James Horner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
James Horner
James-horner.jpg
Életrajzi adatok
Születési név James Roy Horner
Született 1953. augusztus 14. (61 éves)
Los Angeles, (USA)
Származás amerikai amerikai
Pályafutás
Műfajok filmzene
Aktív évek 1978 – napjainkig
Hangszer zongora
Tevékenység zeneszerző, karmester
Kiadók Sony BMG

James Horner weboldala

James Horner (Los Angeles, 1953. augusztus 14. –) Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai filmzeneszerző. Zenei tanulmányait Ligeti Györgynél kezdte Londonban, majd a University of Southern California (USC) és a University of California Los Angeles (UCLA) egyetemeken folytatta. Karrierje 1982-ben a Star Trek II: Khan haragja című film zenéjének megírásával kezdett meredeken felfelé ívelni. Eddigi két Oscar-díját a Titanic című film kapcsán a Legjobb eredeti filmzene és a Legjobb betétdal kategóriában kapta. Nevéhez fűződik többek között A bolygó neve: Halál, Az 54. hadtest, a Drágám, a kölykök összementek, a Casper, A rettenthetetlen, az Apollo 13, a Viharzóna, az Egy csodálatos elme, a Trója és az Apocalypto című filmek zenéje. Saját magát „történetmesélő”-ként szokta jellemezni, aki zenéjével a film szereplőinek legmélyebb érzéseit kívánja a közönség felé közvetíteni.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskolái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

James Hornert kora gyermekkorától kezdve érdekelte a zene - ötéves korában kezdett zongorázni. Édesapja, kétszeres Oscar-díjas díszlet- és látványtervező Harry Horner 1910-ben az Osztrák–Magyar Monarchia – ma Csehország – területén fekvő Holice városban született[1], s az 1930-as évek közepén költözött az Egyesült Államokba. Munkája azonban gyakran szólította a világ legkülönbözőbb városaiba, s ilyenkor magával vitte családját is. Sokat tartózkodtak Európában; James Horner így gyermekkora nagy részét Londonban töltötte, ahol az 1958-ban alapított Holland Park School tanulója volt. „Londonban jártam iskolába - hét közben egyedül laktam a lakásunkban, hétvégén pedig repülőre ültem, és mentem a családom után. Mindenhová követtük az apámat, ahol éppen a munkája volt. Amolyan vándorszínházi család voltunk.” - mondta életének erről a szakaszáról.[2] Iskolai évei alatt döntötte el, hogy zeneszerző szeretne lenni, nem csak zongorista. Tanulmányait ezután a Királyi Zeneakadémián (Royal Academy of Music) folytatta, majd egy évet Hamburgban töltött, Ligeti György magántanítványaként. Húszévesen tért vissza az Egyesült Államokba, ahol a University of Southern California, majd a UCLA (University of California Los Angeles) hallgatója volt, s PhD fokozatot szerzett zeneszerzés és zeneelméletből.[3][4][5][6]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horner kezdetben a klasszikus zenei világban képzelte el a jövőjét, s egyáltalán nem érdekelték a filmek. Húszas évei elején az UCLA-n tanított, ám hamar rájött, hogy a tanári pálya nem az ő világa. „Azt gondoltam: Huszonhárom éves vagyok és mit is csinálok? Mit akarok kezdeni az életemmel? Nem akarok életem végéig tanítani. Nem vagyok rá képes. Őrültség lenne. Különben is, úgy két-három évvel fiatalabb voltam azoknál, akiket tanítottam.”[2] Nem volt könnyű feladat az sem, hogy komolyzenei műveinek publicitást szerezzen. „A koncerteken a kortárs zeneszerzők mindig a szünet után következtek; aki őket már nem akarta meghallgatni, nyugodtan elmehetett.”[2] A Spectral Shimmers című szimfonikus művét, melyet 1978-ban írt, egyetlen alkalommal játszotta el az Indianapolis Symphony Orchestra, kb. 400 fős közönség előtt. További előadások pénzhiány miatt nem kerülhettek sorra. A szerző ezek után egészen kiábrándult a klasszikus zenei világból. Egy 1983-ban készült interjúban a következőket mondta erről: „A Spectral Shimmers volt az a darab, mely után elhatároztam, hogy otthagyom az akadémiát, és filmzenéket fogok írni. Nagyon sok munkámba került megírni, és még többe, hogy elérjem, érdekeljen valakit, hogy találjak zenekart, helyet és időt előadni. Elmentem Indianapolisba, és minden követ megmozgattam, hogy időt kapjak próbálni, és mindezek után egyetlen este játszották el. És akkor ott álltam és azt kérdeztem: És most? Úgy éreztem, csak annak a négyszáz embernek mondott valamit, akik ott voltak. Nekik nagyon tetszett, de ez ahhoz nem volt elég, hogy több előadás lehessen. Nagyon sokba került, mert ez egy nagyzenekarra írott darab volt, amellett egy modern darab, s elég sok minden hatott az ilyen művek ellen. Akkor azt mondtam, az egyetlen lehetőségem az, ha filmekhez írok zenét. Csak ezen az egy módon lehetséges az, hogy az ember megír valamit, aztán négy héttel később ott áll a város legjobb zenészei előtt, és saját fülével hallja, amit leírt.”[7] A filmzene világában az első lépéseit az American Film Institute (AFI) tanulófilmjeihez írt zenékkel tette meg (The Drought, Fantasies, Gist and Evans, Landscapes, Just for a Laugh, The Watcher, mind 1978), melyeket a Roger Corman vezette New World Pictures alacsony költségvetésű mozijai követtek (Up From The Dephts, 1979; The Lady In Red, 1979; Battle Beyond The Stars, 1980; Humanoids From The Deep, 1980).[3][4]

