Légcsavar (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Légcsavar
(Flightplan)
Légcsavar filmplakát.jpg
A film magyar moziplakátja
Rendező Robert Schwentke
Producer Brian Grazer
Executive producer Robert DeNozzi
Charles J. D. Schlissel
Forgatókönyvíró Peter A. Dowling
Billy Ray
Főszerepben Jodie Foster
Peter Sarsgaard
Sean Bean
Zene James Horner
Operatőr Florian Ballhaus
Vágó Thom Noble
Jelmeztervező Susan Lyall
Gyártás
Gyártó Touchstone Pictures
Imagine Entertainment
Ország Németország, Egyesült Államok
Nyelv angol, német
magyar szinkron
Időtartam 98 perc
Költségvetés 50 millió amerikai dollár
Képarány 2,35 : 1
Forgalmazás
Bemutató 2005. szeptember 22., Amerikai Egyesült Államok
Bevétel 223 387 299 dollár
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A Légcsavar (angolul: Flightplan) 2005-ben bemutatott amerikai–német thriller. Főszereplő Jodie Foster.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többszöri visszatekintésekből kiderül (amik nem időbeli sorrendben követik egymást), hogy Kyle Pratt (Jodie Foster), aki amerikai repülőgéptervező, Berlinben, a kihalt Alexanderplatz metróállomáson találkozik a férjével, Daviddel (John Benjamin Hickey) aki nem sokkal később lezuhan a házuk tetejéről és meghal. Kyle Pratt elhatározza, hogy férje holttestét Long Islanden (USA) fogja eltemetni, ezért hatéves kislányával, Juliával (aki enyhén agorafóbiás) és férje koporsójával felszállnak egy olyan gépre, amelynek a hajtóművét ő tervezte.

Mivel vannak üres helyek a gépen, Kyle azt javasolja a kislányának, hogy menjenek hátrébb, ahol kényelmesen lefekhetnek és aludni tudnak. Mindketten elalszanak, majd amikor Kyle kb. 3 óra múlva felébred, azt veszi észre, hogy a kislánya eltűnt.

Kyle minden fedélzetet és utasteret bejár, megnézi a vécéket és a büféket is, de a kislány nincs sehol. Ezért arra kéri a repülőgép parancsnokát, Marcus Rich kapitányt (Sean Bean), hogy az utasok maradjanak a helyükön és a személyzet végezzen egy alapos keresést. A keresés eredménytelen, ezért Kyle azt követeli, hogy a csomagteret és a gépházat is nézzék át, de erre a kapitány nem hajlandó.

Eközben gyanús momentum, hogy a kislányra egyik utas sem emlékszik, és sem a berlini repülőtér nyilvántartásában nem szerepel, sem az utaslistán nincs rajta. Kyle a kislány beszállókártyáját sem tudja felmutatni. A kapitány és a személyzet azon a véleményen van, hogy a kislány nem is létezik, csak Kyle találja ki, a férje halála utáni zavart állapotában. Ezért a parancsnok a gép fegyveres kísérőjének (Gene Carson - Peter Sarsgaard) azt az utasítást adja, hogy bilincselje meg a nőt és állandóan tartsa szemmel. Egy pszichológusnő, Lisa, (Greta Scacchi) az utasok közül elbeszélget vele, és elmagyarázza neki, hogy ez az állapot a nemrég bekövetkezett tragikus esemény következménye (ti. a férj halála). Kyle azonban ekkor egy pillanatra észreveszi azt a szívecskét, amit a kislánya az ujjával rajzolt a repülőgép ablakára.

A kapitány időközben felvette a kapcsolatot a berlini hullaházzal, ahol a férj meghalt és az igazgató azt az információt adja, hogy Kyle férje és kislányuk, Julia akkor haltak meg, amikor leestek a tetőről. A kapitány és a személyzet most már meg van győződve róla, hogy a kislány csak az anyja képzeletében él, ezért szánalommal tekintenek rá.

Kyle kéri, hogy kimehessen a mosdóba, ahol az őr leveszi róla a bilincset. Kyle az álmennyezet egy darabját felnyomja, és babrálni kezd az elektronikai vezérlőszekrénnyel, majd zárlatot okoz, amitől a repülőgép sötétbe borul. Mivel az utasok elé az általa okozott zavar miatt leereszkednek az oxigénmaszkok és kisebb pánik tör ki, Kyle a zűrzavarban észrevétlenül meglép az őr tekintete elől. A belső lifttel leereszkedik a csomagtérbe. Kétségbeesetten keresi a kislányát, még a férje koporsóját is felnyitja (a koporsó elektronikusan le van zárva, ezért a nyitásához egy kódot kell beütni, amit elvileg csak Kyle ismer). Ekkor érzelmileg összeomlik, Carson így találja meg. Újból megbilincseli és visszavezeti az üléséhez.

