Fender Stratocaster

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fender Stratocaster
1976 Fender Stratocaster.jpg

Típus Elektromos gitár
Cég Fender
Gyártás 1954 – napjainkig
Test tömör – kőris, éger
Nyak csavarozott – juhar
Menzúra 648 mm
Érintők 22 vagy 21
Húrok 6
Hangszedők 3 db single-coil
Húrláb hat csuklópontos „Vintage” tremoló

A Fender Stratocaster minden idők egyik legismertebb és legsikeresebb elektromos gitárja, melyet az amerikai Fender hangszercég gyárt és forgalmaz. A cégalapító Leo Fender és kollégája, Freddie Tavares fejlesztette ki 1954-ben, de a munkálatokhoz a countryzenész Bill Carson is hozzájárult. A gitárt a Fender Telecaster utódjának szánták. Jellegzetes testformáját megjelenése óta számos gitárkészítő lemásolta és másolja napjainkban is, így elterjedt kifejezéssé vált a Stratocaster-forma, ami az ilyen típusú gitárok testformájára utal. A hangszer klasszikus felépítése a tömör test, a csavarozott jávorfa nyak (paliszander borítású fogólappal, vagy anélkül), végén a jellegzetes Stratocaster Headstockkal, illetve a három darab egytekercses (single-coil) hangszedő.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fender hangszercég az eredetileg villamosmérnök Leo Fender nevét viseli, akinek nevéhez köthető a világ első sorozatgyártású elektromos gitárjaként ismert Telecaster (eredeti nevén Broadcaster, majd Esquire) megalkotása is. A Stratocaster 1954-ben került piacra a Telecaster utódjaként. Tervezői Fender és kollégája, Freddie Tavares voltak, de tanácsaival nagy segítséget jelentett a countryzenész Bill Carson is.[1] A hangszer páratlan karriert futott be. Napjainkig a világ vitathatatlanul legkeresettebb elektromos gitárja.[2] Több világhírű gitáros kedvenc hangszere – e zenészek egy része rendelkezik saját nevével fémjelzett Artist modellel is.[3] A Stratocaster lényegében a mai napig ugyanaz, mint az 1954-es modell, bár a Fender már kínál a standardtől eltérő variánsokat is.[4] (A jelenlegi típusváltozatokat lásd lejjebb!)

A Telecaster megjelenése hatalmas sikernek számított, de évek múltán a zenészek egyre több kritikával illették játszhatóságát, nehézségét, kényelmetlen használatát. Ekkor Leo a felmerült problémákat összegezte, és azok figyelembevételével kezdett neki egyszerűen a Telénél jobb gitár megtervezésébe.[5] A gitárnak mindenképpen modernebb formát képzelt el. Ezen alapelv alapján, párosítva a zenészek igényeivel, alakította ki a két bevágásos, profilozott testformát, amely kényelmesen fekszik rá a gitáros testére, könnyebb, és egyensúlya is ideális. A testforma mellett a technológiai fejlődés sem maradhatott el, így a Stratocaster már három egytekercses hangszedővel készült, és a húrláb is tremolókarral egészült ki.

1954-es piacra kerülése után a gitár sikerei nagyban függtek a felhasználó híres zenészektől. A Stratocaster első komoly használója Dick Dale volt, a korai 1960-as évek Surf rock zenéjének egyik úttörője. Őt követve sok más neves zenész is a Stratocaster rendszeres használója lett, majd Jimi Hendrix idejében, amikor még csak pár éve létezett a gitár, már legendának számított a hangszer.

Az 1960-as évek közepén a Fender mélyrepülésbe kezdett, mivel Leo Fender és társa, Don Randall eladták a vállalkozást a CBS-nek. Ekkor a zenészek a silányabb minőségre panaszkodva fokozatosan pártoltak el a Fender márkanévtől. Egyre több Stratocaster utánzat jelent meg a piacon, amik időnként jobb minőségűek voltak, mint a CBS által Fender márkanév alatt forgalmazott példányok. 1985-ben aztán a céget visszavásárolták a dolgozók, és a márkához hű befektetők feltámasztották a vállalkozást. A Stratocaster ismét méltó lett régi nagy híréhez, mely az egyes új modellek bevezetésével, egyedi, limitált sorozatok kiadásával máig töretlen.

