Central line

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Central
Üzemeltetés kezdete 1900
Vonal típusa földalatti
Állomások 49
Vonal hossza 74 km
Garázsok Ruislip
Hainault
White City
Utasok száma 260 916 000
London vasúti közlekedése
Londoni metróvonalak
  Bakerloo
  Central
  Circle
  District
  Hammersmith & City
  Jubilee
  Metropolitan
  Northern
  Piccadilly
  Victoria
  Waterloo & City
További vonalak
  DLR
  Tramlink
  Overground
Lezárt vonalak
  East London

A Central a londoni metróhálózat leghosszabb tagja a maga 74 kilométerével. Ezen a távolságon 49 állomás található, amelyből 20 a föld alatt van. A vonalon egyetlen kiágazás található; menetideje 90 perc. Ez a vonal a második legforgalmasabb vonal a hálózatban.

A térképek piros/vörös színnel jelölik a vonalat.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1891-ben megalakult a Central London Railway társaság, amely Shepherd's Bush és a Bank között közlekedtetett szerelvényeket. Az akkori vonalszakaszt 1900. június 27-én adták át, de utasokat csak 1900. június 30-tól szállít menetrendszerűen, villamos árammal működő szerelvényekkel. Az állomásépületek terveit Harry Bell Measures készítette.

Hamarosan jelentkeztek az első problémák: a hidakon a szerelvények áthaladásakor erős rezgések jelentkeztek, ami veszélyessé tette a vonatok közeledését.

1940-ben adták át az úgynevezett négysínes pályát, ami a londoni metróvonalak mindegyikére jellemző. Ennek az a lényege, hogy két sínen fut a vonat és a másik kettőben pedig az áram folyik. Ez utóbbiból azért használnak kettőt, mert ha az egyikben bármilyen ok miatt nem lenne áram, akkor a másikból még mindig táplálhatóak a vonatok. Ezzel együtt új szerelvények is kerültek a vonalra, de kiderült, hogy a szerelvények ajtajainak magassága közel sem esik egybe a peronok magasságával. A Liverpool Street és a White City között az utasok be-, illetve kiszállása eléggé nehézkessé vált emiatt. Azóta ezeket a hibákat korrigálták, sőt új szerelvények is kerültek a vonalra, aminek köszönhetően a vonatok nagy része már vezető nélkül közlekedik.

A múltnak emléket állítva a Bank állomás peronjain meghagyták a "Mind the gap" feliratot.

Legnagyobb hosszát 1957-ben érte el a vonal, az Epping - Ongar szakasz átadásával, amely a British Railways közreműködésével valósult meg. Ezt a kiterjesztett szakaszt később - az alacsony kihasználtság miatt - megszüntették.

Leghíresebb balesetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1992 Tube Stock szerelvény bejár Roding Valley állomásra

2003[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003. január 25-én a Chancery Lane közelében műszaki okok miatt kisiklott egy szerelvény; 32 ember sérült meg. A baleset kivizsgálása miatt 2003. április 3-ig az egész vonalat lezárták.

2007[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007. július 5-én egy szerelvény három kocsija siklott ki a Mile End - Bethnal Green szakaszon, helyi idő szerint délelőtt 9 órakor. A Londoni Városi Tűzoltóság 14 tűzoltóautóval segítette a mentést. 2007. július 7-ig lezárták a Liverpool Street - Leytonstone szakaszt.

Hálózat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Central Line.svg

Állomáslista[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzés: A ma is ismert vonalon, Ny-K irányban! Zárójelben az átszállási lehetőségek vannak megjelölve, míg vastagon szedve a nagyobb állomások. NR = National Rail (vasúti csatlakozás).

  • West Ruislip (végállomás) (NR)
  • Ruislip Gardens
  • South Ruislip (NR)
  • Northolt
  • Greenford (NR)
  • Perivale
  • Hanger Lane
  • North Acton
* West Acton
* Ealing Broadway (District, NR)
* Wanstead
* Redbridge
* Gants Hill
* Newbury Park
* Barkingside
* Fairlop
* Hainault
* Grange Hill
* Chigwell
* Roding Valley
  • Sharesbrook
  • South Woodford
  • Woodford
  • Buckhurst Hill
  • Loughton
  • Debden
  • Theydon Bois
  • Epping (végállomás)

Általánosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vonal 74 kilométer hosszú, így a hálózat leghosszabb tagja. A 49 állomásból álló vonalat csúcsidőben 79 szerelvény szolgálja ki; az összes vonatok száma ezen a vonalon 85. Minden szerelvény 8 kocsiból áll.

Rengeteg fejlesztési terv van kidolgozás alatt, amelyek mind a járművek állapotát, komfortfokozatát és az utasok elégedettségét szolgálja majd.

A legnagyobb kocsiszín a West Ruislip-i állomásnál található, de van egy kisebb is Hainault-nál.

A West Ruislip - Epping (ún. eredeti szakasz) távolsága 54,9 km (34,1 mf), a vonatok menetideje 1 óra 28 perc 30 másodperc.

Jövő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vonalon nem szándékoznak a jövőben nagy újításokat tervezni (vonal hosszabbítás stb.). 2025-ben valószínűleg össze lesz vonva egy vasútvonallal, de ez még nagyon távlati terv.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol nyelvű Wikipédia azonos nevű cikke

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A TfL (Transport for London) részletes ismertetője