Pancho Villa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pancho Villa
Pancho villa horseback.jpg
Születési neve José Doroteo Arango Arámbula
Született 1878. június 5.
San Juan del Río közelében, Durango,  Mexikó
Elhunyt 1923. július 20. (45 évesen)
Hidalgo del Parral, Chihuahua,  Mexikó
Nemzetisége mexikói
Házastársa számos házastársa volt
Foglalkozása mezőgazdasági munkás, kereskedő
Beceneve El Centauro del Norte („Az Észak Kentaurja”)

Pancho Villa az IMDb-n

Francisco Villa (legismertebb becenevén Pancho Villa, eredeti nevén José Doroteo Arango Arámbula; San Juan del Río közelében, 1878. június 5.Hidalgo del Parral, 1923. július 20.) a mexikói forradalom egyik legjelentősebb vezéralakja volt.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

José Doroteo Arango Arámbula néven született[2] 1878-ban a Durango állambeli San Juan del Río közigazgatási területéhez tartozó Río Grande haciendán Agustín Arango és Micaela Arámbula gyermekeként. Gyermekkorától mezőgazdasági munkákkal foglalkozott, hamar kitűnő lovassá vált. Iskolába nem járt, de mivel kereskedelmi tevékenységet is folytatott, írni és olvasni megtanult. Szüleit fiatalon elvesztette, így kamasz korában a család fejévé vált. Egyik nővérét megvédte annak a haciendának a tulajdonosának a sértésétől, ahol dolgozott és amit később valamilyen büntetés elől menekülve elhagyott.[1]

A forradalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maderistaként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1909-ben Abraham González chihuahuai kormányzó hatására csatlakozott Francisco I. Madero támogatóihoz, majd első katonai akcióját 1910. november 17-én követte el, amikor is megtámadta a Cavaría haciendát, ezután pedig San Andrést, Las Escobast és Ciudad Camargót is. Már ekkor megmutatkozott harci és szervezői tehetsége, emellett pedig nagyban segítette jó helyismerete is. Fegyelmezett és jól felszerelt csapatot alakított ki maga körül, majd a Bustillos haciendánál találkozott Maderóval, aki ezredessé nevezte ki.

Pascual Orozcóval egyetértésben részt vett Ciudad Juárez megtámadásában, ahol 1911. május 10-én a maderista forradalom egyik legnagyobb győzelmét aratták. Porfirio Díaz elnök lemondott, így a fegyveres harc egyelőre véget ért.[3] Villa Chihuahua városába költözött, ahol kereskedelemmel kezdett foglalkozni: több húsboltot is működtetett a városban. Amikor Orozco újabb lázadást kezdeményezett, ezúttal Madero ellen, szembefordult vele és újra a hadszíntérre lépett. Harcolt Chihuahua és Durango államok területén, seregét folyamatosan gyarapítva, majd Torreónban Victoriano Huertához csatlakozott, akit Madero az orozquista felkelés leverésével bízott meg.[1]

Hűsége és érdemei elismeréseként tiszteletbeli general brigadier rangot is kapott. Győzedelmes csatákat vívott Conejosnál és Rellanónál, de Huerta egyre féltékenyebben tekintett rá, ez pedig nehézségeket okozott számára. Mexikóváros katonai börtönébe zárták, és kivégzését is tervezték, de 1912-ben megszökött onnan, majd Guadalajara és Manzanillo érintésével az Egyesült Államokba menekült.[1]

Harcai a Huerta-rendszer ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madero halála után tért vissza Mexikóba, hogy ezúttal Huerta ellen harcoljon. Mindössze nyolc emberrel lépte át a határt, ám amikor Chihuahua földjére lépett, ezernyi katona csatlakozott hozzá, Sonora kormányzója, José María Maytorena pedig pénzzel is támogatta. Harcolt Salvador Mercado és Félix Terrazas tábornokok seregei ellen, utóbbi emberei közül 237-et elfogott és egy 1862-es törvényre hivatkozva agyonlövette őket.[1]

