Crossrail
A Crossrail Londont, Berkshire-t, Buckinghamshire-t és Essexet érintő vasúti projekt. Célja, hogy a Londonba befutó nyugati és keleti vasúti fővonalak a város alatt való összekötésével egy kelet–nyugati irányú, nagy kapacitású városi és elővárosi vasúti hálózatot teremtsen meg. A projekt 2008-ban kapta meg II. Erzsébet királynő jóváhagyását, majd 2009-ben kezdték meg az építkezést a vonal középső szakaszán.[1] A vonalat 2022. május 17-én adta át II. Erzsébet királynő, a forgalom kezdetben a központi Paddington–Abbey Wood szakaszon, 5 perces követési idővel május 24-én indult meg. A királynő tiszteletére a Crossrail hálózatán közlekedő személyvonatok az Elizabeth line nevet kapták meg.[2][3][4]
A projekt fő jellegzetessége a London alatti új, 21 kilométer hosszú ikeralagút, amely Paddingtontól Whitechapelnél ketté ágazva Stratfordig és Canary Wharfig tart.[5] Az alagút mellett egy új, a Temzét keresztező szárnyvonalat is építettek Abbey Wood felé, rajta egy új állomással Woolwichben.
A teljes hálózat forgalomba helyezése 2023 májusára várható, ekkortól az új kilencrészes British Rail 345 sorozatú motorvonatok álló vonatok akár 2,5 perces követést is biztosítani tudnak majd mindkét irányban. A hálózat egyes szakaszait már korábban használta a TfL Rail: 2015 májusában Liverpool Street és Shenfield között, 2018 májusában Paddington és Heathrow Terminal 4, majd 2019 decemberében Paddington és Reading között indított vonatokat.[4] A Crossrail forgalmának megindulását követően a TfL Rail márkanevet megszüntették, helyét az Elizabeth line vette át.
A vonal átadásával várhatóan enyhülni fog a forgalom a kelet–nyugati metróvonalakon, mint például a Central, a District és a Jubilee vonalakon, valamint a Piccadilly repülőtéri ágán. A vonatokat az MTR Corporation üzemelteti a London Rail koncessziójában,[6] hasonló módon, mint ahogy az Overgroundot is üzemeltetik. A Transport for London 2018-as becslése szerint a forgalom megindulása után 2022/23-ra 500 millió, 2024/25-re pedig már 1 milliárd font éves bevételre számít a vonalról.[7]
Kezdeti költségvetése 14,8 milliárd angol font volt, ami 2019-re több éves késést követően 18,25 milliárdra duzzadt, ezzel ez Európa egyik legnagyobb mérnöki beruházása.[8][9][10] A teljes vonal átadását eredetileg 2018-re tervezték, azonban az építkezések késése, majd a Covid19-világjárvány miatt az átadást több alkalommal is későbbi időpontra halasztották.[11][12]
Története[szerkesztés]
| Év | Esemény |
|---|---|
| 1941–48 | George Dow javaslatot készít egy Londont átszelő vasúti alagútra. |
| 1974 | A London Rail tanulmányában egy Paddington–Liverpool Street közötti „Crossrail” alagút megépítését tanácsolja. |
| 1989 | A Central London Rail három javaslatot készít London alatti vasútvonalakra, köztük a Paddington/Marylebone–Liverpool Street-vonalra is. |
| 1991 | A London Underground és a British Rail javaslatot nyújt be Paddington és Liverpool Street közötti alagút építésére, amit a Parlament 1994-ben elutasít. |
| 2001 | Létrehozzák a Cross London Rail Linkset a Crossrail tervének kidolgozására. |
| 2005 | A Crossrail ismét a Parlament elé kerül. |
| 2008 | A 2008-as Crossrail törvény királyi jóváhagyásban részesül. |
| 2009 | Canary Wharfban megkezdik az építkezést. |
| 2015 | A meglévő Liverpool Street és Shenfield közötti szakaszon elindul a TfL Rail. |
| 2017 | Új motorvonatok jelennek meg a TfL Rail vonalon. |
| 2018 | A Heathrow-i repülőteret kiszolgáló Heathrow Connect átkerül a TfL Railhez. |
| 2019 | Elindul a TfL Rail Paddington és Reading között. |
| 2022 | Megnyílik a középső szakasz, elindul az Elizabeth line. |
| 2023 | Az egész Elizabeth vonalon elindult a forgalom. (május 24.) |
| 2026 (terv) | Old Oak Common lehetséges nyitása |
Korai javaslatok[szerkesztés]
Az első javaslatot egy kelet–nyugati irányú, nagy átmérőjű alagútról George Dow vetette fel a The Star napilapban 1941 júniusában.[13] Dow emellett írt egy észak–déli vasútvonalról is, ami a mai Thameslink első ötletének tekinthető. A Crossrail első tervei 1943-as és 1944-es városrendezési tervekben tűntek fel először. Ezt követően még 1944-ben felállítottak egy szakértői bizottságot, mely 1946-ban és 1948-ban beszámolókat készített több alternatív vonalról.[14] Egyes tervek Euston és Loughborough Junction közé javasolták az alagút megépítését, kiváltva a Blackfriars hidat, más tervek Lewisham és Kilburn közé helyezte Fenchurch Street, Bank, Ludgate Circus, Trafalgar Square, Marble Arch és Marylebone érintésével. A több tervből egyet meg is valósítottak, de szűkebb átmérővel a Victoria line részeként.
Magát a „Crossrail” kifejezést először 1974-ben használta a Környezetvédelmi Minisztérium és a londoni tanács által felállított bizottság egy London vasúti közlekedéséről szóló jelentésben,[15] amely a párizsi RER-hez és a hamburgi S-Bahnhoz hasonlította a Crossrailt, valamint egyes irányokban 14 000–21 000 óránkénti utassal számolt csúcsidőben.
Későbbi javaslatok[szerkesztés]
A Central London Rail az 1989-es tanulmányában a meglévő vasútvonalak föld alatti összekötését vizsgálta, és előállt három vasúti alagút ajánlatával: egy észak–déli, egy belvárosi és egy kelet–nyugatival. Az első alagút a Thameslinket vetítette előre, a második a Cityt kötötte volna be a Great Northern vasútvonalba, a harmadik pedig a Crossrail tervezett vonalát követte és a Liverpool Streettől Paddingtonig, valamint egy elágazással Marylebone-ig tartott, bekötve a hálózatba a Great Western fővonalat és a Metropolitan metróvonalat. Ennek az utóbbinak összköltségét 885 millió fontra becsülték, amely már magában tartalmazta a teljes gördülőállományt.[16]
1991. január 22-én új, Liverpool Street és Paddington közötti metróvonal létrehozásáról szóló törvényjavaslatot nyújtottak be a parlament elé.[17] A javaslatot a London Underground, a British Rail és a kormány támogatta, azonban a törvényjavaslati bizottság 1994. május 11-én elutasította[18] azzal az indokkal, hogy az ügyet nem terjesztették elő, ezáltal a Képviselőház el sem fogadta, bár a kormány kiemeltként kezelte a javaslatot, nehogy akármi is kockázatot jelentsen az ügy menetében.[19]
2001-ben a Transport for London és a Közlekedési Minisztérium közösen megalapították a Cross London Rail Linkset (későbbi nevén Crossrail Limited) a Crossrail és a Wimbledon–Hackney-vasútvonal terveinek kidolgozására.[20]
A tervek kidolgozása alatt a GB Railways 2002-ben előállt egy nagyobb kiterjedésű, SuperCrossRail elnevezésű ötlettel, amely egy nyugat–keleti vasútvonallal kötötte volna össze Cambridge-et, Guildfordot, Oxfordot, Milton Keynest, Southend-on-Sea-t és Ipswichet, Londont pedig egy vasúti alagúton szelte volna át, érintve Charing Cross, Blackfriars és London Bridge állomásokat. 2004-ben egykori vasúti vezetők is készítettek egy javaslatot Superlink néven, ami a SuperCrossRailhez hasonlóan több vidéki állomást is bekötött volna a hálózatba, de ennek már a Crossrail tervezett útvonala adta az alapját. A vizsgáló társaság mindkét javaslatot elutasította az alacsony hálózati kapacitásuk és az aránylag magas költségeik miatt.[21][22]
Jóváhagyás[szerkesztés]
Az új Crossrail törvényjavaslat 2005-ben ismét a parlament elé került, a Képviselőház megszavazta, majd decemberben a különbizottság tárgyalta.[23] A bizottság 2006 júliusában ideiglenes határozatban szólította fel az indítványozókat, hogy a vonalnak legyen egy woolwichi állomása is. A kormány kezdetben ellenezte, mert csak drágítaná a projektet, de később mégis beleegyezett az új állomás tervébe. Amíg a javaslatot még vitatták, Ruth Kelly közlekedési miniszter 2008 januárjában védelem alá vette a javaslatot, hogy előrehaladásában semmi se akadályozhassa meg.[24]
A javaslat 2008 februárjában került a Lordok Háza elé, ahol némi módosítással elfogadták, majd 2008. július 22-én II. Erzsébettől megkapta a királyi jóváhagyást.[25][26] Az elfogadott törvény már magába foglalja az építéshez szükséges környezeti hatásvizsgálatokat, terveket, hozzá kapcsolódó információkat,[27] valamint az építési engedélyeket. 2008 novemberében a Heathrow-i repülőteret üzemeltető Heathrow Airport Holdings 230 millió fonttal hozzájárult a Crossrailhez,[28] a projekt többi támogatójával még ebben az évben, decemberben kötötte meg a szerződés a Transport for London és a Közlekedési Minisztérium.
