Spanyol hangtan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mexikóváros, a legnagyobb spanyol ajkú ország fővárosa és a világ legnépesebb spanyol nyelvű városa a Paseo de la Reforma sugárúttal a Torre Mayorból
Spanyol nyelv
szerkeszt

A spanyol nyelv hangrendszere közepes mértékben távolodott el a latinétól. A többi újlatin nyelvéhez képest viszonylag egyszerű: mindössze öt – tisztán ejtett – magánhangzót tartanak számon, a mássalhangzók között pedig nincsenek meg a többi újlatin nyelvre jellemző c, dz, dzs, s, z, zs hangok. Ugyanakkor az újlatin nyelvekhez hasonlóan a spanyolban megtalálhatóak a kettőshangzók, amelyek közül legjellemzőbbek az ie és ue (a latin rövid Ĕ és Ŏ folytatásaiként), valamint szintén létezik néhány palatális mássalhangzó, ilyenek a ch, ll, y, ñ. A szócikkünkben a sztenderd nyelvváltozatok kiejtésének leírására törekedtünk, szükségszerűen utalva a különböző regionális, illetve népies ejtésmódokra, valamint a spanyolországi és a latin-amerikai nyelvváltozatok közötti lényegesebb eltérésekre.

A spanyol ábécé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hivatalos spanyol ábécét (abecedario) a következő 27 betű alkotja:[1][2]

a b c d e f g h i j k l m n ñ o p q r s t u v w x y z

Megjegyzés: a K és W betűket – a latinhoz és a többi újlatin nyelvhez hasonlóan – csak idegen szavakban használják.

Magánhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Öt magánhangzó-fonéma van a spanyol nyelvben: a, e, i, o, u; mindegyikük előfordulhat hangsúlyos és hangsúlytalan helyzetben egyaránt. Hangértékük az alábbi:

  • a – rövid magyar („palócos”) á hang. Például amar [aˈmar] ’szeretni’.
  • e – a magyar (zárt) e hangnak felel meg. Nem ejtik annyira nyíltan, mint egyes magyar nyelvjárásokban. Hangsúlytalan helyzetben az a, e, o magánhangzók mellett egészen rövid é, amely a köznyelvben gyakran i vagy j lesz: tráemelo [ˈtrajmelo] ’hozd ide nekem’, cráneo [ˈkranio] ’koponya’, mareé [mariˈe] ’elszédültem’; mindazonáltal a választékos nyelvhasználatban az efféle kiejtés kerülendő.
  • i – magyar i. Például [ˈsi] ’igen’, ibas [ˈiβas] ’jártál’. (Lásd még a →kettőshangzók és →hármashangzók szakaszokat.)
  • o – megfelel a magyar o hangnak. Például octavo [okˈtaβo] ’nyolcadik’.
  • u – magyar u. Például [ˈtu] ’te’, uva [ˈuβa] ’szőlő’. (Lásd még a →kettőshangzók és →hármashangzók szakaszokat.)

A magánhangzóknak – hangkörnyezettől és nyelvjárástól függően – lehetnek nyíltabban vagy zártabban ejtett változataik (allofónjaik), akárcsak a magyar tájszólásokban. A hosszúságnak nincs megkülönböztető szerepe, a magánhangzók megnyúlása csak a hangsúly kísérőjelenségeként fordul elő (nyelvjárástól, egyéntől, illetve a beszéd érzelmi töltetétől függően).

Kettőshangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különleges esetek

Az alábbi szavakban a hangsúlytalan i vagy u nem mindenki számára félhangzó, tehát ezek a szavak a kiejtés szempontjából kétszótagúak is lehetnek:

  • a criar /kri-ár/ ige bizonyos alakjai: criais, crieis, crie, crio;
  • a fiar /fi-ár/ ige bizonyos alakjai: fiais, fieis, fie, fio;
  • a fluir /flu-ír/ ige bizonyos alakjai: fluis, flui;
  • a freír ige bizonyos alakjai: friais, frio;
  • a fruir /fru-ír/ ige bizonyos alakjai: fruis, frui;
  • a guiar /gi-ár/ ige bizonyos alakjai: guiais, guieis, guie, guio;
  • az huir /u-ír/ ige bizonyos alakjai: huis, hui;
  • a liar /li-ár/ ige bizonyos alakjai: liais, lieis, lie, lio;
  • a piar /pi-ár/ ige bizonyos alakjai: piais, pieis, pie (/pi-é/, szemben a pie /pjé/ alakkal, amelynek jelentése ’láb’), pio;
  • a reír ige bizonyos alakjai: riais, rio
  • a guion /gi-ón/, hiato /i-á-to/, ion /i-ón/, truhan főnevek.
Az akadémiai helyesírás szerint azonban a fenti szavakban lévő magánhangzó-kapcsolatok helyesírási szempontból mindig kettős- (hármas-) hangzónak minősülnek, tehát – helyesírási szempontból – egyszótagúak, ezért mindig ékezet nélkül írandók.

Kettőshangzónak (diptongo) nevezzük két magánhangzó egy szótagot alkotó bonthatatlan kapcsolatát. A spanyolban a hangsúlytalan i vagy u, azaz a két legzártabb magánhangzó (ún. vocales débiles) és egy másik magánhangzó kapcsolata alkothat diftongust: ebben az esetben az i vagy u igen röviden, szinte j-nek [j] és v-nek [w] hangzik (ún. semivocales, azaz félhangzók); míg a másik hang pedig teljes értékű, szótagalkotó magánhangzó. Leegyszerűsítve tehát, a kettőshangzó egy félhangzó és egy szótagalkotó magánhangzó kapcsolatát jelenti.

A spanyolban összesen 14 kettőshangzót tartanak számon az alábbi csoportosításban:

  • ereszkedő kettőshangzók (diptongos decrecientes) – a szótagalkotó magánhangzó az első elem:
    • ai, ei, oi; például aire [ˈajre] ’levegő’, seis [sɛjs] ’hat’ (szám), oigo [ˈojgo] ’hallom’;
    • au, eu, ou; például aula [ˈawla] ’(tan)terem’, Europa [ewˈropa], estadounidense [estadowniˈdense] ’USA-beli’;
  • emelkedő kettőshangzók (diptongos crecientes) – a szótagalkotó magánhangzó a második elem:
    • ia, ie, io, iu; például patria [ˈpatrja] ’haza’, siete [ˈsjɛte] ’hét’ (szám), odio [ˈodjo] ’utálat’, triunfaste [trjunˈfaste] ’győztél’;
    • ua, ue, ui, uo; például agua [ˈagwa] ’víz’, cuento [ˈkwento] ’mese’, cuidar [kwiˈdar] ’vigyázni’, antiguo [anˈtigwo] ’régi’.

