Szumátrai orrszarvú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szumátrai orrszarvú
Rapunzel a bronxi állatkert tehene
Rapunzel a bronxi állatkert tehene
Emi és harmadik borja, a 14 hónapos bikanemű Harapan
Emi és harmadik borja, a 14 hónapos bikanemű Harapan
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Orrszarvúfélék (Rhinocerotidae)
Alcsalád: Rhinocerotinae
Nemzetség: Dicerorhinini
Nem: Dicerorhinus
Gloger, 1841
Faj: D. sumatrensis
Tudományos név
Dicerorhinus sumatrensis
(Fischer, 1814)[5]
Szinonimák
Elterjedés
Az elterjedési területe (a narancsszínű a történelmi elterjedése, míg a vörös a jelenlegi)[1][2]Az elterjedési területe (a narancsszínű a történelmi elterjedése, míg a vörös a jelenlegi)[6][7]
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szumátrai orrszarvú témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szumátrai orrszarvú témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szumátrai orrszarvú témájú kategóriát.

A szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis)[8] az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül az orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) családjába tartozó Dicerorhinus emlősnem egyetlen élő és egyben típusfaja is.

Az öt ma élő orrszarvúfaj közül a szumátrai a legkisebb méretű, azonban más szárazföldi emlősökhöz képest eléggé nagy. Marmagassága 112–145 centiméter, fej-testhossza 236–318 centiméter, farokhossza 35–70 centiméter. Testtömege élőhelyétől függően 500–1000 kilogramm között lehet, azonban általában 700–800 kilogrammos. A rekordot tartó példány 2000 kilogrammot nyomott. Mint az afrikai fajoknak, a szumátrai orrszarvúnak is két tülke van; az elülső és nagyobbik általában 15–25 centiméter magas és az állat orrán ül, a második tülök az első tülök és a homlok között helyezkedik el, és egy csonkból áll. Testének legnagyobb részét vörösesbarna szőrzet borítja.

Korábban ez az orrszarvúfaj India, Bhután, Banglades, Mianmar, Laosz, Thaiföld, Malajzia, Indonézia és Kína esőerdeiben, mocsaraiban és köderdeiben élt. A történelmi időkben Kína délnyugati részén, főleg Szecsuanban is élt.[9][10] A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) súlyosan veszélyeztetett fajnak minősíti ezt a ritka állatot, mivel ma már csak hat állománya létezik: négy Szumátrán, egy Borneón és egy a Maláj-félszigeten.[11] Igen nehéz megbecsülni a példányok valódi számát, mivel magányos állatok és az előfordulási területeiken szétszórva élnek. Feltételezések szerint a vadonban kevesebb mint 100 szumátrai orrszarvú létezik. A Maláj-félszigeten élő állománynak a fennmaradása igen kérdéses, a négy szumátrai állományból az egyik már valószínűleg kihalt. A mai elképzelések szerint a megmaradt állományokban összesen kevesebb mint 80 példány lehet.[12] Az egyedszámcsökkenés fő oka az orvvadászat, mivel az orrszarvúak tülkét nagyra becsülik a hagyományos kínai orvoslásban. Emiatt a feketepiacon egy kilogramm szumátrai orrszarvú tülök 50 000 amerikai dollárért kel el.[13]

Életének legnagyobb részét magányosan tölti, ez alól kivételt képez a szaporodási és a borjak nevelésének időszaka. Az orrszarvúak közül a szóban forgó faj adja ki a legtöbb hangot; a hang mellett területét talajkaparással, cserjék kidöntésével és ürülékkupacokkal is megjelöli. Ezt az orrszarvúfajt többet tanulmányozták, mint a félénkebb és ezáltal kevésbé megfigyelt jávai orrszarvút (Rhinoceros sondaicus); talán azért is mert ebből a fajból, egy szaporodási program következtében 40 példányt fogtak be. Ez a szaporítási program, azonban katasztrófának bizonyult – már a program kezdeményezői is annak tartották –, mert a legtöbb befogott állat elpusztult és 20 év alatt egy borjú sem született, ez pedig nagyobb állománycsökkenéshez vezetett, mint ha a vadonban hagyták volna őket.[14]

Felfedezése és neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1793-ban, William Bell által készített rajz az állatról. Ez volt az első európaiak által készített ábrázolása ennek az orrszarvúfajnak

Az első szumátrai orrszarvút 1793-ban, Szumátra nyugati partjainál levő Fort Marlborough mellett (16 kilométeres távolságban) lőtték le. Az állatról készült rajzot és első leírást, elküldték Joseph Banks angol természettudósnak, aki akkortájt a Royal Society-nek volt az elnöke. Még abban az évben Banks kiadott egy hivatalos leírást az állatról. 1814-ben Johann Fischer von Waldheim német anatómus, entomológus és paleontológus tudományos nevet adott az állatnak.[15][16]

A nemének a neve, a Dicerorhinus a görög nyelvből ered: di = „kettő”, cero = „szarv” és rhinos = „orr”; vagyis „kettős szarvorrú”,[17] míg fajneve, a sumatrensis, a típuspéldány lelövésének a helyére, Szumátrára utal.[18] Carl von Linné először minden addig ismert orrszarvúfajt a Rhinoceros nembe sorolt, emiatt von Waldheim tisztelete jeléül, először a Rhinoceros sumatrensis nevet adta az állatnak. Joshua Brookes angol anatómus és természettudós, látva, hogy ennek az állatnak két tülke van, a Rhinoceros nembélieknek pedig csak egy, ezért 1828-ban átnevezte Didermocerus-ra. Aztán 1841-ben Constantin Wilhelm Lambert Gloger német zoológus újra átnevezte az állatot, de most már a ma is használt nevére, a Dicerorhinus-ra. 1868-ban John Edward Gray, szintén angol zoológus a Ceratorhinus elnevezést javasolta. Rendes körülmények között a régebbi név az érvényes, azonban 1977-ben a Nemzetközi Zoológiai Nomenklatúrabizottság (International Commission on Zoological Nomenclature, ICZN) úgy döntött, hogy a Dicerorhinus lesz a hivatalosan elfogadott neve ennek az orrszarvúfajnak.[5][19]

Kifejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orrszarvú csontváza

Feltételezések szerint az első orrszarvúfélék a kora eocén korszakban váltak le a többi páratlanujjú patásoktól (Perissodactyla). A mitokondriális DNS-vizsgálat szerint a modern orrszarvúak ősei és a lófélék (Equidae) ősei körülbelül 50 millió évvel ezelőtt válhattak szét.[20][21] A mai orrszarvúfélék családja Eurázsiában jelent meg először, az eocén kor vége felé. A mai fajok ősei, körülbelül a miocén kor idején kezdték elhagyni Ázsiát.[22]