Az 1980-as években a Jackson Guitars Grover Jackson vezetésével megalkotta a superstrat gitárkategóriát, mellyel a Stratocaster alapvető felépítését megtartva, de azt továbbfejlesztve, hoztak létre újabb modelleket. Az első superstrat a Jackson Soloist volt, de napjainkra számos gyártó hozott létre hasonló kópiákat, ilyen például a Steve Vai által fémjelzett Ibanez JEM típus is.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stratocaster gitárok felépítése a modell bemutatása idején rengeteg olyan újítást hordozott magában, melyek nélkül ma már elképzelhetetlen lenne egy elektromos gitár. Ezek egy része technológiai, de vannak köztük kényelmi szempontok vezérelte fejlesztések is.

Alapszerkezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Test[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stratocasterek hagyományosan kőris- vagy égerfából készült tömör gitártesttel rendelkeznek. A tömör test növeli ugyan a hangszer súlyát, de hosszabb és sokkal tisztább hangkitartást eredményez, mint az üreges test. A test nyak felőli részén a Telecastertől eltérően már két bevágás található. A felső végén található az elülső hevedertartó. Ez a megoldás a gitár egyensúlyát hivatott szolgálni, míg az alsó, mélyebb bevágás a magasabb hangfekvésekhez való hozzáférést segíti.

Jellemző újítás volt, hogy a test felül-középen elvékonyodik, mely amellett, hogy tetszetőssé teszi a gitárt oldalnézetből, játék közben a hangszer rásimul a gitáros testére. Ezzel egyrészt tovább javítja az egyensúlyt, másrészt kényelmesebb játékot tesz lehetővé.

A Stratocasterek védjegye még az egyedi formájú koptatólap, melyen belül vannak a hangszedők (hagyományosan 3 db egytekercses, ún. single-coil pick-up), az öt állású hangszedő-váltó, a hangerő- és a hangszínszabályzók. A koptatólap a húrlábtól egészen a nyakig tart, illetve a szabályzók felőli oldalon a gitártest széléig, így igen nagy területet foglal el a hangszer elülső felületén.

Nyak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyak rögzítése csavarozással történik.

A nyak anyaga juhar, általában paliszander (rózsafa) fogólappal. A fogólapon jellemzően kör alakú berakások segítik a tájékozódást. A 3, 5, 7, 9, 15, 17, 19-es érintőknél egy, míg a 12-nél két berakás található. Az eredeti kiadásban 21, később bizonyos modelleknél összesen 22 érintővel rendelkező nyak a 16. érintőnél csavaros rögzítéssel kapcsolódik a testhez. A csavarozást jellemzően egy krómozott fémlappal fedik le.

Ez a nyakrögzítési megoldás karbantartási szempontból előnyös – hiszen a gitárnyakat bármikor eltávolíthatjuk, így könnyebb a tisztítása, vagy esetleg a cseréje –, viszont – használati és tárolási körülményektől függően – időnként állítani kell a nyakmerevítő pálcán, mert a csavarozott rögzítés a nyak folyamatos feszülése miatt esetleg lazulhat (rossz minőségű összeszerelés, vagy extrém igénybevétel esetén), illetve a nyak faanyaga a különböző fizikai hatásoktól (hőmérséklet-, ill. páratartalom változás) idővel deformálódhat.

Fej[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellegzetes Stratocaster „Headstock” a nyeregnél a merevítőpálca nyílásával. A képen egy 2003-as mexikói "Standard" modell látható.

A gitárnyak végén található a Stratocastereknél szintén oly jellegzetes formájú fej. A döntött fej lehetővé teszi, hogy a hangolókulcsok mindegyike átláthatóan, a felső oldalon kaphasson helyet. Ez a megoldás azért előnyös, mert a húrok nem törnek meg a felső nyeregnél, így húrvezető nélkül is egyenletesen csavarodnak a hangolókulcsokra, és a nyeregre sem nehezedik nyomás. A hangolókulcsok zártak, így védve a mechanikát a szennyeződésektől. 1965-ben, amikor a CBS lett a cégtulajdonos, kijöttek egy új, nagyobb fejformával, amit azóta is gyártanak a hagyományos eredetivel együtt. A fej végén található még a nyakmerevítő-pálca állítására szolgáló nyílás is, melynek eléréséhez azonban legalább a D és G húrokat el kell távolítani.