A fenti magánhangzó-kapcsolatok azonban nem feltétlenül alkotnak minden szóban és minden esetben fonetikailag kettőshangzót (például a riendo – ’nevetéssel, nevetve’ – szóban az ie két különböző szótaghoz tartozik: [riˈendo] ); mindazonáltal, a helyesírás szempontjából – konvencionálisan, az egyszerűség kedvéért – az ilyen kapcsolat mindig kettőshangzónak minősül.

Megjegyzések
  • A szókezdő hie- kiejtése [je-] vagy [ʝe-]: például hielo [ˈjelo] vagy [ˈʝelo] ’jég’. A szókezdő hua-, hue- és hui- kettőshangzók ejtése általában egy gyenge g-vel történik – [gwa-], [gwe-] és [gwi-]; például huapango [gwaˈpango] <mexikói néptánc>, huevo gweβo] ’tojás’, Huicho gwiʧo] <férfi becenév>.
  • A kiejtés szempontjából szintén kettőshangzónak számít a szóvégi -ay [aj], -ey [ɛj], -oy [oj], -uy [uj] ~ [wi], azonban a helyesírásra és a hangsúlyozásra tekintettel az y mássalhangzó. A helyesírás szempontjából kettőshangzónak minősül az a hangzókapcsolat is, ahol i/u és magánhangzó között néma h áll: prohibir [projˈβir], prohi-bir ’tiltani’.

Hármashangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyolban léteznek hármashangzók (triptongo) is, amelyek csak annyiban különböznek a kettőshangzóktól, hogy két félhangzó és egy szótagalkotó magánhangzó kapcsolatáról van szó: ebben az esetben az utóbbi az ún. vocal núcleo vagyis központi magánhangzó.

A kettőshangzóknál jóval ritkábban fordulnak elő: iai, iei, uai, uei, uau; például estudiáis [estuˈdjajs] ’tanultok’, no estudiéis [no estuˈdjejs] ’ne tanuljatok’, continuáis [kontiˈnwajs] ’folytatjátok’, no continuéis [no kontiˈnwejs] ’ne folytassátok’, guau [gwaw] ’wow!’

Az uai, uei hármashangzók szóvégi helyesírása -uay, -uey: Uruguay [uruˈgwaj], buey [bwɛj] ’ökör’.

Mássalhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyolban kevesebb mássalhangzó-fonéma van, mint az őket jelölő betűk, vagyis egy hangnak több betű is megfelelhet, illetve ritkábban egy betű több hangot is jelölhet. Ideális esetben 19 mássalhangzó-fonéma van, amelyek a következők: /b/, /ʧ/, /d/, /f/, /g/, /ʝ/, /x/, /k/, /l/, /ʎ/, /m/, /n/, /ɲ/, /p/, /r/, /rr/, /s/, /t/, /θ/; ahol a /b/, /d/ és gyakran a /g/ fonéma is szóközi helyzetben [β], [ð], [ɣ] hangokként valósul meg (részletesen lásd a kiejtés ismertetésénél). Valójában azonban az /ʎ/ ejtésmód csaknem minden nyelvjárásból kiveszett (lásd az ll betűnél), a /θ/ hangot pedig csak Spanyolországban használják, így a nyelvterület túlnyomó részén ma /ʎ/ = /ʝ/ és /θ/ = /s/, tehát a tényleges mássalhangzó-fonémák száma csak 17.

A fentiek alapján a mássalhangzó-állomány a képzés helye és módja szerint az alábbi táblázatban foglalható össze (a fonémák / /, a főbb allofónok [ ] jelek között szerepelnek):

Hang Bilabiális Labiodentális Dentális Alveoláris Posztalveoláris Palatális Veláris
Orrhang /m/ /n/ /ɲ/
Zárhang /p/ /b/ /t/ /d/ /k/ /g/
Réshang[3] [β] /f/ (/θ/) [ð] /s/ /ʝ/ /x/ [ɣ]
Zár-rés-hang /ʧ/
Pergőhangok /r/, /rr/
Oldalréshang /l/ (/ʎ/)

A mássalhangzó-fonémák a szavakban – az -nn- és -rr- kivételével[4] – csak egyszerű alakjukban fordulhatnak elő, a spanyolban az olasszal és a latinnal ellentétben a hosszúságnak nincs fonémaértéke. Az ll szintén nem valódi hosszú mássalhangzó, hanem egy külön hangot jelölő digráf.

A magyartól eltérő olvasatú betűk és betűkapcsolatok ejtése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mássalhangzókat jelölő 24 betű közül az f, k, l, m, p, t kiejtése mindig megegyezik a megfelelő magyar hangokéval. A magyar ejtéstől többé-kevésbé eltér az alábbi betűk és betűkapcsolatok kiejtése:

