Jávai orrszarvú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Jávai orrszarvú
A londoni állatkertben, 1874–1885 között élt jávai orrszarvú
A londoni állatkertben, 1874–1885 között élt jávai orrszarvú
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Orrszarvúfélék (Rhinocerotidae)
Alcsalád: Rhinocerotinae
Nemzetség: Rhinocerotini
Nem: Rhinoceros
Linnaeus, 1758
Faj: R. sondaicus
Tudományos név
Rhinoceros sondaicus
Desmarest, 1822[1]
Szinonimák
Elterjedés
A jávai orrszarvú elterjedési területe;a narancsszínű az egykori, a vörös a jelenlegi terület[2]
A jávai orrszarvú elterjedési területe;
a narancsszínű az egykori, a vörös a jelenlegi terület[2]
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Jávai orrszarvú témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jávai orrszarvú témájú kategóriát.

A jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus)[3] az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül az orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) családjába tartozó faj. Az indiai orrszarvúnak e kisebbik rokona igen ritka állat, továbbá egyike a ma is élő öt orrszarvúfajnak. Ugyanabba az emlősnembe tartozik, mint az indiai orrszarvú, azaz a Rhinocerosba, melyet „páncélos orrszarvúnak” becéznek. Ez az elnevezés a mozaikszerű, vastag bőrükre utal. A 3,1–3,2 méteres hosszúságával és 1,4–1,7 méteres magasságával, a méret szempontjából közelebb áll a keskenyszájú orrszarvúval (Diceros bicornis). A 25 centiméternél rövidebb tülke jóval kisebb, mint a többi orrszarvúé. E faj esetében, csak a kifejlett hímnek van tülke. Ez az orrszarvúakra egyébként jellemző kellék a nőstényeknél hiányzik.

A három ázsiai orrszarvúfaj közül, korábban a jávai orrszarvú volt a legelterjedtebb. Előfordulási területe magába foglalta a Jáva és Szumátra szigeteket, valamint Délkelet-Ázsiát, Indiát és Kínát. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) súlyosan veszélyeztetett fajnak minősíti ezt a ritka állatot;[4] az indok az, hogy a vadonban már csak egy állományáról lehet tudni, továbbá egyetlen példánya sem található az állatkertekben. A nagytestű emlősök között a jávai orrszarvú az egyik legritkább.[5] Az Indonéziához tartozó Jáva sziget nyugati végén levő Ujung Kulon Nemzeti Parkban már kevesebb, mint negyven példány él.[6] 2011-ben, a világ második állománya, amely a vietnami Cát Tiên Nemzeti Parkban élt, mára már kihalt.[7] Ennek a fő oka valószínűleg az orvvadászat, mivel az orrszarvúak tülkének a hagyományos kínai orvoslásban nagy kereslete van. A feketepiacon egy kilogramm orrszarvútülök 30 000 amerikai dollárt ér.[5] Amikor az európaiak gyarmatosítani kezdték a térséget, a jávai orrszarvú vadásztrófeává vált. Az élőhelyének elvesztése és a délkelet-ázsiai háborúk, mint például a vietnami háború, hozzájárultak az orrszarvú egyedszámának drasztikus a csökkenéséhez, továbbá a folytonos zavarások meggátolták az állomány visszaszaporodását, azaz reprodukcióját.[8] Elterjedésének utolsó megmaradt és védett része az Ujung Kulon Nemzeti Parkban található meg, azonban itt sincs teljes biztonságban, mivel továbbra is veszélyeztetik az orvvadászok, a betegségek, a kis genetikai változatosság és az ennek következtében fellépő beltenyészet.

Ez az orrszarvúfaj a vadonban, körülbelül 30–45 évet élhet. Eredeti természetes élőhelye az alföldi esőerdők, a nedves füves puszták és az ártéri területek voltak. Általában magányos állat, kivéve a szaporodási időszakban, vagy amikor a tehénnek borja van. Az itatóknál vagy a sós helyeken kisebb csoportban is figyelték már meg. Az emberen kívül a felnőtt jávai orrszarvúnak nincsen természetes ellensége. Általában kerüli az embert, de ha veszélyben érzi magát, akkor támadólag léphet fel. A kutatók és a természetvédők ritkán tanulmányozzák, vagy egyáltalán látják, főleg a nyomokból és ürülékből következtetnek viselkedésére és életmódjára. Ez azért van így, mert igen ritka az állat ahhoz, hogy egykönnyen rábukkanjanak, továbbá tartanak attól, hogy megzavarják a viselkedését. A kutatók a nyomkeresés és az ürülékgyűjtés mellett fákra erősített fényképezőgépeket, kamerákat is használnak. Az öt ma élő orrszarvúfaj közül a jávai orrszarvú a legkevésbé tanulmányozott. 2011. február 28-án a WWF (magyarul: Természetvédelmi Világalap) és az Indonéziai Nemzeti Parkok Hivatala tulajdonában levő erdei fényképezőgép lefényképezett két felnőtt állatot a borjaikkal együtt; ez pedig bizonyíték arra, hogy a jávai orrszarvú még szaporodik.[9] 2012 áprilisában ugyanaz a hivatal videofelvételeket adott ki, melyekben 35 különböző példány látható; ezek között vannak tehenek borjaikkal, valamint udvarló felnőttek.[10]

