Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-20-2

Kulin György (Nagyszalonta, 1905. január 28. – Budapest, 1989. április 22.) magyar csillagász, számos kisbolygó és egy üstökös felfedezője, a csillagászat fáradhatatlan népszerűsítője; túlzás nélkül tekinthető a magyar amatőrcsillagászat atyjának.

Többek között a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE), ennek megszüntetése után a Csillagászat Baráti Köre (CSBK) alapítója, a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgáló és a Csillagok Világa folyóirat létrehozója. Az MCSE első elnöke (1946–1949); a CSBK ügyintéző elnöke (1964–1968), majd elnöke (1968–1976) és végül örökös, tiszteletbeli elnöke (1976–1989); az Uránia igazgatója (1947–1949, 1954–1975); a Magyar Asztronautikai Társaság jogelőd szervezetének, a TTIT Asztronautikai Bizottságának első elnöke (1956–1959).

Eredetileg nem csillagásznak készült, és már harminc éves is elmúlt, amikor először nagyobb távcső közelébe került. Ekkor lenyűgözték az égbolt csodái, de sajnálattal gondolt arra, hogy Galilei után több száz évvel a legtöbb ember még annyit sem látott az égből, mint az olasz természettudós. Ezért arra törekedett, hogy mindenkinek megadja a Galilei-élményt: „Az iskolából kikerülő minden fiatal legalább annyit lásson a távcsövön át az égboltból, amennyit Galilei látott.”

Példaképének a világformáló Galilei mellett a csillagászatot népszerűsítő francia Flammariont tartotta. A szellemi munkán túl sok ezer távcsőtükröt csiszolt, ebben valószínűleg világrekorder lenne. Másokat is tanított a tükörcsiszolásra, és próbált olcsón optikákat szerezni, hogy házilag is sok ember készíthessen távcsövet.

Nevét az égbolton az általa felfedezett 3019 Kulin kisbolygó és a Whipple–Bernasconi–Kulin (1942a) üstökös viseli. A csillagokat éles szemmel és hazaszerető szívvel kutatta, amit az is mutat, hogy a kisbolygóöv ugyancsak általa felfedezett két égitestét (a 434 Hungariát és az 1444 Pannoniát) is Magyarországról nevezte el.

Kodolányi János 1949. április 21-én Várkonyi Nándorhoz írt levelében így jellemezte Kulin Györgyöt: "Kulin nyurga, diákos, lobogóhajú, kavallière-nyakkendős férfiú, költő és bohém, mint általában a csillagászok, éjjeli pincérek, utcai kurvák, s más művészei a csillagos napszaknak. Izig-vérig spiritualista, nem is lehet más, lévén korszerű matematikus és asztrofizikus."