Építkezési munkák[szerkesztés]
Az építkezést ünnepélyes keretek között 2009. május 15-én kezdték meg Canary Wharf állomásnál. Az eseményen részt vett Gordon Brown miniszterelnök és Boris Johnson polgármester is.[29] A projekt 2009 szeptemberében 1 milliárd fontnyi támogatást kapott az Európai Beruházási Banktól.[30]
A 2010-es választások alatt mind a Konzervatív Párt, mind a Munkáspárt kiállt a Crossrail mellett. A választások után Philip Hammond közlekedési miniszter megerősítette, hogy az új koalíciós kormány elkötelezi magát a projekt mellett.[31] A költségek 2010-es felülvizsgálata során 1 milliárd fontot sikerült megtakarítani azzal, hogy egy egyszerűbb, de lassabb alagútfúrási technikát alkalmaztak, ezzel azonban a tervezett átadás 2017-ről 2018-ra csúszott.[32]
2018 augusztusában, négy hónappal az első szakasz tervezett átadása előtt a biztonságos közlekedés érdekében közel kilenc hónappal elcsúsztatták a megnyitást, így legkorábban 2019 őszén indulhat meg rajta az utasforgalom.[33][34][35]
Ladbroke Grove terve[szerkesztés]
Kensington és Chelsea tanácsa egy újabb Crossrail-állomás létrehozására törekedett a kerület északi részén, az Old Oak Commontól keletre, a Ladbroke Grove és a Canal Way mellett.[36][37] Ezzel együtt a nyugati visszafordítót is Kensalban építették volna meg, helyet adva a vasútállomásnak.[38][39] London akkori polgármestere, Boris Johnson beleegyezett az állomás létesítésébe, amennyiben az nem késlelteti a Crossrail építkezését, nem korlátozza a vasutak forgalmát, valamint nem növeli meg jelentősen a Crossrail költségeit. Így a tanács aláírta a 33 millió fontos projekt kivitelezését, valamint a tanulmányt is, hogy az új állomás nem fog semmilyen késleltetést okozni.[40]
Az állomásról a Transport for London tanulmányt készített,[41] melyet számos szervezet, intézmény és a lakosok is támogattak.[42][43] Időközben az állomás már nem teljesítette maradéktalanul a polgármester által kikötött feltételeket, majd 2013 elején a TfL és a Közlekedési Minisztérium is jelezte, hogy nem támogatják az állomás megépítését.[44]
Az állomás ötletét Boris Johnson még egyszer felvetette 2016-ban,[45][46] de az őt követő Sadiq Khan már nem foglalkozott ezzel.[47]
Nyomvonala[szerkesztés]
A Crossrail központi eleme a London központja alatt húzódó, körülbelül 21 kilométer hosszú ikeralagút, végein a vasútvonal két-két ágra oszlik.
Keleten a vonal Whitechapelnél ágazik el, egyik ágon a meglévő Great Eastern fővonalon, Stratfordon keresztül Shenfieldig, a másik ágon Canary Wharfon és az új Temze alatti alagúton keresztül Abbey Woodig fut.
Nyugaton a vonal Paddingtonnál a Great Western fővonalhoz csatlakozik, Hayes & Harlingtonnál pedig újabb két ágra oszlik: az egyik a Heathrow-i repülőtér 2-es és 3-as, 4-es, valamint az 5-ös terminálját szolgálja ki,[48] a másik ág pedig a meglévő vasútvonalon Readingig megy.[49][50]
Nyugati szakaszok[szerkesztés]
Nyugaton a fő vonal Readingtől Acton Main Line-ig tart. Ezen a szakaszon helyezkednek el Twyford, Maidenhead, Taplow, Burnham, West Drayton, Hayes & Harlington, Southall, Hanwell, West Ealing és Ealing Broadway állomások.
Actonnél kiépítettek a vonatok számára egy külön szintű elágazást, hogy a személyvonatok forgalmát ne zavarják a teherpályaudvarról ki- és beálló tehervonatok. Az elágazással 2016 júliusára készültek el, 2017-től használhatják a szerelvények.[51][52]
A heathrow-i leágazáson három állomás található: a Heathrow Central, a Terminal 4 és a Terminal 5.[48] Ez az ág Hayes & Harlington után ágazik le a fő vonalból.
Hayes & Harlington közelében is készült egy külön szintű elágazás, hogy a Heathrow Expressnek ne kelljen azonos szintben kereszteznie a Crossrail vonalát, mert ez a vonatok bevárása miatt késéseket eredményezett volna.[53]
Kezdetben Maidenhead lett volna a Crossrail nyugati végállomása, tervezett hosszabbítási lehetőséggel,[24] de 2014. március 27-én bejelentették, hogy Maidenhead helyett Reading lesz a végállomás.[49][50][54]
Központi szakasz[szerkesztés]
A központi szakasz Paddingtontól Whitechapelig tart, végig alagútban. Whitechapelt a keleti ág elágazása követi, ahonnan az alagút Stratford, valamint Canary Wharf felé tart tovább.
A szakaszon új föld alatti állomásokat építettek Paddingtonnál, Bond Streetnél, Tottenham Court Roadnál, Farringdonnál, Liverpool Streetnél és Whitechapelnél, ahol át lehet majd szállni a metróvonalakra, valamint a vasútra. Egyes állomások méretük miatt más állomásokkal is kapcsolatban vannak, így Farringdonból Barbican felé, Liverpool Streetből pedig Moorgate felé lehet majd átszállni.
Paddington állomás kihívást jelentett tervezéskor, mivel a Eastbourne Terrace és a süllyesztett taxiállomás alatt kellett elhelyezni, közel három méterre Isambard Kingdom Brunel 150 éves pályaudvarától.[55]
Keleti szakaszok[szerkesztés]
A keleti szakasz egyik ága a whitechapeli elágazás után Pudding Mill Lane-ig alagútban halad, majd utána a felszínen csatlakozik a Great Eastern fővonalhoz. Innen Ilfordon, Romfordon és Gidea Parkon keresztül éri el a shenfieldi végállomást.
A másik ág Custom House-ig alagútban halad, majd utána még kétszer, a dokkok és a Temze alatt ismét alagútba tér, és az Abbey Wood végállomás előtt jön vissza a felszínre. Ezen az ágon új állomást építettek Woolwichben a budapesti 4-es metró állomásainál is használt dobozszerű kialakítással,[56] valamint tervezték a 2006-ban bezárt Silvertown újranyitását, hogy kiszolgálja a City repülőteret, azonban az újranyitás helyett 2012-ben teljesen elbontották a megállóhelyet.[57][58]
A Crossrail a Royal Docks alatt az 1878-ban épült Connaught alagúton fog áthaladni, ezért azt 2013-ban felújították. A munkálatokra veszélyt jelentett a meggyengült szerkezet, ezért a kikötőt lezárták, vizét leengedték, hogy felülről hozzáférve megerősítsék az alagutat.[59][60]
Dizájn és infrastruktúra[szerkesztés]
Elnevezés[szerkesztés]
A Crossrail nevet a vasúti projekt és a Transport for London által alapított, az építkezéseket felügyelő cég viseli.[61]
2015 májusától a TfL a Crossrail készen álló szakaszain az Elizabeth line átadásáig átmenetileg elindította a TfL Rail szolgáltatását. Ezt követően a Liverpool Street–Shenfield és Paddington–Heathrow vonalakon közlekedő vonatok megkapták a Crossrail fényezését, valamint a kék TfL Rail logót.[62][63]
A Crossrail a 2023-as átadásán az Elizabeth line nevet fogja megkapni II. Erzsébet királynő tiszteletére.[64] Az átnevezést követően a vonal új logót is fog kapni, melynek az alapja a lila (Pantone 266) kör, amit egy vízszintes kék (Pantone 072) sáv keresztez, rajta fehér betűkkel, Johnston 100 betűtípussal az „ELIZABETH LINE” felirat.[65]
Alagutak[szerkesztés]
Az alagúthálózatot öt szakaszra lehet bontani, belső átmérőjük 6,2 méter (összehasonlításképpen a Victoria line alagútjainak átmérője 3,81 méter), és összhosszúságuk meghaladja a 21 kilométert:[66][67][68] egy 6,4 kilométeres szakaszra Royal Oak metróállomástól Farringdonig, egy 8,3 kilométeresre a Limmo-félszigeten kialakított indítóaknától Farringdonig, egy 2,7 kilométeresre Pudding Mill Lane állomástól Whitechapelig, egy 2,6 kilométeresre a Temze alatt és egy 900 méteresre az indítóaknától Victoria Dockig.