Felfedezése és neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jávai orrszarvú koponya a londoni Grant Museum of Zoology-ban

Az európai természetkutatók először 1787-ben tanulmányozhatták ezt a fajt, amikor is Jávában két példányt le tudtak lőni. E példányok koponyáit elküldték az akkor már híres, holland természettudósnak, Petrus Campernek, aki azonban 1789-ben meghalt, mielőtt kiadta volna felfedezését, mely szerint ez az orrszarvú egy önálló faj, nem az indiai orrszarvú egyik állománya. Alfred Duvaucel francia természettudós és kutató, Georges Cuvier mostohafia, Szumátrán lelőtt egy ilyen orrszarvút, a példányt pedig elküldte mostohaapjának, aki 1822-ben új fajnak nyilvánította. Szintén 1822-ben Anselme Gaëtan Desmarest francia zoológus, Rhinoceros sondaicusnak nevezte el az állatot. A ma is élő orrszarvúak közül a jávai orrszarvút fedezték fel utolsóként.[11] Desmarest először szumátrainak tartotta az általa leírt példányt, de később átírta jávai származásúnak.[1]

A faj nemének a neve, azaz a Rhinoceros az ógörög nyelvből származik; és egy összetett szó: rhis = „orr” és ceras = „szarv”, ami magyarul nem egyéb, mint „orrszarvú”. A tudományos fajneve a sondaicus a Szunda-szigetekből ered, hiszen ez a szigetcsoport magába foglalja az orrszarvú által lakott szigeteket, vagyis Jávát és Szumátrát. A jávai orrszarvúnak egyéb laikus nevei a következők: szumátrai orrszarvú vagy kisebb egyszarvú rinocérosz (a nagyobb egyszarvú rinocérosz az indiai orrszarvút illeti).[12]

Kifejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feltételezések szerint az első orrszarvúfélék a kora eocén korszakban váltak le a többi páratlanujjú patásoktól (Perissodactyla). A mitokondriális DNS-vizsgálat szerint a modern orrszarvúak ősei és a lófélék (Equidae) ősei, körülbelül 50 millió évvel ezelőtt válhattak szét.[13] A mai orrszarvúfélék családja Eurázsiában jelent meg először, az eocén kor vége felé. A mai fajok ősei, körülbelül a miocén kor idején kezdték elhagyni Ázsiát.[14]

A Rhinoceros emlősnem két élő faja, a kövületek alapján körülbelül 1,6–3,3 millió éve jelentek meg, Ázsia területén. A molekuláris vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a két állat külön fajként létezett már 11,7 millió évvel ezelőtt is.[15] Habár az orrszarvúféléken belül e két fajé a típusnem, azaz a Rhinoceros, az állatok nem állnak közelebbi rokonságban a többi orrszarvúval. Különböző kutatások és elméletek szerint e két orrszarvúfaj rokonságban állhatott a manapság már fosszilis Gaindetheriummal és Punjabitheriummal. A kladisztikai vizsgálatok szerint a „páncélos orrszarvúakat” és a fosszilis Punjabitheriumot ugyanabba a kládba kellene helyezni, mint amelybe a szumátrai orrszarvút (Dicerorhinus sumatrensis) is. Más kutatások szerint a szumátrai orrszarvú az afrikai orrszarvúakkal állna közelebbi rokonságban.[16] Meglehet, hogy a szumátrai orrszarvú a többi ázsiai orrszarvútól körülbelül 15 millió éve válhatott le,[14] de a mitokondriális adatok szerint akár 25,9 millió év is lehet köztük.[15]

Rokonai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indiai orrszarvú tehén borjával; ez az állat a jávai orrszarvú legközelebbi rokona
Előfordulási területének legnagyobb részén a vadászat áldozata lett

Legközelebbi rokona és a Rhinoceros emlősnem másik élő tagja, az indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis).[17]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legoptimistább becslések szerint is manapság már száznál is kevesebb jávai orrszarvú létezik, emiatt a világ legveszélyeztetettebb fajai közé sorolják.[18] Ennek az orrszarvúfajnak az utolsó menedéke Jáva nyugati csücskében van, az úgynevezett Ujung Kulon Nemzeti Parkban.[19][20]

Korábban az előfordulási területe az indiai Asszámtól és Bangladestől kezdve, Mianmaron, Thaiföldön, Kambodzsán, Laoszon és Vietnamon keresztül, délfelé a Maláj-félszigetig és Indonézia egyes szigetéig terjedt. Elterjedésének északi határát Kína déli része, míg déli határát a névadó Jáva sziget képezték. Talán Borneón is élt.[21] Elterjedésének egyes területeit megosztotta az indiai, illetve a szumátrai orrszarvúakkal.[22] Ez az emlősállat főleg az alföldi, sűrű esőerdőket, nedves füves pusztákat, lápréteket és ártéri területeket választja otthonául. Az olyan helyeket kedveli, ahol bőségesen van iszap és sár; előszeretettel dagonyázik. Bár a síkságokat, alföldeket kedveli, Vietnamban a háborúk és orvvadászok miatt kénytelen volt felhúzódni a magashegységekbe. Itt akár 2000 méter magasságban is megtalálták.[23]

