Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-24-2
A rajongók Kemény Zsigmond 1858–1859-ben megjelent történelmi regénye, amely I. Rákóczi György erdélyi fejedelem korát, benne a szombatosok üldöztetését idézi fel. A szerző legsokrétűbb, legbonyolultabb és mégis legegységesebb regényeként hű képet ad az író történelemszemléletének alakulásáról, erkölcsi felfogásáról, ábrázoló módszerének realista igényéről és kompozíciós művészetéről, ekként az életmű legjelentősebb darabja.
A mű Szalárdi János Siralmas krónikája és Kemény János fejedelem önéletírása felhasználásával készült. Cselekménye számos romantikus elemet tartalmaz (Kassai Elemér boldogtalan szerelme és tragikus halála, nagybátyjának intrikái Péchi Simon és Laczkó István ellen, utóbbi megőrülése és halála), de alapvetően a realista irányzathoz tartozik.
A mű önállóan vagy az író összes műveinek sorozatában számos kiadást ért meg. A Magyar Televízió 2005-ös A Nagy Könyv című országos közönségszavazása szerint nincs a legnépszerűbb magyar regények között. Arató László szerint „valószínűleg a Rajongók, a legnépszerűtlenebb magyar zseni regénye, porpáncélban vagy porburokban született. Már a kortársak se nagyon szerették, az utókor se nagyon szerette, és a mai olvasóközönségnek is csak egy csekély része szereti, miközben jeles elmék, irodalmárok újból és újból fölfedezik.”