Fender Stratocaster
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|
||||||||||||||||||||
A Fender Stratocaster minden idők egyik legismertebb és legsikeresebb elektromos gitárja, melyet az amerikai Fender hangszercég gyárt és forgalmaz. A cégalapító Leo Fender és kollégája Freddie Tavares fejlesztette ki 1954-ben, de a munkálatokhoz a countryzenész Bill Carson is hozzájárult. A gitárt a Fender Telecaster utódaként szánták. Jellegzetes testformáját megjelenése óta számos gitárkészítő lemásolta, és másolja napjainkban is, így elterjedt kifejezéssé vált a Stratocaster-forma, mely az ilyen típusú gitárok testformájára utal. A hangszer klasszikus felépítése a tömör test, a csavarozott jávorfa nyak (paliszander borítású fogólappal, vagy anélkül), végén a jellegzetes Stratocaster Headstockkal, illetve a három darab egytekercses (single-coil) hangszedő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A Fender hangszercég az eredetileg villamosmérnök Leo Fender nevét viseli, akinek nevéhez köthető a világ első sorozatgyártású elektromos gitárjaként ismert Telecaster (eredeti nevén Broadcaster, majd Esquire) megalkotása is. A Stratocaster 1954-ben került piacra a Telecaster utódjaként. Tervezői Fender, és kollégája Freddie Tavares voltak, de tanácsaival nagy segítséget jelentett a countryzenész Bill Carson is.[1] A hangszer páratlan karriert futott be. Napjainkig a világ vitathatatlanul legkeresettebb elektromos gitárja.[2] Több világhírű gitáros kedvenc hangszere – ezen zenészek egy része rendelkezik saját nevével fémjelzett Artist modellel is.[3] A Stratocaster lényegében a mai napig ugyanaz, mint az 1954-es modell, bár a Fender már kínál a standardtől eltérő variánsokat is.[4] (A jelenlegi típusváltozatokat lásd lejjebb!)
A Telecaster megjelenése hatalmas sikernek számított, de évek múltán a zenészek egyre több kritikával illették játszhatóságát, nehézségét, kényelmetlen használatát. Ekkor Leo a felmerült problémákat összegezte, és azok figyelembevételével kezdett neki egyszerűen a Telénél jobb gitár megtervezésébe.[5] A gitárnak mindenképpen modernebb formát képzelt el. Ez az alapelv párosulva a zenészek igényeivel alakította ki a két bevágásos, profilozott testformát, mely kényelmesen fekszik rá a gitáros testére, könnyebb, és egyensúlya is ideális. A testforma mellett a technológiai fejlődés sem maradhatott el, így a Stratocaster már három egytekercses hangszedővel készült, és a húrláb is tremolókarral egészült ki.
'54-es piacra kerülése után a gitár sikerei nagyban függtek a felhasználó híres zenészektől. A Stratocaster első komoly használója Dick Dale volt, a korai 1960-as évek Surf zenéjének egyik úttörője. Őt követték a britanniából a The Beatles, majd Jimi Hendrix idejében, mikor még csak pár éve létezett a gitár, már legendának számított.
Az 1960-as évek közepén a Fender mélyrepülésbe kezdett, mivel Leo Fender és társa, Don Randall eladták a vállakozást a CBS-nek. Ekkor a zenészek a silányabb minőségre panaszkodva fokozatosan pártoltak el a Fender márkanévtől. Egyre több Stratocaster utánzat jelent meg a piacon, amik időnként jobb minőségűek voltak, mint a CBS által Fender márkanév alatt forgalmazott példányok. 1985-ben aztán a céget visszavásárolták a dolgozók, és a márkához hű befektetők feltámasztották a vállalkozást. A Stratocaster ismét méltó lett régi nagy híréhez, mely az egyes új modellek bevezetésével, egyedi, limitált sorozatok kiadásával máig töretlen.
