Amplitúdó
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az amplitúdó időben változó mennyiségek legnagyobb eltérése az egyensúlyi állapottól.
Jele: A.
Mindig pozitív szám. Harmonikus rezgőmozgás (pl. inga, rugóra függesztett rezgő test) esetén az amplitúdó az egyensúlyi vagy nyugalmi helyzettől számított legnagyobb kitérést jelenti.
Szinuszos váltakozó feszültség vagy áram esetén (ilyen a hálózati feszültség is) az amplitúdó a feszültség illetve az áramerősség csúcsértékét jelöli, ami
-szerese, vagyis közel másfélszerese az „effektív” értéknek. Például az Európában szabványos 230 V-os hálózati váltakozó feszültség amplitúdója 325,3 V.


),
),
),