  • b és v – mindkettő általában b-nek hangzik szó elején, valamint m vagy n után: baile [ˈbajle] ’tánc’, vida [ˈbida] ’élet’, tumba [ˈtumba] ’sír’ (főnév), envío [emˈbi.o] ’küldemény’; máskor lágy (a felső fogsor nélkül, csak az ajkakkal képzett) magyar v [β]: cantabas [kanˈtaβas] ’énekeltél’, vivimos [biˈβimos] ’élünk/éltünk’. A b-t t előtt p-nek ejtjük: obtengo [opˈtengo] ’(meg)szerzek’. (Vitatott, hogy valaha is létezett-e a spanyolban a b és a v spontán megkülönböztetése.[5])
Nyelvtörténeti megjegyzés
A ce, ci csoportok c-jét a középkori spanyolban eredetileg c-nek, majd sz-nek ejtették: ez az ejtésmód terjedt el a déli nyelvjárásokban, a kanári-szigeteki és a latin-amerikai spanyolban, míg Spanyolország északi és középső részén a 1617. században [θ] hanggá alakult. Ugyanez igaz a z betűre is.
  • c – kétféle ejtése lehetséges. Magas magánhangzók (e és i) előtt Spanyolország legnagyobb részén – néhány andalúziai város, valamint a Kanári-szigetek kivételével – az angol thing szóban lévő th-hoz hasonló [θ], máshol magyar sz [s]: cielo [ˈθjelo/ˈsjelo] ’ég’, celeste [θeˈleste/seˈleste] ’égi’. Minden más helyzetben (a, o, u és mássalhangzók előtt) a magyar k hangnak felel meg: casa [ˈkasa] ház, dicto [ˈdikto] ’diktálom’.
    • cc – betűkapcsolat, amely a cce és cci csoportokban fordul elő: a szabálynak megfelelően az első c-t k-nak, a másodikat sz-nek kell ejteni: acceder [akθeˈder/akseˈder] ’elmegy (valahova)’, diccionario [dikθjoˈnarjo/diksjoˈnarjo] ’szótár’.
    • ch – a magyar cs [ʧ] hangnak felel meg (szóközi helyzetben olykor gyenge j-t is ejtenek utána): chico [ˈʧiko] ’kicsi/gyerek’, mucho [ˈmuʧo] ’sok/nagyon’.
    • cn – általában kb. úgy hangzik, mint az -ngn- hangsor a lengne szóban [ŋn]: acné [aŋˈne] ’pattanás’, técnica [ˈteŋnika] ’technika’. Választékos beszédben ejthetik rendesen [kn]-nek is: acné [akˈne].
  • d – a magyar d-nek felel meg, de a szókezdő helyzetet, valamint az ld, nd csoportokat kivéve – főleg magánhangzók között, különösképpen az -ado, -ada végződésben – gyengén ejtik (az angol zöngés th-ra hasonlít, mint a this szóban); a spanyolországi kötetlenebb nyelvben, valamint a latin-amerikai népies nyelvhasználatban az -ado végződésben el is tűnhet. Szó végén alig, vagy egyáltalán nem hallatszik, Spanyolországban (különösképpen a madridi köznyelvben) gyakran zöngétlenedik (mint az angol th a thing szóban): adónde [aˈðonde] ’hová’, soledad [soleˈða(ð)] ’magány’.
  • g – kétféle ejtése lehetséges. Magas magánhangzók (e és i) előtt zöngétlen réshangnak ejtik, kb. mint a ch [x] a technika szóban (lásd még a j-nél): gente [ˈxente] ’emberek’, gigantesco [xiganˈtesko] ’óriási’. Máskor (a, o, u és mássalhangzó előtt) a magyar g hangnak felel meg, amelyet gyakran lazán ejtenek a szókezdő pozíciót, valamint az ng kapcsolatot kivéve, főként magánhangzók között: gato [ˈgato] ’macska’, gusto [ˈgusto] ’ízlés’, tengo [ˈteŋgo] ’nekem van’, lago [ˈlaɣo] ’tó’.
    • gu – betűkapcsolat, amely magas magánhangzók (e és i) előtt g (tehát az u néma), máskor gu [gu/gw] hangot jelöl (lásd még: kettőshangzók): guerra [ˈgɛrra] ’háború’, seguimos [seˈgimos] ’folytatjuk’, gusto [ˈgusto] ’ízlés’, guapa [ˈgwapa] ’csinos’ (lány).
    • – betűkapcsolat, amely magas magánhangzók (e és i) előtt gu [gw] hangot jelöl (lásd még: kettőshangzók): averigüemos [aβeriˈgwemos] ’derítsük ki’, lingüística [linˈgwistika] ’nyelvtudomány’.
    • gn – általában kb. úgy hangzik, mint az -ngn- hangsor a lengne szóban [ŋn]: indigno [inˈdiŋno] ’méltatlan’; választékos beszédben ejthetik rendesen [gn]-nek is: [inˈdigno]. Spanyolországban, főleg a madridi kiejtésben a g gyakran réshangként valósul meg: digno [ˈdixno] ’méltó’.
  • h – mindig néma, de néhány jövevényszóban, földrajzi névben kiejtik: hombre [ˈombre] ’ember’, vehículo [beˈikulo] ’jármű’, de: hámster [ˈhamster] ’hörcsög’, Sáhara [ˈsahara] ’Szahara’.
  • j – mint a ch [x] a technika szóban (ugyanúgy ejtik, mint a g-t magas magánhangzók előtt): jerarquía [xerarˈki.a] ’hierarchia’, Jorge [ˈxorxe] ’György’. Szó végén alig hallatszó g-szerű réshang: reloj [rreˈlɔˠ] vagy [rreˈlɔ] ’óra’ (szerkezet).
  • ll – betűkapcsolat, amely eredetileg jésített (lágy) l-nek hangzik [ʎ], ez a kiejtés azonban mára nagyon kevés helyen maradt fent. A köznyelvben ma már teljesen ugyanúgy ejtik, mint az y mássalhangzót [ʝ] (a további ejtésváltozatokat lásd ott): llave [ˈʝaβe] ’kulcs’, amarillo [amaˈriʝo] ’sárga’. Mindamellett választékosabb nyelvben (főként Spanyolországban) igyekeznek az ll eredeti kiejtését megőrizni. Szókezdő helyzetben (a latin cl- és pl- folytatásaként) mindössze néhány – bár gyakran használt – szóban, illetve ezek származékaiban fordul elő: llaga ’seb, fekély’, llama ’láng’, llamar ’hívni’, llano (plano) ’sík(ság)’, llanto ’sírás’, llave (clave) ’kulcs’, llegar ’megérkezni’, lleno (pleno) ’teli’, llevar ’vinni’, llorar ’sírni’ és llover ’esni’ (eső).
