Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2020-11-1
Shefqet Vërlaci bég (ʃɛfcɛt vəɾlat͡si; Elbasan, 1877. december 15. – Zürich, 1946. július 21.) albán politikus, nagybirtokos, Albánia kétszeres miniszterelnöke (1924, 1939–1941).
1920-tól a konzervatív nemzetgyűlési frakció vezéralakja, 1922-től Amet Zogu egyik legfőbb politikai szövetségese, egyúttal reménybeli apósa volt. Zogu bizalmasaként 1924. március 3-ától Albánia miniszterelnökeként irányította az ország politikai életét, de első kormánya sem a gazdasági helyzettel, sem a kibontakozó belpolitikai válsággal nem tudott megbirkózni. Májusban fegyveres kormányellenes felkelés robbant ki az országban, amely a Vërlaci-kabinet feloszlásához, majd a júniusi forradalom győzelméhez vezetett. Vërlaci önkéntes száműzetésbe vonult, de Zogu hatalmának 1924. decemberi restaurációját követően visszatért Albániába. A politika élvonalából azonban fokozatosan kiszorult, miután pedig a királlyá koronázott Zogu 1928 végén felbontotta rangon alulinak vélt jegyességét Vërlaci leányával, becsületében megsértve az uralkodó egyik legádázabb politikai ellenfele lett. Miután 1939. április 7-én a fasiszta Olasz Királyság lerohanta Albániát, április 12-én Vërlacit kérték fel kormányalakításra. Április 21-én felállt második kabinetje a két ország perszonáluniójához, az albán függetlenség elvesztéséhez vezető intézkedések végrehajtója, az olasz politikai és gazdasági hegemónia készséges kiszolgálója volt. Bár kormányának mozgásterét szűkre szabta Francesco Jacomoni főkormányzó kézi vezérlése, Vërlaci támogatta a fasiszta Olaszország albániai politikai és katonai céljait. 1940-től országszerte fokozódott a nacionalista Nemzeti Fronthoz köthető, a megszállókkal vívott gerilla-hadviselés, 1941-től pedig a kommunista partizánok is megjelentek az albániai ellenállás hadszínterén. Bár 1941 nyarán jugoszláviai területek annektálásával megszületett Nagy-Albánia, a megszállók és a kormány ezt még nacionalista körökben sem tudta a fasiszta államrend széles körű támogatásává fordítani. Az egyre gyakoribb fegyveres rajtaütésekkel, ipari szabotázsakciókkal, utcai tiltakozásokkal szemben Vërlaci kormánya tehetetlennek bizonyult, kabinetjét az ország urai 1941. december 3-án feloszlatták. Vërlaci a kommunista hatalomátvétel elől 1944-ben külföldre szökött, 1946 júliusában egy zürichi műtőasztalon érte a halál.