Rust in Peace

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Megadeth
Rust in Peace
nagylemez
Megjelent 1990. szeptember 24.
2004. (remastered)
Felvételek 1989-1990, Rumbo Studios
Stílus Thrash metal
Hossz 40 perc 48 mp
57 perc 28 mp (remastered)
Kiadó Capitol Records
Producer Dave Mustaine, Mike Clink
Megadeth-kronológia
So Far, So Good... So What!
(1988)
Rust in Peace
(1990)
Countdown to Extinction
(1992)
Kislemezek az albumról
  1. Holy Wars... The Punishment Due
    Megjelent: 1990. szeptember
  2. Hangar 18
    Megjelent: 1991. március

A Rust in Peace a Megadeth nevű amerikai thrash metal együttes negyedik nagylemeze, amely 1990 szeptemberében jelent meg a Capitol Records kiadásában. Ez az egyetlen Megadeth-album, amelynek Mike Clink volt a producere. Ezen a lemezen szerepelt először a Megadethben Marty Friedman gitáros és Nick Menza dobos, miután Jeff Young és Chuck Behler 1989-ben távozni kényszerültek a zenekarból. Az album a 23. helyet érte el a Billboard 200-as listáján, és 1994-ben platinalemez lett az Egyesült Államokban.

Kilenc felvétel hallható a lemezen, melyek dalszövege a nukleáris fegyverekről, háborúról, vallásról, vagy éppen az 51-es körzetről szólnak. Az albumról két kislemez jelent meg a Hangar 18 és a Holy Wars... The Punishment Due című dalokkal, melyek azóta az együttes élő előadásainak állandó szereplőivé váltak. Megjelenésekor a kritikusok és a rajongók is kedvezően fogadták a Rust in Peace albumot, amely a szélesebb metalrajongó közönséggel is megismertette a zenekar nevét, és később az egyik legnagyobb hatású metallemezzé vált. Az albumot 1991-ben Grammy-díjra jelölték a Best Metal Performance kategóriában, valamint a következő évben ugyanebben a kategóriában a Hangar 18 dalt. Az Allmusic „a Megadeth legjobb teljesítményeként” jellemezte a Rust in Peace-t, amely szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben is.

2004-ben az album egy remixelt és remasterelt, bónuszdalokkal kiegészített változata jelent meg. 2008-ban az eredeti kiadás hangfelvételével jelentette meg újból a Capitol Records 180g-os bakeliten. 2010 januárjában a zenekar bejelentette, hogy a Rust in Peace megjelenésének 20. évfordulója alkalmából észak-amerikai turnét szerveznek, ahol teljes egészében előadják a nagylemezt, köztük olyan dalokat is, amiket soha korábban nem játszottak élőben, mint a Five Magics, a Poison Was the Cure és a Rust in Peace... Polaris. A Hollywood Palladiumban tartott fellépést filmre vették, és még abban az évben kiadták Rust in Peace Live címen.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989-ben a So Far, So Good… So What! album lemezbemutató turnéja után a dobos Chuck Behler és Jeff Young gitáros távozott a zenekarból. Az új dobos Behler technikusa, Nick Menza lett.[1] A gitáros posztjára több ismert zenészt is meghallgattak, köztük Lee Altust (Heathen), Criss Olivát (Savatage), Jeff Waterst (Annihilator) és Dimebag Darrellt (Pantera). Dave Mustaine közülük Dimebag Darrellnek ajánlotta fel az állást, de ő csak testvérével, a dobos Vinnie Paullal együtt lett volna hajlandó beszállni, de ebbe Mustaine nem egyezett bele miután már Nick Menzának adta a posztot.[1] Az új lemezre szánt dalok feldemózásához Mustaine felkérte Chris Polandet, aki a Megadeth első két albumán játszott korábban. Végül hosszas keresgélés után Nick Menza mellett az ex-Cacophony gitáros Marty Friedman csatlakozott az alapító Mustaine/Ellefson duóhoz.[2] Ez a felállás bizonyult az együttes történetében a legstabilabbnak és legsikeresebbnek.

