Óriásvidra
 |
Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját! Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre! Legutóbbi módosítás: 2013. május 22. |
 |
||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Óriásvidra egy belgiumi állatkertben |
||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett       |
||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Pteronura brasiliensis Gmelin, 1788 |
||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriásvidra témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriásvidra témájú médiaállományokat. |
Az óriásvidra (Pteronura brasiliensis)[1] az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó Pteronura nem egyetlen faja.
Ez az állat, Dél-Amerika egyik legnagyobb ragadozó emlőse. Az óriás menyétféle legalább 170 centiméter hosszú. A legtöbb menyétfélétől eltérően az óriásvidra családokban él. Egy-egy családban 3-8 példány is lehet. A család élete az alfa-pár körül forog. Az alfa-nőstény elli az utódokat, amelyekre aztán az egész család vigyáz. Az óriásvidra családon belül az összetartás és együttműködés nagyon erős, illetve létfontos. Habár általában békés élőlény, az óriásvidra rátámad más családbeli vidrára, ha az belép a területére. Az óriásvidra, csak nappal tevékeny. Az egyik leghangoskodóbb vidrafaj; ez az állat képes vészjelzéseket, erőszakos vagy megnyugtató hangokat hallatni.
Az óriásvidra előfordulási területe Dél-Amerika északi és középső részein található meg. A legtöbb példány az Amazonas folyóban vagy ennek környékén, valamint a Pantanalban a világ legnagyobb mocsaras területében él.
Amióta az európaiak beköltöztek erre a kontinensre, az óriásvidra elterjedési területe és állománya egyre csak csökkent. Manapság ennek az állatnak, nincs egységes, összefüggő előfordulása. Az orvvadászat, valamint az 1950- és 1960-as években a bársonyos bundája iránti érdeklődés következtében, az óriásvidrák száma erősen megcsappant. 1999-ben a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Veszélyeztetett fajnak nyilvánította ezt a vidrát.[2] Manapság az óriásvidrák példány száma 5 ezer alatt van. Az óriásvidra utolsó „erődítménye” az egykori előfordulási területének az északkeleti része, a Guyanai-hegyvidék környéke. Azonban az egyedszám itt is csekély. Peruban élvezi a legnagyobb védelmet. A neotropikus ökozóna élővilágának talán a legveszélyeztetett emlőse. Habár hivatalosan ma már nem vadásszák, az élőhelyének az elvesztése, valamint a megmaradt területek romlása, szennyezések által, igen veszélyezteti az óriásvidrát. Ez a vidrafaj a fogságban is ritka. 2003-ban, csak 60 példány élt fogságban.[3]
Ez a vidra igen jól alkalmazkodott az élőhelyéhez. Bundája nagyon sűrű, farka evező alakú, ujjai közt,pedig úszóhártyák láthatók. Ez az emlős főleg az édesvízű folyókat és patakokat, valamint az ezek által elárasztott területeket kedveli. Néha a tavakba is beúszik. Ahol megtelepszik, nagy partszakaszokon kipusztítja a növényzetet, valószínűleg napozási és védelmi célokból. Táplálékának legnagyobb részét a halak alkotják, főleg a pontylazacok és a harcsák, azonban ezek mellett rákokat is fogyaszt. Az emberen kívül alig van természetes ellensége. Talán a jaguár (Panthera onca), puma (Puma concolor), vagy egy nagyobb zöld anakonda (Eunectes murinus) vadászhat az óriásvidrára. A rokon hosszúfarkú vidra (Lontra longicaudis) és a kajmán-fajok (Caimaninae) a legfőbb ellenfelei, mivel ugyanazt a táplálékot keresik.
