Miss Marple

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joan Hickson Miss Marple szerepében

Jane Marple, avagy Miss Marple Agatha Christie több regényének szereplője. A kitalált St. Mary Meadben él (a falu nevének jelentése: Szűzmáriarét). Christie anyai nagyanyjáról mintázta,[1] aki „szintén rózsaszínű és fehér öreg hölgy volt, s bár a legvédettebb viktoriánus életet élte, mindig úgy tűnt, hogy közeli ismerőse az emberi gonoszság mélységeinek. (…) Derűs kedélye ellenére mindig mindenről és mindenkiről a legrosszabbat feltételezte, és az általában – majdhogynem ijesztő pontossággal – be is bizonyosodott.”[2]

Első ízben A kedd esti klub című novellában szerepelt, amely a The Royal Magazine-ben jelent meg 1927-ben.[3] Az első regény, amelyben megjelent, az 1930-as Gyilkosság a paplakban volt. Az írónő 2008-ban megtalált, magnószalagra rögzített visszaemlékezései szerint nem volt szándékában további regényekben szerepeltetni.[4] A róla szóló regények és elbeszélések a világ 27 nyelvén jelentek meg.[5]

Életrajzát Anne Hart írta meg The Life and Times of Miss Jane Marple című, 1985-ben megjelent könyvében.[6]

A szereplő megszületése és fejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önéletrajzában Agatha Christie Miss Marple megformálását egy korábbi művéhez, Az Ackroyd-gyilkossághoz (1926) kapcsolja: „Valószínűleg Miss Marple azért született meg, mert nagy örömöt okozott nekem Caroline, Dr. Sheppard nővérének megformálása Az Ackroyd-gyilkosságban. Abban a könyvben ő volt a kedvenc szereplőm: egy savanyú, de kíváncsiskodó vénlány, aki beleüti az orrát mindenbe, aki mindent tud, és mindent hall”.[7] A továbbiakban így írt róla: „Miss Marple hatvanöt-hetven éves korában „született meg”, ami ugyanolyan szerencsétlen körülménynek bizonyult, mint Poirot esetében, hiszen még nagyon sokáig velem maradt – ha lett volna bennem egy kis előrelátás, akkor első detektívemül egy koraérett iskolás fiút választottam volna, aki azután nyugodtan öregedhetett volna velem együtt”.[8] Első ízben A Kedd Esti Klub című novellában szerepelt, amely a The Royal Magazine-ben jelent meg 1927 decemberében.[9] A vénkisasszony 1930-ban debütált először regényben (Gyilkosság a paplakban), ezt követően pedig a Tizenhárom rejtély című novellagyűjteményben bukkant fel két évvel később, de regényben csak 1942-ben, a Holttest a könyvtárszobában című műben. Mivel népszerűsége Hercule Poirot-éval vetekedett, az ezt követő évtizedben egyre több esetben bukkant fel. Az utolsó nyomtatásban megjelent eset idején 110 éves lett volna, figyelembe véve az első megjelenés óta eltelt időt.[10]

Miss Marple előképe Anna Katherine Green amerikai írónő 1897-ben megjelent Az az ügy a szomszédban című detektívtörténetének főszereplője volt. Amelia Butterworth éles elméjű vénkisasszony volt, aki kellő tapintattal terelgette a bizonytalan nyomozót az eset megoldása felé. A regény egyébként Agatha Christie egyik gyerekkori kedvence volt, nyolcévesen olvasta föl neki Madge nővére.[11]

A Marple név először Agatha Christie jegyzetfüzetében egy Mr. Quin-novella (A halott Harlequin) kapcsán jelent meg, még mint Marple Hall. Az írónő is járt abban a komor, chesire-i kúriában, amely ezt a nevet viselte. Ő maga vallott róla, hogy innen kölcsönözte a nevet.[11]

Leszámítva az első regényt (Gyilkosság a paplakban), ahol a későbbi regényektől eltérően elég rosszmájúnak mutatkozik, Miss Marple jelleme nem változik a Christie-regényekben. Az életkora előrehaladtával előjönnek egyes öregkori bántalmak, amelyek megnehezítik hobbijainak gyakorlását, de egyénisége mit sem változik. Változik viszont a művekben játszott szerepe: a kezdetben kissé komikus vénkisasszonyból Nemezis és az ártatlanok védelmezője lesz.[12]

Egyénisége és családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

– Ettől az öreg hölgytől kilel a hideg – jegyezte meg Sir Andrew McNeil.[...]
– Olyan szelíd... és olyan könyörtelen – tette hozzá a rendőrfőnök.[...]
– A legfélelmetesebb nő, akivel valaha is találkoztam – jelentette ki a belügyminiszter.[r 1]

Miss Marple fiatalkori éveiről keveset tudni, leszámítva az egyes regényekben előforduló apró megjegyzéseket, utalásokat. Alakja először akkor bukkan fel, amikor már 65-70 éves és a Gyilkosság a paplakban című regényben nyomoz. A Nem csalás, nem ámítás című műben maga Miss Marple is elismeri, nehéz elképzelni, hogy „valamikor az öregek is fiatalok voltak, copfot hordtak, tizedes törtekkel meg kötelező olvasmányokkal bajlódtak”.[r 2]