A Rust in Peace (magyarul: Rozsdásodjék békében!) címet Dave Mustaine egy lökhárítómatricáról vette, amit egy kocsi hátulján látott.[3] Mustaine egy 1990-es interjúban elmondta, hogy „vezettem hazafelé Elsinore-ból... vagy az Elsinore tótól. Éppen valakinek a seggében voltam, versenyeztünk az országúton, és megláttam ezt a matricát a lökhárítóján, aminek az volt a felirata... tudod, olyan ironikus stílusban, hogy "Egy atombomba tönkre teheti az egész napodat", aztán a másik felén meg "Minden atomfegyver rozsdásodjék békében!". Én meg: "Rust in Peace, ez milyen jó cím". Aztán elkezdtem azon filózni, hogy mit is jelenthet. Most már értem egyébként, ott az a rengeteg rakétafej halomba rakva olyan helyeken, mint Seal Beach, tudod, az egészet eszi a rozsda, a kölykök meg lefújják graffitivel.”[3]

Az újjáélesztett Megadeth 1990 márciusában kezdte meg a munkát a Rumbo stúdióban. A lemezfelvételt Mike Clink producer irányította, aki korábban a Guns N' Roses Appetite for Destruction lemezét készítette, és a Metallica …And Justice for All albumának munkálataiban is részt vett.[4] A Megadeth története során első alkalommal dolgoztak tisztán és józanul az együttes tagjai a stúdióban, ami sokat segített a korábbi stúdiózások során rendszeresen felmerülő problémák elkerülésében.[5] Clink feladata az volt, hogy készre csiszolja a dalokat, aminek végeredményével Mustaine is elégedett volt.[5] Az album keverését Max Norman végezte (a következő két Megadeth-album producere).

A lemeznyitó Holy Wars... The Punishment Due szövegét az észak-ír konfliktus ihlette, amelyben katolikusok és protestánsok csaptak össze rendszeresen, és a dalban Mustaine egyebek mellett a vallás kérdésével foglalkozik.[6] A brit Guitarist magazinnak adott interjújában Mustaine elmondja, hogy Észak-Írországban írta a dalt, amikor felfedezte, hogy hamisított Megadeth-pólókat árulnak, és azzal beszélték le őt az akadékoskodásról, hogy az ideiglenes Ír Köztársasági Hadsereg, az IRA számára gyűjtenek így pénzt.[6] Mustaine-nek tetszett a dolog és tudtán kívül az Anarchy in the U.K. dal előadásával csak olajat öntött a tűzre, és a közönség soraiban zavargás tört ki. A turné hátralévő részét egy golyóálló busszal utazva fejezték be.[7] Ez az incidens további adalékot szolgáltatott a dalhoz, ahogy a népszerű Marvel képregényhős, a Megtorló alakja is.[8]

A Hangar 18 dal Nick Menza ötletéből született, UFO összeesküvés-elméleteket, az 51-es körzet titokzatosságát, és a 18-as hangár című film cselekményét dolgozza össze.[9] Menza szerint, „A 18-as hangár egy katonai bázis, ahol UFO-leleteket és földönkívüli lényeket őriznek”.[10] Mustaine megjegyezte, hogy „az ötlet alapjául a négy állam (Arizona, Új-Mexikó, Colorado és Utah) határán fekvő régió szolgál... ez egy olyan hely, ahol a katonai titkosszolgálat földönkívüli űrrepülőket és idegen létformákat tart. Nem mintha adnék valamit is ezekre a véleményekre, vagy bármilyen szóbeszédre, de Nick benne van ebben.”[10]

Politikai, háborús és környezeti témák vonulnak végig az albumon olyan dalokkal együtt, mint a címadó Rust in Peace... Polaris, ami az Interkontinentális ballisztikus rakétákról és a világra gyakorolt hatásukról szól. A címben a Polaris az UGM-27 Polaris elnevezésű rakétatípusra utal.[11] A Take No Prisoners dalban a hadifoglyokról és arról énekel Mustaine, hogy egy háborúban nem csak az ellenséget, de saját katonáit is megöli egy hadsereg. A Dawn Patrol a globális felmelegedés és az üvegházhatású gázok környezeti hatásairól, illetve egy atomháború utáni emberi létről szól.[10] A Five Magics Lyndon Hardy 1980-ban megjelent fantasy novelláján (Master of the Five Magics) alapszik, míg a Lucretia egy „szellemről szól, aki Mustaine padlásán lakott”.[12] A Tornado of Souls témája a rosszul működő párkapcsolatok és a szakítás nehézsége, a Poison Was the Cure pedig Mustaine heroinfüggőségét tárgyalja.[10]

