Liviu Rebreanu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Liviu Rebreanu
Rebreanu1.jpg
Élete
Született 1885. november 27.
Felsőilosva
Elhunyt 1944. szeptember 1. (58 évesen)
Valea Mare, Argeș megye
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza
Liviu Rebreanu - semnatura.gif
Liviu Rebreanu aláírása

Liviu Rebreanu (Felsőilosva, 1885. november 27. – Valea Mare, Argeș megye, 1944. szeptember 1.) erdélyi román író.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora, tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Liviu Rebreanu 1885. november 27-én született Felsőilosván, Szolnok-Doboka vármegyében (ma Beszterce-Naszód megye része) Vasile Rebreanu tanító és Ludovica Rebreanu 14 gyerekéből elsőnek. Testvérei közül páran nem élték meg a felnőttkort. Az író erős erkölcsös nevelést kapott, amit késöbb a Ion című regényébe bele is szőtt. 1889-ben a család elköltözött a Felsőilosváról Majorba. A Majorban töltött időszakokról a következőképpen emlékezik: „Majorban éltem meg az életem legszebb és legboldogabb napjait, ameddig, tíz éves koromban el kellett mennem Naszódra, a líceumba.”

A gimnáziumot először Naszódon, majd 1897-től Besztercén végezte. 1900-tól kezdve Sopronban tanul hadtudományt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben magyarul, s csak későbbiekben írt román nyelven. 1909. november 1-jén debütált a Luceafărul (=esthajnalcsillag) folyóiratban Codrea (Glasul inimii) című elbeszélésével. Műveinek nagy része pszichológiai jellegű, ezt bizonyítja 1912-ben megjelent novelláskötete Frământări (Szenvedések) címmel. Híres regényei, mint a Ion (1920) és az Akasztottak erdeje (1922) is lélektanilag összetett regény. A Ion volt az első román modern regény, mellyel a Román Akadémia díját is elnyerte. 1939-től az Akadémia rendes tagjává választotta.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

59 éves volt, amikor 1944-ben torokrákot diagnosztizáltak neki az orvosok. Egy lassú, fájdalmas halál utáni rettegéstől vezérelve szájon lőtte magát Valea Mare helységben. Néhány héttel temetése után exhumálták, és Bukarestben, a Bellu temetőben, helyezték örök nyugalomra.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Novellái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Catastrofa (Katasztrófa, 1921)
  • Norocul (1921)
  • Cuibul visurilor (1927)
  • Cântecul lebedei (A hattyú dala, 1927)
  • Ițic Ștrul, dezertor (1932)
  • Golanii (A huligánok)

Regényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színpadi művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cadrilul (1919)
  • Plicul (1923)
  • Apostolii (Az apostolok, 1926)

Útinapló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Métropoles, 1931, editee par Paralela 45 et Editions Autres Temps, traduction et preface de Jean-Louis Courriol

Személyes riportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Magyarra fordította Szabó Mózes.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • George Călinescu , Istoria literaturii române de la origini pâna în prezent, (1941)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]