A kutatók a szumátrai orrszarvút tartják a legkevésbé fejlettnek, mivel több jellemzője is hasonlít a miocén korban élt ősökhöz.[13] Őslénytani leletek szerint a Dicerorhinus orrszarvúnem a kora miocénből származik, azaz 23–16 millió éves. Több fosszilis fajt is Dicerorhinusként írtak le, azonban a szumátrai fajon kívül a „közelmúltban” nem élt más ilyen faj.[23] A molekuláris adatok szerint ez az ősi megjelenésű orrszarvúnem körülbelül 25,9 (plusz-mínusz 1,9) millió éve válhatott el a többi modern orrszarvúágtól. Eddig három hipotézis született arról, amelyek a Dicerorhinus és a többi modern orrszarvúnem kapcsolatát próbálják megmagyarázni. Az első elmélet szerint a szumátrai orrszarvú az afrikai keskenyszájú orrszarvúval (Diceros bicornis) és a szélesszájú orrszarvúval (Ceratotherium simum) áll közelebbi rokonságban, legalábbis a két tülök jelenléte erre utal.[20] A második hipotézis szerint a szumátrai faj testvértaxonja a ázsiai fajokénak, mivel előfordulási területeik majdnem azonosak.[20][24] A harmadik elmélet, amely újabb vizsgálatokon alapul, arra utal, hogy az afrikai orrszarvúak, az ázsiai orrszarvúak, azaz a Rhinoceros nembéliek és a egymagában a szumátrai orrszarvú, az orrszarvúfélék három egészen különböző ágát képviselik; ezek az ágak pedig szétváltak körülbelül 25,9 millió éve, vagyis a ma élő orrszarvúcsoportokon belül nincs közeli rokonsági kapcsolat. Az még tisztázatlan, hogy melyik csoport vált le előbb, vagy később.[20][25]

Az anatómiai hasonlóságok miatt feltételezik, hogy ez az orrszarvúfaj közeli rokonságban áll a pleisztocén korban élt, fosszilis gyapjas orrszarvúval (Coelodonta antiquitatis). A fosszilis faj a nevét, a vastag, gyapjas bundájáról kapta; a dúsabb szőrözöttség a szumátrai fajnál is megvan. A gyapjas orrszarvú Kína területén, a pleisztocén kor második felében jelent meg először, aztán benépesítette Eurázsiát a Koreai-félszigettől kezdve egészen Spanyolországig. A gyapjas orrszarvú, amint a gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) is túlélte a Würm-glaciálist, viszont körülbelül tízezer évvel ezelőtt kihalt. Habár egyes morfológiai kutatások megkérdőjelezték a jégkorszaki orrszarvú és a szumátrai orrszarvú rokonságát,[25] az újabb molekuláris vizsgálatok a testvértaxoni kapcsolatot támasztották alá.[26]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szumátrai orrszarvú a Way Kambas Nemzeti Parkban

Ez az orrszarvúfaj egyaránt megél az alföldek és hegységek esőerdeiben, mocsaraiban és köderdeiben. Főleg a dombos vízközeli élőhelyeket kedveli, ahol a meredek lejtőkön nagyon sűrű az aljnövényzet. A történelmi időkben a szumátrai orrszarvú előfordulási területe Bangladestől és Kelet-Indiától kezdve, Mianmar északi részén és a Maláj-félszigeten keresztül, egészen Szumátráig és a borneói Sabahig terjedt. Kambodzsai, laoszi és vietnami elterjedése nincs hivatalos kutatásokkal megerősítve. E faj nemrég még élő példányai a Maláj-félszigeten, Szumátrán és a borneói Sabah szövetségi államban találhatók meg. Egyes természetvédők azt remélik, hogy Mianmar kevésbé feltárt őserdeiben még megtalálható ez az orrszarvúfaj, bár ennek igen kicsi az esélye. A mianmari politikai helyzet ezidáig megakadályozta az orrszarvú felkutatását.[27] A legutolsó indiai beszámolók erről az emlősről az 1990-es években érkeztek.[28][29]

A megmaradt szumátrai orrszarvú egyedek igen szétszóródva élnek; a többi ázsiai orrszarvútól eltérően időnként sem gyűlnek össze, emiatt a kutatásuk, tanulmányozásuk és védelmezésük igen nehéz.[27] A világon már csak öt helyen található meg a szabad természetben: a szumátrai Bukit Barisan Selatan, Gunung Leuser és Way Kambas nemzeti parkokban, a borneói Sabah államban levő Danum-völgyben, valamint Borneó indonéziai részén, Samarindahtól nyugatra.[30]

Szumátra legnagyobb védett területén az 1980-as években, a Kerinci Seblat Nemzeti Parkban becslések szerint körülbelül 500 egyed élt,[31] azonban az orvvadászat miatt ezt az állományt kihaltnak vélik. Nagyon valószínűtlen, hogy a Maláj-félszigeten még élne ilyen állat.[12]

Borneói köderdő

A genetikai vizsgálatok a szumátrai orrszarvú három vérvonalához vezettek.[16] A Malaka-szoros nem bizonyult olyan áthatolhatatlan határnak az orrszarvúak számára, mint a Szumátrát két részre osztó Barisan-hegység; mivel e sziget keleti részén élő orrszarvúi közelebbi rokonságot mutatnak, a ma már kihalt kontinentális orrszarvúakkal, mintsem a Szumátra nyugati részén élőkkel. Sőt a kelet-szumátrai és a maláj-félszigeti állományok között olyan kicsi a különbség, hogy feltételezések szerint a pleisztocén korban, amikor a tengerek jóval alacsonyabban voltak és a kontinens közelében lévő szigetek érintkeztek Ázsiával, a két állomány egyet alkotott. Ennek ellenére a Szumátrán élő két elszigetelt állomány, ha egyre helyre teszik, nyugodtan szaporodhat egymással, ivarképes borjakat hozva létre.[16] A Borneón élő állatok elég különbözőek ahhoz, hogy a génmegőrző kutatók ennek védelmét javasolják, azaz a faj fennmaradásának céljához, ezeket ne vegyítsék be a többiekhez. Az újabb DNS-vizsgálatok az állományokon belüli különbségeket is keresik; az eddigi eredmények szerint a megmaradt szumátrai orrszarvú állományokon belül van olyan nagy genetikai különbség, mint az Afrika különböző élőhelyein megtalálható orrszarvúak között. Ez a vizsgálódás még csak az elején tart, a pontosabb adatokhoz további kutatások szükségesek.[32]

Bár az 1990-es évektől ezt az orrszarvúfajt kihaltnak vélték Kelet-Kalimantánban, 2013 márciusában a WWF bejelentette, hogy egy borneói orangutánokat (Pongo pygmaeus) figyelő kutatócsoport West Kutai Regency-ben friss orrszarvú lábnyomokra, dagonyázóhelyekre, csapásokra, tülökmaradványokra és orrszarvúrágásokra bukkantak. Ugyanezek a kutatók legalább 30 különböző növényfajon fedeztek fel orrszarvúharapásokat.[33] 2013. október 2-án, szintén a WWF, szumátrai orrszarvúról készült filmet mutatott be; ez a videó a kalimantani Kutai Baratban készült egy fára erősített kamera segítségével. A szakértők szerint a filmen két különböző példány van, azonban ezt nem lehet pontosan tudni. A „Jakarta Post” szerint Indonézia Erdészeti Minisztere, Zulkifli Hasan „nagy jelentőségűnek” tartja ezt a videót, továbbá a miniszter azt is mondta, hogy „az a cél, hogy évente három százalékkal nőjön az orrszarvúállomány”.[34]