Szakaszonként két alagútfúró pajzs dolgozott az alagutak építésén, leszámítva a Victoria Dock rövid alagútját, ott a stratfordi elágazás gépeit használták, miután végeztek az eredeti helyükön. Az alagutakat betonelemekkel bélelték, melyeket Chathamban gyártottak le, majd uszályokkal szállították Londonba. Az alagútfúrók hetente közel 100 métert tettek meg.[66][67][68] Az alagutak összköltsége körülbelül 1,5 milliárd font volt.[69] Az alagutak nagyobb átmérőjének köszönhetően a mély vezetésű metróvonalak szerelvényeinél nagyobb vonatok is közlekedhetnek a vonalon, mint az új 345-ös sorozat, valamint vészhelyzet esetén az utasokat a vonat oldalain is ki lehet menekíteni, nem csak a két végén.
Az alagutak hosszúsága miatt gyakran a párizsi RER-hez szokták hasonlítani a Crossrailt.[70][71]
Állomások[szerkesztés]
A Crossrail kilenc új állomásának építésével egy időben a régieket kibővítették, hogy a hosszabb, 200 méteres vonatokat fogadni tudják, míg a központi szakasz új állomásai akár 240 méteres szerelvények kiszolgálására is alkalmasak.[72]
Maryland és Manor Park állomásokat nem hosszabbították meg, előbbit a szűkös költségek,[73] utóbbit a vasúti kitérő közelsége miatt.[74] Mivel így egyik állomásra se fog beférni a teljes szerelvény, ezért ezeken az állomásokon csak azok az ajtók fognak nyílni, melyek biztosan a peron mellé érkeznek.[75]
2011-ben Bedfordshire-ben építettek egy életnagyságú mintaállomást, hogy az érdeklődők megtekinthessék a kialakítását, valamint visszajelzéseket adhassanak, még az állomások építésének kezdete előtt.[72][76]
Valamennyi állomás akadálymentesen elérhető lesz, ezen belül a központi és a heathrow-i szakaszok összesen 13 megállójában a peronok egy szintben lesznek a vonatok padlójával.[77] A peronok hossza miatt valamennyi megállóhelyet felszerelnek biztonsági kamerával és a peronok végét monitorokkal, hogy a vonatvezető ezeknek a segítségével beláthassa a vonat menti biztonsági sávot.[76][78]
Járműállomány[szerkesztés]
A vonalon 65 darab új, egyenként 200 méteres British Rail 345 sorozatú motorvonat fog közlekedni, amelyek akár 1500 utast is képesek szállítani.[79] Valamennyi vonat akadálymentes lesz, a kerekesszékesek számára külön kijelölt hellyel. Az utasteret hangos és vizuális utastájékoztatóval, kamerarendszerrel és segélykérővel is felszerelik, utóbbi kettő a járművezető segítségét szolgálja majd vészhelyzet esetén.[78] A vonatok a pálya egyes szakaszain akár 140 km/h sebességgel is haladhatnak.[80]
2011 márciusában kiírt pályázatra öt ajánlattevőt hívtak meg új vonatok leszállítására, karbantartására és a kocsiszín megépítésére,[81] de egyikük, az Alstom még júliusban visszalépett. 2012 februárjában tárgyalásokat kezdtek a CAF, a Siemens, a Hitachi és a Bombardier vállalatokkal, amelyek pályázataikat 2013 augusztusában adták be.[82][83] A Siemens 2013 júliusában, még az ajánlatok beadása előtt visszalépett a járműtenderről. (Ettől függetlenül a vonatbefolyásoló rendszert a német vállalat szállíthatta le.[83][84])
A Transport for London és a Közlekedési Minisztérium 2014 februárjában kötötte meg a szerződést a pályázat győztesével, a Bombardier-vel.[83] A vonatokat 2015 és 2018 között gyártották a Bombardier derbyi gyárában. Az első motorvonat 2017. június 22-én állt forgalomba a TfL Rail vonalán.[85]
Villamosítás és biztosítás[szerkesztés]
A Crossrail vonalán 25 kV-os váltakozó áramot fognak használni a villamos vontatáshoz, amit felsővezetéken keresztül fogják felvenni a vonatok. A Great Eastern és Great Western fővonalakat a Crossrail projektén kívül, 2010 és 2017 között villamosították.[86]
A vonalon többfajta vonatbefolyásoló rendszert fognak használni: a központi szakaszon és az Abbey Wood-i ágon CBTC-t, a keleti szakaszon AWS-t és TPWS-t, valamint a nyugati szakaszon ETCS 2-t.[87][88]
Kocsiszínek[szerkesztés]
A Crossrailnek két kocsiszínje lesz: nyugaton az Old Oak Commonnál, keleten pedig Romfordnál, ahol egy irányító központot is kialakítottak.[89][90]
Építkezés[szerkesztés]
2009 áprilisában hirdették ki a Crossrailt építő 17 társaság neveit,[91] mely cégek összesen 14 000 munkavállalójára szükség volt az építkezések alatt.[92][93]
A munkálatokat 2009. május 15-én kezdték meg Canary Wharfnál.[29][94]
Az építkezés alatt középkori tömegsírokat tártak fel, ami magában hordozott egy járvány esetleges felbukkanását az ott dolgozók körében. Sir David James a Lordok Háza előtt beszámolt, hogy a szennyezett húsok miatt a lépfene 1520-ban 682 áldozatot szedett Smithfieldben, és őket az építkezés környékén temették el.[95] 2009. június 24-én bejelentették, hogy a tömegsír csontmaradványai között nem észlelték sem a lépfene, sem a bubópestis jelenlétét.[96]
Az alagutak építésére a pályázati felhívást 2009 augusztusában tették közzé az Európai Unió hivatalos lapjában. A felhívásban az alagutakat felosztották Farringdontól keleti és nyugati szakaszokra.[97] A szerződéseket 2010 végén kötötték meg: nyugaton a BAM Nuttall, a Ferrovial Agroman és a Kier Construction, keleten pedig a Dragados és a John Sisk & Son építhette az alagutat.[98][99] A fennmaradó két rövidebb alagútra a kikötőnegyedben 2011-ben kötötték meg a szerződést a Hochtief és a J. Murphy & Sons vállalatokkal.[100]
2009 szeptemberére elkezdték a Tottenham Court Road egymilliárd fontos fejlesztésének előkészítését, ennek során több környékbeli épületet, köztük az Astoria Színházat is kisajátították, majd lebontották.[101]
2010 februárjában több vád is érkezett a Crossrailt építtető cégre, hogy lakosokat fenyegetnek meg, amennyiben ők nem akarták az építkezés útjába eső ingatlanjaikat piaci áron alul eladni.[102] Ezt a londoni közgyűlés jelentésében elfogadhatatlannak tartotta, és kártérítésre szólította fel a céget.[103]
Az alagútépítés alatt kitermelt földet a Wallasea-szigetre szállították,[104] a kitermelt 7 millió tonna földből[105] 4,5–5 millió tonnát használtak fel itt új vizes élőhely létrehozására.[104][106]
Az alagútépítést 2015. június 4-én fejezték be Farringdon állomáson David Cameron brit miniszterelnök és Boris Johnson londoni polgármester jelenlétében.[107]
A pálya építésével 2017 szeptemberére végeztek,[108] a hearthrow-i ágon az ETCS rendszer próbáit 2017/18 telén végezték el.[109] A délkeleti szakaszt 2018 februárjában helyezték feszültség alá, és még ebben a hónapban megkezdődtek a próbafutások Abbey Wood és Plumstead között,[110] májusban az alagút nagy részét is feszültség alá helyezték, így már a föld alatt is megindulhatott a próbafutás.[111][112]
A Paddington és Heathrow közötti Heathrow Connectet 2018 májusában átvette a TfL Rail. Az alagutakat és a hozzájuk tartozó infrastruktúrát még ugyanennek az év nyarán vette át a Transport for London, hogy utána megkezdhessék a sötétüzemet.[109]
Fúrópajzsok[szerkesztés]
Az alagútépítésnél 7,1 méter átmérőjű fúrópajzsokat használtak, melyeket a német Herrenknecht AG gyártott. Kétfajta alagútfúrót használtak: egyet a Temze alatti puhább, krétás talajhoz, és egy másikat a vonal többi részére jellemző agyagos, homokos, kavicsos talajhoz. Egy-egy ilyen fúrópajzs tömege elérte akár az 1000 tonnát, hosszúsága pedig a 100 métert.[66][67][68]
2012 januárjában pályázatot hirdettek ki alagútfúró pajzsok elnevezésére, amelyre több mint 2500 nevezés érkezett, amiből a legjobb 20-at szavazásra bocsátották februárban. A szavazást követően az első három pár alagútfúró nevét március 13-án hirdették ki, a negyedik párét pedig 2013. augusztus 16-án.[113][114]