A Villa által Chihuahuában kibocsátott papírpénz

1913 szeptemberében létrehozta a híres északi hadosztályt (División del Norte). A sereg győztes csaták sorát vívta, elfoglalták Torreónt, Chihuahua városát, majd azonnal Ciudad Juárez felé indultak, amit november 15-én vettek be. Tierra Blancánál egy teljes szövetségi hadosztályt vertek szét, majd az ojinagai csatában is győzelmet arattak, december 8-án pedig Chihuahua állam ideiglenes kormányzójává nevezték ki Villát. Intézkedéseivel helyreállította a rendet, csökkentette az alapvető közszükségleti cikkek árát, megnyitotta egy tudományos és irodalmi intézetet (Instituto Científico y Literario), elengedett több lejárt adósságot, és papírpénzt bocsáttatott ki. Bár hivatalosan 1914. január 8-án befejezte kormányzói tevékenységét, a gyakorlatban még hónapokig irányította az eseményeket. Márciusban részt vett a Gómez Palació-i csatában is, ekkor már vele harcolt Felipe Ángeles, José Isabel Robles és Raúl Madero is.[1]

Már kezdeti győzelmei során mélyülni kezdtek ellentétei Venustiano Carranzával, aki szintén Huerta ellen harcolt. Carranza arra utasította, támadja meg Saltillót. Végül 1914. június 23-án véres csatában bevette Zacatecas városát, ez a győzelem pedig hamarosan Huerta bukásához vezetett.[1]

Harcai Carranza ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pancho Villa

1914. október 1-én Mexikóvárosban összeült a forradalmi gyűlés, amely arra volt hivatott, hogy a különböző célokért harcoló forradalmárok között megegyezést teremtsen. Villa csak akkor csatlakozott a gyűléshez, amikor az 9 nappal később Aguascalientesbe költözött. A gyűlésen megfosztották Villát és Carranzát addigi tisztségeiktől, de az új elnök, Eulalio Gutiérrez idején Villát nevezték ki „műveleti főnökké” (jefe de operaciones). December 6-án Emiliano Zapata társaságában érkezett meg Mexikóvárosba.[1]

Az akkor már Carranza ellen harcoló Villa Guanajuato állam területén bocsátkozott csatákba, azonban Celayánál, Leónnál és Trinidadnál is vereséget szenvedett. Visszatért északra, ahol 1915-ig harcolt, de amikor Sonorába akart betörni, ez a kísérlete is kudarccal végződött.[1]

1916-ban megtámadta az Új-Mexikó déli részén található Columbus városát, ezzel pedig az USA bosszúját vívta ki: egy úgynevezett büntető hadjáratot indítottak Villa ellen, de őt magát nem tudták elfogni. Csapatai jelentősen megfogyatkoztak, és bár ahhoz még volt ereje, hogy szembeszálljon a querétarói kongresszus híveivel, hamarosan hadvezérből gerillaharcossá vált.[1]

1920 májusában, amikor Carranza halála után Adolfo de la Huertát nevezték ki ideiglenes elnökké, a chihuahuai Allende település mellett találkozóra került sor Villa és Ignacio C. Enríquez tábornok között. Enríquez arról próbálta meggyőzni Villát, hogy fogadja el az Agua Prieta-terv által kinevezett kormányt és tegye le a fegyvert, hiszen Carranza, aki ellen eddig harcolt, már halott. Enríquez csapatai megpróbálták bekeríteni és elfogni Villát, ám ő még időben elmenekült. Végül egy barátjának, Elías Torresnek köszönhetően a sabinasi egyezmény aláírásával amnesztiát kapott, és megkapta a Hidalgo del Parral közelében található Canutillo haciendát is, amihez 25 hektár földbirtok is tartozott. Itt régi északihadosztály-beli társaival gazdálkodásba kezdett, ezt a tevékenységét évekig folytatta.[1]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1923. július 20-án Hidalgo del Parral város határában Jesús Salas Barraza csapdát állított és meggyilkolta a hű társával, Miguel Trillóval oda érkező Villát.[1]

Holttestének sorsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1926 februárjában egy amerikai állampolgár megbecstelenítette Villa sírját és magával vitte a holttest fejét.[1]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1967-ben nevét arany betűkkel írták fel a Képviselőházban, 1969. december 20-án pedig Mexikóvárosban lovasszobrot emeltek tiszteletére.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n Életrajza a forradalom kitörésének 100. évfordulója alkalmából létrehozott kormányzati oldalon (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  2. Carlos Betancourt Cid: Francisco Villa: los orígenes del mito (spanyol nyelven). INEHRM. (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  3. Angélica Vázquez del Mercado: El fin de una era: la renuncia de Porfirio Díaz (spanyol nyelven). INEHRM. (Hozzáférés: 2014. május 5.)