Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-35-1
Lee-rendszerű kötőgép
az Óbudai Múzeum
gyűjteményében
A kötőgép a textiliparban alkalmazott gépek közé tartozik: a kézi munkával végzett kötés gépesített megoldásaként kötött kelmék és/vagy darabáruk készítésére szolgál. A gyártáshoz használt fonal hurkaiból egymáshoz kapcsolódó szemeket képez – ezek együttese a kötött kelme.
A programozható vezérlésű gépekkel a szemek kialakítása és kapcsolódása sokféleképpen módosítható, így változatos mintájú és tulajdonságú kelmék állíthatók elő — a sokféle ruházati cikk mellett különféle ipari, mezőgazdasági, egészségügyi termékek ia. Ezek nagy népszerűsége és elterjedése a kötőgépek gyors fejlődéséhez vezetett; a kötőgép a textilipar fontos termelő berendezésévé vált. Ilyen gépeket korábban csak Európában és az USA-ban gyártottak, de ma már Ázsia számos országában is, és egyre növekvő mértékben. Magyarországon számottevő kötőgépgyártás nem volt (kivéve egyfajta síkkötőgép gyártását az 1960-as, 70-es években), ma egyáltalán nincs.
A kötőgépet egy angol lelkész, William Lee találta fel 1589-ben, eredetileg harisnyák kötésére. 2014-ben ennek 425. évfordulóját ünnepli a textilipar. Találmányának támogatására hiába kérte I. Erzsébet királynőt, és a kézzel dolgozó harisnyakötő iparosok is ellenségesen fogadták. Miután Maximilien de Béthune (Sully herceg) felkérte, hogy találmányát honosítsa meg Franciaországban is, Lee 1612-ben gyártelepet rendezett be Rouenban. Találmányát azonban itt sem méltatták eléggé, az csak halála után kapta meg az elismerést. 1614-ben - a kötőgép feltalálásának 25. évfordulóján - hunyt el. Így 2014-ben a kötőgépen felül a feltaláló és lelkész William Lee személyéhez kötődő 400. évfordulós jubileum is méltó megemlékezést kíván.