Jelling viking emlékei
| Jelling viking emlékei | |
| Világörökség | |
 |
|
| Kékfogú Harald rúnaköve | |
| Adatok | |
| Ország | Dánia |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | III |
| Felvétel éve | 1994 |
| Elhelyezkedése | |
 Jelling viking emlékei
Pozíció Dánia térképén
|
|
Jelling viking emlékei az összefoglaló neve két sírhalomnak, két rúnakőnek és egy templomnak, melyek Dániában, a közép-jyllandi Jelling településen állnak. Ez Dánia egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye; 1994 óta a Világörökség része.
Jelling a pogányságról a kereszténységre történő áttérés szimbolikus helye. Itt volt az első királyi székhely; Gorm király itt rakta le a dán állam alapjait, melyeket fia, I. (Kékfogú) Harald épített tovább. A rúnaköveket Gorm és Harald állíttatta, az egyik sírhalom egyes feltételezések szerint Gorm sírja, míg a templom elődjét Harald építtette. A ma látható, 11. századi templom a két hatalmas sírhalom között áll, előtte pedig a két rúnakő.
Tartalomjegyzék |
A templom [szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint Jelling területe már a bronzkor óta kultikus helynek számított. A mai templom kórusa alatt három korábbi faépület maradványait tárták fel: egy kereszténység előtti időből származó kultikus helyét és két templomét. Az első fatemplomot Harald építtette – ez az épület nagyobb volt, mint a mai templom. Ezzel egyidejűleg a templom padlója alatt egy sírhelyet is kialakítottak.
Az első fatemplom valószínűleg leégett, akárcsak kisebb utódja. A mai kőépület 1100 körülről származik, és szintén kisebb az eredeti épületnél – ezt az magyarázhatja, hogy a királyi udvar időközben átkerült Roskildébe, így Jelling jelentősége csökkent. Az épületben 12. századi festmények nyomait is feltárták. A tornyot a 15. században építették hozzá. 1679-ben egy része leégett, ezt újjáépítették, és hozzá is toldottak az épülethez.
A templom alatti sírbolt 1978-as feltárásakor egy férfi maradványaira bukkantak a régészek, akit feltételezhetően nem ide temettek először. Valószínűleg Dánia első királyának, Gormnak a maradványait találták meg, akit eredetileg az északi halomsírba temettek, azonban mikor fia 965 körül felvette a kereszténységet és megépíttette a templomot, apját a templomban újratemettette, ezzel is bizonyítva az új vallás iránti elkötelezettségét.[1]
A sírhalmok [szerkesztés]
A templomtól északra és délre egy-egy sírhalom áll, bár utóbbi esetén az elnevezés kétségbe vonható, mivel a régészeti feltárások során kiderült, hogy nem szolgált temetkezési célokat.
Az északi halom [szerkesztés]
Az északi sírhalom („Thyra sírhalma”) 8,5 méteres magasságával és 65 méteres szélességével Dánia legnagyobb halomsírja. Kőből, agyagból és tőzegből építették egy bronzkori sír fölött.
A 6,75 m hosszú, 2,6 m széles és 1,45 m magas (17,5 m²-es, nagyobb szobának megfelelő alapterületű) sírkamrát 35 cm vastag tölgygerendákból építették, és gránitsziklákkal vették körül, hogy védjék a sírrablóktól. A kelet-nyugati tájolású sírkamra padlója 1,75 méterrel fekszik a talajszint felett. A padlót deszkákkal burkolták.[2]
Egyes feltételezések szerint két embert temettek ide, amire a sírkamra beosztásából következtettek (a közepén egy hosszanti élén állva rögzített deszkát találtak), de a sírban talált gyér kincslelet nem erre utal.[2] Ha igaz az elmélet, mely szerint Gorm királyt fia temettette újra, valószínűleg egyedül őt temették ide, hiszen felesége, Thyra jóval korábban meghalt, és maradványait nem is találták meg a templom alatt.
A halom tetején sokáig egy tavacska volt, ami 1820-ban kiszáradt. Ekkor Jelling lakói elkezdtek leásni a helyén, hogy megtalálják a forrást – így találtak rá 5 méterrel lejjebb a sírkamrára, amely azonban üres volt. Összesen egy ezüstpoharat és néhány kisebb tárgyat találtak. A kamra mennyezetét alkotó tölgygerendák közül több ketté volt törve, ami arra utal, hogy a temetést követően a sírt felbontották. A tavacska (amely egy 1591-es rajzon is látható) létére is magyarázatot adhat, hogy a behatolás után keletkező mélyedésben felgyülemlő vizet az agyag nem engedte elszivárogni.[2]
Kézenfekvő magyarázat volna a sírrablás, azonban ennek ellentmond, hogy emberi maradványokat sem találtak, az pedig nem valószínű, hogy a sírrablók a holttestet is magukkal vitték volna. A templomnál végzett 1978-as feltárások azonban egy másik lehetőséget is felvetettek, ugyanis a templom alatt talált sírban valószínűleg Gorm maradványaira bukkantak. Az elmélet szerint a megkeresztelkedett Harald apját keresztény módon újratemettette. A sírkamra egyik gerendája a vizsgálatok szerint 958–959 telén kivágott fából származik, ami egybeesik Gorm temetésének időpontjával.[2]
A déli halom [szerkesztés]
A déli halom („Gorm sírhalma”) nagyon hasonló az északihoz. 11 m magas és 85 m széles. Északi párjával ellentétben nincs benne sírkamra, csak tőzeg és föld alkotja. Funkcióját máig nem sikerült biztosan megfejteni; talán emlékműnek építették. A halom belsejében talált fadarabokat 965–970 körülre datálják, azaz a halom néhány évvel az északi után épülhetett.