  • n – ejtése magyar n, kivétel az f, v, m mássalhangzók előtt, amelyekhez részlegesen hasonul, így inkább m-nek hangzik: enfermo [emˈfermo] ’beteg’, invento [imˈbento~imˈβento] ’találmány’, – az nm ejtése mm! – conmigo [komˈmigo] ’velem/magammal’, inmenso [imˈmenso] ’hatalmas, óriási’.
  • ñ – a magyar ny vagy nj [ɲ] hangnak felel meg (hangsúlyos szótagot követően gyakran hosszabban ejtik): español [espaˈɲol] ’spanyol(országi)’, año [ˈaɲo] ’év’.
  • q – csak a a qu betűkapcsolatban fordul elő (lásd lentebb).
    • qu – betűkapcsolat, amely a que, qui csoportokban k hangot jelöl (durva hiba kv-nek ejteni!): queremos [keˈremos] ’akarunk’, quisimos [kiˈsimos] ’akartunk’.
Fontos!
  • Ügyeljünk arra, hogy a kettőzött -rr- a kiejtésben is így hangzik és jelentésmegkülönböztető szereppel bír: például (Sound hallgat) pero [ˈpero] ’de’ / perro [ˈpɛrro] ’kutya’, vara [ˈbara] ’rúd’ / barra [ˈbarra] ’gerenda’, caro [ˈkaro] drága / carro [ˈkarro] ’szekér, kocsi’ stb.
  • Az s ejtése magánhangzók között is zöngétlen, angol vagy olasz ismeretek hatására magánhangzók között z-nek ejteni durva hiba!
  • r – magyar r, de szókezdő helyzetben és -n, -l, -s végződésű szótagokat követően, valamint magánhangzók között kettőzve hosszabban és pergetetten ejtik (mint a magyar durran szóban): res [rrɛs] ’jószág’, sonríe [sonˈrri.e] ’mosolyog’, alrededor [alrrɛðeˈðor] ’körül’, raramente [ˈrraraˌmente] ’ritkán’.
  • s – minden helyzetben a magyar sz hanghoz hasonló, tehát mindig zöngétlen: esetleges zöngésülése legfeljebb az utána álló zöngés mássalhangzó hatására következhet be. Nyelvjárástól függően többféle ejtésváltozata létezik a magyar sz és s között, a spanyolországi északi nyelvjárásokban erősen közelít a magyar s-hez): sólo [ˈsolo] csak, rosa [ˈrrosa] rózsa. A dél-spanyol, a karibi, valamint a dél-amerikai nyelvjárások többségében mássalhangzó előtti és szóvégi helyzetben sokszor gyenge hehezetté alakul vagy egyáltalán nem hangzik.
  • v – lásd: b.
  • w – csak idegen – főleg német és angol – szavakban fordul elő. Ejtése német szavakban a b/v betűknél leírt szabályok szerint történik, angol szavakban a [gw] hangnak felel meg, például washingtoniano [gwoʃintoˈnjano] ’washingtoni’. Ma már a legtöbb w-vel kezdődő idegen szót, amely meghonosodott a spanyolban, v-vel vagy gu-val írják át a spanyol fonetikai szabályoknak megfelelően, például vatio ’watt’, güisqui ’whisky’ stb.
  • x – magyar ksz-nek (vagy gsz-nek) hangzik, kivéve szó elején, ahol ejtése magyar sz. Mássalhangzó előtt Spanyolországban szintén többnyire csak sz-nek ejtik, illetve bizonyos szavakban magánhangzók között is sokszor sz-szé egyszerűsödik (bár a választékos beszédben ez utóbbi két esetekben is ksz-ként illendő ejteni): éxito [ˈeksito] ’siker’, explico [e(k)sˈpliko] ’magyarázok’, exacto [e(k)ˈsakto] ’pontos(an)’, tórax [ˈtoraks] ’mellkas’, xenofobia [senoˈfoβja] ’idegengyűlölet’, xilófono [siˈlofono] ’xilofon’. Néhány, a régi helyesírást őrző földrajzi- és személynévben, valamint ezek származékaiban kiejtése megegyezik a j betűével (vagyis ch, mint a technika szóban): México [ˈmexiko], mexicano [mexiˈkano], ’mexikói’, Ximena [xiˈmena]. (A México és Texas szavakat az Egyesült Államokban élő spanyolok – az angol hatására – sokszor ksz-szel ejtik, azonban ez a spanyol szabályok szerint hibás és kerülendő.)
  • y – magánhangzó- és mássalhangzó-hangértékkel is bírhat. Magánhanzóként rövid i-nek felel meg az y [i] ’és’ kötőszóban, félhangzós i-nek a szó végén, mindig magánhangzó után: ley [lɛj] ’törvény’, soy [soj] ’vagyok’. Mássalhangzóként a magyar j-nél zártabban ejtik, mint például a jjön szóban [ʝ]; szó elején és n után inkább a magyar gy-re emlékeztet – egész pontosan gyj [ɟʝ]: ya [ɟʝa] ’már’, playa [ˈplaʝa] ’tengerpart’. Nyelvjárásonként sokféle ejtésváltozata lehetséges: Dél-Spanyolország, Dél-Amerika és Mexikó egyes vidékein magyar zs, Argentínában és Uruguayban magyar s is lehet. (Ugyanezen ejtésváltozatok vonatkoznak az ll betűre is a nyelvterület túlnyomó részén, ahol az [ʎ] hang eltűnt.)
Nyelvtörténeti megjegyzés
A spanyolban a magyar z-nek megfelelő zöngés mássalhangzó ma már nem létezik: a spanyol ajkúak többsége ilyen hangot ki sem tud ejteni (ez különösképpen megfigyelhető az USA-ban élő latinok jellegzetes akcentusán az angol nyelv használata során). Másfelől, a z graféma sosem jelölt [z] hangot: a modern spanyolban a középkori ç [ʦ] vagy z [ʣ] helyett vezették be (lásd még a c betűnél), melyek történetileg a latin -ce’-, -ci’-, -ti’- csoportok folytatásai. (Részletesebben lásd a vonatkozó szócikket.)
  • z – Ugyanúgy ejtik, mint a c betűt e és i előtt, azaz Spanyolország legnagyobb részén az angol zöngétlen th-hoz hasonló (mint a thing szóban), máshol a magyar sz-nek felel meg, akárcsak az s: zona [ˈθona/ˈsona] ’térség/zóna’, corazón [koraˈθon/koraˈson] ’szív’ (szerv).

