Liviu Rebreanu
Liviu Rebreanu (Felsőilosva, 1885. november 27. – Valea Mare, Argeș megye, 1944. szeptember 1.) erdélyi román író.
Tartalomjegyzék |
Életrajz [szerkesztés]
Gyermekkora, tanulmányai [szerkesztés]
Liviu Rebreanu 1885. november 27-én született Felsőilosván, Szolnok-Doboka vármegyében (ma Beszterce-Naszód megye része) Vasile Rebreanu tanító és Ludovica Rebreanu 14 gyerekéből elsőnek. Testvérei közül páran nem élték meg a felnőttkort. Az író erős erkölcsös nevelést kapott, amit késöbb a Ion című regényébe bele is szőtt. 1889-ben a család elköltözött a Felsőilosváról Majorba. A Majorban töltött időszakokról a következőképpen emlékezik: „Majorban éltem meg az életem legszebb és legboldogabb napjait, ameddig, tíz éves koromban el kellett mennem Naszódra, a líceumba.”
A gimnáziumot először Naszódon, majd 1897-től Besztercén végezte. 1900-tól kezdve Sopronban tanul hadtudományt.
Munkássága [szerkesztés]
Kezdetben magyarul, s csak későbbiekben írt román nyelven. 1909. november 1-jén debütált a Luceafărul (=esthajnalcsillag) folyóiratban Codrea (Glasul inimii) című elbeszélésével. Műveinek nagy része pszichológiai jellegű, ezt bizonyítja 1912-ben megjelent novelláskötete Frământări (Szenvedések) címmel. Híres regényei, mint a Ion (1920) és az Akasztottak erdeje (1922) is lélektanilag összetett regény. A Ion volt az első román modern regény, mellyel a Román Akadémia díját is elnyerte. 1939-től az Akadémia rendes tagjává választotta.
Halála [szerkesztés]
59 éves volt, amikor 1944-ben torokrákot diagnosztizáltak neki az orvosok. Egy lassú, fájdalmas halál utáni rettegéstől vezérelve szájon lőtte magát Valea Mare helységben. Néhány héttel temetése után exhumálták, és Bukarestben, a Bellu temetőben, helyezték örök nyugalomra.
Művei [szerkesztés]
Novellái [szerkesztés]
Regényei [szerkesztés] |
Színpadi művei [szerkesztés]Útinapló [szerkesztés]
Személyes riportok [szerkesztés]
|
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b Magyarra fordította Szabó Mózes.
Forrás [szerkesztés]
- George Călinescu , Istoria literaturii române de la origini pâna în prezent, (1941)