A Nem csalás, nem ámítás regény információiból kikövetkeztethető, hogy Jane Marple valamikor az 1870-es években született.[13] Ritkán beszél az apjáról és anyjáról, de a különböző utalásokból nyilvánvaló, hogy nagyanyjáról olyan benyomása maradt, hogy úri hölgy lehetett. Az írásokban különböző fontos események kerülnek megörökítésre. Az egyik az az esemény, amikor tizennégy éves korában Londonba látogatott Helen nénikéjével és Thomas bácsikájával, s ez idő alatt a Bertram Szállóban laktak. A második tizenhat éves korában történt, amikor Firenzében tanult egy darabig egy lánynevelő intézetben. Ekkor még azt tervezte, hogy a leprások közé megy nővérnek.[r 3] Ott tartózkodásakor ismerkedett meg Carrie Louise és Ruth Martinnal, két amerikai lánnyal, akik jó barátnői lettek, és azok is maradtak sok év elteltével is. Miss Marple segített megoldani egy gyilkossági ügyet, amely Carrie Louise birtokán történt a Nem csalás, nem ámítás című regényben. Carrie Louise és Ruth Martin együtt összesen hatszor mentek férjhez, ám Miss Marple mindvégig hajadon maradt, az igazi falusi vénkisasszony klasszikus megtestesítője. Fiatal korában számos kérője akadt, ám senki nem tudta elnyerni örökre a szívét. Az is kikövetkeztethető, hogy valamikor szeretett táncolni, mint azt megjegyzi a Rejtély az Antillákon című regényben. Mivel „hosszú időn át ápolónőként dolgozott”,[r 4] van némi ismerete a vegyszerekről és gyógyszerekről, ám gyakorlatilag semmit sem tudni arról, hogy mi történt fiatal kora és a detektív évei közötti időszakban.[14] Valaha volt egy udvarlója, akit a szülei eltanácsoltak. Évekkel később újra összetalálkozott vele – igazán rettenetes ember lett belőle.[r 5] Egy másik fiatalember viszont – akit a család partiképesnek talált – unalmasnak bizonyult.[r 6]

Tekintve korát és múltját, Miss Marple napi tevékenységét a ház körüli teendők töltötték ki. Kedvenc időtöltése a kötögetés.[r 7] Ezt a hobbiját egyúttal félrevezetésnek is szánta, miközben a tanúkat kihallgatta. Szeretett ezen kívül kertészkedni[r 8] (japánkertet is épített)[r 9], és a madarakat figyelni.[r 10][r 11] Mindkét hobbi hasznosnak bizonyult a szomszédai megfigyelésekor, illetve abból a szempontból, hogy így rajta tarthatta a faluban zajló történéseken a szemét. Tevékenységeit számos betegség korlátozta. Krónikus bronchitisben és tüdőgyulladásban szenvedett, és ez utóbbiból csak azután gyógyult ki, miután követte a régi orvosa, Dr. Haydock tanácsait, aki szerint „egy jó kis szaftos gyilkosság kellene”. Egészségügyi problémái hallatán unokaöccse, Raymond West különféle dolgokkal próbálja lekötni a figyelmét, például befizet neki egy utat a Karib-tengerre, és felfogad mellé egy házvezetőnőt. Miss Marple nem szerette az egyik ápolónőjét, Miss Knightot. Két további emlékezetes segítője Cherry Baker és a rettenthetetlen Lucy Eylesbarrow volt.[15]

Tipikusan viktoriánus vénkisasszony[r 12] – magas, sovány, rózsás-fehéres arcú, porcelánkék szemű, hófehér hajú. Szelíden, kissé félénken viselkedik, de alapvetően hivatásos pletykafészek, nem is mindig a jóindulatú fajtából. Jellemző tulajdonsága a kíváncsiság – amit saját maga „érdeklődés”-nek nevez –, valamint szereti mások beszédét hallgatni.[r 13] Igazságtisztelő és szavahihető személy, de szükség esetén meglepő hitelességgel tud hazudni.[r 14][r 15] Az emberekben ritkán bízik meg, jóformán mindenkiről a legrosszabbat feltételezi, és véleménye szerint 90%-ban igaza van.[r 16] Az anyjától és nagyanyjától örökölt hagyományokhoz tartja magát, melyek szerint egy igazi úrihölgy nem rémül meg és nem lepődik meg.[r 17]

Saját bevallása szerint ízlése „reménytelenül ómódi”: a festészetben Mr. Alma-Tademát és Frederic Leightont csodálja.[r 18][r 19] Ugyanakkor nosztalgiával emlékezik a régi, szép időkre, a hagyományos angol életmódra (mint például a kihalófélben lévő ötórai tea és a hozzátartozó vajas sütemény). Ez leginkább A Betram Szálló című regényben tűnik ki, amikor néhány napig a londoni, békebeli időkből fennmaradt patinás szállodában vendégeskedik.[16]

Ha bűnügy történik a közelben, nem nyugszik, amíg valamilyen formában közvetlen kapcsolatba nem tud kerülni a nyomozással: kötelességtudatból,[r 20][r 21] valakinek a kérésére,[r 22][r 23][r 24] vagy egyszerűen csak aggodalomból.[r 25] Az is előfordul, hogy a saját pénzéből is áldoz az ügy felderítésére.[r 26] Többször átveszi a kezdeményezést, és csapdát állít a gyilkosnak[r 27][r 28][r 29], olykor a saját életét is kockára teszi,[r 30] sőt egyszer saját kezűleg akadályoz meg egy újabb gyilkosságot.[r 31] A gyilkoságok felderítésében sokat segít hosszú élettapasztalata: az egyes embereket mindig falubeli ismerőseihez hasonlítja.[r 32][r 33][r 34] A megfigyelőképessége jobb az átlagosnál, és feltűnően kiválóak az asszociációs képességei. Unokaöccse szerint az agya olyan, akár egy mosogatódézsa – Miss Marple véleménye szerint azonban a „mosogatódézsára nagy szükség van a háztartásban, és voltaképpen rendkívül higiénikus használati tárgy.”[r 35] Több bűnügyben jó hasznát veszi a fiatal lányokkal szerzett tapasztalatainak, ugyanis a Szent Ágnes árvaház neveltjeit szokta szobalánynak betanítani,[r 36] és könnyen rájön, mikor áll szemben hazugsággal.[r 37]

Rokonai, ismerősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyik nagybátyja, Thomas bácsi, Elyben volt kanonok, másik, szintén Thomas nevű bácsikája admirális volt.[r 38] Henry nevű tréfás kedvű bácsikájának a foglalkozása nem ismert.[r 39] Fanny nénikéjétől származik az a mondás, amelyet Miss Marple idősebb korában szívesen idézett: „A fiatalok azt hiszik, hogy az öregek mind ostobák; de az öregek tudják, hogy a fiatalok ostobák!”[r 40] Két unokafivére, Anthony és Gordon teljesen eltérő pályát futottak be: Anthonynak minden sikerült, Gordonnak a balsiker jutott.[r 41] Miss Marple távolabbi rokonságában főrendűek is akadtak, például Lady Merridew.[r 42]