A fúrópajzsok nevei:[113][114]
- Ada és Phyllis: Royal Oak és Farringdon közti szakasz, Ada Lovelace és Phyllis Pearsall után elnevezve
- Victoria és Elizabeth: Farringdon és Limmo Peninsula közti szakasz, Viktória és II. Erzsébet királynők után elnevezve
- Mary és Sophia: Temze alatti szakasz, Isambard Kingdom Brunel és Marc Isambard Brunel után elnevezve
- Jessica és Ellie: Whitechapel és Pudding Mill Lane közti szakasz, Jessica Ennis és Ellie Simmonds után elnevezve
Régészet[szerkesztés]
Az építkezés lehetőséget adott a régészek számára, hogy London utcái alatt olyan helyszíneken kutassanak, amelyek megközelíthetetlenek lettek volna a felszínről, ezzel a Crossrail építésével egy időben zajlott az Egyesült Királyság egyik legnagyobb régészeti feltárása. A 40 ásatási helyen több mint 100 archeológus dolgozott, és több tízezer tárgyat találtak.[115] A leletek többségét 2017 szeptemberében a Museum of London Docklandsben helyezték el. Pár lelet, melyet az építkezés során találtak:[116][117][118]
- 1665–66-os pestis áldozatainak tömegsírját Liverpool Streetnél
- őskori pattintott kőeszközöket North Woolwichnél
- középkori korcsolyákat Liverpool Street közelében
- bölény- és rénszarvascsontokat
- Tudor-korabeli bőrcipőket
- római érméket és medálokat
- gyapjas mamut állkapcsának darabjait
- Nagy-Britannia legnagyobb borostyánkövét Canary Wharfnál
- viktoriánus kori ágytálat Stepney Greennél
Forgalom[szerkesztés]
A teljes Elizabeth line megnyitása után úgy tervezik, hogy a központi és a keleti szakaszokon a metróhoz hasonlóan a vonatok minden állomáson megállnak, nyugaton pedig egyes járatok gyorsított személyvonatok módjára csak a kijelölt állomásokon állnának meg. A kezdeti menetrendek szerint Acton Main Line és Hanwell állomásokon csak a heathrow-i ág vonatai állnának majd meg.[119]
A Thameslinkhez hasonlóan egyes szakaszokon az Elizabeth line más vasútvonalakkal közös pályát és állomásokat használ. Az ilyen párhuzamos vonalak egy részét a vonal megnyitása után tovább üzemeltetik, többek között a Heathrow-i repülőtér és Paddington közti expresszvonatot, a Heathrow Expresst is.[120][121]
A vonatok nagy részének Paddington lesz a végállomása, csúcsidőben pedig akár a vonalon közlekedő vonatok fele itt fog végállomásozni. Rásegítésként Liverpool Street és Gidea Park között csúcsidőben óránként négy vonatpár fog közlekedni, melyek végig a Great Eastern fővonalon fognak haladni, ezért nem fogják érinteni Whitechapelt.[119][120]
Tervezett forgalom az Elizabeth line teljes megnyitása után:[119][120][121]
| Útvonal | V/Ó (CS/CSK) |
Nyugati szakaszok | Központi szakasz | Keleti szakaszok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Reading–Abbey Wood | 2/0 | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ||||||||||||||||||||||||
| Reading–Abbey Wood | 2/2 | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | |||||||||||||||||
| Maidenhead–Abbey Wood | 2/2 | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | |||||||||||||||||||
| Heathrow Terminal 4–Abbey Wood | 4/4 | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ||||||||||||||||||||||
| Heathrow Terminal 5–Abbey Wood | 2/2 | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | |||||||||||||||||||||||
| Paddington–Shenfield | 12/10 | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ||||||||||||||||||||||
| Liverpool Street–Gidea Park | 4/0 | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ▲ | ||||||||||||||||||||||||||||||
Idővonal[szerkesztés]
 |
Ez a szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! | Legutóbbi frissítés: 2019 |
 |
Az alagutak megnyitását megelőzően a Transport for London átvette a Crossrail szélső ágain már meglévő vonalak üzemeltetését. Első lépésként 2015 májusában TfL Rail név alatt új szolgáltatást indított az átvett Liverpool Street–Shenfield vonalon. Az új vonatnem bevezetése mellett a TfL új jegyautomatákat és Oyster-olvasókkal ellátott beléptetőkapukat telepített az állomásokra, valamint a járműállomány megkapta a TfL Rail arculatát.[122]
A központi szakaszon többszöri halasztás után várhatóan legkésőbb 2021-ben indul meg a forgalom,[10][123] a teljes vonalon pedig a Great Western fővonal elkészülte után.[88]
| Stádium | Térkép | Eredetileg tervezett dátum | Dátum | Megjegyzés | Státusz |
|---|---|---|---|---|---|
| 0 | 
|
2015. május[122] | 2015. május 31.[124] | Liverpool Street és Shenfield közti vonalat átveszi a TfL az Abellio Greater Angliától, és elindítja a TfL Railt. | 
|
| 1 | 
|
2017. május[122] | 2017. június 22.[125] | Az új British Rail 345 sorozatú motorvonatok fokozatosan forgalomba állnak Liverpool Street és Shenfield között.[122] |
|
| 2a[126] | 
|
2018. május[122] | 2018. május 20.[127] | Paddington és Heathrow Terminal 4 között közlekedő Heathrow Connect is a TfL-hez kerül. |
|
| 5a[128] | 
|
— | 2019. december 15.[129] | A TfL Rail átveszi a Great Westerntől a Paddington és Reading között közlekedő vonatok üzemeltetését. A vonalon már 2019. november 25-én megkezdték az utasforgalmi próbaüzemet.[130] |
|
| 2b[126] |
|
2018. május[122] | 2020. július 30.[131] | A BR 345 sorozatú motorvonatok forgalomba állnak a Heathrow-i ágon. |
|
| 3 | 
|
2018. december[122] | 2022. május 24.[132][4] | Paddington és Abbey Wood között elindul az Elizabeth line. |
|
| 4 | 
|
2019. május[122] | körülbelül 2022[132] | Paddington és Shenfield között is elindul a forgalom. | 
|
| 5 | 
|
2019. december[122] | körülbelül 2022[132] | Teljes vonalon elindul az üzem, Abbey Wood és Shenfield végállomásoktól Paddingtonon keresztül Heathrow-i repülőtérig közlekedik az Elizabeth line. |
|
Menetidők alakulása[szerkesztés]
| Útvonal | Elizabeth line | ||
|---|---|---|---|
| átadása előtt | átadása után | Menetidő nyereség | |
| Paddington–Tottenham Court Road | 20 | 4 | 16 |
| Paddington–Canary Wharf | 34 | 17 | 17 |
| Bond Street–Paddington | 15 | 3 | 12 |
| Bond Street–Whitechapel | 24 | 10 | 14 |
| Canary Wharf–Liverpool Street | 21 | 6 | 15 |
| Canary Wharf–Heathrow | 55 | 39 | 16 |
| Whitechapel–Canary Wharf | 13 | 3 | 10 |
| Abbey Wood–Heathrow | 93 | 52 | 41 |
Díjszabás[szerkesztés]
A Crossrailt integrálni fogják a londoni viteldíjrendszerbe, és el fogják fogadni rajta az Oyster kártyát, viszont a Travelcard utazókártyát csak Nagy-London határain belül. Csakúgy, mint a Heathrow Connectet leváltó TfL Rail esetében, a Crossrailen is extra díjat fognak felszámolni Heathrow-i repülőtér megközelítésekor a repülőtér és a Hayes & Harlington közti vasúti alagút használatáért, de bérletekre, valamint a napi és a heti jegyekre a 6-os viteldíjzóna díjszabása fog vonatkozni.[134]
Utasszám[szerkesztés]
A Crossrail megnyitása után évente 200 milliós utasforgalmat várnak, amivel több metróvonalról levenné a terhet, különösképpen a Central line-ról.[135] Farringdon várhatóan az Egyesült Királyság egyik legforgalmasabb állomásává fog válni, mivel számos metróvonal mellett a Thameslinkre is átszállási lehetőséget jelent.[136] A Transport for London 2018-as becslése szerint a forgalom megindulása után 2022/23-ra 500 millió, 2024/25-re pedig már 1 milliárd font éves bevételre számít a vonalról.[7]
Fejlesztések[szerkesztés]
Új állomások[szerkesztés]
Woolwich[szerkesztés]