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatalmas tülökkel rendelkező bika, a mára már kihalt D. s. lasiotis alfajból.[35] A képen látható példány a londoni állatkertben élt 1904 körül
  • Dicerorhinus sumatrensis harrissoni Groves, 1965 – laikus megnevezéssel: kelet-szumátrai orrszarvú vagy borneói orrszarvú; korábban széles körben elterjedt Borneón, manapság viszont már csak körülbelül tíz egyede él.[11] Az ismert állomány Malajzia Sabah nevű államában él, de fákra szerelt vadkamerák Kelet-Kalimantanban is felvették őket.[36] A sarawaki észlelések nincsenek megerősítve.[11] Ez az állat az alfaj nevét, az angol Tom Harrissonról kapta, aki az 1960-as években Borneóban zoológiai és antropológiai kutatásokat végzett.[37] A három alfaj közül ez a legkisebb méretű.[5]
  • Dicerorhinus sumatrensis lasiotis Buckland, 1872 – laikus megnevezéssel: észak-szumátrai orrszarvú; a történelmi időkben Indiában és Bangladesben élt, de azóta kihaltnak nyilvánították. Megerősítetlen beszámolók szerint Mianmarban még élhet egy állománya, azonban az ország politikai helyzete megakadályozza az utánajárást.[11] Az alfajnév, a lasiotis a görög nyelvből ered, és jelentése: „szőrös fülek”. A későbbi kutatások bebizonyították, hogy ennek az alfajnak nem voltak szőrösebb fülei, mint a többinek; ennek ellenére a D. s. lasiotis megtarthatta az önálló alfaji státuszát, mivel a három alfajból ez volt a legnagyobb testű.[5]
  • Dicerorhinus sumatrensis sumatrensis G. Fischer, 1814 – laikus megnevezéssel: nyugat-szumátrai orrszarvú; feltételezések szerint, csak 75–85 példány él belőle, többségük a szumátrai Bukit Barisan Selatan Nemzeti Parkban és a Gunung Leuser Nemzeti Parkban; ebből az alfajból a Way Kambas Nemzeti Parkban is található néhány.[11] A Maláj-félszigetről kihalt.[38] Megmaradásának legfőbb veszélyeztető tényezői az élőhelyek elvesztése és az orvvadászat. Ez az alfaj és a D. s. harrissoni alfaj között kis genetikai eltérés vehető észre.[11] A Maláj-félszigeten élt állományt, korábban D. s. niger-ként ismerték, de azóta beleolvasztották ebbe az alfajba.[5]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vörösesbarna szőrzete ősi megjelenést kölcsönöz ennek a kisméretű orrszarvúfajnak

A kifejlett állat fej-testhossza általában 250 centiméter, marmagassága 120–145 centiméter, testtömege 500–1000 kilogramm (átlagosan mintegy 700–800 kilogramm).[39] Az állatkertekben a legnagyobb példányok elérhetik a 2000 kilogrammos testtömeget is.[40] Mint az afrikai fajoknak, a szumátrainak is két tülke van, a tehénéi kisebbek; de egyéb nemi kétalakúság nincs a fajon belül.[29] A két tülök közül az elülső a nagyobbik, melynek hossza 15–25 centiméter között van; a rekord 81 centiméteres volt.[39] A második, vagyis hátsó tülök az elsőnél kisebb, nem hosszabb 10 centiméternél, és csonkként hat. A tülkök sötétszürke vagy fekete színűek. Tülkeit az afrikai orrszarvúktól eltérően nem tudja hatékony fegyverként használni.[23]

Esetlennek tetsző teste és vaskos, erős végtagjai vannak, amelyek alkalmasak arra, hogy az orrszarvú áthatoljon a sűrű erdőn. Patáján három ujj található.[29] Bőre szőrös, gyakran iszap fedi, amellyel a legyek ellen védekezik. A szőrzete vörösesbarna, a borjaknál sűrűbb, mint a felnőtteknél. A fogságban tartott állatok szőrösebbek, mint a vadonbeli fajtársaik, mivel itt nem koptatja a sűrű növényzetben való járás. Fülei körül nagyobb a szőrzet, továbbá farka végén bojtszerű növésű. Kevésbé ráncos, mint a többi ázsiai orrszarvúfaj, azonban a mellső lábai mögött és a hátsó lábai előtt vastag bőrránc veszi körül a testét. A nyaka körül is van egy kisebb bőrránc. Maga a bőr eléggé vékony, csak 10–16 milliméter vastag, alatta pedig nincsen zsírréteg. Mint minden orrszarvúnak, ennek is rossz a látása, azonban a többi érzékei igen kifinomultak. Mérete ellenére igen gyors és mozgékony. Könnyedén felmászik a hegyoldalakra és a meredek folyópartokra.[18][23][39]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dagonyázás közben
A magányos állat csak párzáskor és borjadzáskor látható más orrszarvú társaságában

Ez az emlősállat a síksági és hegyvidéki sűrű esőerdők lakója. A szumátrai orrszarvú bika egyedei a többi rokon fajhoz hasonlóan általában magányosan élnek, és viszonylag nagy, akár 50 km²-es territóriumokat tartanak, melyek határait vizeletükkel, ürülékkupacaikkal, lábnyomhagyásokkal és kidöntött csemetékkel jelölik meg.[29] Nem figyeltek meg azonban harcokat a bikák között, pedig a territóriumok átfedhetik egymást. A tehenek kisebb, általában 10–15 km²-es territóriumokat tartanak, és az övéké nem fedik egymást, továbbá a legtöbbször csak a tehén és a frissen született borjú él együtt egyazon területen.[18]

Táplálkozáskor a legtevékenyebb, ez pedig hajnalban és szürkület után van. Nappal dagonyázással tölti az idejét, ilyenkor pihen és hűsöl. Az esős évszakban élőhelyének a magasabb részeire húzódik fel, az év hűvösebb részein pedig újra a síkságokra vándorol le.[18] Amikor kiszáradtak a dagonyázóhelyei, az orrszarvú más vizes gödröket tágít ki tülkei és lábai segítségével. A dagonyázás a test lehűtését, valamint a külső élősködőktől és egyéb rovaroktól való megszabadulást szolgálja. A fogságban tartott példányoknak, melyeknek nem biztosítottak dagonyázógödröket, feltört és feldagadt a bőre, szemproblémáik lettek, körmeik feldagadtak, szőrzetük elhullott, és végül elpusztultak. Egy 20 hónapos kutatás azt tárta fel, hogy egy szumátrai orrszarvúnak egyszerre nincs három dagonyázógödörnél több, továbbá 2–12 hét után az orrszarvú elhagyja a helyet és újat keres magának. A dagonyázás általában a nap közepén van és 2–3 órán át tart, ezután pedig táplálkozni indul. Habár a szumátrai állatkertekben az orrszarvúak kevesebb mint 45 percet töltenek dagonyázással, a vadonban ez a kedvelt tevékenység jóval hosszabb: 80–300 percet tarthat, az átlag 166 perc naponta.[41] Ha egyáltalán nincs dagonyázóhely, vagy más vizesgödör a térségben, akkor a sekélyebb folyószakaszok is megfelelnek.[42]

