New Routemaster

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
New Routemaster
A Metroline Routemasterei a 24-es vonalon
A Metroline Routemasterei a 24-es vonalon
Gyártási adatok
GyártóWrightbus
Gyártásban2011–2017
Legyártva1000 db
Típusemeletes busz
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma87+1 fő
Ülőhelyek száma22+40+1 db
Méretek
Hosszúság11 232 mm
Szélesség2520 mm
Magasság4395 mm
Padlómagasság315–330 mm
Tengelytáv
A-B6000 mm
Tömeg12 650 kg
Műszaki adatok
Maximális sebesség80 km/h
MotorCummins ISBe
Hengerszám4
Teljesítmény138 kW
Környezetvédelmi normaEuro 5, Euro 6
A Wikimédia Commons tartalmaz New Routemaster témájú médiaállományokat.

A New Routemaster (eredeti nevén New Bus for London) Londonban üzemelő dízel-elektromos hibrid emeletes busz. A járművet a Heatherwick Studio tervezte, és a Wrightbus gyártotta. Figyelemre méltó a busz végében a nyitott peron, amely hasonlít az előd AEC Routemasterhez, azonban ezt a modern kor elvárásaihoz igazították, ezáltal akadálymentesen elérhetővé vált, valamint szükség esetén zárható is. Az első példány 2012. február 27-én állt forgalomba.

A korábbi AEC Routemaster a klasszikus londoni autóbusztípus volt a rá jellemző nyitott hátsó ajtóval. Ezeket a buszokat több mint fél évszázadnyi üzemeltetés után Ken Livingstone polgármestersége alatt, 2005 végén két nosztalgiajárat kivételével az összes vonalról kivonták és helyükre teljesen új, akadálymentes (részben csuklós buszokból álló) flotta állt. Ezeken a buszokon – részben a balesetveszély miatt – már nem volt nyitott hátsó peron. A Routemasterek forgalomból kivonása a 2008-as londoni polgármester-választás egyik vitatémája volt. Boris Johnson, a később megválasztott polgármester egyik kampányígérete az új emeletes Routemasterek beszerzése volt, később ezért is kapta a típus a Boris Bus vagy Borismaster becenevet. Johnson győzelme után még 2008-ban el is indult a buszra a nyílt tervpályázat, 2009 végén megkötötték a szerződést a buszok gyártásáról a Wrightbusszal, majd a jármű végleges formatervét 2010 májusában mutatták be.

Az új emeletes busz megalkotásakor a tervezők a régi AEC Routemasterhez nyúltak vissza. Elődjével ellentétben a New Routemaster a gyorsabb utascsere érdekében három ajtót és két lépcsőt kapott. A harmadik nyitott ajtót szükség esetén be is lehet csukni, így ez a kialakítás lehetővé teszi, hogy a busz egyfős személyzettel, kalauz nélkül üzemeljen. A legyártott buszok ára darabonként közel 354 500 angol font volt.[1]

A New Routemaster nagy népszerűségnek örvendett az üzemeltetők körében, és a buszok mára már részét képezik a londoni városképnek. Népszerűsége ellenére több tervezési hibával küszködik, mint például nyáron az utastér túlmelegszik, vagy a nem megbízható hibrid akkumulátorai miatt több szennyezést bocsát ki, mint az elődei. Hogy a Wrightbus a negatív kritikákat eloszlassa, 2016-ban bemutatta az utód Wright SRM-et, amelyet már Volvo B5LHC alvázra építettek, de a New Routemaster formatervét nagy részben átvette. A gyártó az utolsó New Routemastert 2017 decemberében szállította le a London United részére.

Jellemzői[szerkesztés]

Utasok szállnak le a nyílt hátsó ajtón
A típusra jellemző ívelt hátfal

Az utasajtók a jármű elején, közepén és végén kaptak helyet, melyekből a legelső és a leghátsó az emeletre vezető lépcsősorokra nyílnak. A hátsó ajtó rendelkezik egy, az AEC Routemasterből ismert peronrésszel, illetve egy kapaszkodórúddal. Hasonlóan régi elődjéhez, a New Routemaster harmadik ajtaja is alkalmas arra, hogy az utasok két megálló között is fel-, vagy leszállhassanak a mozgó járműről, amennyiben a jármű a buszvezetőn kívül egy kalauzzal is közlekedik, különben ez a hátsó ajtó zárva van, és csak megállóhelyeken nyit. A londoni tömegközlekedésben használatos Oyster card számára mind a három ajtó el van látva Oyster-olvasóval. Más formátumú jegyeket felszálláskor a járművezetőnek kell bemutatni.[2]

A buszokba a Camira Fabrics üléshuzatai kerültek, a korábbi típusoktól eltérő mintával.[3] A belső tér világítását LED-es lámpákkal, hűtését pedig egy klímavezérelt szellőztető rendszerrel oldották meg. Utastájékoztatás szempontjából a buszokat felszerelték vizuális tájékoztatókkal, hangszórókkal, illetve hallássérültek részére kiépítettek egy hangfrekvenciás indukciós hurok-rendszert, amelyek a busz viszonylatáról, végállomásáról és következő megállójáról tájékoztatja az utasokat.[4]