Tartalomjegyzék |
Rendszertani besorolása [szerkesztés]
A vidraformákon (Lutrinae) belül, csak ez az egy faj tartozik a Pteronura nembe. Az óriásvidra ősének a fosszilis Satherium piscinariumot tekintik. Feltételezések szerint, ez az állat a pliocénben és pleisztocén elején beköltözött az Újvilágba.[4] Az óriásvidra kénytelen megosztani a kontinensét 3 Lontra-fajjal: a parti vidrával (Lontra felina), a hosszúfarkú vidrával (Lontra longicaudis) és a déli vidrával (Lontra provocax).[5] Habár az óriásvidra és a Lontra-fajok élőhelye néhol fedi egymást, a két állatcsoport nem áll közelebbi rokonságban. Érdekes módon e vidrafaj legközelebbi rokona az Ázsiában élő simaszőrű vidra (Lutrogale perspicillata); a két faj viselkedése, hangadása és koponyaalakja igen hasonló.[4] Mindkét vidrafaj esetében a párok együtt maradnak és kötődnek egymáshoz, valamint a hím kiváló apa.[6]
1998-ban Koepfli és Wayne elvégezték az állat filogenetikus vizsgálatát, és arra az eredményre jutottak, hogy az óriásvidra a vidraformák alcsaládján belül egy különböző kládot alkot, vagyis távolabbi rokonságban áll a többi vidrától, mint más vidrák egymástól, ami azt jelentheti, hogy ez a vidra már 10-14 millió ével ezelőtt levált a vidrák családfájáról. Még az is meglehet, hogy azelőtt elvált a vidráktól mielőtt a divergens evolúció következtében a menyétfélék családja szétváljon vidrákra, hermelinekre, menyétekre és nyércekre.[4] Később, 2005-ben elkészült a menyétfélék DNS-szekvenálása, ezt követően az óriásvidra leválását későbbre helyezték, körülbelül 5-11 millió évvel ezelőttre. Ez új vizsgálat szerint a Lontra-fajok váltak le hamarább és csak utánuk vált le a Pteronura.[7]
Alfajai [szerkesztés]
A „Mammal Species of the World” harmadik kiadásában 2 alfajt ismernek el:
Az óriásvidráról szóló téves irodalmakban, egy harmadik alfaj is szerepel, a Pteronura brasiliensis paranensis, de ezt manapság az utóbbi alfaj szinonimájának tekintik.[1] A P. b. brasiliensis az északi alfaj, elterjedése az Orinocoban, az Amazonasban és a Guyanai-hegyvidékből származó folyókban él. A P. b. paraguensis a déli alfaj, ez az állat Paraguayban, Uruguayban, Brazília déli részén és Argentína északi részén található meg,[8] illetve volt megtalálható, mivel az IUCN szerint az óriásvidra kihalt e négy terület utóbbi háromjából. Argentínában és Uruguayban ismeretlen az állapota.[2] A korábbi kutatások azt mutatták, hogy ezeken a helyeken, csak nagyon kevés óriásvidra él.[9] A déli alfaj kisebb és társasabb, mint az északi alfaj. A két alfaj fogazatban és koponyaalakban is különbözik. Ezt a vidrafajt, csak 1968-ban választották el alfajokra, azonban e vidra alfajokra való szétszedését, nem mindegyik biológus támogatja, például 1997-ben Carter és Rosas, arra utalva, hogy a típuspéldány, amely a déli alfajhoz, a P. b. paraguensishez tartozik, igen hasonlít a P. b. brasiliensishez, vagyis az északi alfajhoz.[10] Nicole Duplaix biológus ezt a szétválasztást „kétséges értékűnek” nevezi.[11]
Neve [szerkesztés]
Az óriás vidrának több más népies neve is van. Az élőhelyén lakó emberek, akik főleg spanyol nyelvűek, az óriásvidra, név mely hatalmas termetére utal, mellett a következő elnevezéseket is adták ennek az állatnak: „lobo de río” = folyami farkas és „perro de agua” = vízikutya, bár ez utóbbi megnevezés, sok más állatra is utalhat, és főleg a 19. századbeli és a 20. század eleji kutatók terjesztették.[12] Minhárom nevet használják a spanyol és portugál nyelvű földrészeken, habár helyenként a tájszólások miatt kissé eltérőek is lehetnek, például: „nutria gigante”, vagy „lontra gigante”. Dél-Amerikában, valószínűleg valamely indián nyelvből származva, még egy neve van, az „ariraí” vagy „ariranha”.[8] További indián nevei: az Achuar „wankanim”[13] és a Sanumá „hadami”.[14][15] Az állat nemének a neve, a Pteronura az ógörög nyelvből van és összetett szó; pteron jelentése „toll” vagy „szárny” és ura jelentése „farok”.[16] Ez az elnevezés az állat szárnyalakú vagy szárnyszerű farkára utal.[4]
Előfordulása [szerkesztés]
Az óriásvidra főként Brazíliában, Guyanában és Suriname-ban él. A többi dél-amerikai országban – Chile, Argentína és Uruguay kivételével – vannak még kisebb, eltűnőben lévő populációk. Az óriásvidra ma már erősen veszélyeztetett, mivel bundája miatt intenzíven vadásszák, és élőhelye is nagymértékben pusztul.