Az 1980-as években a Jackson Guitars Grover Jackson vezetésével megalkotta a superstrat gitárkategóriát, mellyel a Stratocaster alapvető felépítését megtartva, de azt továbbfejlesztve hoztak létre újabb modelleket. Az első superstrat a Jackson Soloist volt, de napjainkra számos gyártó hozott létre hasonló kópiákat, ilyen például a Steve Vai által fémjelzett Ibanez JEM típus is.
[szerkesztés] Felépítése
A Stratocaster gitárok felépítése a modell bemutatása idején rengeteg olyan újítást hordozott magában, melyek nélkül ma már elképzelhetetlen lenne egy elektromos gitár. Ezek egy része technológiai, de vannak köztük kényelmi szempontok vezérelte fejlesztések is.
[szerkesztés] Alapszerkezet
[szerkesztés] Test
A Stratocasterek hagyományosan kőris-, vagy égerfából készült tömör gitártesttel rendelkeznek. A tömör test növeli ugyan a hangszer súlyát, de hosszabb és sokkal tisztább hangkitartást eredményez, mint az üreges test. A test nyak felőli részén a Telecastertől eltérően már két bevágás található. A felső végén található az elülső hevedertartó. Ez a megoldás a gitár egyensúlyát hivatott szolgálni, míg az alső, mélyebb bevágás a magasabb hangfekvésekhez való hozzáférést segíti.
Jellemző újítás volt, hogy a test felül-középen elvékonyodik, mely amellett, hogy szexissé teszi a gitárt oldalnézetből, játék közben a hangszer rásimul a gitáros testére. Ezzel egyrészt tovább javítja az egyensúlyt, másrészt kényelmesebb játékot tesz lehetővé.
A Stratocasterek védjegye még az egyedi formájú koptatólap, melyen belül vannak a hangszedők (hagyományosan 3 db egytekercses, ún. single-coil pick-up), az öt állású hangszedő-váltó, a hangerő- és a hangszínszabályzók. A koptatólap a húrlábtól egészen a nyakig tart, illetve a szabályzók felőli oldalon a gitártest széléig, így igen nagy területet foglal el a hangszer elülső felületén.
[szerkesztés] Nyak
A nyak anyaga juhar, általában rózsafa érintőlappal. Az érintőlapon jellemzően kör alakú berakások segítik a tájékozódást. A 3, 5, 7, 9, 15, 17, 19-es érintőknél egy, míg a 12-nél két berakás található. Az eredeti kiadásban 21, később bizonyos modelleknél összesen 22 érintővel rendelkező nyak a 16. érintőnél csavaros rögzítéssel kapcsolódik a testhez. A csavarozást jellemzően egy krómozott fémlappal fedik le.
Ez a nyakrögzítési megoldás karbantartási szempontból előnyös – hiszen a gitárnyakat bármikor eltávolíthatjuk, így könnyebb a tisztítása, vagy esetleg a cseréje –, viszont – használati és tárolási körülményektől függően – időnként állítani kell a nyakmerevítő pálcán, mert a csavarozott rögzítés a nyak folyamatos feszülése miatt esetleg engedhet (rossz minőségű összeszerelés, vagy extrém igénybevétel esetén), illetve a nyak faanyaga a különböző fizikai hatásoktól (hőmérséklet-, ill. páratartalom változás) idővel deformálódhat.
[szerkesztés] Fej
A gitárnyak végén található a Stratocastereknél szintén oly jellegzetes formájú fej. A döntött fej lehetővé teszi, hogy a hangolókulcsok mindegyike atláthatóan, a felső oldalon kaphasson helyet. Ez a megoldás azért előnyös, mert a húrok nem törnek meg a felső nyeregnél, így húrvezető nélkül is egyenletesen csavarodnak a hangolókulcsokra, és a nyeregre sem nehezedik nyomás. A hangolókulcsok zártak, így védve a mechanikát a szennyeződésektől. 1965-ben, amikor a CBS lett a cégtulajdonos, kijöttek egy új, nagyobb fejformával, amit azóta is gyártanak a hagyományos eredetivel együtt. A fej végén található még a nyakmerevítő-pálca állítására szolgáló nyílás is, melynek eléréséhez azonban legalább a D, és G húrokat el kell távolítani.