Az állat elterjedési területe az elmúlt háromezer évben egyre csak csökken. I. e. 1000 körül ez az orrszarvú Dél-Kínában is élt, de ahogy az emberek egyre többen lettek, az állat körülbelül évente félkilométernyit délre vándorolt.[24] Indiából valószínűleg a 20. század első évtizedében halhatott ki.[22] A Maláj-félsziget utolsó példányát 1932 előtt lőtték ki.[25] A vadászfeljegyzések szerint ez az orrszarvú az 1950-es évek végéig még élt Szumátra szigetén is. A vietnami háború végén a szakértők úgy vélték, hogy az összes kontinentális jávai orrszarvú kihalt, a kambodzsai vadászok és favágók viszont orrszarvúakról számoltak be a Cardamom-hegység közelében.[26] A keresésükre indított kutatások azonban nem jártak eredménnyel. Az 1980-as évek végén egy kis állományra bukkantak a vietnami Cát Tiênnél. Ennek a kis állománynak a legutolsó példányát 2010-ben ejtették el az orvvadászok.[27] Borneóról is érkeztek beszámolók orrszarvúakról, azonban azt nem lehet tudni, hogy jávai orrszarvúról van-e szó, vagy a szumátrai orrszarvú egy elszigetelt, eddig még felfedezetlen kis állományáról, amely még ott fennmaradt.[21]

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ennek az orrszarvúfajnak korábban három alfaja élt, manapság viszont már csak az egyikük létezik.

  • Rhinoceros sondaicus sondaicus Desmarest, 1822. A törzsalfaj, melyet indonéziai szunda orrszarvúnak is neveznek. Korábban elterjedt volt a Jáva és Szumátra szigeteken, manapság viszont az Ujung Kulon Nemzeti Park területére, azaz Jáva szigetének nyugati csúcsára szorult vissza; itt már csak kevesebb, mint 40 példány él. Van olyan vélemény, hogy ennek az alfajnak a szumátrai állománya egy egészen más alfajt képez, a R. s. floweri-t, azonban ezt a feltevést nem fogadják el széles körben.[19][28]
  • Rhinoceros sondaicus annamiticus Heude, 1892. Az állatot vietnami orrszarvúnak is nevezték. Korábban Kína déli részén, Vietnamban, Kambodzsában, Laoszban, Thaiföldön és Malajziában fordult elő. Tudományos alfajneve, az annamiticus a délkelet-ázsiai Annamite-hegységből ered; mivel elterjedése e hegységet is magába foglalta. 2006-ban a vietnami Cát Tiên Nemzeti Parkban 12 fősre becsült állományt fedeztek fel. Ezek az állatok a park alföldi erdeiben éltek. A genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a vietnami és az indonéziai állományok közös őse valamikor 300 ezer és 2 millió évvel ezelőtt élhetett, azaz a két állomány azóta külön élt.[28][19] Ennek az újra felfedezett alfajnak is az ember lett a veszte orvvadászok 2010 áprilisában lőtték le az utolsó példányt.[29] Kisebb termetű alfaj volt.[30]
  • Rhinoceros sondaicus inermis Lesson, 1838, laikus megnevezéssel indiai szunda orrszarvú. Korábban Asszám (India), Banglades és Mianmar területén élt, de valószínűleg már 1925 előtt kihalt.[31] Alfajneve, az inermis magyarul „fegyvertelent” jelent. Talán azért kapta ezt a nevet, mivel a kifejlett bikáknak is nagyon kicsi volt a tülke, a teheneknek pedig hiányzott. Ennek az alfajnak a típuspéldánya egy tülök nélküli tehén volt. A mianmari politikai helyzet meggátolta az orrszarvú felkutatását, bár a valószínűsége annak, hogy ez az alfaj még létezzen, nagyon csekély.[23][32][22]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bőr mozaikszerű elrendezése…
…páncélozott megjelenést kölcsönöz az állatnak

A jávai orrszarvú kisebb, mint az indiai orrszarvú; mérete majdnem megegyezik a keskenyszájú orrszarvúéval. A Jáva sziget legnagyobb állata, továbbá a második legnagyobb állat Indonéziában az ázsiai elefánt (Elephas maximus) után. Fej-testhossza 3–4 méter, marmagassága 1,4–1,7 méter. Testtömege 900–2300 kilogramm közöttre tehető, bár újabb és megbízható mérések nincsenek, az állat ritkasága, illetve a nem zavarási politika miatt. Állítólag a nemek mérete között nemigen van különbség, bár a tehenek valamivel nagyobbak lehetnek a bikáknál.[33] A fényképek és a lábnyomok méreteinek alapján a vietnami példányok jóval kisebbek voltak, mint jávai fajtársaik.[34]