Borító[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lemezborítót Ed Repka tervezte, aki korábban a Peace Sells… but Who’s Buying? album borítóját készítette az együttesnek.[13] Az albumról kiadott két kislemez borítója szintén az ő munkája.[13] A lemezborítón a zenekar megtestesítője, Vic Rattlehead látható az 1990-es évek eleji öt világhatalom vezetőjének társaságában.[14] A borítóképen balról jobbra: Nagy-Britannia miniszterelnöke, John Major, Japán miniszterelnöke, Toshiki Kaifu, Németország elnöke, Richard von Weizsäcker, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, Mihail Gorbacsov, és az Egyesült Államok elnöke, George H. W. Bush.[14]

Fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikák
Szerző Értékelés
Allmusic 4.5/5 link
The Daily Vault A link
Sputnikmusic 5/5link
Metal Storm 9.5/10link
Entertainment Weekly B+ link
The Metal Crypt 5/5 link

A Rust in Peace 1990. szeptember 24-én jelent meg, és a Billboard 200 eladási listán a 23. helyen nyitott, ami a Megadeth addigi legjobb teljesítménye volt[15], Angliában pedig a 8. helyet érte el az albumlistán.[16] Az album 1991 januárjában aranylemez lett az Egyesült Államokban, 1994 decemberében pedig elérte a platinalemez státuszt.[17] Az albumot 1991-ben Grammy-díjra jelölték a Best Metal Performance kategóriában, valamint a következő évben ugyanebben a kategóriában a Hangar 18 dalt.[18][19] Ez a kettő volt a Megadeth történetében az első Grammy-jelölés, és az egyetlen alkalom, amikor egy Megadeth lemez két jelölést is kapott.[20]

A Rust in Peace számos elismerő kritikát kapott az underground és a mainstream zenei újságíróktól egyaránt. Steve Huey, az Allmusic szerkesztője „a Megadeth legjobb teljesítményeként” jellemezte a lemezt.[21] Az Entertainment Weekly kritikusa Jim Farber „brutálisan invenciózusnak” és „nihilistán szeszélyesnek” titulálta.[22] Mike Stango a Sputnikmusictól azt írta, „nagyon sokan egyetértenek abban, hogy a Rust in Peace az egyik legjobb thrash metal lemez”.[23] Stango továbbá a Five Magics dalról megjegyzi, hogy „két percnyi instrumentális bevezetővel kezd, amiben a zenészeknek kitűnő lehetősége nyílik, hogy megmutassák mit tudnak, mielőtt Dave Mustaine éneke berobban”.[23] A Metal Storm szerint az album „kétségtelenül a thrash egyik megmentője volt a kilencvenes évek elején, amivel a Megadeth igazán felülmúlta önmagát”.[24]

A MusicRadar a "Minden idők 50 legnagyobb heavy metal albuma" elnevezésű listáján a 6. helyre rangsorolta a lemezt.[25] Az IGN a negyedik legnagyobb hatású heavy metal albumnak nevezte a Rust in Peace-t a Master of Puppets (Metallica), a Paranoid (Black Sabbath) és a The Number of the Beast (Iron Maiden) mögött.[26] A BNR Metal Pages honlap által szervezett szavazáson a Master of Puppets albumot megelőzve választották minden idők legjobb metalalbumának a Rust in Peace-t.[27] Az album továbbá szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben is.[28]

2010-ben a Rust in Peace megjelenésének 20. évfordulója kapcsán a Rolling Stone magazin a Megadeth „legkedveltebb albumának” nevezte a nagylemezt, míg a Holy Wars... The Punishment Due dalt „klasszikusnak”.[29] Amikor megkérdezték, hogy vajon a Rust in Peace a kedvenc Megadeth-albuma, Dave Mustaine azt válaszolta: „Tulajdonképpen igen, furcsa egy lemez számnkra. Néha fárasztó tud lenni eljátszani egy lemezt, de igazán izgalmas volt visszatérni és újra beleásni magunkat.”[30]

2004-es újrakiadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002-ben Mustaine remasterelte a debütáló Megadeth albumot, a Killing Is My Business… and Business Is Good! lemezt.[31] A pozitív fogadtatás hatására Mustaine nekilátott a Capitol Records kiadásában megjelent későbbi albumok felújításának is, a Peace Sells… but Who’s Buying?-tól kezdve a Risk albumig.[32] A Rust in Peace újrakiadása 2004-ben jelent meg új hangzással, négy korábban kiadatlan bónusz dallal, és egy kissé más borítóval.[33] A bónuszdalok közül a három demófelvételen Chris Poland gitározik Mustaine mellett.[33]

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dave Mustaine a Rust in Peace Live koncertfilmben. A Hangar 18 és a Holy Wars dal minden koncerten elhangzik.