Az új állomás átadásával jelentősen le fog csökkenni a menetidő Woolwichból London különböző pontjaira: az eljutás Canary Wharfig 8 percet, Bond Streetig 21 percet és a Heathrow-i repülőtérig 47 percet vesz majd igénybe.[137] Ez az állomás eredetileg nem szerepelt a tervek között, a Képviselőház különbizottsága 2006 júliusában kérte, hogy Woolwichben is létesítsenek egy állomást, melyet 2007 márciusában erősítettek meg.[137] A vonal átadása után óránként 10–12 vonat fogja érinteni az állomást egyes irányokban, összeköttetést nyújtva Délkelet-London, Royal Docks és Közép-London irányába.[137]
Woolwich a Crossrail délkeleti szakaszán épült Custom House és Abbey Wood között. Az állomás építésével egy időben egy ingatlanfejlesztési hullám indult a kerületben mintegy 30 hektáron,[137] közel 2500 új lakóépületet magába foglalva.[138] Emellett egy kulturális negyedet is kialakítottak két múzeummal: Greenwich Heritage Centre és Royal Artillery Museum, valamint számos üzletet, éttermeket, kávézókat, irodákat, szállodákat és egy mozit is.[138]
Old Oak Common[szerkesztés]
Az egykori, Gordon Brown által vezetett munkáspárti kormány a leendő High Speed 2 nagysebességű vasútvonal és az épülő Crossrail közös állomásának tervezte az új Old Oak Common állomást Acton Main Line és Paddington közé.[139] Mivel a nagysebességű vasút építésnek kezdetét eleinte 2017-re tervezték, ezért ez az állomás nem is szerepelt a Crossrail első szakaszában. A 2010-es választásokat követően alakult konzervatív–liberális kormány is támogatta a tervet, de ekkorra az állomás és a vasútvonal átadása már 2026-ra csúszott. Az új állomás elkészültével csatlakozást biztosít majd a nagysebességű vonalon kívül a Central és az Overground vonalakra, valamint a Great Western fővonal vasútvonalaira.[140]
Silvertown[szerkesztés]
A London City Airport a bezárt Silvertown újranyitását kezdeményezze, hogy a repteret is kiszolgálja a Crossrail.[141] A terv megvalósítására Newham 50 millió fontos önerőt ígért.[142] Mindezek ellenére a Crossrail terveiben már nem szerepelt Silvertown,[143] és 2012-ben teljesen elbontották a megállóhelyet.[57] Később a Transport for London tagadta, hogy érkezett volna hozzájuk hivatalos megkeresés Silvertown újranyitásának ügyében.[144]
2018-ban a City repülőtér fejlesztési vezetője kihagyott lehetőségnek nevezte, hogy nem nyitották újra Silvertownt, azonban nem tartotta kizártnak, hogy a jövőben mégis újjáépítik az állomást.[145] Robert Sinclair, a reptér vezérigazgatója pedig egy interjúban mondta, hogy az állomás újranyitása nem kulcsfontosságú a repülőtér sikeréhez.[146]
Folytatások[szerkesztés]
Reading felé[szerkesztés]
A Crossrail eredeti tervei szerint a vonal nyugati végállomása Maidenheadben lett volna. Több felvetés is született a vonal nyugati irányú, Readingig való bővítésére, amihez külön indokot adott a Great Western fővonal 2009 júliusában elindított nagyszabású felújítása,[147] emellett a Network Rail a 2011-es útvonalhasznosítási stratégiájában is javasolta a readingi hosszabbítást.[148]
A brit kormány és a Transport for London kiértékelték a hosszabbítás lehetőségét,[149] majd 2014 márciusában bejelentették, hogy a Crossrailt Maidenhead helyett egészen Readingig fogják építeni.[49][50][54]
Reading munkáspárti tanácsa támogatta az új terveket,[150] azonban Kelet-Reading konzervatív parlamenti képviselője, Rob Wilson aggodalmát fejezte ki, hogy az új Crossrail vonatok, melyek minden állomáson megállnak, lassabbak lesznek, mint az éppen üzemelő Reading–Paddington személyvonatok.[151] Az aggodalmak ellenére a Crossrail indulása után a gyorsított vonatok meg fognak maradni a lassabb személyvonatok mellett.[121]
West Coast fővonal felé[szerkesztés]
A Network Rail 2011-es útvonalhasznosítási stratégiájában ajánlotta a Crossrail bővítését a West Coast fővonalon keresztül Milton Keynesig, hogy a szakasz forgalmát más Crossrail-állomások között eloszlassa, és ezzel kapacitást szabadítson fel Eustonban a tervezett High Speed 2 nagysebességű vasút számára. Ezzel közvetlen összeköttetést teremne az északnyugati fővonal és Shenfield, valamint Abbey Wood között, enyhítené a metróvonalak forgalmát Euston környékén, kihasználtabbá válna a Paddingtontól nyugatra eső vonalszakasz és javulna a Heathrow-i repülőtér északi irányú megközelíthetősége.[152] A javaslat szerint az eredetileg Paddingtonban végállomásozó vonatok továbbhaladnak majd Heathrow, Maidenhead és Reading, illetve Milton Keynes irányába.[153]
Patrick McLoughlin közlekedési miniszter 2014. augusztusi nyilatkozatában elmondta, hogy a kormány támogatja a fejlesztést, amennyiben a Crossrail megáll Wembley Central, Harrow & Wealdstone, Bushey, Watford Junction, Kings Langley, Apsley, Hemel Hempstead és Berkhamsted állomásokon is, továbbá kikötötték, hogy semmiképp sem korlátozhatja a Crossrail fő vonalának a forgalmát, valamint megfizethető maradjon.[154][155] A bővítést 2016 augusztusában felfüggesztették, mivel az nem volt eléggé megtérülő.[156]
Gravesend felé[szerkesztés]
A gravesendi hosszabbítást kezdetben a Közlekedési Minisztérium szorgalmazta, de 2008 februárjára ez az ág már kikerült a Crossrail tervei közül.[157] A tervezett ág Abbey Woodnál csatlakozott volna a Crossrail vonalához, ahonnan a meglévő vasútvonalon haladt volna Belvedere, Erith, Slade Green, Dartford, Stone Crossing, Greenhithe, Swanscombe és Northfleet megállókkal Gravesendig.[158] 2018 januárjában Sadiq Khan londoni polgármester a 2021 és 2041 közötti közlekedési fejlesztési tervében ismét elővette a hosszabbítás tervét, de ezúttal Ebbsfleet lenne a végállomás.[159][160]
Heathrow Express[szerkesztés]
A Network Rail a 2011-es útvonalhasznosítási stratégiájában javasolja a Heathrow Terminal 5 és Paddington között közlekedő Heathrow Express expresszvonat Crossrailbe integrálását.[161]
Újabb vasútvonal[szerkesztés]
Crossrail 2 (Chelsea–Hackney)[szerkesztés]
A Crossrail 2 egy tervezett vasútvonal délkelet-angliai Surrey és Hertfordshire megyékben, új észak–déli kapcsolatot nyújtva Londonon keresztül. A déli South Western fővonalat kötné össze az északi West Anglia fővonallal Victoria és King’s Cross St. Pancras érintésével azzal a céllal, hogy a 2030-ra megnőtt vasúti és közúti forgalmat enyhítse.[162] A tervek szerint a Crossrail 1 és a Crossrail 2 közötti átszállás Tottenham Court Road állomáson lesz lehetséges.[163]
Menedzsment és franchise[szerkesztés]
A vonal építtetését a Crossrail Ltd végzi, melyet 2001-ben a Transport for London és a Közlekedési Minisztérium alapítottak, és kezdetben közösen birtokoltak, majd 2008 decemberétől teljesen átkerült a TfL-hez.[164] A vonal megépítésére egy 15,9 milliárd fontos finanszírozási csomagot különítettek el.[165] A vonal keleti és shenfield ágát a Network Rail, a heathrow-i leágazást a Heathrow Airport Holdings, az alagutakat és az Abbey Wood-i leágazást pedig a TfL birtokolja és tarja karban.[166]
2014. július 18-án az MTR Corporation nyerte el a franchise (Crossrail, valamint az előd TfL Rail) üzemeltetését nyolc, kedvező tapasztalatok esetén további két évre.[6] A franchise-t 2015 májusában indították el, amikor átvették a Liverpool Street és Shenfield közti vonatok üzemeltetését a Abellio Greater Angliától,[6] majd ehhez csatlakozott 2018-ban a Great Western Railwaytől átvett heathrow-i és readingi vonatok egy része.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Nathalie Thomas: Going underground on Crossrail: A 40-year project is taking shape (angol nyelven). Telegraph, 2013. augusztus 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 2.)