A fej alsó részén kapott helyet a gyakran csak „spagetti-logó”-ként[6] emlegetett Fender embléma, a hangszer típusával, sorozatszámával és gyártási helyével. A sorozatszám bizonyos modelleken a fej hátulján, míg más modellvariánsoknál a nyakrögzítő lapon található. Ez a fejforma egyébként a Fender jogvédelme alatt áll.[7]
[szerkesztés] Húrozás
A húrozás minden gitár esetében az egyik legfontosabb szempont a végső hangzás tekintetében. (Elektromos gitárok esetében természetesen a hangszedő a másik, ellentétben az akusztikus gitárokkal, ahol maga a rezgőtest.) A Fender Stratocaster húrozás tekintetében is több újítást hozott az elektromos gitárok világába.
[szerkesztés] Húrbefűzések
A Stratocaster hagyományosan hat húrral készül, ebből három palástolt, három sima húr. A gitár húrjait érdekes módon a hangszer hátán kell befűzni. Befűzés után a test belső része felől kerülnek rögzítésre, míg a másik végük átkerül a húrlábakon. A húrok ezután 65 centimétert "tesznek meg" a felső nyeregig – ezt nevezik skálahosszúságnak vagy menzúrának. A nyereg után a hangolókulcsok nagyjából egy vonalban vannak a húrokkal, így nincs szükség külön húrvezető használatára, bár a H és magas E' húrok kaptak egyet.
[szerkesztés] Húrlábak
[szerkesztés] Tremoló
A Stratocastereken hat csuklópontos, tremolós húrlábak vannak. A tremoló azt jelenti, hogy a húrok nyújtását játék közben a tremolókarral változtatják, ezzel az éppen játszott hang pillanatnyi hangmagasság-emelése vagy csökkentése érhető el. A tremolókarnak a gitár teste felé történő mozgatásával a húrlábak befelé megdőlnek, ezáltal a húrok feszessége csökken, így a pengetett hang frekvenciája (magassága) kisebb lesz, vagyis mélyebb hang érhető el.
- Megjegyzés: A tremoló szó jelen esetben helytelen, hiszen zenei fogalomként a hangerő pulzáló váltakozását jelenti. A vibrato-karral felszerelt húrlábakat Leo Fender nevezte tremolónak, azóta ez a kifejezés használatos.
Bővebben: Tremoló (hangszerrész)[szerkesztés] Húrvezető nyereg
A Stratocaster húrlábakon egyenként állítható mind a hat húrvezető nyereg. Ez hat, középen bevágott fémalkatrészt jelent, melyet a húr mellett kétoldalt egy-egy rugós, imbuszkulcsos csavar tart. A bevágásba feszülő húrok magassága a gitár nyakához képest ezen húrvezető nyerget tartó csavarok állásától függ. Ha az egyes húrvezetők magasan vannak, kevésbé zörögnek a húrok az egyes érintőknél, viszont ezzel együtt nehezebb lesz az egyes hangok lefogása, és az erősebb nyújtás miatt hamarabb elhangolódik a gitár. Általában szokásos beállítás a mélyebb húrok (E, A, D) magasabbra emelése, mivel a mélyebb hangok nagyobb amplitúdóval rezgetik a húrt, így az nagyobb eséllyel fog zörögni az egyes érintőknél. A magasabb húrok pedig lehetnek egészen közel a fogólaphoz (kb. 1,5 milliméter), így a gyorsabb, magasabb szólók könnyebben eljátszatók.
[szerkesztés] Oktávtisztaság beállítása
Egy húr behangolását követően ellenőriznünk kell az egy oktávval magasabb megfelelőjét is, mert a húr esetleges nyaktól fűggő nyúlása miatt lehet, hogy az már nem lesz tiszta. A jelenség a húrláb felé haladva fokozódik, mivel az egyre rövidebb rezgő hosszúság érzékenyebben reagál a feszesség változására.