A busz dízel-elektromos hibrid, elektromos motorját egy dízelüzemű generátor tölti, emellett fékezéskor energiát tud visszatáplálni a rendszerbe.[5]

Háttere[szerkesztés]

Az eredeti Routemaster buszok Londonban[szerkesztés]

Boris Johnson egy modell Routemasterrel, rajta a 2008-as polgármesteri kampányának jelmondatával
Bővebben: AEC Routemaster

A London számára tervezett és nagyrészt ott is üzemeltetett több mint 2800 darab Routemastert 1956 és 1968 között gyártották. A robusztus formatervének köszönhetően a cseréjének többszöri kísérlete ellenére 2005-ig forgalomban maradt.

2000. december 31-étől minden, az Egyesült Királyságban forgalomba állított új busznak meg kell felelnie az 1995-ben elfogadott fogyatékkal élők megkülönböztetéséről szóló törvénynek, amely előírja többek között az akadálymentes hozzáférhetőséget, így 2000 után a Routemaster a nem akadálymentesített buszok leggyakoribb példájává vált.

London polgármestere, Ken Livingstone a 2000 és 2004 közötti első ciklusában még támogatta, hogy a Routemaster korlátozott mennyiségben, de megmaradjon az angol főváros útjain, emellett olyan ígéretet is tett, hogy 2009-re a teljes buszflottát lecseréli alacsony padlósra. Ezt a dátumot később 2006-ra módosították, ezzel a Routemaster buszoknak a korábban tervezetthez képest előbb fejeződött be a londoni pályafutásuk. A forgalomból való kivonást emellett az is indokolta, hogy a hátsó nyitott peron balesetveszélyes is lehetett, a gépjárművezető mellett egy kalauzt is kellett alkalmazni, valamint az utazóközönség előnyben részesítette a modern, kényelmesebb busztípusokat. Livingstone szerint polgármestersége alatt évente körülbelül 12 ember halt meg, miután leesett a busz hátsó peronjáról.[6] Az utolsó Routemastereket 2005 decemberében vonták ki a menetrend szerinti forgalomból.[7]

Kivonásuk után a 9-es és 15-ös buszok vonalán közlekedtek nosztalgiajáratként, rövidített útvonalon, így ez nem ütközik a Transport for London közlekedéspolitikájával, ugyanis a nosztalgiabuszok mellett alacsony padlós buszok is közlekednek teljes útvonalon. A 9-es buszvonalon 2014 júliusa óta nincsenek már nosztalgiajáratok.[8]

FRM és XRM[szerkesztés]

1964–65 környékén egy hátsó motoros Routemaster fejlesztésébe kezdtek, aminek eredménye 1966-ban az FRM1 (front-entrance Routemaster, magyarul elsőajtós Routemaster) lett. A prototípus 60%-ban azonos alkatrészekből állt, mint a hagyományos Routemaster, valamint ez volt az első önhordó vázas, hátsó motoros emeletes busz, amit Nagy-Britanniában építettek.[9] Az egyetlen utasajtó és az egyedi tervezésből fakadó műszaki problémák miatt az FRM kudarcba fulladt, bár magának a koncepciónak volt létjogosultsága.[10][11]

A London Transport 1968-ban visszatért a tervezőasztalhoz, hogy a Routemastert kiváltó emeletes buszt tervezzenek. A kezdeti terveken a busz négy tengellyel és alacsony padlóval rendelkezett. A projekt 1975-ben az XRM (Experimental Route Master) nevet kapta. Az új típusban a motort busz oldalsó részére helyezték, valamint a kis kerekeket és hidraulikus meghajtást kapott a még alacsonyabb padlószint eléréséért. Az 1970-es évek közepén végzett kutatások kiábrándító eredményeket hoztak, majd 1978-ban az XRM az előd Routemasterhez hasonlító, hagyományosabb kinézetet kapott, a hátsó tengely mögött elhelyezett hátsó ajtóval. Terv volt még az LPG meghajtásra, valamint hidraulikus felfüggesztéssel ellátásra, amivel a padló magasságát lehetett volna csökkenteni a megállókban, azonban a projektet 1980-ban leállították, mivel úgy számoltak, hogy 2500 új XRM legyártása 153 millió fontba került volna, míg a 2700 Routemaster karbantartása csak 13,5 millió fontba.[12][13]

Egy évtizeddel később a London Transport ismét a Routemasterek leváltásán kezdett el dolgozni, ehhez 1989-ben terveket kért a Dennis Bus, az Alexander és a Northern Counties vállalatokról. Némileg meglepő módon a felkérés a régi Routemasteréhoz hasonló egy darab hátsó ajtót és az utastértől elszeparált vezetőállást is előírt, melyek már akkor elavultnak számítottak az Egyesült Királyságban.[12]