Kyle azt kéri Carsontól, hogy ő fennmaradhasson a gépen, miután az leszállt, hogy megkeresse a kislányát. Carson látszólag fontolóra veszi ezt, és megígéri, hogy beszél a kapitánnyal. Carson ezután újra bemegy a csomagtérbe, és a nyitva hagyott koporsóban elrejtett robbanóanyagot (valószínűleg C4 robbanószert) és robbantószerkezetet vesz elő. A robbanószereket elhelyezi két oldalt a gép orrában és élesíti a szerkezetet. Carson lemászik az elektronika szintjére, ahol Julia békésen alszik (valószínűleg az általa beadott bódítószer hatása alatt).

Carson, és az egyik légiutas-kísérő, Stephanie beszélgetéséből kiderül, hogy a gyerekrablást ők hajtották végre (Stephanie meghamisította az utaslistát), és a hullaház igazgatója is benne van az összeesküvésben.

Carson azt mondja a kapitánynak, hogy Kyle fel akarja robbantani a gépet, és azt követeli, hogy utaljanak át egy számlára 50 millió dollárt, és leszálláskor várja őt egy másik repülőgép. Carson, és Stephanie vitatkoznak, mert Carson azt mondja, hogy mindenképpen fel fogja robbantani a gépet Juliával együtt, miután megkapták a pénzt, így azt fogják hinni, hogy Kyle tervelte ki az egészet, mert a robbantószerkezetet nála fogják megtalálni. Carson cinikusan azt is elmondja Kyle-nak, hogy a férjét lelökték a tetőről, mert szükség volt egy koporsóra a gépen.

A kapitány a közvetlen fenyegetés hatására úgy dönt, hogy kényszerleszállást hajt végre, és az eredeti úticél, New York helyett Új-Fundlandon teszi le a gépet (Goose Bay Airport, Kanada).

Az utasok és a személyzet elhagyja a gépet. A kapitány megjegyzéséből („átutaltuk a pénzt, amit kért”) Kyle rájön, hogy miről van szó, és azt követeli, hogy Carson maradjon a gépen vele együtt.

Ahogy Carson bezárja a kijárati ajtót, Kyle fejbevágja egy tűzoltókészülékkel, egy csőhöz bilincseli a csuklóját, elveszi tőle a robbantószerkezetet, majd elmenekül. Carson hamar magához tér és a pisztolyával ellövi a bilincset. Kyle a felső szerelőszint felé csalja Carson egy iratcsomó feldobásával. Kyle előbújik és találkozik az addig rejtőzködő Stephanie-val. Rövid beszélgetés után Stephanie rájön, hogy rossz dolgot tett, és elmenekül a gépről.

Kyle végre eljut abba a térrészbe, ahol addig nem járt senki és megtalálja az alvó Juliát. Carson szorosan a nyomában van. Carson tudja, hogy Kyle ott van a közelben, ezért ismét cinikusan megjegyzi, hogy a kislányt ő csempészte ki egy ételes kocsival, és a nemtörődöm utasokat hibáztatja, mert közülük senki sem foglalkozott vele, hogy mit visz. Kyle a kislányával együtt behúzódik egy védett részbe, majd berobbantja a detonátort.

A kapitány és a személyzet megdöbbenve figyeli, ahogy a robbanástól a gép első futóműve összecsuklik és a gép orra lezuhan a betonra.

Még nagyobb meglepetést kelt, amint a füstből Kyle alakja bontakozik ki, kezében az alvó gyerekkel.

Az FBI-osok megkezdik a kihallgatásokat a várócsarnokban. A kapitány elnézést kér Kyle-tól, amiért kételkedett abban, amit mondott és megjegyzi, hogy a kislány hasonlít rá. Stephanie-t megbilincselve vezeti el az FBI. Kyle a még mindig alvó gyereket egy autóhoz viszi a döbbent utasok között (akik szintén kételkedtek a létezésében). Julia végre felébred, és megkérdezi, hogy ott vannak-e már.

Szereposztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film DVD-n 2006. január 24-én jelent meg.

Bevételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Légcsavar a hazai mozikban (USA) 89 602 378 dollár bevételt szerzett, és még több mint 223 milliót világszerte.[1] A DVD-kölcsönzésekből 79 millió dollár folyt be.

Fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 38%-ra értékelte 173 vélemény alapján.[2] Roger Ebert filmkritikus úgy írta le a filmet, mint „félelmet keltő thriller, szorosan illeszkedő történettel”.