Hosszú mássalhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány kivételtől eltekintve a spanyol mássalhangzók (a latintól és az olasztól eltérően) csak egyszerű formájukban – röviden – fordulnak elő a szavakban. Az ll csak írásban kettős mássalhangzó, mivel történetileg a latin -ll- (illetve szó elején a cl-, pl-) folytatása, viszont a kiejtésben külön hangot jelöl, így elemeire sem bontható.

  • -rr- – hagyományos értelemben az egyetlen valódi hosszú mássalhangzó a spanyolban, amely az egyszerű r-rel szemben magánhangzók között jelentésmegkülönböztető szereppel bírhat (például coro ’kórus’ / corro ’futok’), ezért külön fonémának számít és írásban szét sem választható.
  • -bb- – a sub- képzővel alkotott szóösszetételekben fordul elő, melyek második tagja b-vel kezdődik: subbético ’a Szubbetikai-hegységgel kapcsolatos’, subbloque ’alblokk’, subboreal ’északi sark alatti’.
  • -nn- – szóösszetételekben, valamint néhány művelt eredetű latin átvételben fordul elő: perenne ’örökkévaló’, innato ’veleszületett’, sinnúmero ’számtalan’, ayúdennos ’segítsenek/segítsetek nekünk’ stb.

Néma mássalhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A néma ’mássalhangzók’ az írásban megjelenő, de nem ejtett mássalhangzók. Számuk nyelvjárásonként változó; itt a legáltalánosabb eseteket ismertetjük.

  • bs+mássalhangzó előtt általában (főként Spanyolországban) nem ejtik, sokszor írásban is elhagyható: abstener ’tartózkodni’ (szavazáson), o(b)scuro ’sötét’, su(b)stantivo ’főnév’, stb.
  • d – szó végén, illetve Spanyolországban, valamint a latin-amerikai népies nyelvben az -ado végződésben gyakran nem ejtik: salud /salú(d)/ egészség, cantado /kantá(d)o/ ’énekelt [dal]’.
  • h – néhány kölcsönszótól eltekintve mindig néma, a helyesírás történetileg őrzi azokban a szavakban, amelyek latinul is h-val, illetve f-fel kezdődtek: hora ’óra’ (időegység), historia ’történet, történelem’, habla (< lat. fabula) ’beszéd’, hiciste (< lat. fecisti) ’csináltál’, stb.
  • ns+mássalhangzó előtt (főleg Spanyolországban) gyakran nem ejtik, bizonyos szavakban írásban is elhagyható: constitución ’alkotmány’, tra(n)sformar ’átalakítani’, stb.
  • s – a déli nyelvjárásokban mássalhangzó előtt (szó és szótag végén) gyakran alig hallható hehezetté válik, vagy teljesen elnémul, ilyenkor a következő mássalhangzó megnyújtása jelzi a kiejtésben, hogy előtte s áll: los más populares /lo-mmá-ppopuláre(s)/ ’a legnépszerűbbek’, los mismos /lo-mmimmo(s)/ ’ugyanazok’.
  • ug és e, i, valamint q és e, i között nem ejtik: az előbbi esetben csupán arra szolgál, hogy a g-t [g]-nek ejtsék: guerra ’háború’, Guillermo ’Vilmos’, que ’hogy’, quien ’aki’, stb.

Idegen szavakban előforduló mássalhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kölcsönszavakban, nevekben előfordulhatnak olyan mássalhangzók, amelyek nem képezik részét a spanyol hangrendszernek. Ezeket az alábbiak szerint írják át:

  • sh – magyar s, pl: flash ’vaku’. (Idegennyelv-ismerettel nem rendelkezők ezt a hangot ki sem tudják ejteni, így gyakran magyar cs-t ejtenek helyette.)
  • ts, tz – a magyar cc hangnak felel meg: quetzal [keˈʦːal] (közép-amerikai színes trópusi madár).
  • zh – magyar zs (hangutánzó szavakban).

Szótagszerkezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szótagok megengedett legbonyolultabb felépítése az előforduló szerkezeteket figyelembe véve CCVCC vagy CCDC lehet, ahol a C mássalhangzót (=Consonante), a V magánhangzót (=Vocal), a D pedig kettőshangzót (=Diptongo) jelöl. A lehetséges variációk az alábbi táblázatban láthatóak összefoglalva.[6]

Szótag Példa Jelentés Szótag Példa Jelentés Szótag Példa Jelentés
CV casa ’ház’ CCVC princesa ’hercegnő’ CDC piel ’bőr’
CVC barco ’hajó’ VCC extraño ’különös’ CCD traigo ’hozok’
V ala ’szárny’ CVCC mixto ’kevert’ D aire ’levegő’
CCV prado ’liget’ CCVCC transporte ’közlekedés’ CCDC cliente ’ügyfél’
VC alto ’magas’ CD peine ’fésű’ DC huelga ’sztrájk’

Hangsúlyozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangsúly természete a spanyolban elsődlegesen zenei – vagyis a hangsúlyos szótagot a többihez képest magasabb tónussal ejtik –, melyet általában a hangsúlyos szótag hosszabb vagy erőteljesebb ejtése kísér.[7] A hangsúlynak ezen túlmenően jelentésmegkülönböztető szerepe lehet, ezért fontos a szavak helyes hangsúlyozással történő ejtése. Az alábbiakban a hangsúlyozást hangtani szempontból tárgyaljuk; a hangsúlyt jelölő ékezet használata tekintetében részletes információért lásd a →spanyol helyesírás szócikk vonatkozó fejezetét.

Alapelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol szavak hangsúlya az utolsó három szótag valamelyikére esik. E szabály alól kivételt képezhetnek a hangsúlytalan simuló névmásokkal, illetve a -mente határozóképzővel ellátott szavak, amelyek főhangsúlya – eredeti helyét megtartva – eshet a szó végétől számított harmadik szótagnál előbbire is. Természetszerűleg az egy szótagú szavak csak hangsúlyosak vagy hangsúlytalanok lehetnek, a két szótagúak hangsúlya pedig csak az első vagy az utolsó szótagra eshet, míg a három szótagúaké az elsőre, a középsőre vagy az utolsóra. Mindezt figyelembe véve, hangsúlyozásuk alapján a spanyol szavak négy fő csoportba sorolhatóak:

Nyelvtörténeti megjegyzés
A spanyol hangsúlyrendszer a latinból öröklődött. A latinban a hangsúly csak az utolsó előtti, vagy az azt megelőző szótagra – rövidült alakokban még az utolsó szótagra is – eshetett. Lényegében a latin hangsúly helye nem változott a spanyol szavakban sem, csak bizonyos esetekben a latin szóvégi hangok lekopásával az eredetileg másodéles szóból végéles, harmadélesből másodéles lett. Az ékezetek használata csupán nyelvi konvención alapszik (és sok változáson ment át a helyesírás története során), vagyis a hangsúlyozás statisztikai gyakoriságának megfelelően szabályozták (azaz, csak akkor jelölik a szóhangsúlyt ékezettel, amikor eltér az azonos végződésű szavak leggyakoribb hangsúlyozásától).
  1. Az utolsó előtti szótagon hangsúlyos, vagyis másodéles szavak (palabras llanas vagy graves, görögös szóval paroxítonas), amelyek a leggyakoribbak: a hangsúlyukat akkor nem jelölik, ha végződésük magánhangzó, magánhangzó+n vagy magánhangzó+s; például canto ’énekelek’, cantas ’énekelsz’, cantaron ’énekeltek (ők)’, carácter ’jelleg’, fácil ’könnyű’ stb.
  2. Az utolsó szótagon hangsúlyos, másképpen végéles szavak (palabras agudas vagy oxítonas): a hangsúlyukat akkor nem jelölik, ha – a fenti kivételekkel – mássalhangzóra végződnek; például cantad ’énekeljetek’, destructor ’kártevő’, eficaz ’hatékony’, miraré ’nézni fogom’, compás ’ütem’, avión ’repülőgép’ stb.
  3. A szó végétől számított harmadik szótagon hangsúlyos, azaz harmadéles szavak (palabras esdrújulas vagy proparoxítonas): a hangsúlyukat minden esetben ékezettel jelölik; például espíritu ’lélek’, amábamos ’szerettünk’, hábitat ’élőhely’ stb.
  4. A szó végétől számított harmadik szótagnál még előbbi szótagon hangsúlyos (negyedéles, ötödéles) szavak (palabras sobresdrújulas vagy superproparoxítonas): csak akkor fordulnak elő, ha egy igealakhoz két simuló névmás kapcsolódik, valamint a -mente végű határozóknál. Hangsúlyukat minden esetben ékezettel jelölik; például cántaselo ’énekeld el neki’, últimamente ’mostanában’ stb.

Függetlenül attól, hogy a szó melyik hangsúlyozási csoportba tartozik, ha hangsúlya nyíltabb magánhangzó (a, e, o) környezetében lévő i-re vagy u-ra esik a kiejtésben, minden esetben jelölik, máskülönben – helyesírási megfontolásokból – félhangzónak számítana, amely viszont nem alkotna külön szótagot: például búho ’bagoly’, frío ’hideg’, raíz ’gyökér’, laúd ’lant’. Ez nem érvényes az iu és ui kapcsolatokra, mivel ezek első tagja minden esetben félhangzó: [ju] és [wi].

A helyes hangsúlyozással történő ejtés fontos, mivel a hangsúlynak jelentésmegkülönböztető szerepe van: continuo [konˈtinwo] ’folyamatos’ / continúo [kontiˈnu.o] ’folytatom’ / continuó [kontiˈnwo] ’folytatta’, secretaria [sekreˈtarja] ’titkárnő’ / secretaría [sekretaˈri.a] ’titkárság’.

Hangsúlytalanul és hangsúlyosan használt szavak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonyos szavakat hangsúlytalanul használnak a mondatban, míg más esetben a hangsúlytalan vagy hangsúlyos használat között jelentésbeli különbség van.

Hangsúlytalanok
Hangsúlyosak
Az emfatikus hangsúly

Bizonyos, a fentebb leírtak szerint hangsúlytalanul használt szavak kivételes esetben hangsúlyt kaphatnak, ha kiemelő szerepük van a beszédfolyamban. Az ilyen hangsúlyt emfatikusnak nevezzük: pl. Esta es MI casa ’Ez az ÉN házam’ vs. Esta es mi casa ’Ez a házam’; Quiero UN café ’EGY kávét szeretnék’ [nem többet] vs. Quiero un café ’Szeretnék egy kávét’. Az emfatikus hangsúlynak csak pragmatikus szerepe van, fonológiai jelentősége nincs.

A spanyol beszéd jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdemes még említést tenni a spanyol prozódia magyartól eltérő néhány sajátosságáról, vagyis azokról az íratlan szabályokról, amelyek az élőbeszéd folyamatosságát és a nyelv dallamosságát biztosítják. Egy kezdő nyelvtanuló hiába sajátítja el tökéletesen a fent leírtak alapján a spanyol szavak kiejtését, a beszéd hallatán kezdetben akadhatnak nehézségei a folyamatos megértésben. A spanyol ajkúak ugyanis – ellentétben a magyarral – nem ejtenek minden szót külön, elhatároltan a többitől a mondatban, hanem „összeolvassák” őket. Ily módon a szavak találkozásánál egymás mellé kerülő magánhangzók a kiejtésben összevonódnak, azokat egy szótagként ejtik ki, vagyis egy spanyol mondat gyakran úgy hangzik, mint egyetlen (hosszabb) szó. Például a ¿Qué va a hacer? ’Mit fog csinálni?’ kiejtése nem [ˈke βa a aˈser] (ahogy mi mondanánk), hanem [ˈkeβaˈser] vagy (Spanyolországban) [ˈkeβaˈθer] (ez sokszor félreértésre is adhat okot a latin-amerikai kiejtésben, ugyanis például ebben a konkrét esetben a ¿Qué va a ser?, azaz ’Mi lesz?’ pontosan ugyanígy hangzik). Az erőltetett hangzás (cacofonía) elkerülése végett sokszor bizonyos mássalhangzókat sem ejtenek ki, ilyen például az s+l, illetve s+r találkozása a szóhatároknál (utóbbi esetben az r-et ejtik hosszabban): todas las tardes [ˈtoðalasˈtardes], todos los recursos [ˈtoðolorreˈkursos]. A gyors beszédben szóvégi -d általában csak akkor hangzik, ha utána magánhangzóval kezdődő szó következik, a gyakori kifejezésekben még akkor sem: például la verdad es que… ’az igazság az, hogy…’ kiejtve rendszerint [la.βer.ˈðaes.ke…].

A franciául vagy olaszul tudókat ezek a sajátosságok bizonyára nem lepik meg, csak míg ezekben a nyelvekben a hangösszevonások írásban is megjelennek – a rövidüléseket aposztróf jelzi –, addig a spanyol helyesírás nem jelöli, így a nyelvtanulónak kezdetben sok gyakorlás szükséges a folyamatos beszéd megértéséhez. Mindazonáltal a spanyol írás és kiejtés között nincsenek túl nagy különbségek, így a beszédértés is sokkal könnyebben megtanulható, mint az angol vagy a francia esetében.

Eltérések a spanyolországi és a latin-amerikai spanyol között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvjárások Spanyolországban

Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy ez a meghatározás nem túl pontos, ugyanis Spanyolországban is, és Hispano-Amerikában is számos nyelvváltozat él. Általánosságban, spanyolországi spanyolon a félsziget középső és északi nyelvváltozatait kell érteni, amelyek kiejtésben észrevehetően eltérnek a latin-amerikai nyelvhasználattól (a jellemzők leírásánál a madridi köznyelvet vettük alapul). Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni a lényegesebb kiejtésbeli eltéréseket anélkül, hogy elvesznénk a kisebb fonetikai és regionális ejtésbeli részletekben.