1999-ben a London Transport kapott egy tervet az egykori járműtechnikai vezetőjüktől, Colin Curtistől, aki egykor a Routemaster fejlesztését vezette. A „Q Master” névre keresztelt busz tervét mind a London Transport, mind a gyártók támogatták. Az újonnan alakult Transport for London kezdetben támogatta a fejlesztést, de végül 2003 júniusában ezzel a projekttel is felhagytak.[12][14]

Tervezés[szerkesztés]

A kezdeti Capoco-javaslat[szerkesztés]

2007. szeptember 3-án Boris Johnson, a Konzervatív Párt polgármesterjelöltje bejelentette, hogy a modern idők Routemasterét tervezi bemutatni. 2007 decemberében a brit Autocar autómagazin felkérte a Capoco tervezőirodát, amely nevéhez kapcsolódik az Optare Solo autóbusz is, hogy tegyenek javaslatot az új generációs Routemaster számára.[15] A tervezett busz az RXML nevet kapta, hibdid meghajtással, alacsony padlóval és könnyű alumínium szerkezettel tervezték, valamint nagyobb utaskapacitással rendelkezett volta, mint a régi Routemaster.

A tervekben a busz kapott volna egy mozgáskorlátozottak számára elérhető első, zárható ajtót, míg hátul megtartotta volna a nyitott peront és a lépcsőt. A busz egy benzin-hidrogén motort kapott volna az elejébe, amely folyamatosan töltötte volna a busz akkumulátorát, a hátsó tengelyt meghajtó elektromos motor pedig hátra került volna, valamint a hidrogéntartály az emeletre vezető lépcsősor alatt kapott volna helyet, így ezzel az elrendezéssel a busz alacsony padlóval rendelkezett volna.

A modellt érdeklődés övezte a sajtó részéről, azonban Livingstone túl költségesnek és balesetveszélyesnek ítélte annak ellenére, hogy javaslat is született a hátsó peron kamerákkal történő megfigyelésére.[16]

New Bus for London pályázat[szerkesztés]

A Capoco Design győztes koncepciója

Boris Johnson támogatta az Autocar és a Capoco formatervét, és ígéretet tett, hogy ha megnyeri a 2008. májusi polgármester-választást, akkor pályázatot ír ki az új Routemaster fejlesztésére. Győzelme után, 2008. július 4-én kihirdette a New Bus for London elnevezésű pályázatot.

A Transport for London két kategóriában hirdetett versenyt mind a cégek, mind a polgárok számára: a képzelet kategóriában az általános ötletekhez és elképzelésekhez, a formaterv kategóriában pedig a jobban kidolgozott javaslatokra. Mindkét kategóriában vagy a busz egészéről, vagy a busz kisebb részeiről szóló tervet kellett benyújtani a résztvevőknek.

A képzelet kategóriában követelmény volt a nyitott hátsó peron, valamint egy nyitható-csukható utasajtó.[17] A formaterv kategóriában már több elvárás szerepelt: legalább egy belső lépcsősor mellett a hátsó peron és a zárható utasajtó itt is megjelent, továbbá legalább 72 személy elszállítására alkalmasnak kellett lennie a tervezett járműnek.[18] Ezek mellett mind a két kategóriába beküldött terveknek meg kellett felelniük a kötelező és javasolt formai feltételeknek, valamint alkalmasnak kellett lenniük a sorozatgyártásra.[19] A pályázaton pénzdíjat is felajánlottak: a nyertes 25 000 fontnyi, a jó ötletek pedig alacsonyabb pénzjutalomban részesültek.

A 2008. októberi pályázati lezárás után több javaslat a média figyelmét is felkeltette. Köztük a H4 Group „mosolygós busza”,[20][21] a Future Systems „űrkorszaki” busza hidrogénmeghajtással,[22] valamint a Foster & Partners üvegtetejű emeletes busza.[23] A nyertest 2008. december 19-én hirdették ki. A pályázaton 255-en indultak formaterv, és 475-en képzelet kategóriában. A pályázatnak egy magyar díjazottja is volt Vass László személyében, aki a képzelet kategóriában indult.[24]

A 25 000 fontos fődíjat végül megosztva a Capoco Design, valamint a Foster & Partners és Aston Martin közös koncepciója kapta.[25]

Pályázati eljárás és a végső formaterv[szerkesztés]

Hátsó csigalépcső

A győztes valamint a díjazott terveket a Transport for London kiküldte a buszgyártóknak, hogy azok alapján készítsék el egy busz formatervét, hogy azzal majd indulhassanak a TfL busztenderén. A buszok beszerzésére a felhívás végül 2009 áprilisában jelent meg az Európai Unió Hivatalos Lapjában.[26]

2009 májusában hat gyártót hívtak meg tárgyalásra a buszok tervezésével és gyártásával kapcsolatban.[27] Ez a hat gyár az Alexander Dennis, az EvoBus (amihez a Mercedes-Benz tartozik), a Hispano Carrocera, az Optare, a Scania és a Wrightbus volt, amik közül mindegyik tudta teljesíteni az elő követelményt, három éven keresztül évi 600 autóbusz legyártását. A Volvo visszautasította a meghívást. A TfL augusztus 14-ét jelölte ki a részletes ajánlatok benyújtásának határidejére. A Scania és az EvoBus még a határidő előtt visszalépett, mert a Scaniánál nem tudták volna időre előállítani az első prototípust, az EvoBusnál pedig nem tudtak legyártani emeletes buszokat.[28]