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

elnyert díjak[3]

  • 2006, ASCAP Film and Television Music Awards, „Top Box Office Films” - James Horner

jelölések

  • 2006, Academy of Science Fiction, Fantasy & Horror Films, USA, Saturn-díj „legjobb akció/kaland/thriller” kategóriában
  • 2006, Academy of Science Fiction, Fantasy & Horror Films, USA, Saturn-díj „legjobb színésznő” - Jodie Foster
  • 2006, Teen Choice Awards, „legjobb dráma”

A film készítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forgatókönyv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peter A. Dowling 1999-ben egy telefonbeszélgetés során kapta az ötletet egy barátjától. Az eredeti történet szerint egy repülőtér biztonsági szolgálatánál dolgozó férfi üzleti útra megy az Egyesült Államok és Hongkong között, és az út során a fia eltűnik. Néhány évvel később Billy Ray forgatókönyvíró vette át a szövegkönyvet, kivette belőle a terroristákat, és sokkal nagyobb hangsúlyt helyezett a női főszereplőre, mivel Grazer, a producer úgy gondolta, hogy a szerep megfelelő lenne Jodie Foster számára. A film a főszereplő lelkivilágában végbemenő változásokat is követi, és felhasználja a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások utáni feszültséget és paranoiát. A filmben hangsúlyosan szerepelnek arabnak kinéző utasok, akik egy ponton gyanúba keverednek, de semmi közük nincs az ügyhöz.

Dowling és Ray is engedélyt kaptak rá, hogy alaposan megszemléljék egy Boeing 747 belsejét a Los Angeles nemzetközi repülőtéren, hogy tisztában legyenek azzal a helyszínnel, ahol a cselekmény játszódik.[4]

A történet alapötlete (eltérő végkifejlettel) hasonló egy 1955-ös epizódhoz az Alfred Hitchcock bemutatja sorozatból. Az epizód címe: Into Thin Air volt.

Szereplőválogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Robert Schwentke rendező reális, naturalista ábrázolást várt a színészektől. Sean Bean részben azért kapta meg a szerepet, mert a nézőkben a róla kialakult „rosszfiú” elvárással félre lehetett vezetni a nézőket, akik a történet során egy jó darabig azt feltételezik, hogy ő is a gyerekrablók kezére játszik.[4]

A rendező mind a 300 utas kiválogatásánál jelen volt.[5]

Filmezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A belsőépítész csapat elkészítette a nem létező E-474 típus belsejét (beleértve a pilótafülkét is, aminek a történetben szinte semmi szerepe nincs). A gép belső felépítése egy Airbus A380-hoz hasonló. Érdemes megjegyezni, hogy a valóságban sokkal kevesebb üres, tágas tér van kihasználatlanul egy ilyen kategóriájú gépen akár a csomagtérben, akár a szervizjáratokban. A kameraállvány mozgatása és a különböző szögekből történő felvételek érdekében a falak és a mennyezet könnyedén eltávolítható volt. A BE Aerospace több tárgyat rendelkezésre bocsátott a dekorációhoz. Az egyes helyiségek színe és kialakítása a rendező kívánsága szerint az adott helyzethez illő hangulatot sugall. Például egy fehér borításu szoba „baljós, klinikai, hideg”, az alacsony mennyezet bezártságérzetet kelt, a nagy, széles tér pedig a támpont hiányát hangsúlyozza.[5]

A repülőgép legtöbb külső felvételénél a repülőgép 1:10 arányban csökkentett modelljét filmezték és a képet az utómunkák során digitálisan feljavították. A gép orrának robbantása során életnagyságú és kicsinyített modellt is használtak. A repüléselektronikai műszereket felére lekicsinyítették, így a robbanás nagyobbnak látszott.[4]

Forgatási helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Berlin, Németország
  • Hollywood, Los Angeles, Kalifornia állam, USA
  • Leipzig/Halle repülőtér, Lipcse, Németország
  • Mojave, Kalifornia, USA - a Goose Bay Airport jelenetei
  • Stage 16, 20th Century Fox Studios - 10201 Pico Blvd., Century City, Los Angeles, Kalifornia, USA
  • Van Nuys Armory - 17330 Victory Boulevard, Van Nuys, Los Angeles, Kalifornia, USA

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az amerikai légiutas-kísérők szövetsége (Association of Professional Flight Attendants) a film bojkottálására szólítottak fel azzal az indoklással, hogy a film a légiutas-kísérőket durva, érzéketlen és közömbös alakoknak ábrázolja, egyikük még terrorista is.[6]
  • A történet elején Kyle a férjével Berlinben hajnali háromkor az U5 vonalra száll fel. A kocsi hátulján az U5 jelzés és a „Hönow” név olvasható, ami a vonal egyik végállomásának neve.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Flightplan (2005). Box Office Mojo. Retrieved on 2011-09-26.
  2. Rotten Tomatoes értékelés
  3. http://www.imdb.com/title/tt0408790/awards
  4. ^ a b c In-Flight Movie: The Making of Flightplan; Flightplan DVD
  5. ^ a b Cabin Pressure: Designing the Aalto E-474; Flightplan DVD
  6. Flight attendants hope to ground 'Flightplan' – More news and other features. MSNBC. updated 9/29/2005. Retrieved on 2011-09-26.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Flightplan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.