Mivel igen ritka és eléggé újonnan kutatott állat, a faj körében még nem végeztek járványtani kutatásokat. A 19. században a fogságban tartott állatok körében végzetesnek bizonyultak a kullancsok és a Gyrostigma nevű bagócslegyek szúrásai.[39] Ismert tény, hogy az orrszarvúféléket megtámadja a bögölyfélék által terjesztett Trypanosoma, amely a surra nevű vérbetegség okozója. 2004-ben a Szumátrai Orrszarvút Megmentő Központban (Sumatran Rhinoceros Conservation Centre) 18 nap alatt elpusztult mind az öt itt tartott példány; az ok az előbb említett betegség volt.[43] A kifejlett állatnak az emberen kívül nincs természetes ragadozója, azonban a borjakból zsákmányolhat a tigris (Panthera tigris) és az ázsiai vadkutya (Cuon alpinus). Hogy milyen gyakran történik ez meg, azt nem tudjuk. Bár az elterjedési területe átfedi az ázsiai elefánt (Elephas maximus) és az ázsiai tapír (Tapirus indicus) élőhelyeit, állítólag az állatok nem versengenek egymás között a táplálékforrásokért. Sőt, a megfigyelések szerint az elefántok és az orrszarvúak ugyanazokat a csapásokat használják. A két nagytestű állatfaj utat nyit a sűrű erdőben a kisebb, szarvasféléknek, disznóféléknek és vadkutyáknak.[18][42] Az orrszarvúk csapásai két típusúak lehetnek, a jártabbak, azaz a növényzettel kevésbé benőttek, hosszabbak és az évszakos vándorlásaikon használják, a kisebb csapások, amelyek egy orrszarvú területén belül összeköti a dagonyázóhelyeket és sógödröket a táplálkozóhelyekkel; ezeket még jócskán borítja növényzet. Útjai során folyókon is átkel; a szumátrai orrszarvú könnyen átúszik, 1,5 méternél mélyebb és 50 méter széles folyókat is, még ha az áramlás erős is.[23][39]

Feltételezések szerint a vadonban körülbelül 30–45 évet él. Fogságban az élettartamrekordot egy D. s. lasiotis alfajbeli tehén példány tartja, amely 32 évet és 8 hónapot élt. 1900-ban a londoni állatkertben pusztult el.[23]

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MallotesPhilipensis.jpg Garcinia mangostana fruit1.jpg
Eugenia1.jpg Ardisia crenata6.jpg
Fent balról, az óra járása szerint: Mallotus, Garcinia mangostana, Ardisia és Eugenia.[42][44]

Ez az állat főleg az éjszaka érkeztével és reggel korán táplálkozik. Tápláléka jórészt a trópusi esőerdők növényzetéből kerül ki, leveleket, hajtásokat, illetve a fákról lehulló ágakat és gyümölcsöket fogyasztja.[23][29] A nagyon fiatal csemetéket mindenestül megeszi. Életmódja szerint lombevő állatként van számon tartva, és az életben maradásához napi 50 kilogrammnyi táplálékra van szűksége.[18] Az ürülékének átvizsgálásával a kutatók megtudták, hogy ez az orrszarvúfaj több mint 100 növényfajjal táplálkozik. Az 1–6 centiméter átmérőjű csemetéket is elfogyasztja. A csemetéket a testével dönti ki, úgy, hogy rámegy anélkül, hogy rátaposna, utána pedig leeszi a leveleit. Számos, táplálékául szolgáló növényfaj csak elszigetelten és kis helyen fordul elő, ami azt jelenti, hogy ahhoz, hogy az orrszarvú jóllakjon, több helyet is fel kell, hogy keressen.[42] Tápláléknövényei főleg a következő családokból kerülnek elő: kutyatejfélék (Euphorbiaceae), buzérfélék (Rubiaceae) és díszlevélfafélék (Melastomataceae). Legkedveltebb és legközönségesebb tápláléka a cseresznyemirtusz (Eugenia).[44]

Kimondottan növényi tápláléka gazdag a rostokban, de szegény a fehérjékben.[45] A só nyalása létfontos számára, emiatt fontos szerepet játszanak életében azok a sólelőhelyek, ahol a talaj sótartalma jelentősen magasabb. Ezeket a sógödröket időről időre, általában havi rendszerességgel felkeresi. A bika itt „értesül” a szagnyomok alapján általában arról is, ha a territóriumában fogamzóképes tehén fordul elő. A létszükséges ásványokat a vulkanikus iszap evése mellett az ásványokban gazdag növények fogyasztásával is megkaphatja.[42][44]

Kommunikációja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szumátrai orrszarvú
hangjai (.wav files)[46]

Az összes ma élő orrszarvúfaj közül a szumátrai orrszarvú adja ki a legtöbb hangot.[46] Az állatkertekben megfigyelt példányok majdnem folytonosan kapcsolatot tartanak egymással a hangjaik által; meglehet, hogy ez a vadonban is így van, legalább ami az anya állatot és borját illeti.[39] Három fő hangtípusa van: visítás, „bálnahang” és fütyülés. A visítás igen rövid, 1–2 másodpercig tart és a legközönségesebb. A „bálnahang” a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) „énekére” emlékeztet, innen a neve is; az orrszarvú a visítás után ezt használja a legtöbbször. A „bálnahang” egy erős visítással kezdődik és körülbelül 7 másodperces hangoskodásból áll. A fütyülést használja a legkevesebbszer; ez két másodperces visításból áll, melynek végén erős levegőfúvás hallható. Ez az utóbbi olyan erős, hogy állatkertekben vibrálni kezdenek a ketrecek vasrácsai. Még nem ismert ennek az erős hangkiadásnak az értelme, de legvalószínűbb, hogy veszélyészleléskor, párkereséskor vagy a távoli példányokkal való kommunikációkor játszik szerepet. A fütyülést a vadonban messziről, a sűrű növényzettel borított erdőben is meglehet hallani. Az elefántnak is van ehhez hasonló hangja, az ormányosé pedig 9,8 kilométerre is elhallatszik. Az orrszarvú füttyhangja sem marad sokkal el ettől.[46]

A hangos kommunikáció mellett a szagjelzések is igen fontosak az orrszarvúk számára. Legfőbb jele ennek az úgynevezett ürülékkupac. A kupacot, a fákat és a bokrokat a vizeletével is megjelöli. Továbbá csemetéket dönt ki anélkül, hogy táplálkozna belőlük; ezek a kidöntött csemeték főleg a csapások kereszteződésénél találhatók meg; a kutatók szerint az állat haladási irányát jelzik.[42]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyaállat négynapos borjával