Végül 2009. december 23-án az északír Wrightbus nyerte meg a tendert az új Routemaster buszok megépítésére.[27][29] A szerződés szerint a buszoknak legalább 57 férőhelyesnek kell lenniük, két lépcsővel és három utasajtóval ellátni, amelyekből a leghátsót menet közben is nyitva lehessen hagyni, amennyiben a busz egy kalauzzal is közlekedik.[29] Továbbá a buszoknak hibrid meghajtásúaknak kell lenniük, amivel a hagyományos buszokhoz képes 40%-kal, a már forgalomban lévő hibrid buszokhoz képest 15%-kal több üzemanyagot tud megtakarítani, valamint a nitrogén–oxid-kibocsátása 40%-kal, a szemcsés anyagok kibocsátása 33%-kal alacsonyabb a dízel buszokkal összehasonlítva.[27]

2010. május 17-én mutatták be a végleges formatervet, melyen legszembetűnőbbek az aszimmetrikus ablaküveg sávok, amik futurisztikussá teszik a busz megjelenését.[30] A TfL és a Wrightbus a Heatherwick Studióval dolgozott össze, hogy megtervezzék a busz végső kinézetét. Egy London számára készült ikonikus busz lévén a Transport for London a busz formatervét levédette.[31]

A karosszériát két átlós ablaksorral látták el, amelyek fentről lefele húzódnak el, közülük az egyik a busz végén, a másik pedig a busz jobb elején tér át az emeleti részről a földszintire, ezzel természetes fényt enged be mind a két emeletre vezető lépcsősorra. A hátsó lépcsősor ugyanott helyezkedik el, mint a régi Routemaster lépcsősora, az első lépcsősor pedig a vezetőállás mögött kapott helyet.[31]

Gyártás[szerkesztés]

London United New Routemaster busza piros-ezüst festéssel a „busz évét” hirdeti

A busz életnagyságú modelljét 2010. november 11-én mutatták be az Acton depóban.[32] Az első prototípust, amit a sajtó számára még Boris Johnson is vezetett, 2011. május 27-én mutatták be,[33][34] majd utasforgalomban először 2011 decemberében vett részt, amikor a városháza és a Trafalgar Square között közlekedett. Nem sokkal a bemutató után a prototípus lerobbant az M1-es autópályán, mint kiderült, kifogyott az üzemanyagból.[35] Az első busz (LT2-es azonosítóval) 2012. február 27-én állt forgalomba az Arriva London állományában, a 38-as buszvonalon.[36] A 2012-es londoni polgármester-választáson a munkáspárti Ken Livingstone kampányában ígérte, hogy megválasztása esetén a magas áruk miatt nem vásárol több New Routemastert.[37] A választást Boris Johnson nyerte, aki jóváhagyta 600 új busz vásárlását összesen 160 millió font értékben.[38][39][40]

Az első 272 buszt Euro 5-ös motorral szerelték, leszámítva hat darabot, amelyek már teljesítik az Euro 6-os környezetvédelmi normát.[41] 2014-ben újabb 200 New Routemastert rendeltek,[42] amit 2016 januárjában újabb rendelés követett, amivel 1000-re nőtt a megrendelt buszok száma.[43]

A 2015 júniusától gyártott darabokat már csak kizárólag a megállókban nyitható harmadik ajtóval gyártják annak ellenére, hogy a New Routemaster egyik különlegessége a nyitott hátsó peron volt.[44][45] Az egyik (LT812-es azonosítójú) buszt 11,3 méter helyett 10,1 méter hosszúra építették, ezzel nyolc üléssel kevesebb került bele. Ez a rövidebb busz a Metroline állományában állt forgalomba 2016-ban, a 91-es busz vonalán.[46]

A 2016-os polgármester-választást a Munkáspárt jelöltje, Sadiq Khan nyerte, aki a magas áruk miatt leállította a további New Routemasterek vásárlását.[47]

Bemutatás[szerkesztés]

Az LT3 Szingapúrban

2013 szeptemberétől kezdődően az LT1-es és LT2-es azonosítójú buszokat a brit kormány globális kereskedelmi programja során a következő 12 hónapban 16 országban mutatták be.[48] Az LT3-as buszt 2013 októberében Hongkongba, majd 2014 februárjában Szingapúrba vitték bemutatóra.[49] 2014 augusztusában az LT1-es bemutatóbuszt Abu-Dzabiban hagyták egy időre, amíg a kereskedelmi program jövőjéről nem döntöttek, míg a másik kettő visszatért az Egyesült Királyságba.[50]

2014 augusztusában az LT2 a First West Yorkshirehoz került hat hónapos járműpróbára. Erre az időre a busz zöld fényezést kapott, valamint New Bus for West Yorkshire („új busz West Yorkshire-nak”) típusjelzéssel futott.[51] Számos rendezvényen bemutatták, majd végül 2015-ben visszatért Londonba. A zöld festését később átalakították a megszűnt London Country Bus Services retro festése alapján.

