Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-40-1

Szent Béda egyháztanító halálos ágyán is
példásan tanít (J. D. Penrose képe, 1902)

Beda Venerabilis síremléke
a durhami székesegyházban

Szent Béda avagy Beda Venerabilis („tiszteletre méltó Béda”; angolul: Venerable Bede; 672/673 – 735. május 26.) angol szerzetes volt a northumbriai Monkwearmouth (ma Sunderland része) Szent Péter-kolostorában, illetve társintézményében, a jarrow-i Szent Pál-kolostorban, melyek gazdag könyvtárukkal Béda idején a tudományosság nagyhírű központjává váltak.

Életéről szinte csak annyit tudunk, ami Historia ecclesiastica gentis Anglorum című, az angolszász történelmet feldolgozó művének utolsó fejezetében foglaltatik. A mű 731 körül készült el, s az olvasható ki belőle, hogy akkor ötvenkilencedik évében járt, vagyis 672–673-ban születhetett. Kisebb jelentőségű forrás Cuthbert nevű tanítványának levele, amely Béda haláláról tudósít. Cuthbert valószínűleg azonos a későbbi wearmouth–jarrow-i apáttal, bár ez nem teljesen bizonyos. Béda a Historiában „e kolostor földjeit” jelöli meg születési helyeként. A wearmouth–jarrow-i testvérkolostorokra céloz ezzel, amelyek a mai Sunderland és Newcastle területén helyezkedtek el; mindkét hely magának is vindikálja a nagy történészt, egy másik hagyomány azonban Monktont említi szülőhelyeként, amely két mérföldre esik Jarrow-tól.

Szent Béda neves író és tudós, tudományos, történeti és teológiai műveket írt, témái a zenétől és a zenei ritmikától a bibliamagyarázatokig terjednek. Legismertebb munkája, a Historia ecclesiastica gentis Anglorum („Az angol nép egyházi története”) nyomán „az angol történetírás atyjának” nevezik. Jeles nyelvészként és fordítóként ő ismertette meg honfitársaival a korai egyházatyák latin és görög nyelvű írásait, jelentékenyen hozzájárulva ezzel az angliai kereszténység fejlődéséhez. 1899-ben egyháztanítói (doctor ecclesiae) titulust kapott XIII. Leó pápától. E címmel az angolok közül egyedül ő büszkélkedhet, Canterburyi Szent Anzelm, a cím másik birtokosa ugyanis itáliai illetőségű volt. Már a 9. századtól kezdve hozzáillesztették nevéhez a venerabilist, noha a katolikus egyház csak ezerkétszáz év múlva, 1935-ben avatta szentté.