Miss Marple egyik unokaöccse, a „jól ismert író” Raymond West és felesége, Joan (az első felbukkanásakor még Joyce[r 43]), modern művész, 1932-ben jelentek meg a Tizenhárom rejtélyben. Raymond elnéző szeretettel viseltet nagynénje iránt, akit azonban „őskori maradvány”-nak nevez.[r 44] Feleségével együtt többször londoni tartózkodással,[r 45][r 46][r 12] illetve utazással[r 47] ajándékozzák meg Miss Marple-t, betegsége után pedig felfogadnak nagynénjüknek egy társalkodónőt, hogy ne legyen egyedül a házban.[r 48]

Miss Marple-nak több keresztgyermeke van, közülük több írásban is szerepel kedvence, a Ducinak becézett Diana Harmon, a Clipping Cleghornban szolgáló tudós Julian Harmon tiszteletes felesége.[r 49]

Régi jó barátja Sir Henry Clithering, a Scotland Yard nyugállományba vonult főnöke.[r 50]

Háziorvosa Dr. Haydock, ugyanakkor jó barátja és szövetségese is. Ha Miss Marple megkéri, akkor éghajlatváltozást ír elő neki, hogy feltűnés nélkül tudjon közel kerülni a bűntény színhelyéhez.[r 51] Ismerve betege lelkialkatát, az influenzát követő jellegzetes depresszió megelőzésére bűnügyi rejtvényfejtést javasol neki, és a gyógymód hatásosnak bizonyul.[r 52]

Módszerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

– Rosszul ítéltem meg – mondta Mr. Rafiel a rá jellemző őszinteséggel. – Sohasem voltam oda az öreglányokért. Csupa pamutgomolyag és terefere. De őbenne van valami. Van szeme, van füle, és használja is.[r 53]

Miss Marple nem hivatásos nyomozó. Mint azt Raymond West megjegyezte egyik barátjának: „Van, aki elköveti, van, aki belekeveredik, és van, aki rájön a nyitjára. Jane néném a harmadik kategóriába tartozik.”[r 54] Sir Henry Clithering a következőképpen jellemezte, amikor Craddock felügyelővel beszélgetett: „Jó, ha megjegyzi magának: egy idősebb, férjezetlen hölgy, aki csak a kötőtűinek meg a kertjének él, fejhosszal lehagy minden nyomozót. Ő pontosan tudja, hogy mi történhetett, hogy minek kellett történnie, sőt azt, hogy valójában mi is történt. Még azt is megmondhatja, hogy miért történt úgy!”[r 55]

Miss Marple számos fontos előfeltétellel rendelkezett, amelyek a bűnesetek megoldásához kellettek. Korát és külsejét álcának használta, rögtön észrevette a nyilvánvaló dolgokat. Könnyű volt alábecsülni, mert totyogó, szenilis vénkisasszonynak tűnt, aki ártalmatlan kérdéseket tett fel a gyanúsítottaknak kihallgatás közben. Napi tevékenységei – a kötögetés, a kertészkedés, a bevásárlás, a teázgatás és a madarak figyelése – során fogódzkodókat keresett, kérdéseket tett föl, és meghallgatta a tanúkat. Miután elegendő tényanyaggal rendelkezett, megítélte fontosságukat, és logikusan elrendezte őket. Mindig párhuzamot állított a falujából, St. Mary Meadből ismert személyekkel, akiknek ismerte viselkedését, belső titkaikat, és ez nagyban hozzásegítette a gyilkos felderítéséhez.[15]"

Összehasonlítva Hercule Poirot-val, Agatha Christie másik híres nyomozójával számos közös tulajdonság is felfedezhető kettejük között. Mindketten idősek, egyedülállók, szorosabb családi kötelékek nélkül (Miss Marple esetében azonban ott van Raymond West, aki rajong nénikéje iránt). Munkamódszerük is szinte azonos, mindketten az emberek lélektanára alapoznak, valamint az emberi természet ismeretére a bűnűgyek felgöngyölítésénél. Miss Marple élettapasztalatának legjavát szülőfalujában, St. Mary Meadben szerezte, keveset utazott, ellentétben Poirot-val, aki tapasztalatát rendőri előéletének köszönheti, és számos bűnügyi esetet oldott meg Anglián kívül is. Poirot népszerű detektív, az emberek hozzáfordulnak a bűnesetek megoldását kérve, Miss Marpe azonban ismeretlen, csak közeli barátai ismerik különleges képességeit, és rendszerint belecsöppen a bűnügyekbe.[17] A két nyomozó lényeges közös tulajdonsága a motivációjuk: mindketten helytelenítik a gyilkosságot, illetve fontosnak tartják a gyilkossági ügybe belekeveredett ártatlan személyek tisztázását. Míg azonban Poirot detektívként annyira kívülálló, mint egy deus ex machina, Miss Marple a közösség egyfajta társadalmi lelkiismerete, ami néha alszik ugyan, de mindig jelen van és figyel.[12] Egy kanadai kritika szerint míg Hercule Poirot Sherlock Holmesra emlékeztet, Miss Marple Maigret felügyelőhöz áll közel;[18] ennek azonban részben ellentmond az a francia vélemény, amely szerint míg Poirot és Miss Marple az intelligenciájuk segítségével derítik fel a bűnügyeket, Maigret az ösztöneire hagyatkozik.[19]