A bika körülbelül 10, míg a tehén 6–7 évesen éri el az ivarérettséget. Vemhességi ideje 15–16 hónap. A borjú születésekor körülbelül 40–60 kilogrammot nyom. Az egyetlen borjú 13–15 hónapos koráig szopik. Életének első 2–3 évét anyja mellett tölti. Két ellés között általában 4–5 év telik el.[29] A vadonban a borjú felnevelését eddig még nem figyelték meg.[18]

Mindent, amit a szumátrai orrszarvú szaporodásáról tudunk, az állatkerti példányok megfigyelésén alapul. Az udvarláskor a hangadások gyakorisága megnő, farkaikat felemelik és vizelni kezdenek. Úgy a bika, mint a tehén érintkezni kezdenek, orrukkal bökdösni kezdik egymás fejét és külső ivarszerveit. A párzási viselkedés a keskenyszájú orrszarvúéra hasonlít. A fiatal bikák gyakran agresszívek a tehenekkel szemben; sokszor megsebezhetik, vagy akár meg is ölhetik azokat. A vadonban a tehén el tud futni az agresszív bikától, de a bekerített térben nem. Fogságban a menekülési lehetőségnek a hiánya is hozzájárulhat az alacsony szaporodási rátához, ilyen módon pedig a szaporodási programok alig érnek valamit.[47][48][14] A vadonban a párzási időszak egész évben tarthat.[29]

A tehén fogékonysága körülbelül 24 órán át tart, ha ez idő alatt nincs megtermékenyítve, akkor minden 21. és 25. napon válik fogékonnyá. A cincinnati állatkertben megfigyelték, amint az orrszarvúak 30–50 percen keresztül párosodtak. A Malajziában levő Szumátrai Orrszarvúkat Megmentő Központban (Sumatran Rhinoceros Conservation Centre) a párosodási időtartam ennél rövidebb. Mivel a cincinnati állatkertben több sikeres megtermékenyülés is volt és ezek hosszabb párosodások után következtek be, feltehető, hogy a vadonban is hosszadalmas az udvarlási szertartás, illetve a párosodás.[47] Habár több megtermékenyülés is sikeres volt, a vemhességek egy adott idő után valamilyen okból megszakadtak. Az első sikeres fogságban ellés 2001-ben, a cincinnati állatkertben történt meg. A kutatások és megfigyelések következtében kiderült, hogy a petetermelést az udvarlás idézi elő, és az úgynevezett sárgatesthormon (progesteron) ilyenkor megjósolhatatlan szinteket ér el.[49] A szaporodási sikereket 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben úgy érték el, hogy a vemhes teheneknek progestint adtak be.[50] Indonézia nyugati részén is született egy borjú, amely az ötödik fogságban született borjaknak egyike az elmúlt 125 évben.[51]

A szumátrai orrszarvú és az ember[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Veszélyeztetettsége és védelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Shorea-faj; az egyik fa, ami miatt a szumátrai orrszarvú rohamosan veszíti az elterjedési területét

Délkelet-Ázsiában a történelmi időkben a szumátrai orrszarvúk nagy számban fordultak elő. Manapság viszont, becslések szerint, kevesebb mint 100 példánya él.[11] Az állatot súlyosan veszélyeztetett fajként tartják számon, elsősorban az orvvadászat miatt. A 2008-as évben végzett felmérés szerint körülbelül 250 szumátrai orrszarvú létezett.[52][53] Az 1990-es évek elején, becslések szerint, az állomány minden évtizedben több mint 50%-kal csökken. A megmaradt és egymástól elszigetelt kis állományokat mostanság a beltenyészet is veszélyezteti. Megmaradt területeik, Indonézia kevésbé bejárt hegységeiben vannak.[54][55]

A szumátrai orrszarvú tülkének kilogrammját a feketepiacon körülbelül 30–50 ezer amerikai dollárért adják el.[13] Ezt az állatfajt már több száz éve pusztítják; ez is az oka kicsi és tovább csökkenő létszámának.[11] A vadonban való megfigyelése és vadászata igen nehéz. Egy kutató hét hetet ült egy fára felszerelt megfigyelőhelyen egy sólelőhely szomszédságában, anélkül, hogy megpillantott volna egy orrszarvút. Emiatt az orvvadászok nem keresik fel az állatot, hanem a csapások mentén különböző csapdákat állítanak neki. Ezek a csapdák állhatnak rácsapódó lándzsákból vagy gödrökből. Az 1970-es években feljegyezték, hogy a szumátrai emberek mire is használják fel az orrszarvú különböző testrészeit. A tülökből például amuletteket készítenek, amelyek hiedelmük szerint véd a kígyómarástól. A szárított orrszarvúhúst a hasmenés, lepra és gümőkór (tuberculosis) ellen használták fel. Az úgynevezett „orrszarvú olajat”, melynek készítéséhez néhány hétig kókuszolajban tartanak egy orrszarvúkoponyát, bőrbetegségek kezeléséhez használták. Hogy még mi mennyire használatos az orrszarvú, azt nem tudjuk.[39][27][42] A kínai hagyományos orvoslásban az orrszarvútülök afrodiziákumnak számít.[13] Akármire is használják fel, az orrszarvútülöknek még manapság is nagy a piaca.[11]

Szumátrán, melyen a szumátrai orrszarvú mellett Indonézia és Malajzia is osztozik, nagymértékű illegális fakitermelés folyik. Az itteni esőerdőket főleg a keményfaipar számára irtják ki. A ritka fák, mint például az Intsia bijuga, a Shorea-fajok és a Palaquium-fajok igen értékesek a nemzetközi piacokon, köbméterük akár 1800 amerikai dollárt is érhet. Az illegális fakitermelés megakadályozása igen nehéz, mivel számos ember él ugyanott, ahol ezek a fák és orrszarvúk is élnek. A 2004-es indiai-óceáni cunami újabb ürügy volt a további fakitermeléshez. Habár az orrszarvú erdőiből kivágott értékes fák inkább a nemzetközi piacra kerülnek, nem hazai használatra, a szökőár után nagymértékben megnőtt a favágóengedélyek száma.[30] Bár az orrszarvút igen érzékenyen érinti élőhelyének a háborgatása, a fakitermelés kevésbé veszélyezteti, mint az orvvadászat. Ha hagyják, a szumátrai orrszarvú kevésbé egészséges erdőben is képes megélni.[11]

