Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-48-2
Az Akasztottak erdeje Liviu Rebreanu 1922-ben megjelent lélektani regénye, amit az első világháború ihletett. Az író a művet fivérének, Emil Rebreanunak ajánlotta, akit az Osztrák–Magyar Monarchia tisztjeként 1917-ben a román fronton szökés miatt halálra ítéltek, és felakasztottak. Noha a szerző számos elemet felhasznált öccse leveleiből és a gyimespalánkai útján szerzett élményeiből, hasonló sorsuk ellenére a regény főhősét nem Emil Rebreanuról mintázta, hanem a szerző vallomása szerint „nemzedékének prototípusa”.
A regény főhőse, Apostol Bologa a háború kitöréséig nem emelkedik ki az átlagemberek közül; eszmeileg bizonytalan, befolyásolható fiatalember, aki zökkenőmentesen illeszkedik a társadalomba. A háború azonban olyan erkölcsi dilemma elé állítja, amellyel nem tud megbirkózni, és a döntés halogatásával egyre közelebb sodródik a halálhoz.
George Călinescu szerint a regény a kínzó erkölcsi bizonytalanság monográfiája, amely lehetett volna politikai regény is, de lélektani lett belőle; Kormos Gyula a regény háborúellenességét emelte ki, Ion Simuț ezzel szemben [a legnagyobb román] vallásos regénynek nevezte, és az szerinte a főhős misztikus válságát írja le.
A regény elnyerte a Romániai Írók Társaságának nagydíját, és a megjelenését követő évtizedben kiadták cseh (1928), angol és olasz (1930), lengyel (1931), francia, holland és német (1932) fordítását; összesen több mint húsz nyelven jelent meg. A műből készült Liviu Ciulei azonos című filmje, amely az 1965-ös cannes-i filmfesztiválon a legjobb rendezés díját nyerte el.