A Holy Wars... The Punishment Due és a Hangar 18 dalok közönségkedvenccé és szinte állandó szereplőivé váltak a Megadeth koncertprogramjának.[34] 2010 elején az együttes egy észak-amerikai turnét jelentett be, amellyel a Rust in Peace album megjelenésének 20. évfordulóját kívánták megünnepelni. A turné vendégei a Testament és az Exodus voltak.[35] A turné 2010. március 1-jétől március 31-ig tartott, 22 állomással.[36] A zenekar minden koncerten előadta az album összes dalát a lemezen hallható sorrendben. A turné első koncertje volt egyben az első alkalom, hogy valaha élőben eljátszották a Five Magics, a Poison Was the Cure és a Rust In Peace... Polaris dalokat.[37] A lelkes fogadtatásnak köszönhetően a zenekar bejelentette, hogy az elkövetkező dél- és közép-amerikai koncerteken is előadják a teljes albumot.[38] Ezzel egyidőben a korábbi basszusgitáros és alapítótag Dave Ellefson, aki 2002-ben elhagyta az együttest, nem sokkal a turné megkezdése előtt visszatért a zenekarba, ami még tovább fokozta az érdeklődést.[39] A Classic Rock magazinnak adott egyik interjújában Ellefson elmondta, hogy Shawn Drover, a Megadeth dobosa vette fel vele a kapcsolatot, és közölte, hogy az akkori basszusgitáros James Lomenzo elhagyja a zenekart, és hogy „ha valaha volt esély arra, hogy te és Dave leüljetek beszélni egymással, akkor az most jött el”.[40]

2010-ben a Shout! Factory megjelentette a Hollywood Palladiumban adott egyik jubileumi koncert felvételét.[41] A Rust in Peace Live elnevezésű koncertfilm a 2002-es Rude Awakening óta az első Megadeth-kiadvány volt, amelyen Dave Ellefson közreműködött. A koncertfelvétel 2010. szeptember 7-én jelent meg Blu-ray, DVD, és CD formátumban.[42] A koncertalbum a 161. helyen nyitott a Billboard 200-as lemezeladási listán, míg a koncertvideó második lett a Billboard DVD listáján.[15]

A Rust in Peace album teljes egészében megvásárolható volt letölthető formában a Rock Band zenés videojáték részeként.[43] Egészen addig a Peace Sells kivételével egyetlen Megadeth-dal sem szerepelt ebben a videojátékban.[44] A Steve Ouimette által készített Holy Wars feldolgozás a Rock Revolutionben volt hallható.[45] A Holy Wars szerepelt még a Guitar Hero Warriors of Rock című részében[46], a Hangar 18 pedig a Guitar Hero II-ben[47] illetve letölthető tartalomként a Guitar Hero 5-ben.[48] Mindkét dalt a sorozat legkomplikáltabbjai közé számítják.[46]

A Hangar 18 dal folytatása Return to Hangar címmel a Megadeth kilencedik albumára, a The World Needs a Hero lemezre került fel. A dal ott fejeződik be, ahol a Hangar 18 kezdődik, amikor az 51-es körzetben őrzött idegen létformák újra életre kelnek, és mielőtt megszöknének, legyilkolnak mindenkit az épületben.[49] A That One Night: Live in Buenos Aires koncert DVD-n a Hangar 18-t és a Return to Hangar-t közvetlenül egymás után játsszák el[50]. A The Big 4 – Live from Sofia, Bulgaria koncertfilmen a Megadeth előadása a Holy Wars/Hangar 18 kettőssel kezdődik.[51] Marty Friedman gitáros, aki részt vett a Rust in Peace album felvételeiben, 2008-ban a Tornado of Souls című dalt dolgozta fel saját szólólemezén (Future Addict).[52] A Primitivity nevű Megadeth tribute zenekar a Hangar 18 egy instrumentális változatát tette fel 2010-es, Primitivity Plays Megadeth for Cello című debütáló albumára.[53] A DeadXheaD nevű orosz thrash metal együttes ugyanezt a számot dolgozta fel 2006-os bemutatkozó lemezén (Regressive by Default).[54] Az 1999-ben megjelent Megaded - A Tribute To Megadeth című Megadeth tribute albumra a Hangar 18-t a Fairlight együttes, míg a Holy Wars-t a Mind-Ashes játszotta fel.[55] Mindkét dal felkerült a 2005-ös Greatest Hits: Back to the Start válogatásalbumra is, melynek számlistáját a rajongók szavazatai alapján állították össze.[56]

Az album dalai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összes szám szerzője Dave Mustaine, kivéve a jelzett helyeken. 

