Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-42-1
A Brit Kelet-indiai Társaság egyszerű kereskedőcégnek indult a 16. század utolsó évében, de 150 év alatt a kegyetlen gyarmati kizsákmányolás és a korrupció jelképévé vált. A nyolcvan londoni kereskedő és vállalkozó alapította társaság olyan hatalmas birodalommá nőtt, amely adót szedett, irányította az indiai közigazgatást, háborúzott, ópiumot csempészett és rabszolgákat árult. Mohósága miatt milliók haltak éhen, és közvetve az amerikai függetlenségi háború kirobbanásához is hozzájárult. Fénykorában 260 ezer katonával védte érdekeit; ez a hadsereg kétszer akkora volt, mint az Egyesült Királyságé.
Az alapító kereskedők célja pusztán annyi volt, hogy ők is bekapcsolódhassanak az addig a spanyolok és portugálok által ellenőrzött távol-keleti kereskedelembe – ezt a spanyol armada pusztulása tette lehetővé. I. Erzsébet angol királynő adománylevele 15 éves monopóliumot biztosított a társaságnak, és 1601. február 13-án, James Lancaster parancsnoksága alatt kifutott az első négy hajójuk Szumátra és Jáva felé. Mivel a rajtuk szállított ruhákra és vastárgyakra nem volt kereslet, a brit hajósok kénytelenek voltak más iparcikk után nézni. Választásuk az indiai textilre esett. Csaknem másfél száz év alatt a britek a textíliák első számú kereskedői lettek, és árujukkal elárasztották a piacokat.
A szervezet az 1700-as években kihasználta a Mogul Birodalom meggyengülését, és egyre gyakrabban avatkozott bele az indiai politikába, ami végül a társaság és a bengáli naváb közötti fegyveres konfliktussá fajult. 1757. június 23-án a palási csatában az angol társaság csapatai győztek, majd az újabb háborúskodást az 1765-ös allahábádi béke zárta le. Ebben a Mogul Birodalom átruházta a bengáli és bihári adószedés és igazságszolgáltatás jogát a társaságra. A szervezet klasszikus kereskedőcégből India urává vált, megszerezve az ehhez szükséges kormányzati és katonai előjogokat is. A kifosztott Bengál termékeit Angliába vitte, amivel mohó vezetői elképesztő vagyonokra tettek szert.
A Bengál-buborék 1772-ben pukkadt ki. A fosztogatás és az éhínség miatt az indiai adóbevételek csökkentek, és a társaság hiánya 1,5 millió fontra nőtt. A segítség fejében a brit korona beleszólást és belelátást kért ügyeikbe. A társaság 1834-től a brit kormány ügynökségeként működött, majd 1873-ban teljesen megszűnt; minden javát az Egyesült Királyság vette át.