Amint az indiai orrszarvúnak, a jávai orrszarvúnak is egy tülke van; a másik három élő orrszarvúnak 2–2 tülök ül az orrán, illetve a pofáján. A jávai orrszarvú tülkének hossza általában 20 centiméter, de akár 27 centiméteresre is megnőhet. Kizárólag csak a bikáknak van tülke, az összes élő orrszarvú közül, csak a szóban forgó faj tehenének nincsen tülke. Ennek ellenére egyes tehén növeszthet 2,5–5 centiméteres dudort a tülök helyére. A többi orrszarvútól eltérően ez a faj nemigen használja tülkét a fajon belüli verekedésben, inkább a sártúrásban, a növények közelebb hozatalához és a sűrű aljnövényzetben való útnyitáshoz használja fel. A többi levélevő orrszarvúfajhoz (keskenyszájú, indiai és szumátrai) hasonlóan, az ajkai kihegyesednek és nagyon mozgékonyak. Alsó metszőfogai hosszúak és hegyesek; amikor az állatok verekednek a tülök helyett ezeket használják. A metszőfogak mögött, két sorba rendeződve 6–6 alacsony koronájú őrlőfog van; ezekkel rágja meg a táplálékát, a szívós, olykor kemény növényzetet. Mint az összes többi rokona, ez az emlősállat is jól hall és szagol, azonban a látása eléggé gyenge.[34]

Szőrzet nélküli testét bőrredők fedik, ezek a háton, a marnál és a vállnál találhatók. Bőre szürke vagy szürkésbarna színű. A bőr mozaikszerű elrendezése páncélozott megjelenést kölcsönöz az állatnak. A marnál levő bőrredői kisebbek, mint az indiai fajnál, azonban mégis nyeregszerűen hatnak. Farka szembetűnőbb mint a rokonáé. Mivel a kutatók nem akarják megzavarni így csak kevés adathoz tudnak hozzáférni; főleg az ürülékgyűjtés, valamint a fákra erősített vadkamerák segítenek ebben. Ezek miatt egyes adatok lehet nem is pontosak.[35]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az állatfaj általában magányos. A fajtársak csak a párzási időszakban keresik fel egymást, a tehenet pedig borja kíséretében lehet látni. Olykor több példány is összegyűlhet a dagonyázó és sót nyaldosó helyeken. A dagonyázást mind az öt orrszarvúfaj kedveli, mivel ez hűti le a testüket, továbbá megóvja a betegségektől és az azokat hordozó élősködőktől. A jávai orrszarvú nem maga vájja a dagonyázó helyet, inkább a más állatok által kivájt gödröt, vagy a természetes mélyedéseket használja fel, esetleg a kisméretű tülkével megnagyobbítja a már meglevő gödröt, a maga méretére igazítva. Egyes helyeken pedig sóhoz és egyéb ásványokhoz juthat; itt az ásvány dús iszapot kezdi enni, vagy a talajt nyalni. A bika területe, körülbelül 12–20 négyzetkilométeres, míg a tehéné ennél kisebb, csak 3–14 négyzetkilométeres. A bikák területe ritkán fedi egymást, a teheneké gyakrabban. Még nem lehet tudni, hogy vannak-e territoriális verekedések, legalábbis a kutatók ilyet még nem figyeltek meg.[36]

A bika ürülékkupaccal és vizeletspricceléssel jelöli meg a területét. Ezek mellett lábával felkaparja a talajt és kidönt néhány csemetét. Egyéb orrszarvúfajok hatalmas ürülékkupacokat készítenek, utána pedig hátsó lábaikat bemaszatolják vele. A szumátrai és a jávai orrszarvúk is készítenek ürülékkupacot, azonban hátsó lábaikat nem teszik bele. A kutatók szerint ennek az utolsó mozdulatnak a kihagyása azért van, mert az esőerdők nedves és sűrű aljnövényzetében az ürülék a lábukról elég hamar lekopna, tehát nem járnának be vele eléggé nagy területet.[36]

A jávai orrszarvú jóval csendesebb, mint a szumátrai orrszarvú. Ezidáig, csak nagyon kevés jávai orrszarvú hangfelvétel létezik. A kifejlett állatnak, az emberen kívül nincs természetes ellensége. Ez a faj, főleg a vietnami állománya igen félénk volt, amikor csak embert észlelt, a sűrű növényzetbe menekült. Habár ez a félénksége jól védte az állatot az embertől, a tanulmányozását azonban majdnem ellehetetlenítette.[8] A félénksége ellenére, ha beszorítják az orrszarvút, akkor támadni fog. Támadáskor az állkapocscsontján (mandibula) levő hosszabb és hegyes metszőfogait használja, valamint döfködő fejmozdulatokat tesz.[36] A magányos és antiszociális viselkedés az ember által okozott stressznek köszönhető; a korábbi feljegyzések szerint a jávai orrszarvú társasabb lény volt.[19] Feltételezések szerint körülbelül 30–45 évet élhet.[34]