Regények Miss Marple szereplésével[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gyilkosság a paplakban (The Murder at the Vicarage, 1930). A gyilkosság Miss Marple közvetlen szomszédságában, a házával átellenben található paplakban történik. Az áldozat a helyi békebíró, Protheroe ezredes, aki egyúttal a presbitérium oszlopos tagja is. Mivel az ezredes harcias természete miatt a faluban enyhén szólva nem népszerű, és a családi élete sem boldog, gyanúsítottban nincs hiány. Miss Marple-t először tanúként hallgatja ki a rendőrség, de utána önálló gondolataival ő az, aki sikerrel megoldja az ügyet.
  • Holttest a könyvtárszobában (The Body in the Library, 1942). Ez a regény is St. Mary Meadben, azaz Miss Marple saját falujában játszódik. Ezúttal Mrs. Bantry, Miss Marple barátnője kér segítséget, mivel egy fiatal lány holttestét találják a könyvtárszobájukban. Noha a rendőrség nem gyanúsítja Bantry ezredest, alattomos pletykák terjednek el róla és a falu elitje apránként kiközösíti. Így Miss Marple kötelességének érzi, hogy tisztázza az ügyet, hogy az ártatlanokra ne essen a gyanú árnyéka. Miután kikövetkezteti a dolgokat, a rendőrség segítségével csapdát állít a gyilkosoknak.
  • A láthatatlan kéz = Nem zörög a haraszt (The Moving Finger, 1943) Miss Marple-t ezúttal mint szakértőt kérik fel a többrendbeli gyilkosság kinyomozására. Az egyesek által nevetségesnek, mások által bosszantónak tartott névtelen levelek csak ködösítésül szolgálnak, azonban Miss Marple-t nem vezetik félre, mivel ő a jól bevált hasonlóságokra és sémákra támaszkodik. Segítője egy bátor fiatal lány, aki vállalja a csalétek szerepét.
  • Gyilkosság meghirdetve (A Murder is Announced, 1950) A cselekmény helyszíne Clipping Cleghorn, ahol Miss Marple a lelkész feleségénél vendégeskedik. Nem esik nehezére beleavatkozni a történet menetébe, hiszen a hozzá hasonló hölgyektől elvárják a kíváncsiskodást - az lenne a természetellenes ha nem kérdezősködne. Odafigyelve olyan apróságokra is, amelyek másoknak elkerüli a figyelmét – például egy szó helyesírása vagy az asztali lámpát díszítő figura – rájön az igazságra. Itt is csapdát állít a gyilkosnak, segítőtársa ezúttal az idegbeteg külföldi házvezetőnő és a gyilkos lelkiismerete.
  • Szemfényvesztés = Tükrökkel csinálják = Nem csalás, nem ámítás (They Do It with Mirrors, 1952). A Magyarországon három különböző címen is megjelent regényben Miss Marple egy régi iskolatársnőjénél, Carrie Louise Serrocoldnál vendégeskedik - hivatalosan azért, mert Carrie úgy tudja, hogy barátnőjének elég nehéz az anyagi helyzete, valójában azonban felébresztették a gyanúját, hogy valami nincs rendben. A világtól elzárt kastélyban, a deviáns fiatalok között, szerényen meghúzódva a háttérben Miss Marple ismét meglátja a lényeget a szemfényvesztés mögött.
  • Egy marék rozs (A Pocket Full of Rye, 1953). Az első áldozat, Mr. Rex Fortescue dörzsölt üzletember, akinek a világa nagyon távol áll a szelíd vidéki vénkisasszonyétól. Mégis, Miss Marple kötelességtudatból felkerekedik, hogy segítségére legyen a rendőrségnek, hiszen egyik következő áldozat, a csúnyácska és buta Gladys, az ő keze alatt tanult be szobalánynak. Miután elméleti alapon sikerül rekonstruálni az összes bűnesetet, egy tárgyi bizonyíték is kerül az elmélet igazolására.
  • Paddington 16.50 (4.50 from Paddington, 1957) Szokatlan módon, a regénybeli gyilkosságnak szemtanúja is van, Mrs. McGillicuddy személyében, akinek azonban senki sem akar hinni. Az egyedüli kivétel Miss Marple, aki pontosan tudja, mennyire nincs fantáziája barátnőjének, tehát saját költségére elkezdi a nyomozást. Amikor előkerül a holttest, természetesen a rendőrség is bekapcsolódik az ügybe, de a megoldás érdeme ismét Miss Marple-t illeti.
  • A kristálytükör meghasadt (The Mirror Crack'd from Side to Side, 1962). A csendes St. Mary Meadbe, Bantry ezredesék egykori házába világhírű filmcsillag költözik. Az ő estélyén esik össze holtan a jelentéktelen fiatalasszony, a helybeli Szent János Mentőszolgálat vezetője. Miss Marple, aki kissé idegennek érzi a megváltozott világot, a szupermarketet és az új lakótelepet, a számára ugyanolyan idegen filmes világban tévedhetetlen biztonsággal tapint rá a szereplők belső mozgatórugóira - hiszen az emberi természet mindenhol egyforma.
  • Rejtély az Antillákon (A Caribbean Mystery, 1964). Unokaöccse jóvoltából Miss Marple egzotikus nyaralásra indul. A kellemes környezetben meghal a mindenki által unalmas fecsegőnek tartott nyugalmazott őrnagy, és halálát mindenki természetesnek tartaná, ha Miss Marple nem figyelne fel néhány furcsa dologra. Több gyilkosság is követi az elsőt, mígnem Miss Marple és szövetségese, a dúsgazdag és nyomorék Mr. Rafiellel szövetkezve, kézre keríti a gyilkost. Miss Marple itt alkalmazza magára először a Nemezis szót, mély benyomást gyakorolva a milliomosra.
  • A Bertram Szálló (At Bertram's Hotel, 1965) Miss Marple Londonban időzik és feleleveníti gyermekkori emlékeit. A háború utáni Angliában a környezet alaposan megváltozott, kivéve a Bertram Szállót, ami az eltelt idő ellenére olyannak maradt meg, ahogy az idős hölgy emlékeiben élt. Azonban ez a változatlanság egyáltalán nem természetes, túl szép, hogy igaz legyen, így Miss Marple figyelni kezd. Végül megint az ő odafigyelésének köszönhető, hogy azonosítják a gyilkost.
  • Nemezis (Nemesis, 1971). Az egyik előző regényben megismert Mr. Rafiel végrendeletében jókora pénzösszeget hagyományoz Miss Marple-ra, azzal a feltétellel, hogy végezzen el egy feladatot. Noha Miss Marple-nak először még arra is rá kell jönnie, hogy mi a feladat, a könyv végére eleget tesz igazságosztói feladatának.
  • Szunnyadó gyilkosság = Takard el az arcát! (Sleeping Murder, 1940 körül írta, de 1976-ban jelent meg) Miss Marple unokaöccsénél találkozik a szintén ott vendégeskedő Gwendával. A fiatalasszony sokkot kap egy színházi előadáson, és ahogy Miss Marple gondjaiba veszi, rájönnek, hogy Gwenda gyermekkorában egy azóta is feltáratlan gyilkosság szemtanúja lehetett. Miss Marple megpróbálja lebeszélni Gwendát a további kutakodásról, de amikor nem jár sikerrel, szívvel-lélekkel segít neki a nyomozásban.