Fogságban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár eléggé ritkán, de az elmúlt 150 évben látható volt néhány szumátrai orrszarvú a világ állatkertjeiben. 1872-ben, a londoni állatkert beszerzett két ilyen példányt. E kettőből a tehenet, melyet Begum-nak neveztek el, 1868-ban a bangladesi Csittagongnál fogták be; ez az állat a londoni állatkertben élt egészen 1900-ig. Begum fogságban levő élettartama azóta is rekordnak számít.[56] Ugyanez az egyed a D. s. lasiotis nevű alfaj típuspéldánya. A két orrszarvú beszerzésének idején Philip Sclater, aki a Londoni Állatkerti Társaság (Zoological Society of London) titkára volt, azt állította, hogy az első ilyen fogságban tartott állatok 1868-ban a hamburgi állatkertben voltak. Mielőtt kihalt volna a D. s. lasiotis alfaj, legalább hét példánya volt látható a világ különböző állatkertjeiben és cirkuszaiban.[39] Ezek ellenére a szumátrai orrszarvú nem viseli jól a fogságot. Indiában, a kalkuttai állatkertben történt meg az első fogságban ellés. Ez a ritka esemény 1889-ben történt meg, azonban az egész 20. században egyetlen másik fogságban történő ellés sem volt. 1972-ben, a Subur nevű, utolsó fogságban tartott szumátrai orrszarvú Dániában, a koppenhágai állatkertben pusztult el.[39]

A szumátrai orrszarvú nem szaporodik jól a fogságban. Ennek ellenére az 1980-as évek elején egyes környezetvédő szervezetek szaporítási programot indítottak el a szumátrai orrszarvúfaj körében. 1984 és 1996 között, az úgynevezett ex situ védelem program alatt, negyven orrszarvút fogtak ki a vadonból és szállították a világ különböző állatkertjeibe. Noha az elvárások nagyok voltak és a befogott példányok tanulmányozása sok adathoz vezetett, az 1990-es évek vége felé egyetlen borjú sem született. A programban résztvevő kutatók többsége elismerte, hogy ez a szaporítási program csődöt mondott. 1997-ben, az IUCN ázsiai orrszarvúakra szakosodott csoportja bevallotta, hogy nemcsak, hogy nem sikerült szaporítani az orrszarvút, hanem a negyven befogott példányból húsz el is pusztult.[27] 2004-ben a Maláj-félszigeten egy surrajárvány megölte az összes Szumátrai Orrszarvút Megmentő Központban tartott egyedet, nyolc példányra csökkentve a fogságban tartott szumátrai orrszarvúk számát.[43][55]

A nyolc megmaradt egyedből hetet átküldtek az Amerikai Egyesült Államokba, egyet pedig meghagytak Délkelet-Ázsiában. 1997-re a nyolc túlélőből már csak három példány maradt meg: egy tehén a Los Angeles-i állatkertben, egy bika a cincinnati állatkertben és egy tehén a bronxi állatkertben. Egy utolsó erőfeszítés reményében a három állatot a cincinnati állatkertben hozták össze. Több éves sikertelen próbálkozás után a Los Angeles-i Emi nevű tehén hatodik vemhessége majdnem sikeres volt; életet kellett volna adjon egy kis bikának, Ipuh-nak; azonban ez sem sikerült. Az azelőtti öt vemhesség még hamarább sikertelenné vált. Az évek során az állatkerti kutatások és kísérletek következtében a szakértők rájöttek, hogy a vemhesség alatt speciális hormonális kezelés szükséges. Ennek következtében Emi egy második bikának is életet adott, ennek neve, Andalas, amely indonézül szó szerint Szumátrát jelenti.[57] Andalas 2001 szeptemberében jött világra, és 112 év után az első sikeres, fogságban tartott szumátrai orrszarvú születést jelentette. 2004. július 30-án Andalast egy tehénborjú, Suci (indonézül: „tiszta”) követte.[58] 2007. április 29-én Emi megellette harmadik borját, második kis bikáját, Harapant (indonézül: „remény”); ezt a bikát Harry-nak is nevezik.[50][59] 2007-ben Andalast, amely Los Angelesben élt, átszállították Szumátrára, hogy az ottani szaporodási program keretében egészséges tehenekkel párosodhasson.[14][60] 2012. június 23-án Andalas apa lett, mivel világra jött az évszázad negyedik fogságban ellett borja. Az Andatu nevű bikaborjú anyja egy vadonban született tehén, melynek neve Ratu. Ratut a Way Kambas Nemzeti Park orrszarvúmenhelyén tartják.[61]

Habár Cincinnatiban sikereket ér el a szaporítási program, továbbá jelentős adatokhoz jutnak a kutatók a szumátrai orrszarvú szaporodásával kapcsolatosan, felhívják az emberek figyelmét az orrszarvúak kényes ügyére; adományokat szereznek az orrszarvúk és a szumátrai élőhelyeinek a megmentésére; mások véleménye szerint viszont ez a program több kárt tesz, mint hasznot (a rengeteg elpusztult állatra hivatkozva), továbbá túlságosan költséges; az állatok kivétele az erdőből megváltoztathatja a helyi bioszférát, és végül az orrszarvúak jobban szaporodnak a védett természetes élőhelyükön, mint az idegen fogsági körülmények között.[14]

A médiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A néhány állatkerti és könyvekben lerajzolt példányokon kívül a szumátrai orrszarvú alig ismert állat. A sokkal jobban ismert, azaz közönségesebb indiai, keskenyszájú és szélesszájú orrszarvúak több sajtóérdeklődést és ismeretterjesztő filmben szereplést kapnak. Ennek ellenére a szumátrai orrszarvút újabban több ismeretterjesztő filmben is lehet látni; az állatokat vagy a természetes élőhelyükön, vagy pedig a szaporítási program keretében mutatják be. Ilyen film például az Asia Geographic által készített: The Littlest Rhino. A Natural History New Zealand operatőre 2001-ben, miközben a The Forgotten Rhino című ismeretterjesztőt forgatta, szumátrai orrszarvút is felvett; a dokumentumfilm egyébként az indiai és a jávai orrszarvúakról szólt.[62][63]

Habár főleg ürülék és lábnyom által ismert a szóban forgó orrszarvú borneói állománya, 2006 áprilisában a fákra szerelt videokameráknak végre sikerült felvenniük a maláj borneói Sabahban e ritka állatot.[64] 2007. április 27-én a kutatók bejelentették a sikert, és a videót széles körben továbbították a nagyvilágban. A felvett állat egy egészséges felnőtt példány volt, amely a filmezés alatt eszik, az aljnövényzetben halad és megszagolja a kamerát. A WWF, szervezet, melynek tulajdona e videokamera, arra használta fel a filmet, hogy a helybéli hatóságokat próbálja meggyőzni a térség védelem alá állításában.[65][66] A megfigyelések tovább folytatódtak, és a fákra szerelt kameraállományt ötven darabbal növelték meg. Ennek eredményét 2010 februárjában látták, amikor is lencsevégre került egy olyan példány, amely vemhes tehénnek tűnik.[67]