- ↑ Lottie Limb: Queen Elizabeth II makes surprise visit to open London's new rail line (angol nyelven). euronews.com. Euronews, 2022. május 17. (Hozzáférés: 2022. június 3.)
- ↑ Harry Low: Elizabeth line: What is Crossrail and when does it open? (angol nyelven). bbc.com. BBC, 2022. május 24. (Hozzáférés: 2022. június 3.)
- ↑ a b c Elizabeth line to open on 24 May 2022 (angol nyelven). tfl.gov.uk. Transport for London, 2022. május 4. (Hozzáférés: 2022. június 3.)
- ↑ Crossrail's 26 mile tunnelling marathon complete (angol nyelven). Crossrail Ltd. [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 2.)
- ↑ a b c MTR selected to operate Crossrail services (angol nyelven). Railway Gazette, 2014. július 18. [2018. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 2.)
- ↑ a b Transport for London Business Plan (angol nyelven) (PDF) pp. 136. Transport for London, 2019. december. (Hozzáférés: 2020. november 1.)
- ↑ London's Crossrail project running £600m over budget (angol nyelven). BBC, 2018. július 24. (Hozzáférés: 2018. augusztus 2.)
- ↑ Russell Sheldrake: Take a look inside London's new £15 billion 'Elizabeth Line' — Europe's biggest infrastructure project (angol nyelven). The Independent, 2017. augusztus 24. (Hozzáférés: 2018. augusztus 2.)
- ↑ a b Sean Farrell; Gwyn Topham: Crossrail faces further delays and will cost more than £18bn (angol nyelven). theguardian.com, 2019. november 8. (Hozzáférés: 2019. november 25.)
- ↑ Kevin Smith: Crossrail opening delayed until first half of 2022 as costs increase again (angol nyelven). International Railway Journal, 2020. augusztus 21. (Hozzáférés: 2020. november 1.)
- ↑ Crossrail opening delayed again due to coronavirus (angol nyelven). The Guardian, 2020. július 23. (Hozzáférés: 2020. november 1.)
- ↑ Dow 2005 52–55. oldal
- ↑ Jackson-Croome 1962 309–312. oldal
- ↑ London Rail Study Part 2. London: Greater London Council; (hely nélkül): Department of the Environment. 1974. 87–88. o.
- ↑ Central London Rail Study (angol nyelven) pp. 14–20. The Railways Archive, 1989. január. (Hozzáférés: 2018. augusztus 16.)
- ↑ Crossrail Bill (angol nyelven). The Railways Archive, 1991. január. (Hozzáférés: 2018. augusztus 16.)
- ↑ Crossrail (angol nyelven). UK Parliament, 1994. június 20. (Hozzáférés: 2018. augusztus 16.)
- ↑ The History of Crossrail (angol nyelven). Crossrail Bill. House of Lords. (Hozzáférés: 2018. augusztus 16.)
- ↑ Sponsors and Partners (angol nyelven). Crossrail Ltd. (Hozzáférés: 2018. augusztus 16.)
- ↑ Rival cross-city rail plan aired (angol nyelven). BBC, 2004. december 15. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ SuperCrossrail and Superlink Update Report (angol nyelven). Crossrail Ltd. [2007. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ Crossrail Bill Select Committee (angol nyelven). UK Parliament, 2007. december 14. [2008. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 16.)
- ↑ a b Safeguarding directions for development affecting the route and associated works proposed for the Crossrail project – Maidenhead to Old Oak Common, Old Oak Common to Abbey Wood, Statford to Shenfield and and works at West Ham, Pitsea and Clacton-on-Sea (angol nyelven), 2008. január 24. [2014. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 16.)
- ↑ Crossrail Bill 2005 (angol nyelven). Crossrail Ltd. [2009. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 16.)
- ↑ Soho shops make way for Crossrail (angol nyelven). BBC, 2009. november 13. (Hozzáférés: 2018. augusztus 16.)
- ↑ Alistair Darling: Orders of the Day — Crossrail Bill (angol nyelven), 2005. július 19. (Hozzáférés: 2018. augusztus 17.)
- ↑ Crossrail gets £230m BAA funding (angol nyelven). BBC, 2008. október 4. (Hozzáférés: 2018. augusztus 17.)
- ↑ a b Dave Hill: Work on London's £16bn Crossrail scheme begins (angol nyelven). The Guardian, 2009. május 15. (Hozzáférés: 2018. augusztus 17.)
- ↑ Crossrail project gets £1bn loan (angol nyelven). BBC, 2009. szeptember 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 17.)
- ↑ New coalition government makes Crossrail pledge (angol nyelven). BBC, 2010. május 14. (Hozzáférés: 2018. augusztus 17.)
- ↑ Mayor secures vital London transport investment and protects frontline services (angol nyelven). Transport for London, 2010. október 20. [2012. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 17.)
- ↑ Hatty Collier: Crossrail opening delayed by at least nine months until autumn 2019 (angol nyelven). London Evening Standard, 2018. augusztus 31. (Hozzáférés: 2018. augusztus 31.)
- ↑ Crossrail opening delayed until autumn 2019 (angol nyelven). Daily Mail, 2018. augusztus 31. (Hozzáférés: 2018. augusztus 31.)
- ↑ Crossrail delay: New London line will open in autumn 2019 (angol nyelven). BBC, 2018. augusztus 31. (Hozzáférés: 2018. augusztus 31.)
- ↑ Portobello Crossrail station the missing link in renaissance of Portobello Road (angol nyelven). The Royal Borough of Kensington and Chelsea, 2012. július 11. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ Supporting Kensal Crossrail (angol nyelven). The Royal Borough of Kensington and Chelsea, 2011. [2011. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ Case for a Crossrail station gains momentum (angol nyelven). The Royal Borough of Kensington and Chelsea, 2010. július 1. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ Ruth Bloomfield (2010. augusztus 24.). „Study to explore adding Crossrail station at Kensal Rise”. Building Design. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ Council to pay for Crossrail station (angol nyelven). Evening Standard, 2011. március 25. [2012. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ John Bull: Case Closes on Crossrail at Kensal (angol nyelven). London Reconnections, 2013. május 3. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ Sarah Townsend: Kensal Crossrail station would 'transform' the area, says deputy mayor (angol nyelven). Placemaking Resource, 2011. május 16. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ Brent backs plans for Kensal Crossrail (angol nyelven). The Royal Borough of Kensington and Chelsea, 2011. szeptember 27. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ No Crossrail for Kensal (angol nyelven). Kensington Labour Party, 2013. május 2. [2016. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ Goolistan Cooper: Plans for Ladbroke Grove Crossrail station back on the table (angol nyelven). Get West London, 2016. március 14. [2016. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ Sebastian Mann: Plan for Crossrail station at Ladbroke Grove resurrected (angol nyelven). London Evening Standard, 2016. március 14. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ DELIVERING YOUR MANIFESTO (angol nyelven). Mayor of London. [2016. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ a b New agreement to boost Heathrow rail services (angol nyelven). Heathrow Airport Limited, 2017. július 4. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ a b c London Crossrail plans extended to Reading (angol nyelven). BBC, 2014. március 27. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ a b c Crossrail extended to Reading (angol nyelven). Department for Transport, 2014. március 27. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ New train underpass at Acton reaches structural completion (angol nyelven). Nwtwork Rail, 2016. július 22. [2016. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ Dan Templeton: Network Rail completes £100m of upgrades over Christmas (angol nyelven). International Railway Journal, 2017. január 4. [2018. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ First Crossrail tracks laid on Stockley Flyover bridge (angol nyelven). BBC, 2014. november 24. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ a b DfT and TfL extend Crossrail route to Reading (angol nyelven). BBC, 2014. március 27. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ Design of Paddington Station (angol nyelven). ICE Publishing. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
- ↑ Woolwich station (angol nyelven). Crossrail Ltd. [2012. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
- ↑ a b Surface Access (angol nyelven). London City Airport Consultative Committee. [2016. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
- ↑ North Woolwich Line (angol nyelven). London's Abandoned Tube Stations. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
- ↑ (2012. július) „Crossrail team gain confidence”. Modern Railways, 37. o.
