Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-35-2
és a Föld a Nap alatt"
A Nap a Naprendszer központi csillaga. Körülötte kering a Föld és a Naprendszer többi bolygója, a törpebolygók, kisbolygók, üstökösök stb. A Földtől körülbelül 150 millió km-re van, ami fénysebességgel 8,3 perc. A Nap tartalmazza a Naprendszer anyagának 99,8%-át, átmérője 109 földátmérő. 73,5%-ban hidrogénből áll, amely a központjában zajló magfúzióval héliummá alakul. Az eközben felszabaduló, majd a világűrbe szétsugárzó energia nélkülözhetetlen a legtöbb földi élőlény számára: fénye a növények fotoszintézisét, hője pedig az elviselhető hőmérsékletet biztosítja.
A Nap egy G2V színképtípusú csillag, amely a felénél jár mintegy 10 milliárd évig tartó fősorozatbeli fejlődésének. 5 milliárd év múlva, a hidrogén elhasználása után vörös óriássá duzzad, majd a külső rétegeiből planetáris köd képződik, magja pedig magába roskadva fehér törpévé alakul. Mivel anyaga képlékeny plazma, a különböző szélességi körökön eltérő sebességgel forog; míg az egyenlítői területek 25, a sarkvidékek csak 35 naponként fordulnak körbe. Az eltérés miatt erős mágneses zavarok lépnek fel, amelyek napkitöréseket és – különösen a mágneses pólusok 11 évente bekövetkező felcserélődésének idején megszaporodó – napfoltokat alakítanak ki.
Éltető ereje miatt a Nap kulturális és vallási jelentősége is kiemelkedő. Asztrológiai és csillagászati jele egy kör, középen ponttal: 
. Ez a jel Ré ókori egyiptomi napisten hieroglif jele is. Számos tudományág szempontjából azért is jelentős, mert némely jelenségeket nem tudunk előállítani, csak a Napon megfigyelni. Ezek a tudományágak: plazmafizika, magnetohidrodinamika, atomfizika, részecskefizika.