2014 novemberében a Stagecoach Strathtay két New Routemasterrel három hónapos próbát indított Dundee-ban. Az LT312-es és LT313-as buszok naponta közlekedtek Arbroath és a Ninewells Hospital között, a 73-as buszvonalon.[52][53] A járműteszt azonban korán, 2014 decemberében véget is ért a járművek jelentős szintű meghibásodásai miatt.[54]

Üzemeltetés[szerkesztés]

New Routemaster buszokkal az alábbi vonalakon lehet találkozni:[55][56]

Összefoglaló táblázat
Vonalszám Üzemeltető Autóbuszgarázs Üzemeltetés kezdete
3 Abellio London Battersea 2016. február 8.[55]
8 Stagecoach London Bow 2014. június 28.[57]
9 London United Stamford Brook 2013. október 26.[58]
11 London General Stockwell 2013. szeptember 21.[59]
12 London Central Camberwell 2015. március 28.[60]
15 Blue Triangle Barking 2015. február 28.[61]
16 Metroline Cricklewood 2015. szeptember 26.[55]
21 London Central New Cross 2016. november
24 Metroline Holloway 2013. június 22.[62]
27 London United Stamford Brook 2018. november 24.[63]
38 Arriva London Clapton 2012. május 10.[57]
48 Arriva London Ash Grove 2017. február 25.[64]
55 Stagecoach Leyton 2015. február 28.[61]
59 Arriva London Brixton 2016. március 22.[65]
68 Abellio London Walworth 2016. február 6.[66]
73 Arriva London Stamford Hill 2015. május 14.[67]
76 London General Northumberland Park 2017. március 25.[68]
88 London General Stockwell 2015. augusztus 22.[69]
91 Metroline Holloway 2016. május 9.[46]
137 Arriva London Brixton 2014. december 2.[70]
148 London United Shepherd's Bush 2014. február 15.[71]
149 Arriva London Tottenham 2015. október 13.[72]
159 Abellio London Battersea 2015. december 12.[73]
168 Metroline Cricklewood 2015. december 10.[55]
189 Metroline Cricklewood 2016. augusztus 30.[55]
211 Abellio London Battersea 2016. június 4.[55]
253 Arriva London Stamford Hill 2016. október 20.[74]
254 Arriva London Stamford Hill 2017. június 3.[75]
390 Metroline Holloway 2013. december 7.[76]
453 London General Mandela Way 2014. október 18.[77]
EL1 Blue Triangle Barking 2017. február 18.[68]
EL2 Blue Triangle Barking 2017. február 18.[68]
EL3 Blue Triangle Barking 2017. február 18.[68]
N3 Abellio London Battersea 2016. február 8.[55]
N8 Stagecoach London Bow 2014. június 28.[57]
N11 London General Stockwell 2015. október 31.
N15 Blue Triangle Barking 2017. augusztus 26.
N16 Metroline Cricklewood 2016. október 8.[55]
N38 Arriva London Clapton 2014. május 10.[57]
N55 Stagecoach London Leyton 2015. február 28.[61]
N73 Arriva London Stamford Hill 2015. május 14.[67]
N253 Arriva London Stamford Hill 2016. október 20.[74]

Amikor a buszok csak a járművezetővel közlekednek, akkor ő nyitja, csukja mind a három ajtót. Amikor a sofőr mellett egy kalauz is tartózkodik a buszon, akkor a hátsó peron ajtaja még menet közben is nyitva marad, amin keresztül megállók között a mozgásban lévő, vagy piros lámpánál álló járműre szabadon fel lehet szállni. Ebben az esetben a megállókból való induláskor a kalauz jelez a járművezetőnek, hogy szabad-e a hátsó peron, míg a sofőr ilyenkor csak az első két ajtót nyitja/zárja.[78]

A kalauzok alkalmazása hétköznapokon reggel 6 és este 7 óra között buszonként 62 000 fontba kerül évente.[79]

2014-től a Transport for London már nem alkalmazza az újabb vonalakon a kalauzos rendszert, így azokon a New Routemasterek harmadik ajtaja menet közben végig zárva marad,[80] 2016 szeptemberében pedig hat buszvonalról vonták ki a kalauzokat.[81]

Az utastéri klímák meghibásodásai miatt 2015 szeptemberétől utólag elkezdték nyitható ablakkal felszerelni a buszokat.[82]

Tulajdonosok[szerkesztés]

A Londonban alkalmazott modell alapján gyakori, hogy egy-egy buszvonalon hétévente új buszokkal felfrissítik a gépparkot függetlenül attól, hogy a vonal üzemeltetője megváltozik-e, vagy sem. Az így felszabadult buszokat vagy átcsoportosítják más londoni buszvonalra, vagy eladják egy másik Londonban üzemelő cégnek, de akár át is helyezhetik a Londonon kívüli vonalak valamelyikére.