A spanyolországi spanyol[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A ce, ci csoportok c-jét, valamint a z-t „selypített” sz-nek ejtik (zöngétlen interdentális réshang), mint az angol think szó th-ját.
  • Az s kiejtése sokszor a magyar s-éhez közelít (mint a finnben vagy a görögben) a középső és az északi területeken. A szóvégi -s részlegesen hasonul az őt követő zöngés szókezdő mássalhangzóhoz, így [r]-nek hangzik (rotacizmus).
  • A ch ejtése inkább a magyar c-hez közelít.
  • A d az -ado végződésben (a választékos kiejtéstől eltekintve) nem hangzik, szó végén Kasztíliában az angol th-hoz hasonlóan ejtik (mint a think szóban), vagy néma.[8]
  • Az /x/ – írásban ge, gi, j – igen erősen ejtett, érdes torokhang, mint a holland g.
  • A /g/ hangot – a szókezdő helyzettől, valamint az ng kapcsolattól eltekintve – „lenyelik”, azaz kb. a francia „raccsoló” r-hez hasonlóan ejtik. A g-t mássalhangzó előtt (szótag végén) nem [g]-nek, hanem zöngétlen réshangnak ejtik, mint e, i előtt.[8]
  • Az ns+mássalhangzó kapcsolatok /n/-jét, illetve a -cce-, -cci- csoportok a /k/-ját nem ejtik, az x minden helyzetben [s]-nek hangzik.[8]
  • Gyakran egyéb „művelt” mássalhangzó-csoportokat (ct, pt, ps, gn stb.) is leegyszerűsítenek .[8]

A latin-amerikai spanyol[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A ce, ci csoportok c-jét, valamint a z-t rendes magyar sz-nek ejtik (l. →seseo).
  • Az s rendes magyar sz-nek hangzik; a Karib-térségben, Dél-Amerika északi partjai mentén (Kolumbia, Venezuela), valamint legdélebbi területein (Argentína, Uruguay, Chile) a szóvégi, valamint a mássalhangzó előtti s gyengén hangzik (hehezetté alakul), olykor alig hallatszik (mint az andalúz nyelvjárásban).
  • A ge, gi csoportok g-jét, valamint a j-t lágyabban ejtik, mint Spanyolországban (sok helyütt egyszerű hehezetnek hangzik).
  • A mássalhangzó-kapcsolatokat rendesen kiejtik, az x mindig [ks]-nek hangzik.
  • Argentínában és Uruguayban az y és ll betűkkel jelölt hangot s-nek vagy zs-nek ejtik.
  • Latin-Amerikában (a Karib-térséget leszámítva) általában lassabban, „tisztábban” és érthetőbben beszélnek, mint Spanyolországban.

Összehasonlító táblázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbiakban néhány példa látható a spanyolországi, illetve a latin-amerikai köznyelv közötti eltérésekre:

Szó Spanyolországi ejtésmód Latin-amerikai ejtésmód
auxilio [awˈśiljo] [awkˈsiljo]
construcción [kośtruˈθjon] [konstrukˈsjon]
digno [ˈdixno] [ˈdigno]
Madrid [maˈðriθ] vagy [maˈðri] [maˈðrið]
mujer [muˈχɛr] [muˈher]
obstáculo [ośˈtakulo] [obsˈtakulo]
pescado [peśˈkao] [pesˈkaðo]

Példaszövegek a kiejtés gyakorlásához[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövid szöveg anyanyelvi beszélőtől Spanyolországból:

SEAT es una compañía española, propiedad del Grupo Volkswagen, integrada en el Grupo de Marcas de Audi. La marca produce modelos con un diseño expresivo y un carácter innovador y deportivo. En la actualidad la empresa española comercializa siete modelos (Alhambra, Arosa, Córdoba, Ibiza, Inca, León y Toledo) y exporta las dos terceras partes de su producción. Sus principales mercados son los europeos y está presente en 70 países de los cinco continentes. La factoría de Martorell, inaugurada en 1993 por el rey Juan Carlos I, está considerada como una de las más avanzadas de Europa gracias a sus sistemas logísticos y a la flexibilidad del proceso de producción. Las ventas a cliente final de SEAT se sitúan a 500.000 unidades al año.

„A SEAT egy spanyol társaság, a Volkswagen Csoport tulajdona, részét képezi az Audi Márkák Csoportjának. A márka magáért beszélő formatervezésű, újító és sportos jellegű modelleket gyárt. Jelenleg a spanyol vállalat hét modellt forgalmaz a kereskedelemben (Alhambra, Arosa, Córdoba, Ibiza, León és Toledo), és termelésének kétharmad részét exportálja. Főbb piacai az európaiak, és az öt földrész 70 országában van jelen. A martorelli üzemet, amelyet 1993-ban I. János Károly spanyol király nyitott meg, Európa egyik legfejlettebbikének tartják az elosztórendszereinek és a gyártási folyamat rugalmasságának köszönhetően. A SEAT végső tulajdonosoknak való eladásai évi 500 000 darabra tevődnek.”

Terjedelmesebb szöveg anyanyelvi beszélőktől: Újszövetség, Máté evangéliuma, 10. fejezet:

San Mateo – Capítulo 10

Reunió a sus doce discípulos y les dio autoridad para expulsar a los espíritus malignos y sanar toda enfermedad y toda dolencia. Éstos son los nombres de los doce apóstoles: primero Simón, llamado Pedro, y su hermano Andrés; Jacobo y su hermano Juan, hijos de Zebedeo; Felipe y Bartolomé; Tomás y Mateo, el recaudador de impuestos; Jacobo, hijo de Alfeo, y Tadeo; Simón el zelote y Judas Iscariote, el que lo traicionó. Jesús envió a estos doce con las siguientes instrucciones: «No vayan entre los gentiles ni entren en ningún pueblo de los samaritanos. Vayan más bien a las ovejas descarriadas del pueblo de Israel. Dondequiera que vayan, prediquen este mensaje: “El reino de los cielos está cerca”. Sanen a los enfermos, resuciten a los muertos, limpien de su enfermedad a los que tienen lepra, expulsen a los demonios. Lo que ustedes recibieron gratis, denlo gratuitamente. No lleven oro ni plata ni cobre en el cinturón, ni bolsa para el camino, ni dos mudas de ropa, ni sandalias, ni bastón; porque el trabajador merece que se le dé su sustento. En cualquier pueblo o aldea donde entren, busquen a alguien que merezca recibirlos, y quédense en su casa hasta que se vayan de ese lugar. Al entrar, digan: “Paz a esta casa”. Si el hogar se lo merece, que la paz de ustedes reine en él; y si no, que la paz se vaya con ustedes. Si alguno no los recibe bien ni escucha sus palabras, al salir de esa casa o de ese pueblo, sacúdanse el polvo de los pies. Les aseguro que en el día del juicio el castigo para Sodoma y Gomorra será más tolerable que para ese pueblo. Los envío como ovejas en medio de lobos. Por tanto, sean astutos como serpientes y sencillos como palomas. Tengan cuidado con la gente; los entregarán a los tribunales y los azotarán en las sinagogas. Por mi causa los llevarán ante gobernadores y reyes para dar testimonio a ellos y a los gentiles. Pero cuando los arresten, no se preocupen por lo que van a decir o cómo van a decirlo. En ese momento se les dará lo que han de decir, porque no serán ustedes los que hablen, sino que el Espíritu de su Padre hablará por medio de ustedes. El hermano entregará a la muerte al hermano, y el padre al hijo. Los hijos se rebelarán contra sus padres y harán que los maten. Por causa de mi nombre todo el mundo los odiará, pero el que se mantenga firme hasta el fin será salvo. Cuando los persigan en una ciudad, huyan a otra. Les aseguro que no terminarán de recorrer las ciudades de Israel antes que venga el Hijo del hombre. El discípulo no es superior a su maestro, ni el siervo superior a su amo. Basta con que el discípulo sea como su maestro, y el siervo como su amo. Si al jefe de la casa lo han llamado Beelzebú, ¡cuánto más a los de su familia! Así que no les tengan miedo; porque no hay nada encubierto que no llegue a revelarse, ni nada escondido que no llegue a conocerse. Lo que les digo en la oscuridad, díganlo ustedes a plena luz; lo que se les susurra al oído, proclámenlo desde las azoteas. No teman a los que matan el cuerpo pero no pueden matar el alma. Teman más bien al que puede destruir alma y cuerpo en el infierno. ¿No se venden dos gorriones por una monedita? Sin embargo, ni uno de ellos caerá a tierra sin que lo permita el Padre; y él les tiene contados a ustedes aun los cabellos de la cabeza. Así que no tengan miedo; ustedes valen más que muchos gorriones. A cualquiera que me reconozca delante de los demás, yo también lo reconoceré delante de mi Padre que está en el cielo. Pero a cualquiera que me desconozca delante de los demás, yo también lo desconoceré delante de mi Padre que está en el cielo. No crean que he venido a traer paz a la tierra. No vine a traer paz sino espada. Porque he venido a poner en conflicto al hombre contra su padre, a la hija contra su madre, a la nuera contra su suegra; los enemigos de cada cual serán los de su propia familia. El que quiere a su padre o a su madre más que a mí no es digno de mí; el que quiere a su hijo o a su hija más que a mí no es digno de mí; y el que no toma su cruz y me sigue no es digno de mí. El que encuentre su vida, la perderá, y el que la pierda por mi causa, la encontrará. Quien los recibe a ustedes, me recibe a mí; y quien me recibe a mí, recibe al que me envió. Cualquiera que recibe a un profeta por tratarse de un profeta, recibirá recompensa de profeta; y el que recibe a un justo por tratarse de un justo, recibirá recompensa de justo. Y quien dé siquiera un vaso de agua fresca a uno de estos pequeños por tratarse de uno de mis discípulos, les aseguro que no perderá su recompensa».

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A CH és LL digráfokat egy ideig különálló betűkként kezelték a szótárak és lexikonok. 1994-ben azonban a Spanyol Királyi Akadémia a gyakorlati igényeknek megfelelően visszaállította a régebbi rendszert, mely alapján e betűkkel kezdődő szavakat az egyszerűsített latin ábécé sorrendje szerint, a C és L betűknél kell szerepeltetni, majd a 2010-es helyesírási reformmal végleg kikerültek az ábécéből mint önálló betűk. A racionalizálást az Akadémia azzal indokolta, hogy ezek valójában nem betűk, hanem digráfok, és a további három digráf (gu, qu, rr) sem számított soha az ábécé külön betűjének.
  2. A hangfelvételt biztosította: René Alejandro Zaldívar Gallegos Mexikóból.
  3. Bár a [β], [ð], [ɣ] sok nyelvész szerint inkább közelítőhangok (approximánsok).
  4. Tulajdonképpen az r és rr hangokat két külön fonémaként tartják számon jelentésmegkülönböztető szereppel.
  5. A Spanyol Királyi Akadémia jelenlegi álláspontja szerint a v labiodentális ejtése soha nem létezett a nyelv történetében, a két betű a kezdetektől fogva hasonlóan hangzott. A megülönböztetést, különösképpen a v labiodentális ejtését csak a nyelvművelők erőltették, így a 18–20. században még az Akadémia is ezt a nézetet védte, azonban a modern nyelvtan szerint ez mesterkélt (hiperkorrekt) és hibás. Bizonyos helyeken a beszélők más nyelvek befolyásának hatására különböztetik meg őket. (Lásd még: Betacizmus, Diccionario panhispánico de dudas.)
  6. Lengua Española I 2, Antonio Quilis, UNED, Madrid, 1991.
  7. Ortografía de la lengua española, RAE, 2010, p. 192.
  8. ^ a b c d Bár a Spanyol Királyi Akadémia álláspontja szerint az efféle ejtésmódok közönségesek, és a választékos beszédben kerülendők.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973  
  • Manual de dialectología hispánica. El Español de España, Manuel Alvar (Director), 4. kiadás, Ariel Lingüística, Barcelona, 1996 & 2007, ISBN 9788434482173.
  • Historia de la lengua española. Rafael Cano (coord.). Barcelona: Ariel Lingüística. 2005. ISBN 8434482614  
  • Manual de lingüística románica, José Enrique Gargallo Gil — Maria Reina Bastardas (coords.), Ariel Lingüística, Barcelona, 2007. ISBN 9788434482685.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]