Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-31-1
A csi a hagyományos kínai világnézet szerint magát a világegyetemet betöltő, alkotó alapanyag, energia vagy természeti erő. Eszerint a világon minden létező a csi () mozgásának és átalakulásának eredménye. Így magát az emberi testet is a csi () alakítja ki, illetve az élet létrejöttének egyik tényezője. A csi () koncepciója alapvető részét képezi mind a hagyományos, mind pedig a modern kínai kultúrának. A kínai filozófiai aspektusain túl jelentős szerepe van a hagyományos kínai orvoslásban, a harcművészetekben, a feng-suj ()ban, de fogalomként megjelenik a hagyományos kínai festészettel és irodalommal kapcsolatos esztétikai művekben is. Nyugaton egyfajta energiaként vagy életerőként értelmezik, gyakorta így is fordítják. A csi ()vel rokonítható, vagy ahhoz hasonló erő, energiaáramlás más kultúrkörökben, mitológiákban vagy vallásokban is megtalálható. Nyugati tudományos módszerekkel a csi () létezését nem sikerült igazolni.
Az i. e. 5–3. századra fokozatosan előtérbe került az az elképzelés, hogy az egész világnak van egy általános összetevője, ami nem más, mint a csi (). Minden konkrét létező létrejötte a csi () összesűrűsödésének, halála pedig a csi () szétszóródásának eredménye. A Han-kori kozmogóniákban a csi () két típusú megnyilvánulásának következtében keletkeznek a jin ()nek és jang ()nak megfelelő dualitások, illetve az öt elem sem más, mint a csi () tér- és időbeli megnyilvánulása.