A londoni közlekedési biztos, Peter Hendy 2008-ban elismerte, hogy gazdasági aggályokat vet fel, ha egyes buszvonalak megpályáztatásánál kikötik azt is a magán busztársaságoknak, hogy rendelkezzenek New Routemaster buszokkal. Elismerte azt is, hogy ez az üzemeltetők részéről magasabb ajánlatokat eredményezhet, mivel a városi ajtóelosztás a hátsó peronnal kedvezőtlen a Londonon kívüli üzemeltetők számára, valamint vidéki buszvonalakon a hibrid meghajtás hasznossága is megkérdőjelezhető.[83] Épp ezért a London autóbusz-hálózatát felügyelő, független KPMG, azt ajánlotta, hogy a szerződést ne rövid időszakra kössék, hanem a jármű élettartamának időszakára.[84]

Média[szerkesztés]

A New Bus for London tervezésekor a BBC One 2010. május 18-án a The One Show műsorban bemutatta a londoni emeletes buszok elmúlt 100 évét, köztük a régi Routemastert is.

Mivel az Autocar magazin is szerepet játszott a busz létrejöttében, 2011 decemberében bemutattak egy New Routemaster járműtesztet is.[85]

A Top Gear egyik epizódjában James May is tesztelte a buszt.[86]

Kritikák[szerkesztés]

A New Routemaster sok kritikát kapott a melegebb napokon nem megfelelően teljesítő léghűtő rendszere miatt.[87][88][89]

A busz emeleti ablakai is kaptak bírálatot, miszerint túl keskenyek, ezáltal csak kevesebb fény jut be rajtuk.[90]

2015 júliusában a BBC számolt be a 80 New Routemastert érintő akkumulátorhibáról, ami miatt a buszok kizárólag dízeles üzemmódban tudtak közlekedni. Összesen 200 New Routemaster akkumulátorait kellett garanciálisan kicserélni.[45][89]

Ugyancsak 2015 júliusában Christian Wolmar polgármesterjelölt rávilágított, hogy a buszok több káros anyagot bocsátanak ki, mint az érkezésük előtt kiváltott társaik.[91]

Képgaléria[szerkesztés]

  • New Routemaster hagyományos piros fényezéssel
    New Routemaster hagyományos piros fényezéssel
  • LT162 Magnum hirdetéssel
    LT162 Magnum hirdetéssel
  • LT501 Kettle Bites hirdetéssel
    LT501 Kettle Bites hirdetéssel
  • LT55 Android hirdetéssel
    LT55 Android hirdetéssel
  • LT213 Adidas hirdetéssel
    LT213 Adidas hirdetéssel
  • Utastér a földszinten…
    Utastér a földszinten…
  • … és az emeleten
    … és az emeleten