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Növényevőként növényi eredetű táplálékot fogyaszt, mint például növénysarjak, gallyak, bogyók, levelek és termések. Az általa kedvelt tápláléknövények a tisztásokon, bozótosokban és egyéb nyíltabb területeken nőnek, olyan helyeken, ahol nemigen vannak magas fák. Az orrszarvú csemetéket is kidönthet, hogy hozzáférjen a friss levelekhez. A táplálékát a mozgatható ajkaival fogja meg. Talán az összes orrszarvú közül a jávai fajnak van, vagy pontosabban inkább volt a legváltozatosabb étrendje, mivel bár most inkább csak levélevő, mert a sűrű erdőbe szorult vissza, korábban a nyílt területeken füvet is legelhetett. Feltételezések szerint naponta körülbelül 50 kilogrammnyi táplálékra van szüksége. Amint a szumátrai fajnak, a jávai orrszarvúnak is szüksége van a sókra. Bár a történelmi elterjedési területén több ilyen sónyaldosó hely is volt, utolsó menedékén, az Ujung Kulon Nemzeti Parkban nem található ilyen. Emiatt a világ utolsó jávai orrszarvúi kénytelenek tengervizet inni a sóbevételhez.[36]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget a bika 8, a tehén 4 éves korban éri el; nincs meghatározott párzási időszakuk. A vemhesség 16 hónapig tart, ennek végén a tehén egy borjat hoz a világra. Az elválasztás két év után következik be.[17]

A jávai orrszarvú és az ember[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor az európaiak megjelentek a térségben, lőni kezdték az orrszarvút

A jávai orrszarvú – és az összes többi orrszarvúfaj – egyedszáma csökkenését az ember okozza, főleg az állatok tülke miatt. Kínában az orrszarvú tülköt már kétezer éve árusítják, a kínaiak hiedelme szerint a tülöknek gyógyítóereje van. Az orrszarvú bőréből továbbá védőfelszereléseket készítettek a kínai katonák számára, Vietnamban pedig úgy vélik, hogy gyógyítja a kígyómarást.[37] Mivel ez az orrszarvúfaj számos olyan helyen is élt, ahol az emberek többsége nagy szegénységben élt, az állatvédőknek nagyon nehéz volt rávenni őket, hogy ne öljék meg az egyébként haszontalannak vélt állatokat; a szegény embereknek jól jött a tülökért kapott pénz.[24] Amikor 1975-ben érvénybe lépett a Washingtoni egyezmény (CITES), a jávai orrszarvú az 1. listára került, amely a különösen veszélyeztetett fajokat foglalja magába. Ennek a határozatnak az értelmében minden nemzetközi kereskedés ezzel az állattal, vagy valamelyik testrészével szigorúan tilos.[38] A feketepiacon végzett megfigyelésekből kitudódott, hogy az ázsiai orrszarvúk tülkének kilogrammja akár 30 ezer amerikai dollárt is érhet. Ez háromszorosa az afrikai orrszarvú tülkök árának.[5]

Mint sok más afrikai és ázsiai nagytestű állatot, a jávai orrszarvút is trófeaként vadászták; vadászata pedig rohamosan megnőtt az európaiak megérkezésével az orrszarvú által lakott térségbe. Mivel korábban könnyű prédának bizonyultak, nagy számban ejtették el őket. Olyan mértékű vadászata folyt, hogy mikorra felmérték a pusztítást, az állat már csak Jáván és Vietnamban fordult elő, a többi helyről kipusztult.

A történelmi időkben az állománycsökkenését az élőhelyek elvesztése is okozta, bár ez a tényező manapság már nem annyira gond, hiszen utolsó menedéke védett lett. Elterjedési területének korábbi helyeit az emberi települések és a mezőgazdaságra használt kultúrtájak vették át. A megmaradt szegényes terület nemigen segít az állatnak kiheverni az orvvadászat okozta veszteségeket. Habár manapság szigorú védelem alatt áll, a jávai orrszarvú fennmaradása a jövőben bizonytalan. Mivel a megmaradt állomány egyetlen helyen él és kevés példányt számlál, a betegségek és a beltenyészet okozhatja majd a faj végzetét. A környezetvédő genetikusok becslései szerint a faj fennmaradásához és genetikai sokszínűségéhez legalább száz egyed kellene.[20]

Ujung Kulon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ujung Kulon Nemzeti Park, a jávai orrszarvú utolsó menedéke

1883-ban a jávai Ujung Kulon-félszigetet erősen megrongálta a Krakatau kitörése. A jávai orrszarvúak idővel visszatelepültek ide, azonban az emberek csak kisebb számban tértek vissza; emiatt a félsziget az állatok utolsó menedéke lett a szigeten.[20] 1931-ben, amikor ez az orrszarvúfaj a kihalás szélén állt a Szumátra szigetén, a Holland Kelet-India kormánya védettnek nyilvánította, és ez a határozat azóta is érvényes.[23] Az Ujung Kulonban az első orrszarvúszámlálást 1967-ben végezték el, ekkor 25 állatot számoltak. 1980-ra ez a szám megduplázódott; azóta is egészen mostanáig körülbelül 50 példány él; számuk nem csökkent, de nem is nőtt. Bár nincs természetes ellensége, a táplálékforrásért versengenie kell az elvadult szarvasmarhákkal; ilyenformán az orrszarvú szaporodását a táplálékért folyó versengés is megátolhatja.[39] Ezt a nemzeti parkot az indonéz erdészeti miniszter igazgatja.[23] 2006-ban négy új borjat vettek számba, ez pedig rekordszámot jelentett.[40]