Hollywoodi karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenéire, melyeket Corman B-kategóriás filmjeihez írt, Hollywoodban is felfigyeltek, s 1982 januárjában (ekkor a forgatás még tartott) felkérték a Star Trek II: Khan haragja aláfestésének megírására. (Horner néhány másodpercre meg is jelenik a filmben, mint az űrhajó legénységének egyik tagja.[8][9]) Ez az első „igazi”, nagy költségvetésű hollywoodi produkció karrierjének fordulópontját jelentette. 1983-ban a Támadás a Krull bolygó ellen című filmhez írt zenéjét a Londoni Szimfonikus Zenekar játszotta el. A kilenc napos felvételsorozat végén a zenészek felállva ünnepelték az alig 30 éves művészt, aki a legfiatalabb karmester volt a zenekart valaha vezénylők sorában.[10] 1984-től kezdődően Ron Howard filmrendezővel alkotott Horner igen termékeny párost; közös produkcióik sorába tartozik: Selyemgubó (1984); Willow (1988); Apollo 13 (1995); Váltságdíj (1996); A Grincs (2000); Egy csodálatos elme (2001); Az eltűntek (2003).[11] A Grincs című filmhez a szerző és alkotógárdája meglehetősen különleges, saját maguk által kreált fúvós hangszereket is használt, hogy minél élethűbben jeleníthessék meg a történetben szereplő Kifalva zenészei által produkált, korántsem hétköznapi hangokat. Noha a zenei felvételek nyáron zajlottak, a stáb a stúdióban a film témájának megfelelően karácsonyfa állításával teremtett kellő hangulatot.[12]

1986-ban A bolygó neve: Halál című film zenéjéért a 33 éves zeneszerző elkönyvelhette élete első Oscar-jelölését. A filmet James Cameron rendezte (ő is Cormannél kezdte pályafutását[13]), s mivel csúszott a vágásokkal, Hornernek a zene megírására igen kevés ideje maradt. Cameron nem is igazán volt megelégedve alkotásával, s innentől kezdve a két filmes nagy ívben kerülte egymást.[14]

Az 1980-as, ’90-es években Horner rajzfilmekhez is írt zenét (Egérmese, 1986; Őslények országa, 1988; Egérmese 2 – Egérkék a vadnyugaton, 1991; Once Upon a Forest, 1993; Négy dinó New Yorkban, 1993; Könyvek parancsnoka, 1994; Balto, 1995), melyek közül az Egérmese betétdala (Somewhere Out There) Grammy-díjat nyert, s jelölték Golden Globe-ra és Oscarra is.[11]

A további jelölésekre sem kellett túl sokat várnia: 1990-ben Az 54. hadtest zenéjét Golden Globe-ra, a Baseball álmok zenéjét Oscarra jelölték. Ez utóbbi filmet Phil Alden Robinson rendezte, aki egy interjúban elmesélte, hogy amikor alkotását levetítette Hornernek, a vetítés végeztével a zeneszerző felállt, és egyetlen szó nélkül távozott. Pár perccel később kiderült, nem azért, mert a filmet olyan rossznak tartotta volna, éppen ellenkezőleg: igencsak meghatódott a láttán, és máris hozzáfogott a zene megírásához. A várakozásokkal ellentétben azonban nem nagyzenekarra komponálta a művét, hanem szintetizátorok, zongora és a Tony Hinnigan által megszólaltatott pánsíp képezték alkotásának gerincét. (Tony Hinnigan a későbbiekben is gyakran működött együtt a szerzővel.) A filmet készítő Universal Pictures embereinek nem kis megrökönyödésére sokáig nem is voltak a zenének leírt kottái; a muzsikát olykor helyben improvizálták, a felvételkor.[15]

1996-ban egyszerre két filmzenéje is szerepelt a Filmakadémia díjának várományosai között: az Apollo 13 és A rettenthetetlen (mindkettő 1995). Utóbbit Mel Gibson rendezte, és a főszerepet is maga játszotta. Filmje zenéjét eredetileg pusztán gregorián énekkar felhasználásával képzelte el, de Hornernek sikerült meggyőznie, hogy változtasson a hozzáállásán.[16] A művet végül a Londoni Szimfonikus Zenekar játszotta el, és különféle kelta hangszerek (duda, sípok, dobok) is helyet kaptak benne. Az aranyszobrot azonban nem sikerült elnyernie; a díjazott Luis Bacalov lett a Neruda postása (Il Postino) című mozihoz írt alkotásáért.[17]

1993 igen termékeny év volt Horner életében; összesen tíz filmhez írt zenét, köztük olyanokhoz, mint A bajnok, A Pelikán ügyirat, Az arc nélküli ember. A művész manapság is szívesen elvállalja kis költségvetésű filmek zenéjének megírását; a 2005-ös Elrabolva is ezek közé tartozik.[18]

Horner gyakran írja igaz történeteken alapuló filmek zenéit; a Balto, az Apollo 13, a Titanic és a Viharzóna után a 2002-ben Oscar-díjra jelölt Egy csodálatos elme (2001) aláfestését is. A szerzőt felkérték ekkortájt a Harry Potter és a Gyűrűk Ura zenéjének megírására is, ám ő inkább Ron Howard filmjét választotta, mondván: „Az ilyen filmek alapvetően nagyon sokat jelentenek nekem. Az ilyen filmek valójában inkább művészfilmek, szemben a kommersz filmekkel.”[4]

