Vibrato
A vibrato, vagy magyarul vibrálás egy zenei effektus, ahol a hangmagasság vagy a frekvencia gyorsan fel és le változik, ezáltal megdúsítva a hangot.
A vibratót gyakran összetévesztik a tremolo szakkifejezéssel, talán az elektromos gitárokon megtalálható tremolo kar elnevezésnek köszönhetően. A fő különbség az, hogy a tremolónál az amplitúdó változik, a vibratónál a frekvencia. Viszont a vibrato egység az, ami tremolót produkál. A vibrálásnál a hangváltozás mértéke teljesen az előadóra van bízva, de általában félhangnál semmiképpen sem szabad nagyobb eltérést létrehozni. Ennek köszönhetően a hang sokkal melegebb lesz. A vibrálás segíthet az intonációs problémák elfedésében – de annak okozója is lehet. Egészhangos vibratót szintén csak az elektromos gitárosok használják, ezzel a hangszer hangja jobban hasonlíthat az éneklésre.
A vibrálás a trillo nevű effektből és nem a trillából fejlődött ki. Ez a hanghatás a 17. század első felében volt használatos, ahol az énekes ugyanazt a hangot gyors egymásutánban ismételgette. Ez igazából a báránybégetésre hasonlított.
Egyes hangszereknél a vibrato kivitelezhetetlen. Ilyenek az ütős-, ill. a billentyűs hangszerek. Persze akadnak kivételek, ilyen például a vibrafon. A vonós, ill. pengetős hangszereknél a vibrálást úgy érhetjük el, hogy a lenyomott ujjunk ujjbegyét nagyon gyorsan fel-le mozgatjuk. A vibrato alatt a hang sokkal dúsabb lesz. Ez a módszer a romantikában volt nagyon kedvelt, és főleg – a maihoz képest – nagyon intenzív volt. A vibrálásnak több változata van: van amikor az ujjbegyünket mozgatjuk, van amikor az egész ujjunkat, sőt akár az egész kézfejet is lehet („csuklóvibrato”). Természetesen ezek mind másfajta hangszínt adnak, amit játékosa, és a zenemű stílusa válogatja. Egyes stílusokban például nem is kell vibrálni. A fúvós hangszereknél mindezt a rekeszizommal kell végezni. A vibrato a rekeszizom mozgásának köszönhetően jön létre.
[szerkesztés] Felhasznált irodalom
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
- Balázs István: Zenei lexikon. Budapest: Corvina. 2005. ISBN 963-13-5453-9