2011 márciusában rejtett kamerákkal jávai orrszarvú felnőtteket és fiatalokat filmeztek le, amint a szaporodási szertartáson mentek keresztül.[41] 2011 januárja és októbere között a kamerák 35 különböző példányt vettek fel. 2011 decemberében 38 ezer hektáros területet jelöltek ki nekik a szaporodás fellendítéséhez; a hatóságok 2015-re 70–80 példányra szeretnék növelni az állományt.[42]

2012 áprilisában a WWF és a Nemzetközi Orrszarvú Alapítvány (International Rhino Foundation) 120 új kamerát adományozott a már meglevő 40 fára erősített fényképezőgép mellé, remélve, hogy megfigyelhetik az állatok mozgását, illetve szaporulatát. A legújabb felmérés szerint sokkal kevesebb tehén van, mint bika. A nemzeti park keleti részén 17 orrszarvúból csak négy tehén; ez is hátrányosan érintheti a faj fennmaradását.[43]

Mivel az Ujung Kulon a faj utolsó menedéke és a faj összes példánya egy helyen él, találkozhatnak egymással, nem gond számukra a párválasztás. Nem úgy a szumátrai orrszarvúnak, amelynek az utolsó példányai különböző, egymástól elszigetelt helyeken élnek. Az egy helyen élésnek a hátránya az, hogy egy nagyobb járvány vagy szökőár rögtön kiirthatja a fajt. Manapság az orvvadászat már nem jelent annyira nagy veszélyt a számára, mivel szigorúbban ellenőrzik az orrszarvú tülkökkel való kereskedelmet, továbbá a helybéli hatóságok aktívan vigyázzák a területet. A megmaradt orrszarvúak a legsűrűbb erdőkbe rejtőznek, mivel az Ujung Kulon Nemzeti Park egy eléggé elszigetelt helyen fekszik. Ezek ellenére az orrszarvú nincs teljes biztonságban. 2012-ben az ázsiai orrszarvú megmentési tervnek megfelelően a parkból megpróbálták kiirtani az Arenga pinnata nevű inváziós pálmafajt, amely túlárnyékolta a jávai orrszarvúnak szolgáló tápláléknövényeket. A banteng (Bos javanicus) szintén versenytársa az orrszarvúnak; emiatt a hatóságok tervezik, hogy elkerítik a park nyugati részét, hogy ezek tulokfélék ne háborgassák az orrszarvúakat.[44]

Cát Tiên[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vadászat miatt Vietnam elvesztette az orrszarvúját

Habár korábban széles körben elterjedt volt Délkelet-Ázsia területén, az 1970-es évek közepére, azaz a vietnami háború befejezte után, a zoológusok úgy vélték, hogy a jávai orrszarvú kontinentális állományai kihaltak. A háborúban vívott csaták, a napalm gyújtóbombák és az Agent Orange lombirtók használata, valamint a taposóaknák és a helybéliek orvvadászata mind az orrszarvú kihalásához vezethetett.[37]

1988-ban azonban, amikor egy vadász elejtett egy tehenet, a kihalás fogalma érvényét vesztette, a faj valahogy túlélte a háborút. 1989-ben a kutatók átvizsgálták Vietnam déli erdeit, az orrszarvút keresve, és Đồng Nai folyónál 15 különböző orrszarvúhoz tartozó lábnyomot találtak.[45] Emiatt ezen a helyen 1992-ben létrehozták a Cát Tiên Nemzeti Parkot.[37]

A 2000-es évek elején a vietnami állomány olyan nagyon lecsökkent, hogy a kutatók attól tartottak, hogy a jávai orrszarvú meg fog semmisülni. Felméréseik szerint csak 3–8 példány maradt, és ezekből egyikük sem volt bika.[20][40] A környezetvédők között felmerült, hogy fennmarad-e a vietnami állomány, és hogy jó lenne-e Indonéziából orrszarvúakat áthozni. Mások azonban bíztak a megmaradt állomány túlélőképességében.[8][46]

Fogságban tartott jávai orrszarvú körülbelül 1900-ban, Indiában

2009 októbere és 2010 márciusa között begyűjtött ürülékek genetikai vizsgálata után kiderült, hogy az összes lelet csak egy példánytól származik. 2010 május elején pedig egy elpusztult jávai orrszarvúra találtak. Az állatot lelőtték, tülkét pedig levágták az orvvadászok.[47] 2011 októberében a Nemzetközi Orrszarvú Alapítvány megerősítette a jávai orrszarvú vietnami állományának a kihalását. Ilyenformán az utolsó élő példányok ebből az orrszarvúfajból már csak az Ujung Kulon Nemzeti Parkban találhatóak meg.[7][30][27]

Fogságban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jávai orrszarvút már több mint száz éve nem tartottak a világ állatkertjeiben. A 19. században legalább négy ilyen orrszarvú volt látható Adelaide, Kalkutta és London állatkertjeiben. Legalább 22 fogságban tartott jávai orrszarvúról van irat, az igazi szám azonban meglehet, hogy nagyobb, mivel hasonlósága miatt gyakran összetévesztették a rokon indiai orrszarvúval.[48]