A fej alsó részén kapott helyet a gyakran csak „spagetti-logó”-ként[6] emlegetett Fender embléma, a hangszer típusával, sorozatszámával és gyártási helyével. A sorozatszám bizonyos modelleken a fej hátulján, míg más modellvariánsoknál a nyakrögzítő lapon található. Ez a fejforma egyébként a Fender jogvédelme alatt áll.[7]

Húrozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A húrozás minden gitár esetében az egyik legfontosabb szempont a hangzás tekintetében. (Elektromos gitárok esetében természetesen a hangszedő a másik, ellentétben az akusztikus gitárokkal, ahol maga a rezgőtest.) A Fender Stratocaster húrozás tekintetében is több újítást hozott az elektromos gitárok világába.

Húrbefűzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stratocaster hagyományosan hat húrral készül, ebből három palástolt, három sima húr. A gitár húrjait érdekes módon a hangszer hátán kell befűzni. Befűzés után a test belső része felől kerülnek rögzítésre, míg a másik végük átkerül a húrlábakon. A húrok ezután 65 centimétert „tesznek meg” a felső nyeregig – ezt nevezik skálahosszúságnak vagy menzúrának. A nyereg után a hangolókulcsok nagyjából egy vonalban vannak a húrokkal, így nincs szükség külön húrvezető használatára, bár a H és magas E' húrok kaptak egyet.

Húrlábak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stratocaster húrláb (Jobb oldalon látható a tremolókar számára kialakított menetes furat.)
Tremoló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stratocastereken kettő, vagy hat csuklópontos, tremolós húrlábak vannak jellemzően. A tremoló azt jelenti, hogy a húrok nyújtását játék közben a tremolókarral változtatják, ezzel az éppen játszott hang pillanatnyi hangmagasság-emelése vagy csökkentése érhető el. A tremolókarnak a gitár teste felé történő mozgatásával a húrlábak befelé megdőlnek, ezáltal a húrok feszessége csökken, így a pengetett hang frekvenciája (magassága) kisebb lesz, vagyis mélyebb hang érhető el. Léteznek tremoló nélküli, fix húrlábas - úgynevezett "Hard-Tail", továbbá Floyd Rose satus tremolórendszerrel épített modellek is.

Megjegyzés: A tremoló szó jelen esetben helytelen, hiszen zenei fogalomként a hangerő pulzáló váltakozását jelenti. A vibrato-karral felszerelt húrlábakat Leo Fender nevezte tremolónak, azóta ez a kifejezés használatos.
Húrvezető nyereg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stratocaster húrlábakon egyenként állítható mind a hat húrvezető nyereg. Ez hat, középen bevágott fémalkatrészt jelent, melyet a húr mellett kétoldalt egy-egy rugós, imbuszkulcsos csavar tart. A bevágásba feszülő húrok magassága a gitár nyakához képest ezen húrvezető nyerget tartó csavarok állásától függ. Ha az egyes húrvezetők magasan vannak, kevésbé zörögnek a húrok az egyes érintőknél, viszont ezzel együtt nehezebb lesz az egyes hangok lefogása, és az erősebb nyújtás miatt hamarabb elhangolódik a gitár. Általában szokásos beállítás a mélyebb húrok (E, A, D) magasabbra emelése, mivel a mélyebb hangok nagyobb amplitúdóval rezgetik a húrt, így az nagyobb eséllyel fog zörögni az egyes érintőknél. A magasabb húrok pedig lehetnek egészen közel a fogólaphoz (kb. 1,5 milliméter), így a gyorsabb, magasabb szólók könnyebben eljátszatók.

Oktávtisztaság beállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy húr behangolását követően ellenőrizni kell az egy oktávval magasabb megfelelőjét is, mert a húr esetleges nyaktól függő nyúlása miatt előfordulhat, hogy az már nem lesz tiszta. A jelenség a húrláb felé haladva fokozódik, mivel az egyre rövidebb rezgő hosszúság érzékenyebben reagál a feszesség változására.