A 2001-es Ellenség a kapuknál című film zenéjét a rendező, Jean-Jacques Annaud a témának megfelelően oroszos, katonai stílusban képzelte el, Horner azonban nem szerette volna, ha azt sütötték volna művére, hogy pusztán klisékből tevődik össze. Ilyenformán a balalajkát, mint jellegzetes orosz hangszert csupán a filmhez írt záró tételben alkalmazta, és leginkább a kórusra támaszkodott.[19] Alkotásának egyik vezérmotívuma úgyszólván megegyezik John Williamsnek a Schindler listája című mozihoz komponált fődallamával, azonban valószínűleg téves az az állítás, mely szerint Horner ezt valóban Williamstől "vette kölcsön", ugyanis a szóban forgó dallam ennél régebbi eredetű: Gustav Mahler nyolcadik szimfóniájában ("Ezrek szimfóniája", 1906–1907) jelenik meg.[20] Horner a témát már korábban is felhasználta a Balto (1995) és a Titanic (1997) című filmek zenéjéhez.

A 2000-ben elkészült Viharzóna után 2004-ben ismét együtt dolgozott Wolfgang Petersen rendezővel. A Trója stábjába meglehetősen furcsán került be. A film zenéjének megírását eredetileg Gabriel Yaredre bízták, s ő a lehető legjobban igyekezett is teljesíteni a feladatot. A Warner Bros. embereinek mégsem tetszett az alkotás, és szerződést bontottak vele. Mivel a tervezett bemutatóig már nagyon kevés idő maradt, és mert elhalasztani semmiképp nem szerették volna, nagyon gyorsan új zeneszerzőt kellett találniuk. A választás James Hornerre esett, akinek ilyenformán alig két hete volt a zene megírására és felvételére.[16][21]

A 2005-ös év is hozott számára egy kissé ellentmondásosra sikerült projektet: szerződött Terrence Malick Az új világ című mozijához, ám igen nehézkesen jutott közös nevezőre a rendezővel. Malick folyton újravágta készülő filmjét, jeleneteket rendezett át vagy éppen hagyott ki teljes egészében, jelentősen megnehezítve ezzel a zeneszerző dolgát. A film végleges változatában Horner zenéjét részben Wagner- és Mozart-darabokkal helyettesítette, ellenben a New Line Records gondozásában megjelent CD a szerző eredeti művét tartalmazza, melynek nagy része a filmben nem is hallható.[16][22]

Horner alkotása Mel Gibson Apocalypto (2006) című filmjéhez a szokásostól eltérően nem szimfonikus zenekarra íródott. A legkülönfélébb egzotikus fúvós és ütős hangszerek kaptak benne szerepet, némi szintetizátoros hangzással és Rahat Nusrat Fateh Ali Khan egyedi vokáljaival kiegészítve.[23] Az Apocalypto a rendező és a zeneszerző harmadik közös produkciója. James Horner neve kezdetben A passió alkotógárdájában is szerepelt, de mivel Gibson végül nem volt megelégedve Horner elképzelésével, John Debneyre bízta a zene megírását.[24]

2006-ban a CBS televíziótársaság az esti híradójuk új főtémájának megkomponálására kérte fel, s a szerző el is vállalta a feladatot, noha hasonló megbízásra addigi karrierjében még nem volt példa. Bob Petersen, a híradó új arculatának kialakításáért felelős rendező az Egy csodálatos elme című album meghallgatása után döntött úgy, hogy Hornerre kívánja bízni a munkát.[25]„Kihívás volt. Soha nem írtam még négy másodperces darabokat.” - mondta a szerző.[26] A híradó Katie Couric vezetésével 2006. szeptember 5-étől 2011. június 5-éig volt adásban az új főcímzenével.[27] Június 6-ától a híradó vezetését Scott Pelley vette át, és ezzel a főcímzene is megváltozott: a hírműsor egy korábbi, 1987-es témával indul. Horner a CBS több más műsorához is készített átdolgozást a híradó főtémájából, ezek még továbbra is felbukkannak.[28][29]

A zeneszerző 2008 februárjában megjelent műve Mark Waters rendező családi kalandfilmjéhez (A Spiderwick-krónikák) készült, mely Holly Black és Tony DiTerlizzi azonos című regényeinek filmes adaptációja.[30]

2008 áprilisában újabb alkotása látott napvilágot: a Vadim Perelman rendezte The Life Before Her Eyes című filmhez visszafogott, zongorán és szintetizátorokon alapuló zenét írt. A mozi témája nem éppen könnyed: főszereplője, Uma Thurman egy iskolai lövöldözés túlélőjét alakítja, aki húsz év után sem tud szabadulni a rettenetes emléktől.[31]

Az ír John Boyne azonos című regénye alapján készült és Budapesten forgatott A csíkos pizsamás fiú zenéje szintén a szerző csöndesebb, elgondolkodtató, javarészt zongorára alapozott művei közé tartozik. A filmet, mely a holokauszt idején játszódik, s egy német és egy zsidó kisfiú különös és tragikus végű barátságát meséli el, 2008 szeptemberében mutatták be Angliában.[32]