A jávai orrszarvú sohasem tűrte jól a fogságot. A legidősebb fogságban tartott példány 20 évesen pusztult el, ez pedig feleannyi, mint amennyi a vadonban él. Nincs adat vagy feljegyzés arra, miszerint valaha fogságban született volna jávai orrszarvú. Az utolsó fogságban tartott példány 1907-ben pusztult el; ez a dél-ausztráliai Adelaide állatkertben élt, ahol indiai orrszarvúként mutatták be.[34]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Rookmaaker, L.C. (1982.). „The type locality of the Javan Rhinoceros (Rhinoceros sondaicus Desmarest, 1822)”. Zeitschrift fur Saugetierkunde 47 (6), 381–382. o.  
  2. Map derived from range map in Foose and Van Strien (1997). This map does not include the possible population in Borneo described by Cranbook and Piper (2007).
  3. Sablon:MSW3 Perissodactyla
  4. van Strien, N.J., Steinmetz, R., Manullang, B., Sectionov, Han, K.H., Isnan, W., Rookmaaker, K., Sumardja, E., Khan, M.K.M. & Ellis, S. (2008). Rhinoceros sondaicus. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 2008-11-28.
  5. ^ a b c Dinerstein, Eric. The Return of the Unicorns; The Natural History and Conservation of the Greater One-Horned Rhinoceros. New York: Columbia University Press (2003). ISBN 0-231-08450-1 
  6. Kamerával követik a világ legritkább orrszarvúinak minden mozdulatát (angol nyelven). wwf.hu, 1992. május 22. (Hozzáférés: 2015. április 9.)
  7. ^ a b Kinver, Mark: Javan rhino 'now extinct in Vietnam'. BBC News, 2011. október 24. (Hozzáférés: 2012. június 19.)
  8. ^ a b c Santiapillai, C. (1992.). „Javan rhinoceros in Vietnam” (angol nyelven). Pachyderm 15, 25–27. o.  
  9. Critically Endangered Javan Rhinos and Calves Captured on Video (angol nyelven). WWF Global, 2011. február 28. (Hozzáférés: 2015. április 10.)
  10. Rhett A. Butler: Video documents nearly all the world's remaining Javan rhinos (angol nyelven). mongabay.com, 2012. május 1. (Hozzáférés: 2015. április 10.)
  11. Rookmaaker, Kees.szerk.: Fulconis, R.: First sightings of Asian rhinos, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6 (angol nyelven). London: European Association of Zoos and Aquaria (2005) 
  12. Javan Rhino (Rhinoceros sondaicus) (angol nyelven). International Rhino Foundation. (Hozzáférés: 2014. december 17.)
  13. Xu, Xiufeng (1996.). „The Complete Mitochondrial DNA Sequence of the Greater Indian Rhinoceros, Rhinoceros unicornis, and the Phylogenetic Relationship Among Carnivora, Perissodactyla, and Artiodactyla (+ Cetacea)” (angol nyelven). Molecular Biology and Evolution 13 (9), 1167–1173. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a025681. PMID 8896369.  
  14. ^ a b Lacombat, Frédéric.szerk.: Fulconis, R.: The evolution of the rhinoceros, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6 (angol nyelven). London: European Association of Zoos and Aquaria, 46–49. o (2005) 
  15. ^ a b Tougard, C. (2001.). „Phylogenetic relationships of the five extant rhinoceros species (Rhinocerotidae, Perissodactyla) based on mitochondrial cytochrome b and 12s rRNA genes” (angol nyelven) (pdf). Molecular Phylogenetics and Evolution 19 (1), 34–44. o. DOI:10.1006/mpev.2000.0903. PMID 11286489.  
  16. Cerdeño, Esperanza (1995.). „Cladistic Analysis of the Family Rhinocerotidae (Perissodactyla)” (angol nyelven) (PDF). Novitates (3143), Kiadó: American Museum of Natural History. ISSN 0003-0082. Hozzáférés ideje: 2007. november 4.  
  17. ^ a b Csodálatos állatvilág (magyar nyelven). Budapest: Mester K. ISBN 963-86092-0-6 (2000. április 25.) 
  18. Top 10 most endangered species in the world”, Daily Telegraph, 2010. január 4. (Hozzáférés ideje: 2012. március 12.) (angol nyelvű) 
  19. ^ a b c d Fernando, Prithiviraj (2006. június 1.). „Genetic diversity, phylogeny and conservation of the Javan rhinoceros (Rhinoceros sondaicus)”. Conservation Genetics 7 (3), 439–448. o. DOI:10.1007/s10592-006-9139-4.  
  20. ^ a b c d Derr, Mark. „Racing to Know the Rarest of Rhinos, Before It's Too Late”, The New York Times, 2006. július 11. (Hozzáférés ideje: 2007. október 14.) 
  21. ^ a b Cranbook, Earl of (2007.). „The Javan Rhinoceros Rhinoceros Sondaicus in Borneo” (angol nyelven) (PDF). The Raffles Bulletin of Zoology 55 (1), 217–220. o, Kiadó: University of Singapore. Hozzáférés ideje: 2007. november 4.  
