Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2013-40-1
Az anafilaxia vagy anafilaxiás sokk a szervezetnek allergének által kiváltott súlyos, generalizált, életveszélyes állapothoz vezető, immunológiai túlérzékenységi reakciója. Csak az érzékenyítő allergénnel történő első találkozás utáni allergénhatáskor jelentkezhet. Alapjában az immunrendszer rendellenes működésére vezethető vissza. A hajlamosító tényezők és a kialakulás mechanizmusai még nem kellően ismertek. Azonnali beavatkozást igényel. A legsürgősebb beavatkozást maga a beteg is elvégezheti, ha veszélyeztetettsége ismeretében megfelelő, állandóan magával hordott, önmagának beadható injekciós eszközzel látják el, és annak használatáról megfelelően kioktatják, de ezt követően is orvosi ellenőrző vizsgálatra és utókezelésre van szükség.
Az anafilaxiát elsősorban a fehérvérsejtek bizonyos típusaiból (hízósejtek, bazofil leukociták) felszabaduló anyag, a hisztamin okozza. (Más bioaktív anyagoknak, egyebek között a citokineknek is van szerepe.) Ezek az anyagok leggyakrabban fehérje, esetenként más (pl. gyógyszerek) természetű allergének hatására szabadul fel, és változó súlyosságú allergiás reakciót indít el. A hisztamin felszabadulása az immunrendszer túlérzékenységi, rendellenes reakciója. Az allergiás szervezet az allergének ellen sajátos ellenanyagot, IgE-t termel a normál immunreakciókban szerplő IgG, IgM és IgA helyett. Az anafilaxia kórképének a megállapítása az egyén tünetein és jelein alapul. Az elsődleges kezelésre használható az epinefrin (adrenalin) injekció, intravénás kalcium, és a kortikoszteroid készítmények, antihisztaminok, egyedül, de többnyire kombinációban. Gégeödéma esetén elsősegélyként conicotomia, intézeti ellátásban légcsőmetszés (tracheotomia).
A világ népességének mintegy 0,05–2 százalékánál lép fel anafilaxia életük során. Ez a százalék emelkedni látszik. Az elnevezés a görög ἀνά ana, ellen és φύλαξις phylaxis, védekezés szavakból ered.