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Tfl: Borismasters “will save millions" (angol nyelven). busandcoach.com, 2013. május 7. [2014. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 25.)
  2. ↑ Neil Atkinson: Three-door London buses could hit Huddersfield streets (angol nyelven). Huddersfield Examiner, 2014. augusztus 6. (Hozzáférés: 2018. április 25.)
  3. ↑ Nathalie Thomas: All aboard the new Routemaster - it's big, red and made in Britain (angol nyelven). The Telegraph, 2013. május 29. (Hozzáférés: 2018. április 25.)
  4. ↑ New Routemaster (angol nyelven). Transport for London. [2016. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 25.)
  5. ↑ Sebastian Anthony: London’s new hybrid Routemaster buses have major battery issues (angol nyelven). arstechnica.com, 2015. július 27. (Hozzáférés: 2018. április 25.)
  6. ↑ Robyn Dwyer: Ken Livingstone: too many people died on Routemasters (angol nyelven). ITV, 2013. október 5. (Hozzáférés: 2018. április 26.)
  7. ↑ Routemaster makes final journey (angol nyelven). BBC, 2005. december 9. (Hozzáférés: 2018. április 26.)
  8. ↑ Bus service proposal: route 9 (angol nyelven). Transport for London, 2014. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 17.)
  9. ↑ Lawrie 1977 34–35. oldal
  10. ↑ Blacker 1991 134–139. oldal
  11. ↑ Blacker 2007 42–43. oldal
  12. ↑ a b c Blacker 2007 102–111. oldal
  13. ↑ (1981. február 14.) „XRM is ditched” (angol nyelven). Commercial Motor, Oldham 153 (390), 25. o, Kiadó: Seddon Atkinson Vehicles Limited. (Hozzáférés: 2018. április 26.)  
  14. ↑ Chris Jones: Routemaster: Transport of delight? (angol nyelven). BBC, 2002. szeptember 13. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  15. ↑ Hilton Holloway: Autocar re-invents the Routemaster (angol nyelven). Autocar, 2007. december 19. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  16. ↑ 'Green' Routemaster plan outlined (angol nyelven). BBC, 2007. december 19. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  17. ↑ Competition rules – A new bus for London, Imagine category (angol nyelven). Transport for London. [2008. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  18. ↑ Competition rules – A new bus for London, Design category (angol nyelven). Transport for London. [2009. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  19. ↑ Competition rules – A new bus for London, Vehicle Specification Guidelines (angol nyelven). Transport for London. [2009. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  20. ↑ Amar Singh: The Routemaster with a smile (angol nyelven). London Evening Standard, 2008. október 13. [2008. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  21. ↑ The bus with a 'smile': New design for Routemaster aims to cheer up London commuters (angol nyelven). DailyMail, 2008. október 13. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  22. ↑ Future Systems' London Routemaster bus (angol nyelven). Building Design, 2009. január 8. [2009. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  23. ↑ Routemaster, London (angol nyelven). Foster & Partners. [2008. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  24. ↑ A new bus for London, The Winners (angol nyelven). Transport for London. [2009. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  25. ↑ Aston Martin designs Routemaster (angol nyelven). BBC, 2008. december 19. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  26. ↑ Buses Magazine issue 649 April 2009
  27. ↑ a b c Wrightbus to design and build New Bus for London (angol nyelven). Transport for London, 2009. december 23. [2012. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  28. ↑ Buses Magazine issue 654 September 2009
  29. ↑ a b New Routemaster maker announced (angol nyelven). BBC, 2009. december 23. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  30. ↑ London's 'new Routemaster' bus design unveiled (angol nyelven). BBC, 2010. május 17. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  31. ↑ a b Mayor unveils iconic final design for London’s new bus (angol nyelven). Greater London Authority, 2010. május 17. [2010. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  32. ↑ Model of new Routemaster London bus unveiled (angol nyelven). BBC, 2010. november 11. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  33. ↑ Zoe Williams: Boris Johnson and the Routemaster: soft edges and cheerful demeanour (angol nyelven). The Guardian, 2011. május 27. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  34. ↑ Boris Drives His New Routemaster Bus... With LBC on Board. YouTube
  35. ↑ „New Routemaster Breaks Down Already! Photo”, LBC, 2011. december 19.. [2012. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 27.) (angol nyelvű) 
  36. ↑ New Routemaster bus starts running on London roads (angol nyelven). BBC, 2012. február 27. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  37. ↑ Hélène Mulholland: Ken Livingstone vows to halt rollout of new Routemaster buses (angol nyelven). The Guardian, 2012. április 18. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  38. ↑ London to get 600 new 'Boris buses' – but taxpayers will foot the £160m bill (angol nyelven). Metro News, 2012. szeptember 20. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  39. ↑ New Bus for London Rollout (angol nyelven). Transport for London. [2012. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  40. ↑ 600 new buses by 2016 (angol nyelven). Transport for London, 2012. szeptember 27. [2012. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  41. ↑ Carr 2014 108–109. oldal
  42. ↑ TfL set to order 200 New Routemasters despite poor BCR (angol nyelven). TransportXtra, 2014. október 31. [2014. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  43. ↑ Julian O'Neill: London Routemaster buses: Wrightbus set to get order worth £60m (angol nyelven). BBC, 2016. február 3. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  44. ↑ Dave Hill: Boris's Bus (A Political Journey) Part 43: No More 'Hop On, Hop Off'? (angol nyelven). The Guardian, 2015. június 23. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  45. ↑ a b Dave Hill: How the New Routemaster came full circle: back to a regular old London bus (angol nyelven). The Guardian, 2015. augusztus 3. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  46. ↑ a b (2016. július) „Metroline”. Buses Magazine (736), 73. o.  
  47. ↑ Daniel Boffey: London’s ‘Boris bus’ reaches end of road as Sadiq Khan halts purchases (angol nyelven). The Guardian, 2016. december 31. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
  48. ↑ Prince Harry and Prime Minister David Cameron launch GREAT Global Bus Tour (angol nyelven). Foreign & Commonwealth Office, 2013. május 14. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  49. ↑ KMB views Borismaster (angol nyelven). Bus & Coach Magazine, 2013. november 4. [2013. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  50. ↑ (2014. szeptember) „Pause in Great campaign bus tours”. Buses Magazine (714), 7. o.  
