség függ a páncél vastagságától, anyagától, illesztésének módjától és nem utolsósorban a páncéllemezek dőlésszögétől is. A mozgékonyság legfőbb jellemzői a sebesség, a terepjáró képesség és a hatótávolság. A mozgékonyságot sok minden befolyásolja: a motor típusa és teljesítménye, a futómű felfüggesztése és elrendezése, a lánctalp szélessége, az erőátviteli rendszer, a páncélzat vastagsága, azaz a jármű össztömege.
A harckocsi konstrukcióját az első világháború harcászati elvárásai hívták életre, tervezését 1915-ben kezdte meg Sir William Tritton és Walter Gordon Wilson. Az általuk létrehozott első valódi tank a „Mother” harckocsi volt. A franciaországi fejlesztésekkel párhuzamosan 1916-ban megkezdődött a harckocsik tömeges gyártása és alkalmazása. A huszadik század hadtörténetének egyik legmeghatározóbb eleme volt a tüzérség harcjárművekre való adaptálása.
A harckocsik napjainkig meghatározó elemei korunk hadseregeinek. A gyakran fel-felbukkanó tézisre, miszerint a harckocsikat azok töredékárán beszerezhető páncéltörő eszközökkel meg lehet semmisíteni, s ezért feleslegesek, rendre rácáfol a valóság. Ugyanis komplexitásánál fogva képes megfelelni az egyre fejlődő harctéri kihívásoknak. A kifejlesztés, gyártás és fenntartás magas költségeinek ellenére megfelel mind harcászati-támadó, mind -védő szerepkörben egyaránt. Lévén a szárazföldi fegyvernemek legerősebb páncélzatú harceszköze, képes az alá beosztott alegységeket megvédeni és védelemből támadásba átmenni. Egy területet huzamosabb ideig megtartani szinte csak harckocsik segítségével lehet. Jelenlétével képes lehet demoralizálni az ellenfél gyalogsági egységeit. Napjainkban a harckocsik feladata tovább bővül, meg kell felelniük az irreguláris és az aszimmetrikus hadviselés követelményeinek is.