A problémát a húrlábon lehet állítani a már említett húrvezető nyereg hátrébb helyezésével (ezáltal növelve a skálahosszúságot). Ha a húr alaphangja megegyezik a 12. érintőben hallható hanggal (egy oktáv eltéréssel természetesen), akkor pontos a beállítás. Ha a 12-es érintőben lefogott hang több, mint egy oktávval magasabb, akkor a húrvezetőt hátrébb kell állítani, ezzel növelve a húr rezgő hosszát. Ha mélyebb a kelleténél, a húrvezetőt felfelé, a nyereg irányába kell állítani.

Elektronika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Húrláb és hangszedők

Hangszedők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stratocasterek hagyományosan három darab egytekercses (single-coil) hangszedővel rendelkeznek. Az ilyen hangszedők beállítástól függően általában fényesebb hangszínnel rendelkeznek, mint a duplán tekercselt, ún. humbucker hangszedők. A hangszedők mind más hangszínben szólalnak meg, mivel a rezgő húr különböző helyeken más és más rezgésformát, amplitúdót mutat. A húrláb felőli hangszedő a legmagasabb, leginkább csilingelő hangszínű. A nyak felé haladva egyre mélyebb, teltebb a hangzás. A hangszedők közötti váltás a korábbi modelleken egy háromállású kapcsolóval volt megoldva, de az újabb variánsokon ez a kapcsoló már ötállású, lehetővé téve ezzel a nyak-közép, és a láb-közép hangszedők egyszerre történő használatát, a hangszínek gitároldali keverését. A hangszedők magassága, a húrokhoz képesti helyzete, a mellettük lévő csavarokkal állítható.

Hangerő és hangszínszabályzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gitár fedlapján három forgó kezelőgomb kapott helyet. Az első (a húrokhoz legközelebbi) a hangerőszabályzó, hogy pengetés közben is gyorsan állítható legyen a gitár hangereje. Ez lényegében egy szabályozható ellenállás, amely a hangszedők és a kimenet közötti jelszintre van hatással.

A hangszínszabályozók is hasonló elven működnek, azzal a különbséggel, hogy kondenzátorral is össze vannak kötve, így frekvenciafüggő hangerőszabályzóként viselkednek. Hatásuk, hogy csillapítják vagy kiemelik a magasabb frekvenciákat, ezzel árnyalják a hangszínt.

Modellváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előadói modellek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mark Knopfler (Dire Straits) és „Hot-Rod vörös” Stratocastere

A Fender azon világhírű zenészek számára, akik a cég hangszereit preferálták,[11] saját modellt dobott piacra.

A Custom Artist Series gitárokat a Fender Custom Shop részlege készíti.[12] Ezek a modellek az egyes híres Stratocasterek pontos másolatai, azaz a műhely igyekszik pontosan ugyanazokat az anyagokat, alkatrészeket felhasználni, mint amiből az eredeti hangszer is készült. Sőt még az egyes sérüléseket, kopásokat, egyedi részleteket is lemásolják, hogy a darab minél jobban hasonlítson az eredetihez. Ezek a gitárok a legtöbb esetben limitált példányszámban készülnek, és igen magas áruk ellenére az egyes darabokat pillanatok alatt felvásárolják a rajongók.

A Custom Shop ezen kívül egyedi rendelésre is készít gitárokat – nem csak Stratocastereket –, aminek köszönhetően a legigényesebb Fender vásárlók kívánságait is képesek kielégíteni, hiszen az ilyen modellek teljesen testreszabhatók. A Custom Shop Stratocasterek listája az alábbi lapon tekinthető meg: [1].

Híres Stratocasterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány nagy gitáros saját névvel látta el kedvenc Stratocasterét.

  • #0001 Strat: Az egyes sorozatszámú Stratocaster jelenleg a Pink Floyd gitárosának, David Gilmournak a tulajdonában van. A sorozatszám valós ugyan, de a nyakon szereplő dátum szerint a hangszer 1954. júniusában került ki a gyárból, vagyis a gyártás megindítása után néhány hónappal. A test színe fehér, a koptatólap aranyozott alumínium.[13]
  • Brownie és Blackie: Eric Clapton híres hangszerei, amelyeket éveken át használt, majd végül jótékonysági aukciókon vált meg tőlük.