- ↑ Connaught Tunnel restoration complete (angol nyelven). Global Rail News, 2013. szeptember 5. [2018. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
- ↑ About Crossrail Ltd (angol nyelven). Crossrail Ltd. (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.)
- ↑ TfL Rail (angol nyelven). Transport for London. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ TfL Colour standards (angol nyelven). Transport for London. [2016. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ Robert Jobson: Crossrail named the Elizabeth line: Royal title unveiled as the Queen visits Bond Street station (angol nyelven). London Evening Standard, 2016. február 23. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
- ↑ Elizabeth Line Design Idioms (angol nyelven). Transport for London. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ a b c Crossrail Tunnel Boring Machines (angol nyelven) (PDF). Crossrail Ltd. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
- ↑ a b c D8 – Tunnel construction methodology (angol nyelven). Crossrail Ltd. [2011. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
- ↑ a b c Tris Thomas: Crossrail TBMs (angol nyelven). The Tunnelling Journal, 2011. szeptember 22. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
- ↑ Crossrail awards remaining tunnelling contracts as Crossrail's momentum becomes unstoppable (angol nyelven). Railway Industry Association, 2011. április 7. [2011. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
- ↑ London’s cross-city line follows the RER model (angol nyelven). Railway Gazette, 2009. március 13. [2017. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- ↑ Alon Levy: To RER A, or to RER C? How Paris typifies the two models for cross-city commuter train lines (angol nyelven). CityMetric, 2017. január 11. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- ↑ a b John Hyde: Crossrail ‘mock-ups’ for stations that will last 100 years (angol nyelven). The Docklands, 2011. március 16. [2011. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Examination of Witnesses (Questions 1120 - 1139) (angol nyelven). Select Committee on the Crossrail Bill Minutes of Evidence. House of Lords, 2008. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Examination of Witnesses (Questions 1060 - 1079) (angol nyelven). Select Committee on the Crossrail Bill Minutes of Evidence. House of Lords, 2008. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Matt Nicholls: Forest Gate station Crossrail design work contract awarded (angol nyelven). Newham Recorder, 2011. április 11. [2018. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ a b Future of London transport revealed at secret site (angol nyelven). BBC, 2011. március 16. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Route Map (angol nyelven). Crossrail Ltd. [2017. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ a b Crossrail demonstrates commitment to disability equality (angol nyelven). Crossrail Ltd. [2013. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Crossrail rolling stock and depot contract to be awarded to Bombardier (angol nyelven). Department for Transport, 2014. február 6. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Crossrail trains take shape (angol nyelven). Crossrail Ltd, 2015. szeptember 10. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Crossrail issues rolling stock shortlist (angol nyelven). Railway Gazette, 2011. március 30. [2016. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Crossrail rolling stock contract invitations to negotiate issued (angol nyelven). Railway Gazette, 2012. február 28. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)[halott link]
- ↑ a b c Bombardier wins Crossrail train contract (angol nyelven). Railway Gazette, 2014. február 6. [2018. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Siemens withdraws from Crossrail bid (angol nyelven). BBC, 2013. július 5. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ First Elizabeth line train enters passenger service (angol nyelven). Global Rail News, 2017. június 22. [2018. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Modernising the Great Western (angol nyelven). Netwotk Rail. [2013. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- ↑ Peter MacLennan: Crossrail starts tender process for signalling system (angol nyelven). Crossrail Ltd, 2011. április 14. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- ↑ a b Now It’s 2019: Crossrail’s Stealth Delay (angol nyelven). Boris Watch, 2011. június 8. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- ↑ Could we finally see the end of overcrowded trains? (angol nyelven). BBC, 2016. május 29. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
- ↑ Route Window NE9 Romford station and depot (east) (angol nyelven). Crossrail Ltd. [2021. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
- ↑ Ed Owen: Crossrail enabling works frameworks announced (angol nyelven). New Civil Engineer, 2009. április 9. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Careers (angol nyelven). Crossrail Ltd. [2018. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Jason Beattie: Crossrail pledges 14,000 jobs boom for Londoners (angol nyelven). London Evening Standard, 2007. október 11. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Neil Gerrard: Work officially starts on Crossrail (angol nyelven). Contract Journal, 2009. május 15. [2009. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Examination of Witnesses (Questions 12705 - 12719) (angol nyelven). Select Committee on the Crossrail Bill Minutes of Evidence. House of Lords. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ No anthrax in Crossrail remains (angol nyelven). BBC, 2009. június 24. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Crossrail tunnelling contracts advertised (angol nyelven). Crossrail Ltd, 2009. augusztus 25. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Peter MacLennan: Crossrail awards major tunnelling contracts worth £1.25bn (angol nyelven). Crossrail Ltd, 2010. december 10. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Crossrail tunnel factory in Kent at full production (angol nyelven). BBC, 2013. április 16. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Hochtief and Vinci win last Crossrail tunnels (angol nyelven). The Construction Index, 2011. április 8. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Crossrail station profile: Tottenham Court Road (angol nyelven). New Civil Engineer, 2011. szeptember 24. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Boris Johnson takes on the ‘bullies’ evicting residents to make way for Crossrail (angol nyelven). London Evening Standard, 2010. február 10. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Construction of Crossrail (angol nyelven). Greather London Authority, 2010. február 23. [2013. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ a b Damian Carrington: Crossrail earth to help create biggest man-made nature reserve in Europe (angol nyelven). The Guardian, 2012. szeptember 17. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ How Crossrail helped build an RSPB bird sanctuary (angol nyelven). The Telegraph, 2017. október 10. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Rebecca Morelle: Wallasea Island nature reserve project construction begins (angol nyelven). BBC, 2012. szeptember 17. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Peter MacLennan: Prime Minister and Mayor of London celebrate completion of Crossrail's tunnelling marathon (angol nyelven). Crossrail Ltd. [2015. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Dagmar Dua: Elizabeth line permanent track installation is complete (angol nyelven). Crossrail Ltd, 2017. szeptember 14. [2017. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ a b Elizabeth Line Operational Readiness and Integration (angol nyelven). Transport for London, 2017. december 12. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ James Kenny: First Elizabeth line train tests through Crossrail Tunnels (angol nyelven). Construction Manager, 2018. február 27. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Peter MacLennan: Footage of train testing under London and new construction images highlight Elizabeth line progress (angol nyelven). Crossrail Ltd, 2018. május 24. [2018. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Barry Neild: First look at epic new Crossrail tunnel ride under London (angol nyelven). CNN, 2018. május 25. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ a b Tom Lawson: Names of our first six tunnel boring machines announced (angol nyelven). Crossrail Ltd, 2012. március 13. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
- ↑ a b Olympic champions join Crossrail's marathon tunnelling race (angol nyelven). Crossrail Ltd. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
- ↑ About Tunnel: The Archaeology of Crossrail (angol nyelven). Crossrail Ltd. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 27.)
- ↑ Museum of London Docklands to reveal archaeological finds unearthed by the Crossrail project (angol nyelven). Crossrail Ltd, 2017. február 8. [2017. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 27.)
- ↑ Josephine McDermott: The archaeological legacy of the Crossrail excavations (angol nyelven). BBC, 2017. február 10. (Hozzáférés: 2018. augusztus 27.)
- ↑ Phoebe Weston: What lies beneath... Fascinating exhibition showcases 8,000 years of London life unearthed by the Crossrail project (angol nyelven). 2017-02-09. (Hozzáférés: 2018. augusztus 27.)
