Bagócslegyek

Oestridae
	Gasterophilus intestinalis-lárva
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Csoport:	Ősszájúak (Protostomia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyas rovarok (Pterygota);
Alosztályág:	Újszárnyúak (Neoptera);
Öregrend:	Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota);
Rend:	Kétszárnyúak (Diptera);
Alrend:	Légyalkatúak (Brachycera);
Alrendág:	Valódilégy-alakúak (Muscomorpha);
Tagozat:	Schizophora;
Altagozat:	Calyptratae;
Öregcsalád:	Oestroidea;
Család:	Oestridae;
Alcsaládok
	Cuterebrinae; Gasterophilinae; Hypodermatinae; Oestrinae
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Oestridae témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Oestridae témájú kategóriát.

A bagócslegyek (Oestridae) a legyek egy családja, melyeknek lárvái élősködők, egyes emlősök testében (emésztőcsatornájában, orr- vagy garatjárataiban) fejlődnek. Világszerte mintegy 150 fajuk ismert. Négy jól elkülönülő csoportjukat a szakirodalom gyakran családnak tekinti (Gasterophilidae, Oestridae, Hypodermatidae, Cuterebridae).

E szócikkben az angol wikipediát és az ITIS-t^[1] követve ezeket alcsaládnak (-inae végződésű latin nevek) tekintjük, melyeket egy tágabban értelmezett „Oestridae család” foglal össze.

Életmód[szerkesztés]

Őzeink és szarvasaink, valamint a jávor-, és rénszarvas élősködői a Cephenomyia és Pharyngomyia fajok. Elsősorban gazdáik garatüregében fejlődnek, ezért garatbagócsoknak vagy helytelenül garatbögölyöknek nevezik őket. Meleg nyári napok kora délutáni óráiban gyakran rajzanak násztáncukat járva a bagócsok tornyok vagy hegycsúcsok közelében.

A legfeljebb két vagy három hétig élő nőstények elevenszülők. Ivarkészülékük vakzsákjában fejlődő, s az olykor ötszázat is elérő fiatal lárvákat a nőstény repülés közben hozza világra, s valósággal ráspricceli a gazdaállat orrtájékára.

A kis nyüvek a következő év márciusáig a szaglóizmok nyálkahártyáján élnek anélkül, hogy nagyságukban lényegesen változnának. A második és harmadik lárva állapotú alakjaik, a belső orrnyílásokban, a garatüregben és a nyelv tövében élősködnek. Ezek nagysága már tetemes: 4 cm-re is megnőnek.

Légzési és nyelési nehézségeket okoznak, ennek következtében a gazdaállat növekedésében visszamarad, testsúlya csökken, és a fertőző betegségekkel szemben kevésbé ellenállóvá válik. Az agancs gyenge vagy torz növekedése is gyakran utal bagócsfertőzésre. A bábozódásra érett lárvákat a szarvas vagy az őz kitüsszögi, s azok befúrják magukat a talajba, ahonnan 3 -5 hétig tartó báb állapot után bújnak ki a kifejlett bagócsok.

A garatbagócsok meglehetősen gyakoriak. Kimutatták pl., hogy a hajdani Csehszlovákiában az őzállomány 50%-a volt fertőzve az őzbagócs (Cephenomyia stimulator) lárváival.

Az orrbagócsok (Oestrinae), nevüket onnan kapták, hogy patás állatok orr és homloküregében élősködnek.

Életciklus[szerkesztés]

Petéiket rendszerint egy alkalmas gazdaállat testére rakják.
A peték rendszerint a gazdaállat testén kelnek ki, egyes fajok, mint például a ló, a testükről lenyalt peték által fertőződnek.
Légylárvabetegség (myiasis) alakul ki, mikor a légynyüvek részben vagy egészben az élő szövetekbe hatolva fejlődni kezdenek.
A kifejlődött lárvák bábozódás céljából elhagyják a gazdaállatot, például kifúrják magukat annak bőrén keresztül, vagy az ürülékkel kiürülnek az emésztőcsatornából.
A talajban bábozódnak.
A kifejlett bagócsok párzanak, majd a megtermékenyített nőstény alkalmas gazdaállatokat keres.

Megelőzés, védekezés[szerkesztés]

Légyirtás, főként a rajzás időszakában. Ma már hatásos injekciós készítmények vannak forgalomban a betegség kezelésére, régebben a lárvákat elölő vagy "kihajtó" szereket a hátukra fektetett juhok orrüregébe kellett juttatni. Gyógykezelés Ivomec injekcióval és Ditrifon 50WP készítménnyel.

Alcsaládok (Családok?)[szerkesztés]

Gyomorbagócsok (Gasterophilinae)
Orrbagócsok (Oestrinae)
Bőrbagócsok (Hypodermatinae)
Cuterebrinae

Irodalom[szerkesztés]

Kotlán Sándor, Kobulej T. 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503.
Pape T. 2001. Phylogeny of Oestridae (Insecta: Diptera). Systematic Entomology, 26, 133–171.
Papp L., Szappanos A. 1992. Bagócslegyek: Gasterophilidae, Oestridae, Hypodermatidae. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.
Rózsa L. 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.