Horner 2009-ben ismét együtt dolgozott James Cameronnal; a rendező Avatar címmel sci-fit forgatott a saját maga által kifejlesztett technológiával.[33] A rendező már 2007 júliusában eldöntötte, hogy ehhez a filmjéhez is a Titanic zeneszerzőjét szerződteti. A mű elkészítésében Wanda Bryant népzenekutató is részt vett – a na'vi nép zenei kultúrájának megformálásában nyújtott segítséget Hornernek. Az első felvételek már 2008 márciusában elkészültek; ezeken egy kisebb kórus a kitalált na'vi nyelven énekel. A filmzene főcímdalát, mely az I See You címet viseli, Leona Lewis adja elő. A szerző élete legbonyolultabb és legnehezebb munkájának nevezte az Avatar zenéjének megírását; mellette semmilyen egyéb feladatot nem vállalt el, és 2009 márciusa óta naponta 15-16 órát dolgozott, hogy a zene tökéletesen megfelelhessen a saját és Cameron elvárásainak.[2][34][35][36] A film zenéjét és főcímdalát is jelölték a 2010-es Golden Globe-díjra, de végül egyiket sem sikerült elnyernie, mint ahogy az Oscar-díj is Michael Giacchino polcára került a Fel! című animációs filmhez írt alkotásáért.[37][38]

2009-ben az Intrada Records jóvoltából napvilágot látott néhány, eddig kiadatlan műve is: a Gonosz lélek közeleg (1983), a Natty Gann utazása (1985), a Drágám, a kölykök összementek (1989), a Közelkép (1990) és a Kártyavár (1993) című filmek zenéi, emellett a Star Trek II: Khan haragja című mozihoz írt alkotásának bővített változata is (ez utóbbi a Film Score Monthly gondozásában).

A Titanic Oscar-díja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cameron és Horner A bolygó neve: Halál óta kerülték egymást, ám a legendás hajó tragikus története mégis összehozta őket. A zeneszerző hallott Cameron készülő filmjéről, s úgy érezte, mindenképpen ő szeretné a zenéjét megírni, a rendező pedig elismerte, hogy Horner legutóbbi két Oscar-jelölt darabja valóban nagyszerű alkotás. Rossz emlékeiket tehát félretették, s nekiláttak a közös munkának. Első lépésként Cameron odaadta Hornernek a Titanic teljes, vágatlan változatát, melynek hossza 36 órát tett ki, s a zeneszerzőnek három napjába tellett megnézni. A film utómunkálatai az előzetes tervekhez képest rengeteget csúsztak, a pénz fogyott, a legpesszimistábbak ezt látva óriási bukást jósoltak. Cameron le is mondott a rendezői honoráriumáról. Ő és Horner számtalanszor megvitatták elképzeléseiket a zenéről; a szerző végül négy főtémát írt a filmhez, s tekintettel a hajó ír eredetére (a Titanicot Belfastban építették[39]), tradicionális ír hangszereket is felhasznált művéhez. Az újravágások miatt egypár jelenet zenéjét persze újra kellett írnia; a felvételek a Todd-AO Scoring Stage-en mintegy másfél hónapig tartottak, míg végül 2 óra 15 percnyi zeneanyag keletkezett a filmhez.[40]

A pesszimistáknak nem lett igazuk: a film közismerten elképesztő sikert aratott világszerte, 14 kategóriában jelölték Oscar-díjra, melyből 11-et valóra is váltott 1998. március 23-án, a 70. Oscar-gálán. James Horner mindjárt két aranyszobrot is hazavihetett: övé lett a legjobb eredeti filmzene és a legjobb betétdal díja is (utóbbit a dalszövegíró Will Jenningsszel megosztva kapta). Az Oscar mellé a Golden Globe-ot is megnyerte Cameron filmjéhez írt művével, s a betétdalt, a Céline Dion által előadott My Heart Will Go On-t, Grammy-díjjal is kitüntették.[41] A filmzenealbumból több, mint 22 millió darab fogyott az egész világon csak 1998. április végéig.[42]

Zenei stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1980-as években stílusára a szintetizátorok teremtette elektronikus hangzásvilág, ütős hangszerek széles skálája és néhány főből álló zenekar alkalmazása volt jellemző. E korszakának kiemelkedő darabjai a Commando, a 48 óra és a Megint 48 óra című filmzenék, melyekben a „városi jazz” pörgő ritmusai és szaxofonja mellett a vonós hangszereken megszólaló dallamok teremtenek igen egyedi hangzásvilágot.[43][44] Természetesen ebben az időszakban sem csak akciózenéket írt, és az 1990-es évektől zenéiben a főszerepet egyértelműen a (gyakran 80-100 tagot számláló) szimfonikus zenekar vette át. Eddigi karrierjének legtermékenyebb évtizedében olyan műveket vetett papírra, mint a Szenvedélyek viharában, A rettenthetetlen és a Titanic című filmek zenéi, melyek e nagyívű, érzelemgazdag, epikus stílusának legismertebb és legelismertebb darabjai.[45] A 2000-es években egyes műveiben újabb stílusváltozást figyelhetünk meg: a szimfonikus zenekar már kisebb szerepet kap, és a szerző kísérletező kedve kerül előtérbe (például a 2005-ös Elrabolva című film zenéjében).[18]

