Jubilee line

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jubilee
Üzemeltetés kezdete 1979
Vonal típusa mélyrétegű/fúrt
Állomások 27
Vonal hossza 36,2 km
Garázsok Neasden, Stratford Market
Utasok száma 213 554 000
London vasúti közlekedése
Londoni metróvonalak
  Bakerloo
  Central
  Circle
  District
  Hammersmith & City
  Jubilee
  Metropolitan
  Northern
  Piccadilly
  Victoria
  Waterloo & City
További vonalak
  DLR
  Tramlink
  Overground
Lezárt vonalak
  East London

A Jubilee a londoni metróhálózat legfiatalabb tagja. Két szakaszban épült meg a vonal, a másodikat (mint a neve is mutatja) a jubiláláskor adták át, 1999 végén. A teljes vonalon 27 állomás található, közülük 13 a föld alatt. A térképek szürke vagy ezüst színnel jelölik.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1932-ben megnyitották a Metropolitan vonalat Wembley Park és Stanmore állomás között. Ekkor ez a vonal Északnyugat-London számára jelentett forradalmian új közlekedési lehetőséget mind komfort, mind sebesség tekintetében.

Nem sokkal később megnyitották a Bakerloo vonalat, amely immáron összeköttetésbe került a Metropolitannel és közvetlen átszállási kapcsolatot biztosított. A Bakerloo és a Metropolitan a Wembley Park és a Finchley Road között közlekedett, így a két állomás közti távolságot sikerült 7 percre lecsökkenteni, és sehol nem álltak meg a szerelvények e két állomás között. Ez a mai Jubilee egyik legforgalmasabb szakasza lett.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vonal hivatalos átadása 1979. április 30-án történt, utasokat 1979. május 1. óta szállít. A vonal megnyitásának első célja volt, hogy tehermentesítse a Bakerloo vonalat. Pár évre rá egy új, négy kilométeres szakaszt építettek ki, így a vonal új végállomása a Charing Cross-i vasútállomás lett. Ma itt találkozik a Bakerloo, a Circle, a District és a Northern vonal.

A '70-es években tervbe vették, hogy meghosszabbítják a Woolwich Arsenalon keresztül egészen Thamesmeadig, de az építkezés megkezdése után nem sokkal kiderült, hogy a szakasz megépítése túlzottan költséges lenne, ezért az építkezés leállították, és soha nem folytatódott tovább.

Végül 1999-ben érte el a vonal a mai, teljes hosszát. A Jubilee az egyetlen olyan vonal, amely összeköti az összes metróvonalat és a DLR-t.

Jövő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fejlesztésként tervbe vették, hogy ún. SelTrac rendszert építenek ki 2009-ig, amely a DLR szerelvényein üzemel. Ezzel a rendszerrel a vonatok vezető nélkül tudnak futni, automata irányítja őket.

Az 1996 Tube Stock nevet viselő szerelvény Stratford állomáson

Szintén tervezik, hogy az eredeti tervek alapján meghosszabbítják Thamesmeadig, de konkrét építési tervek még a mai napig sincsenek.

Hálózat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jubilee Line.svg

Állomáslista[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzés: A ma is ismert vonalon, Ny-K irányban! Zárójelben az átszállási lehetőségek vannak megjelölve, míg vastagon szedve a nagyobb állomások. NR = National Rail (vasúti csatlakozás).

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jubilee line című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]