Eredeti kiadás, 1990
# Cím Hossz
1. Holy Wars... The Punishment Due   6:32
2. Hangar 18   5:14
3. Take No Prisoners   3:26
4. Five Magics   5:40
5. Poison Was the Cure   2:56
6. Lucretia (zene: Mustaine, Dave Ellefson) 3:56
7. Tornado of Souls (szöveg: Mustaine, Ellefson) 5:19
8. Dawn Patrol (zene: Ellefson) 1:51
9. Rust in Peace... Polaris   5:44
Bónusz dalok, 2004
# Cím Hossz
10. My Creation (zene: Mustaine, Nick Menza) 1:36
11. Rust in Peace... Polaris (demo) 5:25
12. Holy Wars... The Punishment Due (demo) 6:16
13. Take No Prisoners (demo) 3:23

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Listás helyezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Album
Ország Helyezés
Anglia 8[57]
Amerika 23[15]
Ausztrália 47[58]
Kanada 70[15]
Japán 29[59]
Svédország 34[60]
Svájc 29[61]
Kislemezek
Év Kislemez GBR[57] IRE[62]
1990 Hangar 18 26 25
1991 Holy Wars… The Punishment Due 24 12

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Megadeth biography > 1987-1989 – MusicMight.com
  2. Marty Friedman. Metal Storm. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  3. ^ a b Dave the Human, Mustaine the Artist. Realms of Death, 1990. augusztus 20. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  4. Mike Clink Interview. Guitar Center.com. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  5. ^ a b Megadeth Information. Answers.com. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  6. ^ a b Holy Wars...The Punishment Due?. Megadeth.com, 2007. szeptember 17. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  7. MEGADETH: Holy Wars. Metal Info. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  8. Rosenberg, Adam: The Punisher A-Z. UGO Networks, 2008. november 18. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  9. Dave Mustaine on Hangar 18. Rock Radio Manchaster. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  10. ^ a b c d Rust in Peace. Realms of Death. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  11. Parsch, Andreas: Lockheed UGM-27 Polaris. Designation-Systems.Net, 2007. május 17. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  12. Meaning of Lucretia?. Megadeth.com, 2009. augusztus 31. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  13. ^ a b Rosenberg, Adam: The Cover Arts of Edward J. Repka. Humandeath.de, 2008. november 18. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  14. ^ a b Who are on cover of Rust In Peace?. Megadeth.com, 2007. szeptember 3. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  15. ^ a b c d Megadeth > Charts & Awards > Billboard Albums. Allmusic. Macrovision. (Hozzáférés: 2008. július 31.)
  16. UK Album & Singles Charts > Megadeth. Chart Stats. The Official UK Charts Company. [2012. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  17. RIAA Certificates > Megadeth. RIAA. (Hozzáférés: 2009. október 14.)
  18. Morse, Steve. „Grammys focus on fresh faces, jilt Madonna” (fee required), The Boston Globe, The New York Times Company, 1991. január 11. (Hozzáférés ideje: 2011. március 3.) 
  19. Grammy nominations span Streisand, Seal, Seattle Symphony”, The Seattle Times, 1992. január 8. (Hozzáférés ideje: 2009. december 17.) 
  20. Awards Database. Los Angeles Times. (Hozzáférés: 2009. március 27.)
  21. Huey, Steve: Rust in Peace - Megadeth. Allmusicguide.com. (Hozzáférés: 2028. október 11.)
  22. Farber, Jim: Rust in Peace (1990). Entertainment Weekly, 1990. október 26. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  23. ^ a b Stagno, Mike: Megadeth Rust in Peace. Sputnik Music, 2006. augusztus 6. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  24. Megadeth Rust in Peace. Metal Storm, 2009. január 17. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  25. 50 Greatest Heavy Metal Albums Of All Time. MusicRadar, 2010. április 28. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  26. Top 25 Metal Album. IGN. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  27. Best Album Of All Time -- Bracket. Bnrmetal.com. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  28. Bookwormcat: 1,001 Albums You Must Hear Before You Die. Listology.com, 2006. január 18. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  29. Steffen, Chris: Megadeth, Slayer Rip Through Vintage Albums Live. Rolling Stone, 2010. augusztus 13. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  30. Megadeth on FasterLouder. FasterLouder, 2010. december 1. (Hozzáférés: 2010. december 1.)