A problémát a húrlábon lehet állítani a már említett húrvezető nyereg hátrébb helyezésével (ezáltal növelve a skálahosszúságot). Ha a húr alaphangja megegyezik a 12. érintőben hallható hanggal (egy oktáv eltéréssel természetesen), akkor pontos a beállítás. Ha a 12-es érintőben lefogott hang több, mint egy oktávval magasabb, akkor a húrvezetőt hátrébb kell állítani, ezzel növelve a húr rezgő hosszát. Ha mélyebb a kelleténél, a húrvezetőt felfelé, a nyereg irányába kell állítani.
[szerkesztés] Elektronika
[szerkesztés] Hangszedők
A Stratocasterek hagyományosan három darab egytekercses (single-coil) hangszedővel rendelkeznek. Az ilyen hangszedők beállítástól függően általában fényesebb hangszínnel rendelkeznek, mint a duplán tekercselt, ún. humbucker hangszedők. A hengszedők mind más hangszínen szólalnak meg, mivel a rezgő húr egyes részein mások az frekvencia felharmonikusai és a rezgés amplitúdója. A húrláb-felőli hangszedő a legmagasabb, leginkább csilingelő hangszínű. A nyak felé haladva egyre mélyebb a hangzás. A hangszedők közötti váltás a korábbi modelleken egy háromállású kapcsolóval volt megoldva, de az újabb variánsokon ez a kapcsoló már ötállású, ezzel lehetővé téve a nyak-közép, és láb-közép hangszedők egyszerre történő használatát, ezzel a hangszínek gitár-oldali keverését. A hangszedők magassága állítható le és fel. Ha van ilyen gitárod akkor a hangszedők melletti csavarok találhatók, és azokkal állítható be a magasság. Egyikkel feljebb, másikkal lejjebb viszi.
[szerkesztés] Hangerő és hangszínszabályzók
A gitár fedlapján három tekerős potméter kapott helyet. Az első (a húrokhoz legközelebbi) a hangerőszabályzó, hogy pengetés közben is gyorsan állítható legyen a gitár hangereje. Ez lényegében egy szabályozható ellenállás, mely a hangszedők és a kimenet közötti jelszintre van hatással.
A hangszínszabályozók is hasonló elven működnek, azzal a különbséggel, hogy ellenállás helyett kondenzátor kapacitását állíthatjuk velük. Működési elvük, hogy levágják vagy kiemelik a magasabb frekvenciákat, ezzel árnyalják a hangszínt.
[szerkesztés] Modellvariánsok
A jelenleg forgalomban lévő Stratocaster típusok: [8]
- American
- American Deluxe
- American Special
- American Vintage
- Artist
- Classic
- Custom
- Custom Artist
- Custom Classic
- Custom Shop Limited Edition
- Custom Shop Ltd Dealer Select
- Custom Shop Tribute
- Deluxe
- Highway One™
- Special Edition
- Standard
- Time Machine™
- Vintage Hot Rod
[szerkesztés] Előadói modellek
A Fender azon világhírű zenészek számára, akik a cég hangszereit preferálták[9], saját modellt dobott piacra.
Az alábbi zenészek rendelkeznek saját nevükkel fémjelzett Stratocaster modellel:
[szerkesztés] Artist Series modellek
- Buddy Guy
- Eric Clapton
- Eric Johnson
- Jeff Beck
- Jimmie Vaughan
- John Mayer
- Mark Knopfler
- Jean-Pierre Danel
- Robert Cray
- Stevie Ray Vaughan
- Yngwie Malmsteen
- Ritchie Blackmore
- Richie Sambora
[szerkesztés] Custom Artist Series modellek
Az Custom Artist Series gitárokat a Fender Custom Shop részlege készíti[10]. Ezek a modellek az egyes híres Stratocasterek pontos másolatai, azaz a műhely igyekszik pontosan ugyanazokat az anyagokat, alkatrészeket felhasználni, mint amiből az eredeti hangszer is készült. Sőt még az egyes sérüléseket, kopásokat, egyedi részleteket is lemásolják, hogy a mű minnél jobban hasonlítson az eredetihez. Ezek a gitárok minden esetben limitált példányszámban készülnek, és igen magas áruk ellenére az egyes darabokat a rajongók pillanatok alatt felvásárolják. (A híres stratocasterek listáját lásd lejjeb!)