  22. ^ a b c Rookmaaker, L.C. (2002. június 1.). „Historical records of the Javan rhinoceros in North-East India” (angol nyelven). Newsletter of the Rhino Foundation of Nature in North-East India (4), 11–12. o.  
  23. ^ a b c d Foose, Thomas J.. Asian Rhinos – Status Survey and Conservation Action Plan. IUCN, Gland, Switzerland, and Cambridge, UK (1997). ISBN 2-8317-0336-0 
  24. ^ a b Corlett, Richard T. (2007.). „The Impact of Hunting on the Mammalian Fauna of Tropical Asian Forests” (angol nyelven). Biotropica 39 (3), 202–303. o. DOI:10.1111/j.1744-7429.2007.00271.x.  
  25. Ismail, Faezah. „On the horns of a dilemma”, New Straits Times, 1998. június 9. (angol nyelvű) 
  26. Daltry, J.C.. Cardamom Mountains biodiversity survey (angol nyelven). Cambridge: Fauna and Flora International (2000). ISBN 190370300X 
  27. ^ a b Inadequate protection causes Javan rhino extinction in Vietnam (angol nyelven). Wwf.panda.org, 2011. október 25. [2012. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 24.)
  28. ^ a b van Strien, N.J., Steinmetz, R., Manullang, B., Sectionov, Han, K.H., Isnan, W., Rookmaaker, K., Sumardja, E., Khan, M.K.M. & Ellis, S.: Rhinoceros sondaicus. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2014.3.. International Union for Conservation of Nature, 2008. (Hozzáférés: 2015. április 10.)
  29. Az utolsó jávai orrszarvút is megölték Vietnamban (magyar nyelven). hvg.hu, 2011. (Hozzáférés: 2011. október 25.)
  30. ^ a b Gersmann, Hanna. „Javan rhino driven to extinction in Vietnam, conservationists say”, 2011. október 25. (Hozzáférés ideje: 2011. október 25.) (angol nyelvű) 
  31. Kees Rookmaaker (1997. július). „Old Rhino Accounts in Sundarbans” (angol nyelven) 24, Kiadó: Pachyderm.  
  32. Rookmaaker, Kees (1997.). „Records of the Sundarbans Rhinoceros (Rhinoceros sondaicus inermis) in India and Bangladesh” (angol nyelven). Pachyderm 24, 37–45. o.  
  33. Javan rhinoceros (Rhinoceros sondaicus) (angol nyelven). ARKive. (Hozzáférés: 2015. április 15.)
  34. ^ a b c d van Strien, Nico.szerk.: Fulconis, R.: Javan Rhinoceros, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6 (angol nyelven). London: European Association of Zoos and Aquaria, 75–79. o (2005) 
  35. Munro, Margaret. „Their trail is warm: Scientists are studying elusive rhinos by analyzing their feces”, National Post, 2002. május 10. (angol nyelvű) 
  36. ^ a b c d Hutchins, M. (2006.). „Rhinoceros behaviour: implications for captive management and conservation” (angol nyelven). International Zoo Yearbook 40 (1), 150–173. o, Kiadó: Zoological Society of London. DOI:10.1111/j.1748-1090.2006.00150.x.  
  37. ^ a b c Stanley, Bruce. „Scientists Find Surviving Members of Rhino Species”, 1993. június 22. 
  38. Emslie, R.. African Rhino. Status Survey and Conservation Action Plan (angol nyelven). IUCN/SSC African Rhino Specialist Group. IUCN, Gland, Switzerland and Cambridge, UK (1999). ISBN 2-8317-0502-9 
  39. Dursin, Richel. „Environment-Indonesia: Javan Rhinoceros Remains At High Risk”, Inter Press Service, 2001. január 16. (angol nyelvű) 
  40. ^ a b Williamson, Lucy. „Baby boom for near-extinct rhino”, BBC News, 2006. szeptember 1. (Hozzáférés ideje: 2007. október 16.) (angol nyelvű) 
  41. Rare rhinos captured on camera in Indonesia (Video Expires: 30 May 2011) (angol nyelven). abc.net.au, 2011. május 30. (Hozzáférés: 2015. április 15.)
  42. Cameras show 35 rare rhinos in Indonesia: official (angol nyelven). phys.org, 2011. december 30. (Hozzáférés: 2015. április 15.)
  43. Alina Musta’idah: Cameras Used to Help Save Endangered Javan Rhino (angol nyelven). Jakarta Globe, 2012. április 17.
  44. Oliver Milman: Sunda rhino clings to survival in last forest stronghold (angol nyelven). The Guardian, 2012. szeptember 7. (Hozzáférés: 2015. április 15.)
  45. Raeburn, Paul. „World's Rarest Rhinos Found In War-Ravaged Region of Vietnam”, 1989. április 24. (angol nyelvű) 
  46. Javan Rhinoceros; Rare, mysterious, and highly threatened (angol nyelven). World Wildlife Fund, 2007. március 28. (Hozzáférés: 2007. november 4.)
  47. Rare Javan rhino found dead in Vietnam (angol nyelven). WWF, 2010. május 10.
  48. Rookmaaker, L.C. (2005.). „A Javan rhinoceros, Rhinoceros sondaicus, in Bali in 1839” (angol nyelven). Zoologische Garten 75 (2), 129–131. o.  

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Javan rhinoceros című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]