Egyéb neves példányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rory Gallagher Stratocasterének életnagyságú bronzszobra a dublini Temple Barban.

Gyártási év beazonosítása sorozatszám alapján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a rövid áttekintés segíthet beazonosítani egy adott gitár gyártási évét, de ki kell jelenteni, hogy csak a sorozatszám ismeretében teljes bizonyossággal megállapítani egy Fender Stratocaster építésének időpontját nem lehet. További támpontot adhatnak dátumbélyegzők különböző rejtett helyeken - ezeket csak a gitár szakszerű szétszerelése során fedhetjük fel. Néhány ilyen hely ahol érdemes bélyegzést keresni:

  • nyakon a test-nyak találkozásánál
  • testen a nyakfészekben
  • koptatólap belső oldalán
  • hangszedők belső oldalán
  • tremolófészekben

Egyéb támpont lehet még több alkatrész gyártási idejének meghatározása, bár ezek esetében sokszor csak bővebb ismeretek birtokában tudunk évet meghatározni. Egy példa erre: 304435 sorozatszámot olvasunk bepréselve egy potméter házába, ebből a 304 a gyártó (Stackpole) kódja, a 435 pedig arra utal, hogy a részegységet 1954 35. hetében gyártották. Feltűnhet, hogy az évtized nem derül ki egyértelműen a sorozatszámból, de mivel tudjuk, hogy a Stackpole 1963-ig szállított be potmétereket a Fendernek így megbecsülhető. Természetesen számolni kell azzal is ilyen esetekben, hogy időközben az adott alkatrészt cserélték, és nem egyidős a gitárral. Felmerülhet a kérdés, hogy miért lényeges tudni egy Strat gyártási évét: ennek a jelentősége egy öreg, gyűjtésre érdemes példány esetében akár több tízezer dollárban is megmutatkozhat.

CBS korszak előtt (1954 – 1965)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

sorozatszám év
10.000 - 20.000 1954 - 1957
20.000 - 30.000 1958
30.000 - 40.000 1959
40.000 - 50.000 1960
50.000 - 70.000 1961
60.000 - 90.000 1962
80.000 - 90.000 1963
90.000 - L10.000 1963
L10.000 - L20.000 1963
L20.000 - L50.000 1964

CBS korszak (1965 – 1985)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

sorozatszám év
L50.000 - L90.000 1965
100.000 1965
100.000 - 200.000 1966 - 1967
200.000 1968
200.000 - 300.000 1969 - 1970
300.000 1971 - 1972
300.000 - 500.000 1973
400.000 - 500.000 1974 - 1975
500.000 - 700.000 1976

1976-ban a CBS bevezetett egy áttekinthetőbbnek remélt számozást, amelyet a mai napig használnak – jóllehet 1985-ben eladták a céget egy a dolgozókból és a régi márkához hű befektetőkből álló csapatnak. A számozás nagyjából úgy néz ki, hogy az első (betű) karakterrel jelölik a gyártás évtizedét:

S – seventies – hetvenes évek
E – eighties – nyolcvanas évek
N – nineties – kilencvenes évek
Z – 2000 után
X – 2010-es évek

A második (szám) karakter jelölné a pontos évet az adott évtizeden belül, a többi 5 vagy 6 karakter pedig egy futósorszám. A beazonosítást nagyon megnehezíti, hogy az 1985-ös tulajdonosváltást megelőző, és követő néhány évben az eladások visszaesése okán felhalmozódott alkatrészek nem biztos, hogy a legyártásuk (sorszámmal ellátásuk) évében kerültek összeszerelésre, illetve piacra. Láthatjuk az alábbi lista alapján, hogy vannak átfedések.

76 + 5 számjegy 1976
S6 + 5 számjegy 1976
S7 + 5 számjegy 1977
S8 + 5 számjegy 1977
S7 + 5 számjegy 1978
S8 + 5 számjegy 1978
S9 + 5 számjegy 1978
S9 + 5 számjegy 1979
E0 + 5 számjegy 1979
S9 + 5 számjegy 1980
E0 + 5 számjegy 1980
E1 + 5 számjegy 1980
S9 + 5 számjegy 1981
E0 + 5 számjegy 1981
E1 + 5 számjegy 1981

1982-ben bevezették az ”American Vintage Series”-t. Ezeken a modelleken nem alkalmazták a reguláris modellek esetében használt számozást, hanem egy V előtagú, és az ezt követő négy, öt, vagy hat számkarakterből álló jelöléssel látták el őket. Ezen sorozatba tartozó gitárok gyártási évét nem lehet meghatározni a sorozatszám alapján.