Az alábbi zenészek híres gitárjaiból készült már Custom Artist sorozat:
A Custom Shop ezen kívül egyedi rendelésre is készít gitárokat – nem csak Stratocastereket – aminek köszönhetően a legigényesebb Fender vásárlók kívánságait is képesek kielégíteni, hiszen az ilyen modellek teljesen testreszabhatóak. A Custom Shop Stratocasterek listája az alábbi lapon tekinthető meg: [1]
[szerkesztés] Híres Stratocasterek
Néhány nagy gitáros saját névvel látta el kedvenc Stratocasterét.
- #0001 Strat: Az egyes sorozatszámú Stratocaster jelenleg a Pink Floyd gitárosának, David Gilmournak a tulajdonát képezi. A sorozatszám valós ugyan, de a nyakon szereplő dátum szerint a hangszer 1954 júniusában került ki a gyárból, vagyis a gyártás megindítása után néhány hónappal. A test színe fehér, a koptatólap aranyozott alumínium.[11]
- Brownie és Blackie: Eric Clapton híres hangszerei, melyeket éveken át használt, majd végül jótékonysági aukciókon vált meg tőlük.
- Number One, vagy First Wife: A híres bluesgitáros Stevie Ray Vaughan egyik kedvenc hangszere volt a Number One, vagy First Wife (első feleség)[12], melynek mintájára a Fender gyártani kezdte az SRV Stratocastert. Stevie több szeretett gitárjának is adott nevet, pl.: Lenny, Red.
[szerkesztés] Egyéb neves példányok
- Buddy Holly: Last Strat
- Jean-Pierre Danel: Miss Daisy, La Marquise
- George Harrison: Rocky
- Hank Marvin: Flamingo Pink Strat
- Jimi Hendrix: Woodstock Strat, Black Beauty
- Rory Gallagher: Ex-Sunburst Strat
- Ritchie Blackmore: Fender Stratocaster White
- David Gilmour: Black Strat
 |
Fő szócikkek: |
| Fender • Leo Fender • Squier • Fender Custom Shop • Fender Japan | |
| Elektromos gitárok | |
| Bullet | Bronco | Coronado | Cyclone | Duo-Sonic | Esquire | Jag-Stang | Jaguar | Jazzmaster | Katana | Lead | Marauder | Musicmaster | Mustang | Performer | Showmaster | Stagemaster | Starcaster | Stratocaster | Swinger | TC-90 | Telecaster | Tornado | |
| Basszusgitárok | |
| Precision Bass | Jazz Bass | Bass Vi | Jaguar Bass | Mustang Bass | Bronco Bass | |
[szerkesztés] Forrás
- ^ Tony Bacon: Nagy gitárkönyv o. 72 (Budapest, 1993, ISBN 963 7628 64 9)
- ^ Wayne Greenwood: What We Can Learn From The Fender Stratocaster
- ^ Fender Artist models
- ^ Alan Ratcliffe: Elektromos gitár kézikönyv (ISBN 963 369 567 8)
- ^ Fender-strat.com – The History Of The Stratocaster
- ^ Fender Discussion Page
- ^ Copyright of Headstock
- ^ Fender.com – Stratocaster típusok
- ^ Fender Artists
- ^ Fender Custom Shop
- ^ Tony Bacon: Nagy gitárkönyv o. 74 (Budapest, 1993, ISBN 963 7628 64 9)
- ^ Stevie's Gear – Stevie's guitars, amps and stage set-ups
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Gitárportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