Zenéi vezérdallamait általában igen gyorsan megkomponálja, de a megfelelő hangszerelés természetesen már hosszabb időt vesz igénybe. Ezt a folyamatot igen gyakran szokta a festészethez hasonlítani, mondván, számára legalább olyan fontos megtalálni a jelenethez legjobban illő hangszereket, mint a festőnek a színeket.[40] Minduntalan törekszik az adott film hangulatának, történetének megfelelő, olykor igen különleges hangszerek használatára – erre talán az Apocalypto című film zenéje a legjobb példa. Az 1994-es, Golden Globe-ra jelölt Szenvedélyek viharában című filmben a Willow után ismét felbukkant Kazu Matsui és a shakuhachi, a japán fúvós hangszer ezt követően szerepelt még a két Zorro-filmben is (Zorro álarca, 1998; Zorro legendája, 2005). A Viharzóna (2000) hangzásvilágát az elektromos gitár teszi teljessé; indián síp és dallamok jelennek meg A fegyverek szavában (2002), kasztanyett és flamenco táncosok a két Zorróban; basszusharmonika és csembaló A Spiderwick-krónikák című filmben. Gyakran szerepeltet szólistát műveiben (Apollo 13 – Annie Lennox, 1995; TitanicSissel Kyrkjebø, 1997; Egy csodálatos elme – Charlotte Church, 2001; A gyávaság tollai – Rahat Nusrat Fateh Ali Khan, 2002; Határok nélkülCaseline Kunene, 2003; TrójaTanja Tzarovska, 2004; Az új világHayley Westenra, 2005), és nem egyszer kórust (Támadás a Krull bolygó ellen – Ambrosian Singers, 1983; Őslények országaKing's College Choir, 1988; Az 54. hadtest – Boys Choir of Harlem, 1989; Ellenség a kapuknálLondon Voices, 2001; Trója – Bulgarian Women's Choir, 2004). Nem idegen tőle a betétdalok írása sem (I Want To Spend My Lifetime Loving YouZorro álarca; Then You Look At MeA kétszáz éves ember; Yours Forever – Viharzóna; Where Are You Christmas – A Grincs; I See You - Avatar).[46] Az általában rézfúvós hangszeren megjelenő, négy hangból álló danger motif (veszélyjelző motívum) úgyszólván minden albumáról elmaradhatatlan. Akciózenéinek szinte állandó szereplője a pergődob, míg a lassúbb, érzelemgazdag tételekben a vonósok mellett az oboa, a kürt, a fuvola és nem utolsó sorban a zongora kap kitüntetett szerepet.

Művei írásakor nemigen alkalmazza a különféle modern digitális technikákat; ezen a téren ódivatúnak tartja magát, és kézzel veti papírra zenei elképzeléseit.[12] Karrierje során csupán néhányszor fordult elő, hogy egy adott film folytatásának is ő írja a zenéjét (egy példa erre a Zorro álarca és a Zorro legendája című filmek), mivel nem szeret ugyanannál a témánál hosszasan "leragadni".[16]

Kritikai észrevételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

James Horner zenéje általában az érzelmek széles skáláját váltja ki hallgatóiból, mind pozitív, mind negatív irányban. Egyesek pályafutásának korai darabjait kedvelik igazán, és az újabbakat kevésbé szívesen hallgatják, míg mások éppen fordítva állnak hozzá.[4] Munkásságát két alapvető vád szokta érni: hogy feltűnő gyakorisággal bukkannak fel műveiben a saját korábbi darabjaiból, illetve más zeneszerzőktől (például Szergej Prokofjev, Dmitrij Sosztakovics, Benjamin Britten) átvett motívumok. A rettenthetetlen című film zenéjének egyik főtémája például visszaköszön A kétszáz éves ember, a Viharzóna és A király összes embere című filmekhez írt műveiben is, a Willow aláfestése pedig Schumann harmadik szimfóniájából merít. (Horner természetesen nem az egyetlen filmzeneszerző, akivel ilyesmi előfordul.[47])

Saját dallamainak ez az akár többszöri felhasználása olyannyira jellemző a zenéjére, hogy az újabb művei között szinte nincs is olyan, melyben rá ne ismerhetnénk egy-egy motívumára korábbról. A filmzenekedvelők egy része ezt nem igazán nézi jó szemmel - érvelésük szerint Horner elég tehetséges zeneszerző volna ahhoz, hogy mindig új dallamokat komponáljon, és nem egészen értik, miért nem tesz így. Vannak azonban, akik kevésbé szigorúak, és a vissza-visszatérő témákra mint markáns stílusjegyekre tekintenek, azzal magyarázva a jelenséget, hogy a különféle cselekményű filmekben olykor azért alapvetően hasonló érzelemvilágot kell ábrázolni.[48][49] A kétszáz éves ember című film zenéjéről a Filmtracks.com a következőket írja: „Mindenképpen vásároljuk meg, ha próbára szeretnénk tenni magunkat, elég jól ismerjük-e James Hornert, és felfedezzük-e az album hallgatása közben mind a tíz (igen, tíz!) korábbi filmzenéjét, melyekből ez a műve felépül. Ha azonban a hasonló iskolai dolgozatokról rossz emlékeink vannak, inkább kerüljük el.”[50] Jonathan Broxton filmzenekritikus szerint viszont „munkássága inkább olyan, mint egyetlen, 25 éve íródó, hatalmas, soktételes szimfónia, melyben minden egyes filmzene egy újabb tétel, s melyben a témák és motívumok éveken keresztül jelen vannak és tovább fejlődnek, nem csupán egyszeri, két órahosszás időtartamra szólnak.”[51]