Novellák Miss Marple szereplésével[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Tizenhárom rejtély (Thirteen Problems, 1932) című kötetben: A Kedd Esti Klub (The Tuesday Night Club); Asztarté szentélye (The Idol House of Astarte); Aranyrudak (Ingots of Gold); A vérfoltos járda (The Blood-Stained Pavement); Indíték kontra lehetőség (Motive versus Opportunity); Szent Péter hüvelykujja (The Thumb Mark of St. Peter); A kék muskátli (The Blue Geranium); A társalkodónő (The Companion); A négy gyanúsított (The Four Suspects); Karácsonyi tragédia (A Christmas Tragedy); Halálhozó gyógyfű (The Herb of Death); Rejtély a nyári lakban (The Affair at the Bungalow); Halál a patakban (Death by Drowning).
  • A karácsonyi puding (The Adventure of the Christmas Puding and a Selection of Other Entrées, 1960) című kötetben: Greenshaw bolondvára (Greenshaw's Folly).
  • A Gyilkosság méretre (Miss Marple's Final Cases, 1979) című kötetben: Menedék (Sanctuary); Fura tréfa (Strange Jest); Gyilkosság méretre (The Tape-Measure Murder); A házmesterné bosszúja (The Case of the Caretaker); A tökéletes szobalány (The Case of the Perfect Maid); Miss Marple mesél (Miss Marple Tells a Story).

Fogadtatása és hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Odüsszeusz, Don Quijote, Faust vagy Spock, Asterix, Miss Marple – az irodalmi környezettől és ennek mindenkori értékmérő rudacskáitól függetlenül ezek az alakok központi szerepet játszanak a narratív fikcióban. Az olvasók még évek múlva is, amikor a cselekmény részleteit már rég elfelejtették, emlékeznek azokra a szereplőkre, akik hatással voltak rájuk.”[20]

Egyes kritikusi vélemények szerint Miss Marple alakjával Agatha Christie legitimizálta az olvasók érdeklődését a gyilkossági ügyek iránt: ha a jól nevelt és előkelő hölgy beavatkozhatott mások tragédiájába, akkor tökéletesen elfogadható az is, hogy az olvasó is megfigyelje ezeket. Ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy Christie felfogása a nők szerepéről ellentmondásokat rejt magában: miközben egyik hősnője, Tuppance Beresford kezdeményező szellemű és független, és kalandjai a házasság és gyermekszülés után is folytatódnak, Miss Marple viszont Poirot briliáns tulajdonságai és arroganciája mellett alulmarad. Egyes elméletek szerint ez az ellentmondás a huszadik század elejének változásban levő nézeteit tükrözi.[21] Agatha Christie regényei és Miss Marple alakja szerencsésen találkoztak a két világháború közötti korszak olvasói igényeivel: az erőszak bemutatása „ellenőrzött, higiénikus és intellektualizált módon” történik, és a női detektív megjelenítése megfelelt a nőknek a háború során szerzett önállósodási igényének.[12] A két világháború közötti időszakban a brit kultúrában felerősödött a nemzeti identitás hangsúlyozása, és ebbe az áramlatba nagyon jól illeszkedett Miss Marple tipikusan angol vidéki alakja.[22]

Egy elemzés rámutat, hogy a Marple-regények reneszánsza (beleértve a televízió által szerzett népszerűséget is), a Thatcher-korszak alatt következett be, amikor a miniszterelnök-asszony éppen a viktoriánus értékek megőrzését hirdette.[12] Időtálló népszerűségére jellemző, hogy még egzegetikai tanulmányokban is megjelenik illusztrációként,[23] de idézik a globális felmelegedésről szóló írásokban is,[24] sőt a pletyka mint pszichológiai és szociológiai jelenség tanulmányozására is alkalmas.[25]

Egy németországi elemzés szerint a Miss Marple-könyvek „különösen kedveltek, keresettek és piacképesek”. Míg a német kiadású Poirot-köteteket Agatha Christie képmása díszíti, a Marple-köteteken maga Miss Marple szerepel, tehát a fő vonzerőt nem a szerző, hanem a hős képviseli.[26]

Megszemélyesítői filmekben és televíziós sorozatokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gracie Fields

Az 1950-ben megjelent Gyilkosság meghirdetve című regény volt az első regényfeldolgozás – beleértve a színdarabokat is –, melyben Miss Marple megjelent. Az amerikai NBC Television Goodyear TV Playhouse sorozata részeként hat évvel később, 1956-ban mutatták be a 60 perces tévéfilmet, amelyben a vénkisasszonyt Gracie Fields, a legendás angol színész-énekesnő alakította, olyan partnerek társaságában, mint Jessica Tandy és Roger Moore.[27]

Margaret Rutherford

Az 1960-as években George Pollock rendezésében a Metro-Goldwyn-Mayer produkciójában négy angol mozifilm került bemutatásra. Az első film a Paddington 16.50 feldolgozása volt, melyet 1962-ben Gyilkosság, szólt a hölgy címmel mutattak be népszerű komika, Margaret Rutherford alakításában. 1963-ban került a mozikba a Temetni veszélyes című regényből készült film, a Gyilkosság a Gallop Szállóban, majd 1964-ben a Mrs. McGinty halott filmváltozata. Szintén ebben az évben mutatták be a Gyilkosság a tengeren című filmet is, melynek érdekessége, hogy nem Christie-mű alapján készült.