- ↑ a b c Crossrail: Timetable for Success? (angol nyelven). London Reconnections, 2018. augusztus 15. (Hozzáférés: 2018. augusztus 29.)
- ↑ a b c Shenfield station to central London (angol nyelven). Elizabeth line service pattern. Crossrail Ltd, 2017. július. [2021. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 29.)
- ↑ a b c Reading station to central London (angol nyelven). Elizabeth line service pattern. Crossrail Ltd, 2017. július. [2021. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 29.)
- ↑ a b c d e f g h i Crossrail – Moving to the Operating Railway (angol nyelven). Transport for London, 2015. február 12. (Hozzáférés: 2020. november 1.)
- ↑ Crossrail Delay: Line will not open until 2021 as costs increase (angol nyelven). bbc.com, 2019. november 8. (Hozzáférés: 2019. november 25.)
- ↑ Passengers set to benefit as key commuter rail services transfer to TfL (angol nyelven). Transport for London, 2015. május 21. (Hozzáférés: 2020. november 1.)
- ↑ First Class 345 EMU enters passenger service in London (angol nyelven). Railway Gazette, 2017. június 22. (Hozzáférés: 2020. november 1.)
- ↑ a b Crossrail (finally) reaches Stage 2 of opening (angol nyelven). London Reconnections, 2020. augusztus 7. (Hozzáférés: 2020. november 1.)
- ↑ Our new @Elizabethline depot at #OldOakCommon Transport for London a Twitteren. 2018. május 10. (Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 29.)
- ↑ Our Plan to Complete the Elizabeth Line (angol nyelven). Crossrail. [2019. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 25.)
- ↑ Crossrail Project Update (angol nyelven). Crossrail. [2019. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 25.)
- ↑ Olivia Gantzer: TfL trials Crossrail with trains coming to Reading (angol nyelven). Reading Chronicle, 2019. november 28. (Hozzáférés: 2020. november 1.)
- ↑ Crossrail's nine-car Class 345s back in traffic (angol nyelven). railmagazine.com, 2020. augusztus 5. (Hozzáférés: 2020. november 1.)
- ↑ a b c Peter MacLennan: Update following Crossrail Board – August 2020 (angol nyelven). Crossrail, 2020. augusztus 21. (Hozzáférés: 2020. november 1.)
- ↑ Francesca Gillett: Elizabeth line: Everything you need to know about Crossrail ahead of the first trains running in May (angol nyelven). London Evening Standard, 2017. április 30. (Hozzáférés: 2018. augusztus 29.)
- ↑ Mayor of London announces TfL fares will apply to Elizabeth line (angol nyelven). Transport for London, 2018. március 16. [2018. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 11.)
- ↑ Crossrail in numbers (angol nyelven). Crossrail Ltd. (Hozzáférés: 2018. szeptember 12.)
- ↑ Farringdon station (angol nyelven). Crossrail Ltd. [2010. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 12.)
- ↑ a b c d Crossrail Woolwich Station (angol nyelven). Railway Technology. (Hozzáférés: 2018. szeptember 12.)
- ↑ a b Woolwich station (angol nyelven). Crossrail Ltd. [2013. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 12.)
- ↑ Crossrail Interchange connections from High Speed Two (angol nyelven) (PDF). High Speed Rail pp. 107. Department for Transport, 2010. március. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)
- ↑ Have your say on plans to transform Old Oak and Park Royal (angol nyelven). Greater London Authority, 2016. február 5. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)
- ↑ Transforming East London Together 2013–2023 (angol nyelven) (PDF). London City Airport. [2017. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)
- ↑ Examination of the London Borough of Newham – Detailed Sites and Policies Development Plan Document – Written Statement of London City Airport (angol nyelven). London Borough of Newham, 2016. április 11. [2016. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)
- ↑ Silvertown Station – Crossrail Proposals (angol nyelven) (PDF). Crossrail Ltd, 2012. január 17. [2015. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)
- ↑ Giles Broadbent: Why is TfL so hostile to a Crossrail station at LCY? (angol nyelven). The Wharf, 2016-05-31. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)
- ↑ Rob Horgan; Katherine Smale: London City Airport | Crossrail ‘a missed opportunity’ (angol nyelven). New Civil Engineer, 2018. április 20. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)
- ↑ Laura Enfield: London City Airport CEO says Crossrail isn’t essential to its success (angol nyelven). The Wharf, 2018. február 12. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)
- ↑ Ed Owen: Extending Crossrail to Reading would keep it 'on track' (angol nyelven). New Civil Engineer, 2009. július 23. (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.)
- ↑ RUS 2011 9. oldal
- ↑ Britain’s Transport Infrastructure – Rail Electrification (angol nyelven). Department for Transport, 2009. július. [2010. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.)
- ↑ Crossrail bid supported by Lord Adonis (angol nyelven). Get Reading, 2013. november 20. (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.)
- ↑ Rob Wilson: Rob campaigns for “New & Improved” Crossrail Service to Reading (angol nyelven), 2013. november 12. [2013. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.)
- ↑ RUS 2011 150. oldal
- ↑ „'Emerging scenario' suggests Crossrail to the West Coast Main Line”, Rail, 2011. augusztus 10., 8. oldal
- ↑ Crossrail extension to Hertfordshire being considered (angol nyelven). BBC, 2014. augusztus 7. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ Gwyn Topham: New Crossrail route mooted from Hertfordshire into London (angol nyelven). The Guardian, 2014. augusztus 7. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ Crossrail off the tracks as plans are shelved (angol nyelven). Hermel Gazette, 2016. augusztus 5. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ Crossrail Safeguarding Update 2008 (angol nyelven). Department for Transport, 2008. február 6. [2009. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ Abbey Wood to Gravesend and Hoo Junction (Volume 4) (angol nyelven). Crossrail Safeguarding Directions. Crossrail Ltd, 2009. október. [2016. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ Rebecca Smith: Elizabeth Line extension plans east of Abbey Wood back in the spotlight (angol nyelven). City A.M., 2018. január 12. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ Tom Bull: Crossrail to Ebbsfleet: Extension listed as potential priority (angol nyelven). News Shopper, 2018. január 9. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ RUS 2011 10. oldal
- ↑ What is Crossrail 2? (angol nyelven). Crossrail 2. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ Tottenham Court Road station (angol nyelven). Crossrail 2. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ Sponsors and Partners (angol nyelven). Crossrail Ltd. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ Funding (angol nyelven). Crossrail Ltd. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ Greater Anglia Franchise Invitation to Tender 21 (angol nyelven). Department for Transport, 2011. április 11. [2011. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Crossrail című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Jackson-Croome 1962: Alan A. Jackson, Desmond F. Croome. Rails Through the Clay: A History of London's Tube Railways, 2nd Revised edition (angol nyelven), London: Capital Transport Publishing [1962] (1993. május 10.). ISBN 978-1854141514
- ↑ Dow 2005: Andrew Dow. Telling the Passenger Where to Get Off (angol nyelven). London: Capital Transport Publishing (2005. augusztus). ISBN 978-1854142917
- ↑ RUS 2011: London and South East Route Utilisation Strategy (angol nyelven) (PDF). London and South East Route Utilisation Strategy. Network Rail, 2011. július. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- Crossrail Act 2008 (angol nyelven). National Archives. Her Majesty’s Stationery Office. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- Crossrail Bill supporting documents (angol nyelven). [2009. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- Government backs £10bn Crossrail (angol nyelven). BBC, 2004. július 20. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- Tom Geoghegan: Will Crossrail beat the Tube? (angol nyelven). BBC, 2004. július 20. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- Crossrail link 'to get go-ahead' (angol nyelven). BBC, 2005. február 13. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- First Crossrail bill for Commons (angol nyelven). BBC, 2005. február 22. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- Election holds up Crossrail bill (angol nyelven). BBC, 2005. április 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- Crossrail plan in Queen's Speech (angol nyelven). BBC, 2005. május 17. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- Richard Lister: Crossrail's giant tunnelling machines unveiled (angol nyelven). BBC, 2012. január 2. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- Crossrail: A rare look deep under London (angol nyelven). BBC, 2013. január 25. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
További információk[szerkesztés]
- A Crossrail hivatalos oldala (angol nyelven). [2002. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
- Interaktív térkép (angol nyelven). Crossrail Ltd. (Hozzáférés: 2018. szeptember 1.)
| Readingi vonal | |
|---|---|
| Heathrow leágazás | |
| Közös szakasz | |
| Shenfieldi vonal | |
| Abbey Wood leágazás | |
.svg){kind=small}
 Metróvonalak | |
|---|---|
| Vasútvonalak | |
| Egyéb | |