Népi hiedelmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század közepétől a 20. század elejéig, a természettudósok és vadászok több népi történetet is begyűjtöttek erről az emlősfajról. Mianmarban az emberek azt hitték, hogy a szumátrai orrszarvú – amely korábban közönséges volt ebben az országban – tűzzel táplálkozik. A népmesék szerint az orrszarvú megérzi a füstöt és eljön a tábortüzekhez, ahol aztán rátámad a táborozókra. Szintén egy mianmari hiedelem szerint az orrszarvút júliusban kell vadászni, amikor is az állatok összegyűlnek a telihold alá. A malájok pedig úgy vélték, hogy az állat tülkének közepe üres, és merüléskor légzőcsőként használja, vagy akár vizet is spriccel vele. Malajziában és Szumátrán az emberek szerint az orrszarvú minden évben levedli tülkét, utána pedig elássa. Borneóban ragadozó életmódot tulajdonítanak az állatnak; vagyis a szumátrai orrszarvú ürüléket ereszt a patakba, aztán az ürüléktől megdöglött halakat elfogyasztja.[39]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Foose, Thomas J. and van Strien, Nico. Asian Rhinos – Status Survey and Conservation Action Plan. IUCN, Gland, Switzerland, and Cambridge, UK (1997). ISBN 2-8317-0336-0 
  2. Dinerstein, Eric. The Return of the Unicorns; The Natural History and Conservation of the Greater One-Horned Rhinoceros. New York: Columbia University Press (2003). ISBN 0-231-08450-1 
  3. Foose, Thomas J. and van Strien, Nico. Asian Rhinos – Status Survey and Conservation Action Plan. IUCN, Gland, Switzerland, and Cambridge, UK (1997). ISBN 2-8317-0336-0 
  4. Dinerstein, Eric. The Return of the Unicorns; The Natural History and Conservation of the Greater One-Horned Rhinoceros. New York: Columbia University Press (2003). ISBN 0-231-08450-1 
  5. ^ a b c d e Rookmaaker, L. C. (1984. május 25.). „The taxonomic history of the recent forms of Sumatran Rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis)”. Journal of the Malayan Branch of the Royal Asiatic Society 57 (1), 12–25. o.  
  6. Foose, Thomas J. and van Strien, Nico. Asian Rhinos – Status Survey and Conservation Action Plan. IUCN, Gland, Switzerland, and Cambridge, UK (1997). ISBN 2-8317-0336-0 
  7. Dinerstein, Eric. The Return of the Unicorns; The Natural History and Conservation of the Greater One-Horned Rhinoceros. New York: Columbia University Press (2003). ISBN 0-231-08450-1 
  8. Sablon:MSW3 Perissodactyla
  9. Jan Chapman (1999). The Art of Rhinoceros Horn Carving in China. (angol nyelven). London.: Christie's Books,, 27. o. ISBN 0-903432-57-9. 
  10. Edward H. Schafer,. The Golden Peaches of Samarkand: A study of T'ang Exotics. (angol nyelven). Los Angeles.: University of California Press. Berkeley, 83. o ((1963)) 
  11. ^ a b c d e f g h i j van Strien, N.J., Manullang, B., Sectionov, Isnan, W., Khan, M.K.M, Sumardja, E., Ellis, S., Han, K.H., Boeadi, Payne, J. & Bradley Martin, E. (2008). Dicerorhinus sumatrensis. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 2008-11-28.
  12. ^ a b Petra Fleischer: Sumatran rhino numbers revised downwards (angol nyelven). savetherhino.org. (Hozzáférés: 2015. április 17.)
  13. ^ a b c d Dinerstein, Eric. The Return of the Unicorns; The Natural History and Conservation of the Greater One-Horned Rhinoceros (angol nyelven). New York: Columbia University Press. ISBN 0-231-08450-1 (2003. május 25.) }}
  14. ^ a b c d (2006. május 25.) „New hope for Sumatran rhino conservation” (PDF). International Zoo News 53 (6), 352–353. o.  
  15. Rookmaaker, Kees. First sightings of Asian rhinos, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6 (angol nyelven). London: European Association of Zoos and Aquaria (2005. május 25.) 
  16. ^ a b c (1997. április 1.) „Mitochondrial DNA Variability and Conservation Genetics of the Sumatran Rhinoceros” (angol nyelven). Conservation Biology 11 (2), 539–543. o. DOI:10.1046/j.1523-1739.1997.96171.x.  
  17. Liddell, Henry G.. Greek-English Lexicon, Abridged (angol nyelven), Oxford: Oxford University Press (1980). ISBN 0-19-910207-4 
  18. ^ a b c d e f g van Strien, Nico. Sumatran rhinoceros, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6 (angol nyelven). London: European Association of Zoos and Aquaria, 70–74. o (2005. május 25.) 
  19. "Opinion 1080. Didermocerus Brookes, 1828 (Mammalia) suppressed under the plenary powers". Bulletin of Zoological Nomenclature, 34 (angol nyelven). International Commission on Zoological Nomenclature (1977)., 21–24.. o 
  20. ^ a b c d Tougard, C. (2001.). „Phylogenetic relationships of the five extant rhinoceros species (Rhinocerotidae, Perissodactyla) based on mitochondrial cytochrome b and 12s rRNA genes” (angol nyelven). Molecular Phylogenetics and Evolution 19 (1), 34–44. o. DOI:10.1006/mpev.2000.0903. PMID 11286489.  
  21. Xu, Xiufeng (1996. november 1.). „The Complete Mitochondrial DNA Sequence of the Greater Indian Rhinoceros, Rhinoceros unicornis, and the Phylogenetic Relationship Among Carnivora, Perissodactyla, and Artiodactyla (+ Cetacea)” (angol nyelven). Molecular Biology and Evolution 13 (9), 1167–1173. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a025681. PMID 8896369.  
  22. Lacombat, Frédéric. The evolution of the rhinoceros, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6 (angol nyelven). London: European Association of Zoos and Aquaria, 46–49. o (2005) 
  23. ^ a b c d e f (1972. május 25.) „Dicerorhinus sumatrensis” (PDF). Mammalian Species, 1–6. o, Kiadó: American Society of Mammalogists. DOI:10.2307/3503818.  
  24. Groves, C. P. (1983. május 25.). „Phylogeny of the living species of rhinoceros” (angol nyelven) (PDF). Zeitschrift fuer Zoologische Systematik und Evolutionsforschung 21, 293–313. o.  
  25. ^ a b Cerdeño, Esperanza (1995. május 25.). „Cladistic Analysis of the Family Rhinocerotidae (Perissodactyla)” (angol nyelven) (PDF). Novitates (3143), Kiadó: American Museum of Natural History. ISSN 0003-0082.  
  26. (2003. szeptember) „Ancient DNA analysis reveals woolly rhino evolutionary relationships” (angol nyelven) (PDF). Molecular Phylogenetics and Evolution 28 (2), 485–499. o. DOI:10.1016/S1055-7903(03)00023-X. PMID 12927133.  
  27. ^ a b c d Asian Rhinos – Status Survey and Conservation Action Plan (angol nyelven). IUCN, Gland, Switzerland, and Cambridge, UK. ISBN 2-8317-0336-0 (1997. május 25.) 
  28. Choudhury, A. U. (1997. május 25.). „The status of the Sumatran rhinoceros in north-eastern India” (angol nyelven) (PDF). Oryx 31 (2), 151–152. o. DOI:10.1046/j.1365-3008.1997.d01-9.x.  