VII. Frigyes dán király itt kereste Gorm sírját 1861-ben, de gránitsziklákon és fadarabokon kívül semmi nem került elő. 1941-ben újabb alapos ásatásokat végeztek, ezúttal a halom tetejéről kezdve. A halom tetején egy 4,5x6,0 m alapterületű, vastag tölgygerendákból épült építmény alapjait tárták fel, amely egy 1150 körül épült őrtorony lehetett. A halom alján egy hajót formázó, egyetlen kőből faragott szobrot találtak.[2]
A rúnakövek [szerkesztés]
A templom előtt két rúnakő áll, melyek a 10. századból származnak. A kövek az ősi skandináv mitológia és a kereszténység közötti átmenetet mutatják, és Dánia államiságának létrejöttét is jelképezik. Ezek a kövek számítanak Dánia első írásos emlékeinek.
Gorm rúnaköve [szerkesztés]
A régebbi követ Gorm dán király állíttatta felesége, Thyra emlékére. Gorm volt az első király, aki egész Dánia fölött uralkodott. A jelenlegi királynő, II. Margit is az ő leszármazottja, így a dán uralkodócsalád Európa legősibb ma is uralkodó dinasztiája.[3]
A kövön rúnaírással a következő szöveg olvasható: „Gorm király állíttatta ezt az emlékkövet felesége, Thyra, Dánia büszkesége emlékére”.
Kékfogú Harald rúnaköve [szerkesztés]
A második (és nagyobb, 2,4 m magas) követ Gorm fia, Harald állíttatta szülei emlékére. A kő felirata egyúttal felidézi a dánok keresztény hitre térését és Norvégia meghódítását is – amelyet egyébként még a király életében elvesztettek a dánok. Három oldalát a rúnaíráson kívül képekkel is díszítették.
A kövön álló felirat a következő: „Harald király rendelte ennek a kőnek a felállítását apja, Gorm emlékére és anyja, Thyra emlékére; az a Harald, aki meghódította magának egész Dániát és Norvégiát és kereszténnyé tette a dánokat”.
Ezen a kövön szemléletesen jelenik meg a pogányságról a kereszténységre áttérés: egyik oldalán ugyanis Észak-Európa legkorábbi Krisztus-ábrázolása látható, míg a másikon egy oroszlán köré tekeredő kígyó. A kőnek két másolata is létezik, az egyik a Dán Nemzeti Múzeumban, az 1955-ben készült másik pedig a londoni Regent’s Parkban álló dán templomban található. Az eredetivel ellentétben ezeket színesre festették.
A templom udvara [szerkesztés]
A templom udvarán a templom bejárata előtt két kő látható, a nagyobbikon a megfeszített Krisztust láthatjuk. A kisebbik Gorm rúnaköve.
Hivatkozások [szerkesztés]
Irodalom [szerkesztés]
- A világ természeti csodái és kultúrkincsei – Észak- és Közép-Európa. Az UNESCO világöröksége sorozat 2., [Pécs], Alexandra, [1997], ISBN 963-367-272-4
- Bérczi Sz., Bérczi Zs, Bérczi K. (2000): Viking kifestő. Beretzk PTKE, Röszke (ISBN 963-00-6323-9)
- Bérczi Sz., Bérczi Zs, Bérczi K. (2001): Viking-malebog. Maribo afdelingen, Maribo
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Erik Lynge Stenager: The Church in Jelling (angol nyelven). vikingworld.dk, 2007. [2007. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 11.)
- ^ a b c d e Erik Lynge Stenager: The Jelling Mounds (angol nyelven). vikingworld.dk, 2007. [2007. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 11.)
- ↑ The History of the Danish Monarchy (angol nyelven). The Danish Monarchy. (Hozzáférés: 2007. június 11.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Jelling Mounds, Runic Stones and Church – UNESCO Világörökség Központ (angol, francia)
- A tanácsadó testület értékelése – UNESCO Világörökség Központ (angol, francia)
- Jelling Mounds, Runic Stones and Church (1994) – Nordic World Heritage Foundation (angol)
- Látogatóközpont (dán, angol)
- Jelling-the city of the kings, viking.no (angol)
- Fényképek, Leonard Frank honlapja (angol)
|
||||||||||||