E feldolgozások arról „híresek”, hogy szinte nem is azokon a történeteken alapszanak, melyeket Agatha Christie megírt. A négy mozifilm forgatókönyvét David Pursall és Jack Seddon írta, akik olyan hatalmas változtatásokat eszközöltek, hogy a Temetni veszélyes, illetve a Mrs. McGinty meghalt című regényben nyomozó Hercule Poirot-t eltávolították, s helyére Miss Marple-t állították.

Agatha Christie, noha jó véleménnyel volt a színésznőről (csodálata jeléül neki ajánlotta A kristálytükör meghasadt című könyvét), alakítását nem tartotta megfelelőnek, szerinte még csak nem is emlékeztet az írónő által megalkotott Miss Marple-ra.[28]

Inge Langen

A Gyilkosság a paplakban 1970-es német TV-változatában (Mord im Pfarrhaus) Inge Langen játszotta Miss Marple szerepét. A filmet Hans Quest rendezte a ZDF csatorna számára, csakúgy mint a Tíz kicsi néger című Christie-regény 1969-ben bemutatott feldolgozását.[29]

Angela Lansbury

A hazánkban Gyilkos sorok (Murder, She Wrote) címmel futó sorozat Jessica Fletcherje, Angela Lansbury minden bizonnyal a Halál a Níluson 1978-as feldolgozásában[30] nyújtott kiváló alakítása miatt kapta meg az EMI-Paramount Filmstudios két évvel későbbi, 1980-ban bemutatott, A kristálytükör meghasadt (The Mirror Crack'd) filmadaptációjának főszerepét. A mozifilm óriási sztárgárda közreműködésével – többek között Elizabeth Taylor, Rock Hudson, Geraldine Chaplin, Tony Curtis, Kim Novak – készült.[31] Néhány másodperc erejéig, ifjú színészként megjelenik a pályakezdő Pierce Brosnan is, aki később James Bondként aratott világsikert. Az ekkor még csak 55 éves Lansbury túl fiatal volt ahhoz, hogy smink nélkül eljátszhassa a vénkisasszony szerepét, így a sminkesek nem kis mennyiségű arcfestéket használtak fel a színésznő eme szerepének tökéletesítésére.

Helen Hayes

Az Oscar-díjas Helen Hayes mindössze két Christie-opus megfilmesítésében alakította a St. Mary Mead-i vénkisasszonyt. Az első az 1983-as Rejtély az Antillákon, a második pedig az egy évvel később, 1984-ben bemutatott Tükrökkel csinálják volt.[32]

Ita Ever

1983-ban az észt Ita Ever játszotta Miss Marple szerepét az Egy marék rozs szovjet filmfeldolgozásában (Tajna csornih drozdov). A címet a regény orosz nyelvű fordításáról kapta, amelynek jelentése: A feketerigók titka.[33]

Joan Hickson

Miss Marple-t többen is életre keltették különböző filmekben, de az egyik legmaradandóbb és a könyvbeli személyhez leghasonlóbb módon Joan Hickson angol színésznő alakította. Agatha Christie, miután látta a Találkozás a halállal című regény 1945-ös színházi bemutatóján, azt írta neki, hogy reméli, egyszer ő fogja játszani Miss Marple szerepét.[1] A BBC 1984 és 1992 között az ő főszereplésével elkészítette mind a tizenkét Marple-regény filmváltozatát.[34] Egyik rajongója II. Erzsébet brit királynő volt, aki azt mondta a színésznőnek 1987-ben, a Brit Birodalmi Rend kitüntetés átadásakor: „Ön pontosan úgy alakítja a figurát, ahogy az ember elképzelte.”[35]

# Epizód eredeti címe Rendezte Forgatókönyv Eredeti bemutató Epizód magyar címe Magyar hang IMDb
1. The Body in the Library Silvio Narizzano T.R. Bowen 1984. december 26. Holttest a könyvtárszobában Komlós Juci 1
2. The Moving Finger Roy Boulting Julia Jones 1985. február 21. A láthatatlan kéz Komlós Juci 2
3. A Murder is Announced David Giles Alan Plater 1985. február 28. Gyilkosság meghirdetve Komlós Juci 3
4. A Pocket Full of Rye Guy Slater T.R. Bowen 1985. március 7. Egy marék rozs Komlós Juci 4
5. The Murder at the Vicarage Julian Amyes T.R. Bowen 1986. december 25. Gyilkosság a paplakban Komlós Juci 5
6. Sleeping Murder John Davies Ken Taylor 1987. január 11. Takard el az arcát![36] Komlós Juci 6
7. At Bertram's Hotel Mary McMurry Jill Hyem 1987. január 25. A Bertram Szálló Komlós Juci 7
8. Nemesis David Tucker T.R. Bowen 1987. február 8. Nemezis Kassai Ilona 8
9. 4.50 from Paddington Martyn Friend T.R. Bowen 1987. december 25. Paddington 16.50 Kassai Ilona 9
10. A Caribbean Mystery Christopher Petit T.R. Bowen 1989. december 25. Rejtély az Antillákon Tolnay Klári 10
11. They Do It with Mirrors Norman Stone T.R. Bowen 1991. december 29. [37] 11
12. The Mirror Crack'd from
Side to Side
Norman Stone T.R. Bowen 1992. december 27. A kristálytükör meghasadt Pásztor Erzsi 12

Raakhí (Raakhí Gulzar, hindi nyelven राखी गुलजार)

2003-ban egy bollywoodi film készült A kristálytükör meghasadt alapján, ebben alakította a bengáli színésznő Miss Marple szerepét.[38]

Geraldine McEwan mint Miss Marple

Geraldine McEwan

A Hickson halála után forgatott angol tévésorozatban Geraldine McEwan angol színésznő alakította Miss Marple-t. A sorozat olyan epizódokat is tartalmaz, amelyek eredetijében Miss Marple nem szerepel. A Marple sorozat első három évadjának filmjei:[39]