  51. ↑ (2014. szeptember) „First steps up WYork campaign”. Buses Magazine (714), 6–7. o.  
  52. ↑ (2014. szeptember) „New Routemaster trial for Dundee?”. Buses Magazine (714), 7. o.  
  53. ↑ Steven Dinnie: All aboard! Stagecoach’s new Routemaster buses take to the road between Dundee and Arbroath (angol nyelven). The Courier, 2014. november 4. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  54. ↑ Alan Wilson: Stagecoach’s Routemaster bus trial runs into some trouble (angol nyelven), 2014. november 21. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  55. ↑ a b c d e f g h New Routemaster (angol nyelven). Transport for London. [2016. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  56. ↑ New Routemaster Bus Routes (angol nyelven). GLP. [2019. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 26.)
  57. ↑ a b c d Route 8 and 38 now served by New Routemaster buses (angol nyelven). Transport for London, 2014. július 2. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  58. ↑ Route 9 to be served by iconic New Bus for London from Saturday (angol nyelven). Transport for London, 2013. október 21. [2013. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  59. ↑ Second Borismaster route named (angol nyelven). Bus & Coach Professional, 2013. június 4. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  60. ↑ Route 12 to be served by New Routemaster buses (angol nyelven). Transport for London, 2015. április 8. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  61. ↑ a b c Route 55 and 15 to be served by New Routemaster buses (angol nyelven). Transport for London, 2015. január 26. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  62. ↑ Mayor announces first bus route to be fully served by iconic new bus for London fleet (angol nyelven). Transport for London, 2013. január 25. [2013. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  63. ↑ (2018. november) „Route 10 to go as TfL engages all-engines reverse” (angol nyelven). Buses (764), 24. o, Kiadó: Key Publishing.  
  64. ↑ Arriva London starts running TfL bus route 48 service this Saturday (angol nyelven). Arriva London. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  65. ↑ Arriva London’s route 59 converts to New Routemasters (angol nyelven). Arriva London. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  66. ↑ Route 68 now served by New Routemaster buses (angol nyelven). Transport for London, 2016. február 5. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  67. ↑ a b Route 73 to be served by New Routemaster buses (angol nyelven). Transport for London, 2015. május 15. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  68. ↑ a b c d (2016. augusztus 2.) „Blue Triangle and Arriva London North win new London tenders”. Coach & Bus Week, Peterborough (1251), 7. o, Kiadó: Coach and Bus Week Ltd.. [2018. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1351-3877. (Hozzáférés: 2018. április 28.)  
  69. ↑ (2015. szeptember 8.) „Route 88 next for full New Routemaster transition”. Coach & Bus Week, Peterborough (1205), 8. o, Kiadó: Bus and Coach Week Ltd.. ISSN 1351-3877. (Hozzáférés: 2018. április 28.)  
  70. ↑ Route 137 to be served by New Routemaster buses (angol nyelven). Transport for London, 2014. december 1. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  71. ↑ Routemasters running on route 148 (angol nyelven). Transport for London, 2014. február 19. [2015. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  72. ↑ Route 149 now served by New Routemaster buses (angol nyelven). Transport for London, 2015. október 26. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  73. ↑ Route 159 now served by New Routemaster buses (angol nyelven). Transport for London, 2015. december 11. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  74. ↑ a b Arriva London’s Route 253 converts to New Routemasters (angol nyelven). Arriva London, 2016. október 20. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  75. ↑ Bus Service Changes 5 May to 16 June 2017 (angol nyelven) (PDF). Transport for London, 2017. május 19. [2017. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  76. ↑ Route 390 to be served by New Routemasters from Saturday (angol nyelven). Transport for London, 2013. december 5. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  77. ↑ New Routemaster buses on route 453 (angol nyelven). Transport for London, 2014. október 2. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  78. ↑ (2015. augusztus) „Revised rear door arrangement on latest LTs”. Buses Magazine (725), 25. o.  
  79. ↑ Hélène Mulholland: Ken Livingstone vows to halt rollout of new Routemaster buses (angol nyelven). The Guardian, 2012. április 18. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  80. ↑ New Routemaster (angol nyelven) (PDF). Transport for London. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  81. ↑ London's New Routemaster buses cut 300 conductors (angol nyelven). BBC, 2016. július 11. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  82. ↑ Sebastian Mann, Joseph Watts: New Routemaster buses to be fitted with windows that open (angol nyelven). London Evening Standard, 2015. szeptember 18. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  83. ↑ Buses Magazine issue 641 August 2008
  84. ↑ Independent strategic review of the provision of bus services in London. Transport for London, 2009. július 16. [2012. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  85. ↑ Matt Prior: New Bus for London driven (angol nyelven). Autocar, 2011. december 16. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  86. ↑ Top Gear's James May causes havoc on a London bus in Lacock (angol nyelven). Gazette & Herald, 2013. július 8. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  87. ↑ The New Bus For London – Now Officially A Health Hazard (angol nyelven). Boris Watch, 2013. július 7. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  88. ↑ Woman fighting for life after falling head-first from the back of a new 'Boris bus' in rush hour (angol nyelven). Daily Mail, 2013. október 4. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  89. ↑ a b Tom Edwards: New Routemaster's battery problems mean many run on just diesel (angol nyelven). BBC, 2015. július 20. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  90. ↑ Dean Nicholas: In Pictures: A Ride On The New Bus For London (angol nyelven). Londonist, 2012. február 27. (Hozzáférés: 2018. április 28.)
  91. ↑ Pippa Crerar: Faulty new Routemasters ‘emit 74% more harmful particles than old buses’ (angol nyelven). London Evening Standard, 2015. július 24. (Hozzáférés: 2018. április 28.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a New Routemaster című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:New Routemaster
A Wikimédia Commons tartalmaz New Routemaster témájú médiaállományokat.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=New_Routemaster&oldid=26885000”