Horner maga a következőképpen vélekedik: „Mozart korában Mozart volt a legjobb. De ha akármelyik tizenöt zeneszerzőt megnézzük abból az időből, kiderül, hogy a zenéjük tulajdonképpen olyan volt, mint Mozarté. Legyen az Michael Haydn, az ő édesapja, vagy bárki, a műveikbe belehallgatva rájöhetünk, hogy mind ugyanazt a zenei nyelvet beszélték. A filmzene egy furcsa, ördögi dolog; minden egyes darabnak teljesen különbözőnek kell lennie – legalábbis a jogásznyelv szerint. De művészként ezt lehetetlen megvalósítani. Ugyanazt a feladatot sokféleképpen is meg lehet oldani. Ott van például a Casper, vagy akármelyik kalandfilm, amelyhez akár én, akár mondjuk John Williams írt zenét – alapvetően ugyanúgy hangzanak. Lehet, hogy az egyik furfangosabb, a másik kifinomultabb, de végeredményben az összbenyomás ugyanaz. A klasszikus zene – a komolyzene – pedig számomra egy csodálatos világ, és merítek is belőle.”[52]

Egyes vélemények szerint a szerző a Titanic óta nem igazán volt képes maradandót alkotni,[53][54] ám éppen e megkérdőjelezett időszakban jelölték Oscar-díjra a Ház a ködben című filmhez írt zenéjét, és találkozhatunk a jelen évtizedben írt és a legújabb művei iránti meglehetősen pozitív hozzáállással is.[55][56][57][58]

Személyisége, magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

James Hornert kedves és barátságos, bár eléggé visszahúzódó embernek tartják. Nem szereti a felhajtást, a hivalkodó hollywoodi partikat; filmjei bemutatóira sem mindig megy el, csak ha feltétlenül szükséges. Saját bevallása szerint igen félénk; olykor még a zenekart vezényelni is lámpalázat okoz neki. A Londoni Szimfonikus Zenekar tubása, Patrick Harrild véleménye szerint „amikor velünk dolgozik, mindig nagyon udvarias és barátságos, de komoly elvárásai vannak. Pontosan tudja, hogy mit akar hallani.”[2] Zenéi „utóéletét”, az azokról írt kritikákat nem követi szorosan nyomon. Ha ellenben a munkájáról: a filmekről, a zeneszerzésről beszél, elragadja a lelkesedés – hosszasan értekezik elgondolásairól, módszereiről, a zenéje által kifejezni kívánt érzelmekről. Élete a zeneszerzés, és ennek hangot is ad: „Nagyon szeretek zenét írni; soha nem is tudnék egyébbel foglalkozni, mint filmzeneszerzéssel.”[59] Szabadidejében komolyzenei műveket és különféle népzenéket hallgat elsősorban, saját szerzeményeit csak nagyon ritkán. („Az ír zene megszállottja vagyok. Szeretem a hangulatát, hangzását és időtlenségét."[14]) A Los Angelestől néhány tíz kilométerre északnyugatra fekvő Calabasas városban lakik.[3][6][14][48][60]

Ars poeticáját 1997-ben így fogalmazta meg: „Nem vagyok olyan, mint néhány más zeneszerző, mert én nem úgy tekintek erre, mint pusztán munkára. Úgy gondolok a zenére, mint művészetre. Nem gondolok az üzleti oldalára. Hálás vagyok, hogy olyasmit csinálok, ami mindenképpen közönség elé kerül, mert ha nem filmzenéket írnék, akkor komolyzenét írnék, melyet talán soha be sem mutathatnék. A mai világban komolyzenét írónak a filmek a >>festővászna<<. Ennek az a hátránya, hogy főnököm van, aki elvárásainak meg kell felelnem. De ha jobban meggondoljuk, ezzel nem sokban különbözöm a régi klasszikus zeneszerzőktől, akik például valami osztrák herceg megrendelésére írtak operát.”[14]

The Flying Horsemen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hornert a zene mellett gyermekkora óta érdekli a repülés is - olyannyira, hogy tizenhét évesen már pilóta-jogosítvánnyal rendelkezett. „Azonban választanom kellett a repülés és a zene között” - mondta. „A zenét választottam, de sohasem távolodtam el a repüléstől.” Fordulópontot jelentett, amikor megismerkedett Ed Shipleyvel, a Flying Horsemen (Repülő Lovasok) nevű, eredeti második világháborús P-51 Mustang gépekkel repülő trió alapító tagjával. (A csapat másik két tagja Jim Beasley és Dan Friedkin - Jim Beasley helyét 2011-től Steve Hinton veszi át.) Igen hamar szoros barátság alakult ki közöttük, és Horner azóta rendszeresen repül velük, általában Shipley társaként, aki szerint „ő az egyetlen, aki végig tudja repülni velünk a rutint úgy, hogy közben nem lesz rosszul.” A trió számára Horner a „negyedik repülő lovas”, mert „egyedül ő képes rá, hogy a zenéjében megjelenítse azt, amit repülés közben érzünk”. Ennek fényében a légibemutatókon a csapat 2010 májusa óta az általa komponált zenére repül, melyet ők egyenesen a repülés himnuszának neveznek. Nem kizárt, hogy a jövőben a csapat a szó szoros értelmében négytagúra bővül, Horner ugyanis újra aktívan gyakorolja a repülést és a légiakrobatikát.[61][62][63][64][65]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozifilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013

  • Song of the Names (készül)

2012

  • A csodálatos Pókember
  • For Greater Glory (korábban: Christiada)

2011

  • Black Gold

2010

2009

2008

2007

  • Szemvillanás alatt

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

1989

1988

1987

1986

1985

1984

1983

1982

1981

1980

  • Humanoids From The Deep
  • Battle Beyond The Stars

1979

  • The Lady in Red
  • Up from the Depths

1978 (az AFI számára)