Megjelenése [szerkesztés]
Az állat fej-törzshossza 90-140 centiméter, farokhossza 50-70 centiméter és testtömege 22-32 kilogramm. Zömök testét sötét szőr borítja. Álla, torka és mellkasa krémszínű. 1,5 méteres hosszával az óriásvidra másfélszerese az európai vidrának, amely alig egy méter hosszúra nő. Ellaposodott farka jelentős mértékben segíti az úszásban. Az állat a bajuszával érzékeli a víz örvénylését, és ez segíti a zsákmány megtalálásában. Karomban végződő ujjai között úszóhártya feszül, így a mancsát evezésre és a halak megragadására egyaránt jól tudja használni.
Életmódja [szerkesztés]
Az óriásvidra territoriális húsevő, 4-20 egyedből álló csoportban él. Tápláléka halak, rákok és békák. Az állat körülbelül 12 évig él.
Szaporodása [szerkesztés]
Feltételezik, hogy az ivarérettséget 3-4 éves korban éri el. A párzási időszak egész évben tart, de leginkább nyár elején van. A vemhesség 65-70 napig tart, ennek végén általában 2-3, néha 1 vagy 5 kölyök jön a világra. Születésükkor, a kölykök mindössze 200 grammosak. A fiatal állatok 3-4 hónapos korukban képesek önállóan zsákmányt fogni. Néhány évig a családban maradnak, segíteni a következő almok felnevelésében.
Fordítás [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Giant otter című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b Sablon:MSW3 Wozencraft
- ^ a b Duplaix, N., Waldemarin, H.F., Groenedijk, J., Munis, M., Valesco, M. & Botello, J.C. (2008). Pteronura brasiliensis. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 06 March 2009. Database entry includes justification for why this species is endangered
- ↑ Londono, G. Corredor, Munoz, N. Tigreros (2006.). „Reproduction, behaviour and biology of the Giant river otter (Pteronura brasiliensis) at Cali Zoo”. International Zoo Yearbook 40, 360–371. o. DOI:10.1111/j.1748-1090.2006.00360.x.
- ^ a b c d Koepfli, K.-P, Wayne, R.K. (1998. December). „Phylogenetic relationships of otters (Carnivora: Mustelidae) based on mitochondrial cytochrome b sequences”. Journal of Zoology 246 (4), 401–416. o. DOI:10.1111/j.1469-7998.1998.tb00172.x.
- ↑ Foster-Turley, Pat; Macdonald, Sheila; Mason, Chris (eds.) (1990.). „Otters: An Action Plan for their Conservation”. IUCN/SSC Otter Specialist Group, Sections 2 and 12. o, Kiadó: International Conservation Union. Hozzáférés ideje: 2007. november 21.
- ↑ Duplaix, pg. 614.
- ↑ Marmi, Josep, Lopez-Giraldez, Juan F.; Domingo-Roura, Xavier (2004. November). „Phylogeny, evolutionary history and taxonomy of the Mustelidae based on sequences of the cytochrome b gene and a complex repetitive flanking region”. Zoologica Scripta 33 (6), 481–499. o. DOI:10.1111/j.0300-3256.2004.00165.x.
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>tag; nincs megadva szöveg a(z)FAOnevű ref-eknek - ↑ Chehebar, C. (1991. February). „Searching for the Giant Otter in Northeastern Argentina”. IUCN Otter Specialist Group 6 (1), 17–18. o. Hozzáférés ideje: 2007. november 6.
- ↑ Carter and Rosas, pg. 4.
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>tag; nincs megadva szöveg a(z)D511nevű ref-eknek - ↑ See e.g., Duplaix, pg. 547.
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>tag; nincs megadva szöveg a(z)Descolanevű ref-eknek - ↑ Ramos, Alcida Rita. Sanuma Memories: Yanomami Ethnography in Times of Crisis. University of Wisconsin Press (1995). ISBN 0-299-14654-5
- ↑ (1981–1982.) „”. Antrapológica 55–58, 107. o, Kiadó: Sociedad de Ciencias Naturales La Salle (Fundación La Salle de Ciencias Naturales).
- ↑ Henry George Liddell. A Greek-English Lexicon (Abridged Edition). United Kingdom: Oxford University Press (1980). ISBN 0-19-910207-4
Források [szerkesztés]
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 12.)
További információk [szerkesztés]
- Carter, S.K., Rosas, F.C.W. (1998.). „Biology and conservation of Giant Otter (Pteronura brasiliensis)” (PDF). Mammal review 27 (1), 1–26. o. DOI:10.1111/j.1365-2907.1997.tb00370.x. Hozzáférés ideje: 2007. november 6.
- Duplaix, Nicole (1980.). „Observations on the ecology and behavior of the giant river otter Pteronura brasiliensis in Suriname”. Revue d'Ecologie (Terre Vie) 34, 495–620. o.
- ARKive – images and movies of the giant otter (Pteronura brasiliensis)