  • Holttest a könyvtárszobában (The Body in the Library) (2004)
  • Gyilkosság a paplakban (The Murder at the Vicarage) (2004)
  • Paddington 16.50 (4.50 from Paddington) (2004)
  • Gyilkosság meghirdetve (A Murder Is Announced) (2005)
  • Szunnyadó gyilkosság (Sleeping Murder) (2006)
  • A láthatatlan kéz (The Moving Finger) (2006)
  • Balhüvelykem bizsereg… (By the Pricking of My Thumbs) (2006)
  • A Sittaford rejtély (The Sittaford Mistery) (2006)
  • A Bertram Szálló (At Bertram's Hotel) (2007)
  • Az alibi (Ordeal by Innocence) (2007)
  • Éjféltájt (Towards Zero) (2008)
  • Nemezis (Nemesis) (2008)

Julia McKenzie

A Marple negyedik évadjától Julia McKenzie vette át a szerepet.[40] Az ő közreműködésével készültek az alábbi epizódok:[41]

  • Egy marék rozs (A Pocketful of Rye) (2008)
  • Könnyű gyilkosság (Murder is Easy) (2008)
  • Miért nem szóltak Evansnak? (Why Didn't They Ask Evans?) (2008)
  • Szemfényvesztők (They Do It with Mirrors) (2009)
  • A kristálytükör meghasadt (The Mirror Crack'd from Side to Side) (2010)
  • A kastély titka (The Secret of Chimneys) (2010)
  • A kék muskátli (The Blue Geranium) (2010)
  • Bűbájos gyilkosok (The Pale Horse) (2010)
  • Rejtély az Antillákon (A Caribbean Mystery) (2013)
  • Greenshaw bolondvára (Greenshaw's Folly) (2013)
  • Végtelen éjszaka (Endless Night) (2013)

Egyéb megjelenések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miss Marple Tea Room
Miss Marple-ról elnevezett teaház Ausztráliában

1984-től kezdve a BBC rádiójátékokat készített a Miss Marple-novellákból; ezeket nagy sikerrel sugározták.[42] 1993-2001 között a BBC 4 elkészítette az összes Marple-regény rádióváltozatát June Whitfielddel a főszerepben, ezeket még 2008-2009-ben is sugározták.[43]