  • The Drought
  • Fantasies
  • Gist And Evans
  • Landscapes
  • Just for A Laugh
  • The Watcher

Elutasított filmzenék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006

1988

1984

Tv-filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000

  • Freedom Song (Néger sors)

1992

1990

1985

1983

  • Between Friends

1982

1981

  • A Few Days in Weasel Creek

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1991

  • Norman And The Killer

1989

1986

1985

  • Let's Go

Szimfonikus művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Spectral Shimmers (1978)
  • Forest Passage (2000) – Az ohioi Cuyahoga Valley National Recreational Area 25 éves fennállásának alkalmából a Cleveland Orchestra adta elő[5]

Egyéb művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • CBS Evening News (2006)
  • A Universal Pictures logó-zenéje (1990–1997)[66]
  • THX-Trailer „Cimarron“
  • Horsemen Flying Display Music (2010)

Díjai és jelölései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oscar-díj
  • 2010: Avatar (legjobb filmzene)
  • 2004: Ház a ködben (legjobb filmzene)
  • 2002: Egy csodálatos elme (legjobb filmzene)
  • 1998: Titanic (legjobb filmzene – dráma, győztes)
  • 1998: My Heart Will Go On (Titanicból; legjobb betétdal; győztes)
  • 1996: A Rettenthetetlen (legjobb filmzene – dráma)
  • 1996: Apollo 13 (legjobb filmzene – dráma)
  • 1990: Baseball álmok (legjobb filmzene)
  • 1987: Somewhere Out There (Egérmeséből; legjobb betétdal)
  • 1987: Alien – A bolygó neve: Halál (legjobb filmzene)
Golden Globe-díj
  • 2010: Avatar (legjobb filmzene)
  • 2010: I See You (Avatarból, legjobb betétdal)
  • 2002: Egy csodálatos elme (legjobb filmzene)
  • 1998: Titanic (legjobb filmzene, győztes)
  • 1998: My Heart Will Go On (Titanicból; legjobb betétdal; győztes)
  • 1996: A Rettenthetetlen (legjobb filmzene)
  • 1995: Szenvedélyek viharában (legjobb filmzene)
  • 1992: Dreams To Dreams (Egérmese 2. – Egérkék a vadnyugatonból; legjobb betétdal)
  • 1990: Az 54. hadtest (legjobb filmzene)
  • 1987: Somewhere Out There (Egérmeséből; legjobb betétdal)
Grammy-díj
  • 2011: Avatar
  • 2011: I See You (Avatarból)
  • 2003: Egy csodálatos elme
  • 1999: My Heart Will Go On (Titanicból; győztes)
  • 1996: Whatever You Imagine (Könyvek parancsnokából)
  • 1991: Az 54. hadtest (győztes)
  • 1990: Baseball álmok
  • 1988: Somewhere Out There (Egérmeséből; győztes)
  • 1988: Egérmese
Satellite Award
  • 2004: Az eltűntek
  • 2002: Egy csodálatos elme
  • 2002: All Love Can Be (Egy csodálatos elméből; győztes)
  • 1998: Titanic (győztes)
  • 1998: My Heart Will Go On (Titanicból; győztes)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Harry Horner (angol nyelven). Internet Movie DataBase. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  2. ^ a b c d e Owen Vaughan: Avatar: James Horner on Composing the Music (angol nyelven). Times Online Blogs, 2009. december 11. [2009. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 12.)
  3. ^ a b c Thomas Gordon Hudson: James Horner's Biography (angol nyelven). The James Horner Shrine. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  4. ^ a b c d Tribute to James Horner (angol nyelven). Filmtracks. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  5. ^ a b Biographie (német nyelven). JamesHorner.de. (Hozzáférés: 2009. szeptember 19.)
  6. ^ a b Didier Leprêtre interjúja: Dreams Magazine (német nyelven), 1998. november. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  7. Randall D. Larson interjúja: 'A Conversation With James Horner' (angol nyelven). Cinemascore #11/12 double issue, 1983. november. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  8. James Horner (angol nyelven). Internet Movie DataBase. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  9. Star Trek II Complete Score CD Booklet
  10. Rusznyák Csaba: James Horner pp. 1. Helloinfo, 2005. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  11. ^ a b James Horner's Works (angol nyelven) (pdf). The Gorfaine/Schwartz Agency. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  12. ^ a b Rick Lyman: AT THE MOVIES; The Grinch Gets A Soaring Score (angol nyelven). The New York Times, 2000. szeptember 1. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
  13. Biography for James Cameron (angol nyelven). Internet Movie DataBase. (Hozzáférés: 2009. szeptember 19.)
  14. ^ a b c d Daniel Schweiger interjúja: 'Scoring, Not Sinking' (angol nyelven). Soundtrack! Vol.16./No. 64., 1997. december. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  15. Field of Dreams DVD Scoring Session Featurette (angol nyelven). Universal Studios, 2000. október 31. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
  16. ^ a b c d Film Music Radio Interview On The Score, 2006. szeptember 25. (Daniel Schweiger)
  17. Academy Awards, USA: 1996 (angol nyelven). Internet Movie DataBase. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  18. ^ a b Bíró Zsolt: The Chumscrubber. Filmzene.net, 2005. december 29. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  19. Kulics László: Enemy at the Gates. Filmzene.net, 2006. október 11. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