  29. ^ a b c d e f g Csodálatos állatvilág (magyar nyelven). Budapest: Mester K. ISBN 963-86092-0-6 (2000. május 25.) 
  30. ^ a b Dean, Cathy.szerk.: Fulconis, R.: Habitat loss, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6 (angol nyelven). London: European Association of Zoos and Aquaria, 96–98. o (2005) 
  31. "Rhino population at Indonesian reserve drops by 90 percent in 14 years". SOS Rhino. 18 March 2012
  32. (2004. május 25.) „Optimization of novel polymorphic microsatellites in the endangered Sumatran rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis)” (PDF). Molecular Ecology Notes 4 (2), 194–196. o, Kiadó: Blackwell Publishing Ltd. DOI:10.1111/j.1471-8286.2004.00611.x.  
  33. Traces of Sumatran rhino found in Kalimantan, 2013. március 29.
  34. Squatters: Sumatran Rhino Caught on Camera in East Kalimantan. The Jakarta Globe, 2013. október 2. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)
  35. Rookmaaker. The rhinoceros in captivity: a list of 2439 rhinoceroses kept from Roman times to 1994. Kugler Publications, 125–. o (1998). ISBN 978-90-5103-134-8 
  36. Camera traps produce first ever hard evidence of Sumatran rhino population in Kalimantan forests. WWF-Indonesia. 2 October 2013.
  37. Groves, C. P. (1965. május 25.). „Description of a new subspecies of Rhinoceros, from Borneo, Didermocerus sumatrensis harrissoni”. Saugetierkundliche Mitteilungen 13 (3), 128–131. o.  
  38. van Strien, Nico: Sumatran rhinoceros (PDF). Rhino Resource Center. (Hozzáférés: 2013. május 31.)
  39. ^ a b c d e f g h i j van Strien, N. J. (1974. május 25.). „Dicerorhinus sumatrensis (Fischer), the Sumatran or two-horned rhinoceros: a study of literature”. Mededelingen Landbouwhogeschool Wageningen 74 (16), 1–82. o.  
  40. (1972. május 25.) „Dicerorhinus sumatrenis” (PDF). Mammalian Species 21, 1–6. o. DOI:10.2307/3503818.  
  41. Julia Ng, S.C. (2001.). „Wallows and Wallow Utilization of the Sumatran Rhinoceros (Dicerorhinus Sumatrensis) in a Natural Enclosure in Sungai Dusun Wildlife Reserve, Selangor, Malaysia”. Journal of Wildlife and Parks 19, 7–12. o.  
  42. ^ a b c d e f g Borner, Markus. A field study of the Sumatran rhinoceros Dicerorhinus sumatrensis Fischer, 1814: Ecology and behaviour conservation situation in Sumatra. Zurich: Juris Druck & Verlag (1979. május 25.). ISBN 3-260-04600-3 
  43. ^ a b (2006. május 25.) „Trypanosomiasis (surra) in the captive Sumatran rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis sumatrensis) in Peninsular Malaysia” (PDF). Proceedings of the Fourth Rhino Keepers workshop 2005 at Columbus, Ohio.  
  44. ^ a b c (1993. május 25.) „The Mineral Content of Food Plants of the Sumatran Rhino (Dicerorhinus sumatrensis) in Danum Valley, Sabah, Malaysia” (PDF). Biotropica 3 (5), 352–355. o, Kiadó: The Association for Tropical Biology and Conservation. DOI:10.2307/2388795.  
  45. (2006. május 25.) „Intake, utilization, and composition of browses consumed by the Sumatran rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis harissoni) in captivity in Sabah, Malaysia”. Zoo Biology 25 (5), 417–431. o. DOI:10.1002/zoo.20107.  
  46. ^ a b c (2003.) „Songlike vocalizations from the Sumatran Rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis)”. Acoustics Research Letters Online 4 (3), 83. o. DOI:10.1121/1.1588271.  
  47. ^ a b (2005. május 25.) „Reproductive behaviour of captive Sumatran rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis)” (PDF). Animal Reproduction Science 85 (3–4), 327–335. o. DOI:10.1016/j.anireprosci.2004.04.041. PMID 15581515.  
  48. (2002. május 25.) „Gross Anatomy and Ultrasonographic Images of the Reproductive System of the Sumatran Rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis)”. Anatomia, Histologia, Embryologia: Journal of Veterinary Medicine Series C 31 (6), 350–354. o. DOI:10.1046/j.1439-0264.2002.00416.x. PMID 12693754.  
  49. (2001. május 25.) „Ultrasound and endocrine evaluation of the ovarian cycle and early pregnancy in the Sumatran rhinoceros, Dicerorhinus sumatrensis” (PDF). Reproduction 121 (1), 139–149. o. DOI:10.1530/rep.0.1210139. PMID 11226037. Sablon:Hdl.  
  50. ^ a b Roth, T.L. (2003.). „Breeding the Sumatran rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis) in captivity: behavioral challenges, hormonal solutions”. Hormones and Behavior 44, 31. o.  
  51. Endangered Sumatran rhino gives birth in Indonesia”, Times of India, 2012. június 24. 
  52. Last chance for the Sumatran rhino. IUCN, 2013. április 4. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)
  53. Sumatran rhino population plunges, down to 100 animals. News.mongabay.com, 2013. április 8. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)
  54. Rabinowitz, Alan (1995.). „Helping a Species Go Extinct: The Sumatran Rhino in Borneo”. Conservation Biology 9 (3), 482–488. o. DOI:10.1046/j.1523-1739.1995.09030482.x.  
  55. ^ a b van Strien, Nico J. (2001.). „Conservation Programs for Sumatran and Javan Rhino in Indonesia and Malaysia”. Proceedings of the International Elephant and Rhino Research Symposium, Vienna, June 7–11, 2001, Kiadó: Scientific Progress Reports.  
  56. Lydekker, Richard. The great and small game of India, Burma, and Tibet. Asian Educational Services (1900. május 25.). ISBN 978-81-206-1162-7 
  57. Andalas – A Living Legacy. Cincinnati Zoo. [2007. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 4.)
  58. It's a Girl! Cincinnati Zoo's Sumatran Rhino Makes History with Second Calf. Cincinnati Zoo. [2007. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 4.)
  59. Meet "Harry" the Sumatran Rhino!. Cincinnati Zoo. [2007. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 4.)
  60. Watson, Paul. „Come into my mud pool”, The Los Angeles Times, 2007. április 26. (Hozzáférés ideje: 2011. december 5.) 
  61. Rare baby Sumatra rhinoceros named a 'gift from God'. Jakarta Globe, 2012. június 26.
  62. The Littlest Rhino. Asia Geographic. [2007. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 6.)
  63. The Forgotten Rhino. NHNZ. (Hozzáférés: 2007. december 6.)
  64. „Rhinos alive and well in the final frontier”, New Straits Times (Malaysia), 2006. július 2. 
  65. „Rhino on camera was rare sub-species: wildlife group”, Agence France Presse, 2007. április 25. 
  66. Video of the Sumatran rhinoceros is available at "Asian rhinos". World Wildlife Fund.
  67. Endangered pregnant Borneo rhino caught on camera”, 2010. április 21. 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sumatran rhinoceros című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]