2004-ben egy 39 részes anime-sorozat készült Agatha Christie no Meitantei Poirot to Marple címmel, amelyben Miss Marple és Hercule Poirot egyaránt szerepelnek. Az összekötő kapocs köztük Mabel West, Miss Marple unokaöccsének, Raymond Westnek a lánya, aki Poirot asszisztense lesz.[44] (Agatha Christie-nek viszont nem állt szándékában két híres hősét egyazon regényben szerepeltetni, noha rengeteg levelet kapott a rajongóktól, akik kérték ezt tőle. A találkozóra azonban nem került sor, és hogy miért, azt megalkotójuk így foglalta össze önéletrajzi írásában: „Biztosra veszem, ők nem élveznék ezt a találkozót: Hercule Poirot, ez a tökéletes egoista aligha örülne annak, ha szakmai dolgokban kioktatná egy vénkisasszony, és profi nyomozóként nem érezné otthon magát Miss Marple világában. Mindketten sztárok, de két különböző világban élnek és mozognak.”[45]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Agatha Christie hivatalos weboldala
  2. Hadnagy–Molnár: 139., 219.
  3. Miss Marple a hivatalos Agatha Christie weboldalon
  4. Miss Marple és Agatha Christie titkai, litera.hu, 2008. szeptember 16.
  5. Marple, Jane (Fictitious character) (angol nyelven). WorldCat Identities. (Hozzáférés: 2009. április 22.)
  6. Agatha Christie hivatalos weboldala
  7. Christie: 496-497.
  8. Christie: 499.
  9. A Kedd Esti Klub című novella a hivatalos Agatha Christie weboldalon
  10. Bunson: 317.
  11. ^ a b Hadnagy-Molnár: 140.
  12. ^ a b c d Shaw–Vanecker.
  13. www.funtrivia.com
  14. Bunson: 313.
  15. ^ a b Bunson: 314.
  16. Hadnagy-Molnár: 55.
  17. All About Agatha Christie (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. április 22.)
  18. Université Laval. Département de sociologie et d'anthropologie, Universite Laval. Recherches sociographiques (francia nyelven). Quebec: Presses Université Laval. ISSN 0034-1282 (2004) 
  19. Anne Mathonet. Regard et voyeurisme dans l'œuvre romanesque de Simenon (francia nyelven). Editions du CEFAL. ISBN 287130047X (1996) 
  20. Fotis Jannidis. Figur und Person: Beitrag zu einer historischen Narratologie (német nyelven). Walter de Gruyter. ISBN 3110178079 (2004) 
  21. Contemporary Literary Criticism. Christie Agatha (Vol. 110) - Introduction (angol nyelven). eNotes. (Hozzáférés: 2009. április 25.)
  22. Paul Ward. Britishness since 1870 (angol nyelven). Routledge. ISBN 0415220165 (2004) 
  23. David C. Steinmetz: Miss Marple Reads The Bible. Detective Fiction and Art of Biblical Interpretation (angol nyelven) (pdf). (Hozzáférés: 2009. április 25.)
  24. Marc Sheppard: Miss Marple on Global Warming (angol nyelven), 2007. március 15. (Hozzáférés: 2009. április 25.)
  25. Sabine Buchholz. Die Verwendung des Klatschmotivs in Agatha Christies Detektivromanen um Miss Marple (német nyelven). GRIN Verlag. ISBN 3638919935 (2008) 
  26. Sabine Buchholz. Die literarische Rezeption der Detektivromane Agatha Christies in Deutschland (német nyelven). GRIN Verlag. ISBN 3638854892 (2007) 
  27. A Murder is Announced az IMDb-n
  28. Hadnagy-Molnár: 527.
  29. Inge Langen az IMDb-n
  30. Death on the Nile az IMDb-n
  31. The Mirror Crack'd az IMDb-n
  32. Helen Hayes az IMDb-n
  33. Ita Ever az IMDb-n
  34. Joan Hickson az IMDb-n
  35. Miss Marple - the BBC TV Series (angol nyelven). BBC, 2006. október 23. (Hozzáférés: 2009. április 22.)
  36. A film magyar címe John Webster angol drámaíró 1614-ben bemutatott Amalfi hercegnő című művéből származik, amely a regényben egy színházi előadás során hangzik el. A teljes idézet a következő: „Takard el arcát, káprázik szemem – Fiatalon halt meg.” (Vas István fordítása)
  37. Magyarországon eddig még nem mutatták be.
  38. A film adatlapja az IMDb-n
  39. Geraldine McEwan az IMDb-n
  40. The Stage, 2008. február 11.
  41. Julia McKenzie az IMDb-n
  42. David Christopher. British culture: an introduction (angol nyelven). Routledge. ISBN 0415142180 (1999) 
  43. BBC TV & Radio Programmes - Search results for Miss Marple (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. április 26.)
  44. www.animenewsnetwork.com
  45. Christie: 496.
  • Agatha Christie regényei és elbeszélései:
  1. Nemezis, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-07-6620-5, 262. oldal
  2. Nem csalás, nem ámítás, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, HU ISBN 963-07-8017-8, 30. oldal
  3. Nem csalás, nem ámítás, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, HU ISBN 963-07-8017-8, 11. oldal
  4. Tizenhárom rejtély, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, HU ISBN 963-548-052-0, 129. oldal
  5. A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-07-3302-1, 19. oldal
  6. Rejtély az Antillákon, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-07-7000-8, 171. oldal
  7. A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-07-3302-1, 43. oldal
  8. Nemezis, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-07-6620-5, 15. oldal
  9. Gyilkosság a paplakban, Magvető Könyvkiadó Budapest, 1978, ISBN 963-270-974-8, 184. oldal
  10. Gyilkosság a paplakban, Magvető Könyvkiadó Budapest, 1978, ISBN 963-270-974-8, 99. oldal
  11. A kristálytükör meghasadt, Magyar Könyvklub, Budapest, 1998, ISBN 963-548-697-9, 10. oldal
  12. ^ a b Szunnyadó gyilkosság, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-7458-09-3, 22. oldal
  13. A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-07-3302-1, 67. és 205. oldal
  14. Rejtély az Antillákon, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-07-7000-8, 36. oldal
  15. Nemezis, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-07-6620-5, 247-248. oldal
  16. A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-07-3302-1, 103. oldal
  17. Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-07-4531-3, 12. oldal
  18. Gyilkosság méretre, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, ISBN 963-548-148-9, 103. oldal
  19. Gyilkosság meghirdetve, Magyar Könyvklub, Budapest, 1998, ISBN 963-548-698-7, 102. oldal
  20. Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987, ISBN 963-07-3951-8, 24. oldal
  21. Egy marék rozs, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-07-8017-8, 104. oldal
  22. A láthatatlan kéz, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-8413-14-X, 209. oldal
  23. Holttest a könyvtárszobában, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000, ISBN 963-07-6719-8, 16. oldal
  24. Nem csalás, nem ámítás, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-07-8017-8, 20. oldal
  25. Szunnyadó gyilkosság, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-7458-09-3, 54. oldal
  26. Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-07-4531-3, 35. oldal
  27. A láthatatlan kéz, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-8413-14-X, 200-201. oldal
  28. Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-07-4531-3, 238. oldal
  29. Holttest a könyvtárszobában, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000, ISBN 963-07-6719-8, 194. oldal
  30. Nemezis, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-07-6620-5, 239-241. oldal
  31. Szunnyadó gyilkosság, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1991, HU ISBN 963-7458-09-3, 206. oldal
  32. Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-07-4531-3, 130. oldal
  33. Nem csalás, nem ámítás, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-07-8017-8, 245. oldal
  34. Holttest a könyvtárszobában, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000, ISBN 963-07-6719-8, 184. oldal
  35. Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-07-4531-3, 100. oldal
  36. Egy marék rozs, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-07-8017-8, 100. oldal
  37. Holttest a könyvtárszobában, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000, ISBN 963-07-6719-8, 169-175. oldal
  38. A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-07-3302-1, 18. és 101. oldal
  39. Gyilkosság méretre, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, ISBN 963-548-148-9, 47. oldal
  40. Gyilkosság a paplakban, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-270-974-8, 347. oldal
  41. Gyilkosság méretre, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, ISBN 963-548-148-9, 64. oldal
  42. A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-07-3302-1, 101. oldal
  43. Tizenhárom rejtély, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, HU ISBN 963-548-052-0, 9. oldal
  44. Gyilkosság a paplakban, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-270-974-8, 234. oldal
  45. Gyilkosság méretre, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, ISBN 963-548-148-9, 16. oldal
  46. A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-07-3302-1, 18. oldal
  47. Rejtély az Antillákon, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-07-7000-8, 8. oldal
  48. A kristálytükör meghasadt, Magyar Könyvklub, Budapest, 1998, ISBN 963-548-697-9, 13. és 32. oldal
  49. Gyilkosság méretre, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, ISBN 963-548-148-9, 17. és 114. oldal
  50. Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-07-4531-3, 158. oldal
  51. Szunnyadó gyilkosság, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-7458-09-3, 38-42. oldal
  52. Gyilkosság méretre, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, ISBN 963-548-148-9, 67. oldal
  53. Rejtély az Antillákon, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-07-7000-8, 161. oldal
  54. A karácsonyi puding, Aquila Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978-963-679-557-3, 257. oldal
  55. Gyilkosság meghirdetve, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1977, ISBN 963-270-432-0, 53. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Christie: Agatha Christie: Életem. Budapest: Partvonal. 2008. ISBN 9789639644953  
  • Bunson: Matthew Bunson: Agatha Christie világa. (hely nélkül): Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 9789635491759  
  • Hadnagy–Molnár: Hadnagy Róbert – Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz. Budapest: Európa. 2004. ISBN 9630774291  
  • Shaw–Vanecker: Marion Shaw – Sabine Vanacker: Reflecting on Miss Marple. (hely nélkül): Taylor & Francis. 1991. ISBN 0415017947  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]