  20. Gustav Mahler: Symphony of a Thousand. National Youth Orchestra of Great Britain conducted by Sir Simon Rattle, 2002. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  21. Tihanyi Attila: Troy. Filmzene.net, 2004. május 19. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  22. Filmtracks Editorial Review: The New World (angol nyelven). Filmtracks, 2006. február 4. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  23. Bíró Zsolt: Apocalypto. Filmzene.net, 2007. február 18. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  24. Kulics László: Beszámoló a második ubedai International Film Music Conference eseményeiről. Filmzene.net, 2006. július 29. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  25. CBS, Katie Couric Have Already Made Sweet Music Together (angol nyelven). The Wall Street Journal, 2006. szeptember 5. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  26. 'Evening News’ Musical Maestro (angol nyelven). CBS Documentary about James Horner's Music for the Evening News, 2006. szeptember 5. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  27. Hanna Storm interjúja: New Tune for Evening News' (angol nyelven). CBS The Early Show, 2006. szeptember 5. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  28. Alex Weprin: It's Official: Scott Pelley to Replace Katie Couric on the 'CBS Evening News' (angol nyelven). tvnewser, 2011. május 3. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)
  29. HornerShrine Forum: CBS News - Horner's music may be no more, 2011. június 6. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)
  30. Horváth Krisztina: A Spiderwick krónikák - Varázslatos mese a Láthatatlan Világról. Napvilág.Net, 2008. március 7. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  31. The Life Before Her Eyes (angol nyelven). Internet Movie DataBase. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  32. The Boy in the Striped Pyjamas (angol nyelven). Internet Movie DataBase. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  33. Miért várjuk az Avatart, mint a messiást?. VideoDrome, 2008. szeptember 14. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  34. Jim Dorey: Na'vi Alien Language Incorporated in Avatar Music Soundrack (angol nyelven). MarketSaw Blog, 2008. április 2. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  35. Alumni News (angol nyelven) (pdf) pp. 9. UCLA Ethnomusic Newsletter, 2007. ősz. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  36. Szupersztár énekli az Avatar főcímdalát. sg.hu, 2009. november 18. (Hozzáférés: 2009. november 20.)
  37. Golden Globe Nominations And Winners (angol nyelven). Official Website of the HFPA and the Annual Golden Globe Awards, 2010. január 17. (Hozzáférés: 2010. január 20.)
  38. Academy Award Winners 2010 (angol nyelven). Oscar.com, 2010. március 7. (Hozzáférés: 2010. március 21.)
  39. The Titanic - Construction (angol nyelven). History On The Net. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  40. ^ a b Ray Bennett interjúja: 'Q and A with James Horner' (angol nyelven). The Hollywood Reporter Vol.CCCL No. 41., 1998. január. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  41. Academy Awards, USA: 1998 (angol nyelven). Internet Movie DataBase. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  42. Ian Lace: The Titanic Juggernaut Sails On (angol nyelven). MusicWeb International, 1998. április 28. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  43. Kulics László: James Horner. Filmzene.net. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  44. Jonathan Broxton: 48 Hrs. Review (angol nyelven). Movie Music UK. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  45. Kulics László: Legends of the Fall. Filmzene.net, 2006. augusztus 18. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  46. Verschiedenes - Pop Songs & Texte (német nyelven). JamesHorner.de. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  47. Gregus Péter: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban. Filmzene.net, 2009. augusztus 16. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  48. ^ a b Rusznyák Csaba: James Horner pp. 4. Helloinfo, 2005. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  49. The Truth About Horner (angol nyelven). HornerShrine Forum. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  50. Filmtracks Editorial Review: Bicentennial Man (angol nyelven). Filmtracks.com, 1999. december 17. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  51. Jonathan Broxton: The New World Review (angol nyelven). Movie Music UK. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  52. 'He Makes The Background Sing' (angol nyelven). L.A. Times, 1995. február 13. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  53. Bíró Zsolt: Flightplan. Filmzene.net, 2005. november 9. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  54. Inspiration: Does Horner Feel It Anymore? (angol nyelven). HornerShrine Forum. (Hozzáférés: 2009. szeptember 19.)
  55. Bíró Zsolt: Ez volt 2008. Filmzene.net, 2009. január. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  56. Tihanyi Attila: Ez volt 2008. Filmzene.net, 2009. január. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  57. Jonathan Broxton: The Missing Review (angol nyelven). Movie Music UK. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  58. Jonathan Broxton: The Legend of Zorro Review (angol nyelven). Movie Music UK. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  59. The Perfect Storm DVD Scoring Session Featurette (angol nyelven). Warner Bros., 2001. február 13. (Hozzáférés: 2009. szeptember 19.)
  60. Andrew Knipe: 'James Horner's Melbourne Seminar' (angol nyelven). Soundtrack! Vol. 11 No. 43., 1992. szeptember. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
  61. Horsemen Series: Duxford (angol nyelven). AirShowBuzz, 2010. március 8. (Hozzáférés: 2010. május 24.)
  62. The Fourth Horsemen (angol nyelven). AirShowBuzz, 2009. május 29. (Hozzáférés: 2010. május 24.)
  63. Write Your Soul (angol nyelven). AirShowBuzz, 2010. június 1. (Hozzáférés: 2010. június 10.)
  64. Marc C. Lee: Mustang Mystique (angol nyelven) pp. 3. Plane&Pilot Magazine, 2010. július 12. (Hozzáférés: 2010. július 18.)
  65. Deb Mitchell: 2010 ICAS Convention News (angol nyelven). AirShowBuzz, 2010. december 9. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  66. Jason Jones, Matt Williams, Eric S.: Universal Pictures (angol nyelven). CLG Wiki. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rajongói oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]