  31. Begrand, Adrien: Killing is My Business... and Business is Good! (Loud). PopMatters, 2002. április 1. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  32. Megadeth Discography. Megadeth.com. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  33. ^ a b Rust in Peace (Bonus Tracks). Allmusic. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  34. Bansal, Andrew: MEGADETH Enthralls Arizona With Last North American Show Of The Year. Metalassault.com, 2011. március 3. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  35. MEGADETH, TESTAMENT, EXODUS To Team Up For North American Tour. Blabbermouth.net, 2010. január 25. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  36. Photos Of 'Rust In Peace 20th Anniversary Tour' Kick-Off Posted Online. Blabbermouth, 2010. március 4. (Hozzáférés: 2028. október 11.)
  37. Songs Never Played Live?. Megadeth.com, 2008. április 14. (Hozzáférés: 2028. október 11.)
  38. MEGADETH To Perform Entire 'Rust In Peace' Album On Mexico/South America Tour. Blabbermouth, 2010. március 30. (Hozzáférés: 2028. október 11.)
  39. MEGADETH Guitarist BRODERICK Talks Classic 'Rust In Peace' Lineup And Current Tour. Blabbermouth, 2010. március 22. (Hozzáférés: 2028. október 11.)
  40. David Ellefson Exclusive: Why I’m Back In Megadeth. Classic Rock (magazine). (Hozzáférés: 2010. március 18.)
  41. MEGADETH To Release 'Rust In Peace Live' DVD. Blabbermouth, 2010. június 23. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  42. Megadeth to Release 'Rust in Peace Live' Blu-Ray, DVD and CD”, Guitar World, 2010. június 23. (Hozzáférés ideje: 2011. március 3.) 
  43. Quillen, Dustin: Shred to Megadeth's "Rust in Peace" in Rock Band Next Week. 1UP.com, 2010. február 4. (Hozzáférés: 2010. március 18.)
  44. Official Rock Band 2 Set List!. Harmonix, 2008. július 14. (Hozzáférés: 2008. július 14.)
  45. Fahey, Mike: The Full Rock Revolution Setlist. Kotaku, 2008. augusztus 4. (Hozzáférés: 2009. február 23.)
  46. ^ a b Dave Mustaine (speaker). Dave Mustaine Talks Guitar Hero: Warriors of Rock (Flash video) [Trailer]. Activision. Hozzáférés ideje: 2010-09-01.
  47. Roper, Chris: IGN: Guitar Hero II Final Tracklist Revealed. IGN, 2006. október 9. (Hozzáférés: 2008. július 24.)
  48. The Guitar Hero(R) Music Library Rocks the Entire Month of August With Tracks From The Used, Sum 41, Weezer, P.O.D. and Megadeth. Activision, 2010. augusztus 2. (Hozzáférés: 2010. augusztus 2.)
  49. Huey, Steve: [Rust in Peace az Allmusicon The World Needs a Hero]. Allmusic. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  50. That One Night - Live In Buenos Aires. iTunes. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  51. METALLICA, SLAYER, MEGADETH, ANTHRAX: Photo Gallery From First 'Big Four' Show. Blabbermouth, 2010. június 17. (Hozzáférés: 2005. november 13.)
  52. [Rust in Peace az Allmusicon Future Addict]. Spiritofmetal.com. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  53. MEGADETH For Cello. Blabbermouth, 2010. április 18. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  54. Deadxhead "Regressive By Default" - 2006. Mazzar.ru, 2006. december 6. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  55. This is the News! Megadeth Tribute Album. CDuniverse.com. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  56. Birchmeier, Jason: [Rust in Peace az Allmusicon Greatest Hits: Back to the Start Bonus DVD]. Allmusic, 2005. június 28. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  57. ^ a b Megadeth - UK Singles & Albums Chart Archive. Chart Stats. [2012. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  58. Discography Megadeth. australian-charts.com. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  59. メガデス-ORICON STYLE ミュージック (japán nyelven). Oricon. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  60. Discography Megadeth. swedishcharts.com. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  61. Discography Megadeth. swisscharts.com. (Hozzáférés: 2011. március 3.)
  62. Search the Charts. The Irish Charts. Irish Recorded Music Association. (Hozzáférés: 2011. március 3.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rust in Peace című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.