E1 + 5 számjegy 1982
E2 + 5 számjegy 1982
E3 + 5 számjegy 1982
E2 + 5 számjegy 1983
E3 + 5 számjegy 1983
E3 + 5 számjegy 1984
E4 + 5 számjegy 1984

CBS utáni korszak 1985 – napjainkig (a jelölés nem változik)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E3 + 5 számjegy 1985
E4 + 5 számjegy 1985
E4 + 5 számjegy 1987

1988-ban bevezették az „Signature Series”-nél azt, hogy követik a szokásos számozást, de egy „S” előtaggal megkülönböztetik ezeket a modelleket.

E4 + 5 számjegy 1988
E8 + 5 számjegy 1988
E8 + 5 számjegy 1989
E9 + 5 számjegy 1989
E9 + 5 számjegy 1990
N9 + 5 számjegy 1990
N0 + 5 számjegy 1990
N0 + 5 számjegy 1991
N1 + 5 vagy 6 számjegy 1991
N1 + 5 vagy 6 számjegy 1992
N2 + 5 vagy 6 számjegy 1992
N2 + 5 vagy 6 számjegy 1993
N3 + 5 vagy 6 számjegy 1993
N3 + 5 vagy 6 számjegy 1994
N4 + 5 vagy 6 számjegy 1994
N4 + 5 vagy 6 számjegy 1995
N5 + 5 vagy 6 számjegy 1995
N5 + 5 vagy 6 számjegy 1996
N6 + 5 vagy 6 számjegy 1996
N6 + 6 vagy 6 számjegy 1997
N7 + 5 vagy 6 számjegy 1997
N7 + 5 vagy 6 számjegy 1998
N8 + 5 vagy 6 számjegy 1998
N8 + 5 vagy 6 számjegy 1999
N9 + 5 vagy 6 számjegy 1999

2000-ben bevezették az „American Deluxe Series”-nél azt, hogy követik a szokásos számozást, de egy „D” előtaggal megkülönböztetik ezeket a modelleket.

N9 + 5 vagy 6 számjegy 2000
Z0 + 5 vagy 6 számjegy 2000
DZ0 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) 2000
Z0 + 5 vagy 6 számjegy 2001
Z1 + 5 vagy 6 számjegy 2001
DZ1 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) 2001
Z1 + 5 vagy 6 számjegy 2002
Z2 + 5 vagy 6 számjegy 2002
DZ2 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) 2002
Z2 + 5 vagy 6 számjegy 2003
Z3 + 5 vagy 6 számjegy 2003
DZ3 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) 2003
Z3 + 5 vagy 6 számjegy 2004
Z4 + 5 vagy 6 számjegy 2004
DZ4 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) 2004
Z4 + 5 vagy 6 számjegy 2005
Z5 + 5 vagy 6 számjegy 2005
DZ5 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) 2005
Z6 + 5 vagy 6 számjegy 2006
DZ6 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) 2006
Z7 + 5 vagy 6 számjegy 2007
DZ7 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) 2007
Z8 + 5 vagy 6 számjegy 2008
DZ8 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) 2008
Z9 + 5 vagy 6 számjegy 2009
DZ9 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) 2009
X0 + 5 vagy 6 számjegy 2010
DX0 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) 2010

A 2010-es évtől kezdve találkozhatunk olyan számozással amelynél az első két karakter (pl. 10) jelöli a gyártási évet, vagy "X" taggal jelölik az évtizedet a következő szám pedig a pontos évet (pl. az "X0" 2010-et jelent), továbbá a "Signature Series"-nél "US" előtagot, majd kétjegyű számmal a gyártási évet jelenítik meg (pl. az "US10" 2010-et jelent).

Olyan rendhagyó sorozatszámok is léteznek amelyek önmagukban nem alkalmasak a gyártási év megbecslésére - ilyen például az Eric Johnson Stratocaster (EJ előtag, majd öt karakter futósorszám).

Az alábbi sorozatszámok eltérnek a szokásostól, áttekintésük a következő:

AMXN + 6 számjegy „California Series” 1997 – 1998
DN + 6 számjegy „American Deluxe Series” 1998 – 1999
FN + 6 számjegy export piacra szánt gitárok felépítésük standard évjárat ismeretlen
I + 6 számjegy export piacra szánt limitált számú gitárok 1989 – 1990
CA + 5 számjegy „Gold Stratocaster” 1981- 1983
CC + 5 számjegy „Walnut Stratocaster” 1981 - 1983
GO + 5 számjegy „Gold Stratocaster” 1982- 1983
5(XX) „35TH Anniversary Strat” 1989-1990
G + 6 számjegy egyedi kiadás 1980
T + 6 számjegy „Tribute Series” évjárat ismeretlen
C + 6 számjegy „Collector Series” évjárat ismeretlen

Mexikóban készült gitárok jelölése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MN0 + 5 számjegy 1990-1991
MN1 + 5 számjegy 1991-1992
MN2 + 5 számjegy 1992-1993
MN3 + 5 számjegy 1993-1994
MN4 + 5 számjegy 1994-1995
MN5 + 5 számjegy 1995-1996
MN6 + 5 számjegy 1996-1997
MN7 + 5 számjegy 1997-1998
MN8 + 5 számjegy 1998-1999
MN9 + 5 számjegy 1999-2000
MZ0 + 5 számjegy 2000-2001
MZ1 + 5 számjegy 2001-2002
MZ2 + 5 számjegy 2002-2003
MZ3 + 5 számjegy 2003-2004
MZ4 + 5 számjegy 2004-2005
MZ5 + 5 számjegy 2005-2006
MZ6 + 5 számjegy 2006-2007
MZ7 + 5 számjegy 2007-2008
MZ8 + 5 számjegy 2008-2009
MZ9 + 5 számjegy 2009-2010
MX0 + 5 számjegy 2010

Japánban készült gitárok jelölése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelmagyarázat:

██ betűjel a sorozatszámban

██ MIJ: Made in Japan ; CIJ: Crafted in Japan

██ számjegy karakterek száma a sorozatszámban

JV SQ E A B C F G H I J K L M N O P Q S T U V N A O P Q R S T T U
MIJ CIJ MIJ
5 6 5 6 6 (az első számjegy mindig "0")
1982 JV
1983 JV SQ
1984 JV SQ E
1985 E A B C
1986 E A B C F
1987 E F G
1988 G H
1989 H I J
1990 I J K
1991 K L
1992 L M
1993 M N O P Q
1994 N O P Q S T
1995 S T U N
1996 U V N
1997 V A O
1998 A O
1999 O P
2000 O P
2001 P
2002 P Q
2003 Q
2004 Q R
2005 R
2006 R S
2007 S T T
2008 S T T
2009 T
2010 T U

A felsorolás korántsem teljes, hiszen nem tartalmazza az FMIC által, de egyéb márkanéven továbbá Koreában, Indiában, Kínában, Indonéziában, illetve Custom Shop által Egyesült Államokban gyártott gitárokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tony Bacon: Nagy gitárkönyv o. 72 (Budapest, 1993, ISBN 963-7628-64-9)
  2. Wayne Greenwood: What We Can Learn From The Fender Stratocaster
  3. Fender Artist models
  4. Alan Ratcliffe: Elektromos gitár kézikönyv (ISBN 963-369-567-8)
  5. Fender-strat.com – The History Of The Stratocaster
  6. Fender Discussion Page
  7. Copyright of Headstock
  8. Fender hivatalos oldal – Stratocaster modellek (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. január 6.)
  9. Fender Custom Shop – Collections (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. január 6.)
  10. Fender Japan hivatalos oldal (japán nyelven). (Hozzáférés: 2012. január 6.)
  11. Fender Artists
  12. Fender Custom Shop
  13. Tony Bacon: Nagy gitárkönyv o. 74 (Budapest, 1993, ISBN 963-7628-64-9)
  14. Stevie's Gear – Stevie's guitars, amps and stage set-ups

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fender Stratocaster témájú médiaállományokat.